Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Elöljáróban, mielőtt a beszámolóval kapcsolatban itt négy lényegi elemet említenék, a politikai környezetről szerin­tem nem haszontalan szólni néhány szót.

Először is szeretném kifejezni reményemet, hogy az igazságügyi tárcánál a hetekben vagy az elmúlt napokban történt cserebere nem azt vetíti előre, hogy adott esetben a kormányzat további nyomást kíván gyakorolni a bírói szervezetre. Nagyon remélem, hogy az államtitkári csere nem azt jelenti, hogy a magyar miniszterelnök gondolja, hogy neki egyébként köze lenne a bírói szervezet működéséhez. Nagyon remélem azt is, hogy elnök asszony a továbbiakban is ellen fog állni minden olyan kísérletnek, amikor kormányzati vagy egyáltalán politikai oldalról próbálnak beavatkozni az igazságszolgáltatás működésébe.

Itt említeném azt is, hogy én azt várnám, az LMP azt várja mind az OBH elnökétől, mind a Kúria elnökétől, hogy amikor bármely párt akár kormányoldalról, akár ellenzékből bírák ítélkezési tevékenységével kapcsolatban véleményt fogalmaz meg, azt a lehető leghatározottabban utasítsa vissza, és vegye védelmébe egyébként a független bírói tevékenységet.

Elképesztőnek tartom azt a gyakorlatot, hogy az elmúlt 6-8 évben a legkülönfélébb pártok, gyakorlatilag az LMP-t leszámítva valamennyi parlamenti erő rendre veszi a bátorságot arra, hogy konkrét bírói döntéseket kommentáljanak, bírói döntésekről egészen sértő, a bíróság tekintélyét csorbító véleményeket fogalmazzanak meg. Úgy gondolom, úgy gondoljuk, hogy a bírói hatalmi ág függetlenségéhez hozzátartozik az is, hogy kormánytagok, parlamenti képviselők, pártvezetők tartózkodjanak attól, hogy az ítélkezési munkát bírálják, az ítélkezési munkát kritikával illessék. Itt jegyzem meg, hogy az LMP egyébként az igazságszolgáltatás más szereplőinek döntésével kapcsolatban is az elmúlt években igyekezett visszafogott magatartást tanúsítani.

A másik körülmény, amiről szeretnék szólni, ez a bírósági szervezet költségvetési helyzete. Az elmúlt évben és nemcsak a beszámolónál, hanem a költségvetési vitában is, a 2015-ös év költségvetési vitájánál is elmondtuk azt, hogy nem pusztán illetményfejlesztésre lenne szükség, hanem létszámkapacitás-bővítésre a bíróságoknál, különös tekintettel egyrészt a devizahiteles perekre, illetve újabban az elmúlt hónapok, az elmúlt félév fejleményei miatt a feltehetően megszaporodó különböző kisbefektetői keresetek, kisbefektetői jogorvoslati kérelmek kezelésére. Olyan ügyek, olyan területek ‑ elsősorban a pénzügyi szabályozás elégtelensége miatt ‑ szakadtak a bíróságokra, amelyeket a jelenlegi, illetve az elmúlt évek költségvetési feltételei között észszerű időn belül nem tud kezelni a bíróság.

Természetesen örülnénk annak, ha az OBH elnök asszonya véleményt nyilvánítana azzal kapcsolatban is, hogy a parlament aktuális ügyek ‑ itt a migrációs válságra gondolok -, a migrációs válság különböző fejleményei és fordulatai alapján próbál belenyúlni a bíróságok hatásköri, illetékességi szabályaiba. Azt gondolom, hogy elfogadhatatlan az igazságszolgáltatás kiszámítható teherelosztása, kiszámítható működése szempontjából, hogyha a parlament rapid eljárásokban, aktuális fejleményekre reagálva rángatja a különböző bíróságok illetékességi területét. Azt szeretnénk, hogyha ebben az OBH világosan véleményt nyilvánítana a kormány, illetve az Országgyűlés felé.

Tisztelt Országgyűlés! Ami a bírósági szervezetrendszer működését illeti, egyrészt szeretném megerősíteni azt, amit Gyüre képviselőtársam az imént elmondott. Valóban, a számok beszédesek, és előrelépés az ügyhátralék tekintetében van, amiért nyilvánvalóan elismerés illeti az Országos Bírósági Hivatalt is.

Ugyanakkor szeretnék szólni arról, hogy rendre, futószalagon jönnek a különböző, Magyarországot elmarasztaló döntések a strasbourgi bíróságnál, és amit szeretnék külön kiemelni, hogy ezek az el­marasz­taló döntések ‑ 24 eset volt a tavalyi évben ‑ az észszerűtlenül elhúzódó ügyek, hosszú idő után megszülető ítéletek miatt születtek, és ezek közül jó néhány bírósági eljárás munkaügyi per, ami ráadásul elnök asszonynak a szűkebb szakterülete. Azt gondolom, hogy különös tekintettel arra, amikor az elmúlt évek jogalkotása egészen szélsőségesen leépítette a magyar munkavállalók munkajogi védelmét, egészen szűk esetben remélhetnek jogorvoslatot a magyar munkavállalók bíróságokon, különösen fontos, hogy legalább ezekben a szűk esetekben észszerű időn belül az emberek a jogos jussukat megkapják, adott esetben a jogszerűtlen munkáltatói intézkedés hamar orvoslást nyerjen.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az elmúlt években ráadásul ezek az észszerűtlenül elhúzódó munkaügyi perek nemcsak cégeket, nemcsak a versenyszférát érintették, hanem az elmúlt egy-két évben egészen elképesztő esetek történtek a közszférában. Gondolok itt például a KLIK-re vagy más, nagy számban közfoglalkoztatottakat és egyébként sajnálatos módon közalkalmazottakat és közfoglalkoztatottakat egyszerre foglalkoztató állami intézményekre. Gondolok például arra, hogy az utóbbi hónapokban egyre több panasz érkezik azzal kapcsolatban, hogy pedagógusoknak a jubileumi jutalmat késve vagy éppen egyáltalán nem fizetik ki. Jogos érdeke és elvárása a magyar állampolgároknak, a magyar munkavállalóknak, közalkalmazottaknak, hogy a bírósági eljárások szolgálják az érdekeiket.

Szeretnék arról is szólni, hogy az LMP indított is az elmúlt hónapokban egy jogsegélyszolgálatot azoknak a közalkalmazottaknak a számára, akiket úgy bocsátanak el, hogy utána a korábbi közalkalmazotti státusuk helyén közfoglalkoztatottként foglalkoztatja őket vissza az állami szervezet, ami egy égbekiáltó disznóság. Ez nem szól másról, mint az állami szféra béreinek a letöréséről, a közalkalmazotti jövedelmek letöréséről. Ezekben az ügyekben ugyancsak szükség lenne arra, hogy az érintett közalkalmazottak, akiket maga az állam zsákmányol ki és töri le törvénytelen módon a jogszabályok megkerülésével a bérüket, ezek az emberek rövid időn, észszerű időn belül megtalálják az igazságot, találjanak jogorvoslatot.

Tisztelt Elnök Asszony! A másik kérdés, amiről szerintem érdemes szólni, és erről már az elmúlt években is szó volt, ez az igazságszolgáltatás nyilvánossága. Nem is feltétlenül arról beszélnék, bár ez is megérne néhány kört, hogy egyébként a BHGY-s honlap fejlesztésében mi történt, illetve mi nem történt az elmúlt egy évben.

(11.10)

Természetesen fontos az is, hogy a bírósági épületekkel kapcsolatos szerződések kint legyenek a honlapon, összehasonlíthatóak legyenek a különböző tenderek, lehessen például ellenőrizni azt, hogy az igazságszolgáltatás területén az állam még véletlenül sem köt szerződést offshore hátterű cégekkel. Ez természetesen mind fontos lenne, hogy például a gazdálkodásra vonatkozó adatok, szerződések könnyen áttekinthetően kint legyenek a honlapon.

Én viszont egy másik kérdésre szeretném fölhívni elnök asszony figyelmét, nevezetesen arra, hogy hosszú évek óta húzódik, hogy az igazságszolgáltatás nyilvánosságának nincs törvényi rendezése. Ez természetesen nemcsak a bíróságokat érinti, ez vonatkozik a nyomozati szervek, a rendőrség, ügyész­­ség munkájára is. Folyamatosak azok az anomáliák, hogy különböző folyamatban lévő ügyekkel kapcsolatban véletlenszerűen, nem minden politikai szándéktól mentesen kerülnek ki hírek egyes sajtótermékekhez, más ügyekben, gondolok itt például Simon Gábor titokzatos meggazdagodására, az állampolgárok okkal néznek hülyén, már elnézést a kifejezésért, hogy még mindig nem tudni semmit, hogy mondjuk, egy parlamenti képviselő, volt államtitkár bécsi bankszámláján honnan a túróból landolt 200 millió forint.

Ezek az anomáliák nemcsak az elmúlt évekre igazak, ez gyakorlatilag az elmúlt 15-20 évről szól. És a történet mélyén ott van az, hogy teljesen kusza, hogy a különböző nyomozati szervek, bíróságok mikor miről jogosultak és mikor miről kötelesek tájékoztatást adni. Korábban különböző OIT-utasítások, illetve miniszteri rendeletek voltak. Azt gondolom, hogy az igazságszolgáltatás nyilvánosságát ‑ hiszen ez egyszerre érint alapvető jogot, az információszabadságot, a sajtószabadságot, másik oldalról pedig az egyik alkotmányos intézmény törvényes működését ‑ törvényben kéne szabályozni. Arra kérem nagy tisztelettel elnök asszonyt, kezdeményezze azt, hogy a következő években ide, a Ház elé érkezzen be egy törvényjavaslat az igazságszolgáltatás működésének nyilvánosságáról.

Ezt a kérdést szeretném leválasztani a működési nyilvánosság kérdéséről, hogy egyébként a vonatkozó törvényeknek megfelelően a különböző igazságszolgáltatásra vonatkozó állami beruházások mennyiben férhetőek hozzá áttekinthetően a bíróság honlapján. Viszont egy nagy kérdés és egy nagy hiányosság, hogy maga az érdemi munka, az ítélkezés, mögötte pedig a nyomozati munka vagy a szakértői tevékenység nyilvánossága mennyiben biztosított, illetve ezzel konkurálva az eljárásban részt vevők érdekei mennyire biztosítottak. Tehát véget kéne vetni annak a vircsaftnak, hogy teljesen áttekinthetetlen érdekek hálójában bizonyos eljárásokról bizonyos információk kikerülnek a sajtóba, más eljárásokkal kapcsolatban pedig, amelyek okkal keltik fel az állampolgárok érdeklődését, nem lehet tudni semmit vagy éppen nagyon keveset.

Tisztelt Elnök Asszony! Ami a harmadik kérdést, a pályáztatást illeti, utalva az Alkotmánybíróság 13/2013. határozatára, továbbra is aggaszt bennünket az, hogy az OBH elnökének jogosítványa a pályázatok eredménytelenné nyilvánítása tekintetében továbbra sem kellően körülírt. Arra kérném elnök asszonyt, ha ezzel a jogkörével él, függetlenül attól, hogy a hatályos törvény mit ír elő, mit nem, tegye meg azt, pontosan az igazságszolgáltatásba vetett bizalom megerősítése érdekében, hogy érdemi, kimerítő indokolást ad arról, ha egy-egy pályázatot eredménytelennek nyilvánít. Hiszen ez egy olyan eszköz, amivel egy személyben az OBH mindenkori elnöke belenyúlhat a bírói kinevezésekbe. Amennyiben ez egy diszkrecionális jogkör, teljesen logikusan rongálja a bíróságok függetlenségébe vetett bizalmat.

Kétségtelen ugyanakkor, hogy itt a különböző viták, részben európai, részben belföldi viták hatására szűkült ez a jogkör, de azt gondolom, megengedhetetlen az, és itt nem elnök asszony személyéről van szó, hogy az OBH mindenkori elnökének parttalan jogköre legyen bármilyen területen azzal kapcsolatban, hogy bírói kinevezéseket, hogy mondjam, hogyan orientál. Tehát bírói pályázatok eredménytelenné nyilvánítása esetében, azt gondolom, a parttalan diszkrecionális jogkör nem megengedhető, és ezt most a törvényi rendezés hiányában elnök asszony személyében orvosolhatja, amennyiben minden eset­ben transzparensen, tehát a nyilvánosság előtt részletes indokolást ad az ilyen döntéseiről.

Itt szeretném újfent megjegyezni, amit tavaly is elmondtam, azt gondolom, hogy a bírói pályázatok teljes nyilvánosságát szintén szavatolni kell. Ez az állampolgárokat érinti. Nem tartom elfogadhatónak azt, hogy ilyen esetekben pusztán személyhez fűződő jogokra hivatkozva ezek a pályázatok vagy a pályázatok bármely része eltitkolható legyen a nyilvánosság elől.

A negyedik kérdés pedig az ügyelosztás kérdése. Továbbra is szeretném megerősíteni az LMP-nek azt az álláspontját, követelését, hogy az automatikus szignálás intézményét a szervezeti törvényben haladéktalanul rendezni kell. A ’12-es vitákat, amelyek kicsaptak országhatáron túl, úgy lehet nyugvópontra helyezni, hogy az automatikus ügyleosztás, az automatikus szignalizáció intézményét bevezeti a szervezeti törvény. Természetesen a törvény ennek kereteit tudja megadni, ennek részletszabályairól az OBH elnöke tud intézkedni. Tudniillik az automatikus szignálás intézményének bevezetése egyszer s mindenkorra elháríthatja a gyanúját annak, hogy konkrét ügyek esetén bárki bármilyen szándékkal terelgetni akar ügyeket, vagy éppen terelgetni akar bírákat ügyekhez. Ezt a vitát úgy lehet lezárni, ha az automatikus szignálás intézményét bevezeti az Országgyűlés. Itt természetesen kezdeményezhet az igazságügyi tárca is, de a kezdeményezést megteheti az Országos Bírósági Hivatal is.

Összességében, ami a pályázatok eredménytelenné nyilvánításával kapcsolatos diszkrecionális jogkört, illetve az automatikus szignalizáció intézményének hiányát illeti, a fenntartásaink, aggályaink továbbra is fennállnak, ezzel együtt, ami az ügyek észszerű időn belüli befejezését illeti, az előrelépést látjuk és elismerjük. Ugyanakkor szeretném továbbra is nyomatékkal felhívni a figyelmet arra, hogy a munkaügyi perek elhúzódása, gondolok itt a strasbourgi elmarasztalásokra is, de a jelenlegi helyzetben, amikor maga az állam is visszaél a foglalkoztatottakkal, messzemenően aggályos. És ahhoz, hogy bizalom övezze a bíróságok működését, talán a legfontosabb terület a munkaügyi perek, a munkaügyi eljárások észszerű befejezésének kérdése.

Arra szeretném kérni elnök asszonyt, aki maga is munkaügyi bírósági vezető volt korábban, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy ezek az anomáliák megszűnjenek a következő évben. Köszönöm szépen.