Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Darák Péter Elnök Úr! Tisztelt Elnökhelyettes Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Főtitkár Asszony! Azt, amit Harangozó Tamás képviselőtársam a vezérszónoki felszólalásában elmondott, ismételni nem kívánom, csupán egyetlen vonatkozásban ‑ mint az MSZP-frakciónak, frakcióelnökségnek talán az e területért felelős vezetője -, hogy szeretnék én is személyesen köszönetet mondani a Kúria munkatársainak azért az áldozatos munkáért, amelyet a 2014-es évben végeztek, amit értelemszerűen érint ez a beszámoló.

Én is szeretnék annak hangot adni, hogy úgy látom és úgy érzékelem, hogy a Kúria egy kis szigetet képez tulajdonképpen, ahol valóban egy igen magas szintű szakmai munka folyik, és általánosságban véve azt tudom mondani ‑ és ezt szintén szeretném hangsúlyozni -, hogy köszönöm a Kúria összes bírájának azt, hogy ennek a testületnek az integritását meg tudta őrizni. Azt gondolom, hogy igaza volt annak idején annak a magyar származású ukrán képviselőnek, aki azt mondta, hogy akkor történik egy országban generációkat átívelően visszalépés a fékek és ellensúlyok rendszerében, ha a bíróságok elvesztik az integritásukat. Éppen ezért elnök úrnak, a Kúria bíráinak és egyébként minden bírónak az országban kiemelt felelőssége van abban, hogy ez ne történhessen meg, hogy a mindenkori hatalom elvárásainak ellen tudjon állni. Köszönöm mindenkinek, aki ezt megtette.

Köszönöm továbbá a Kúria vezetőinek azt, hogy mindig korrekt és pontos válaszokat adtak azokra a kérdésekre, amelyeket akár képviselőként, akár az Igazságügyi bizottság ellenőrző albizottságának elnökeként megfogalmaztam, és egyúttal kérném is arra elnök urat, hogy azokat az ígéreteket, amelyeket nekem főleg a legutolsó levélben a tanúkihallgatási gyakorlattal kapcsolatban tett, ezeket valóban a jogegységet biztosító tanácsok vizsgálják felül, vizsgálják meg, vagy a joggyakorlat-elemző csoportok, tetszés szerint. A lényeg az, hogy örülnék, ha ebben kialakulna egy egyetértés, már csak azért is, mert ha ez így van, és ebben nyugvópontra tudunk jutni, akkor meghaladottá tenné az albizottság összehívását is. Én erről majd egy információt mindenképpen kérnék elnök úrtól, hogy mire sikerült jutni.

Egy-két megjegyzést, illetve kérdést azonban azonkívül, amit Harangozó képviselőtársam feltett már, illetve megfogalmazott, tennék fel én is. Örülök annak, hogy elnök asszony is itt tartózkodik a teremben, mert igazából ez, ami a következő megjegyzésemet, kérdéseimet illeti, éppúgy érinti elnök urat, mint ahogy elnök asszonyt, és akkor én meg tudom spórolni azt, hogy ugyanezt a kérdést vagy megjegyzést elmondjam az elnök asszony beszámolójánál.

Természetesen a Kúria egyik legfőbb feladata ‑ ahogy elnök úr is elmondta, és hosszan beszélt róla -, hogy a jogegységet biztosítsa. Viszont azt is szeretném hangsúlyozni, hogy az egyetlen olyan bírói szervezet a Kúria, amelyik a jogegységi döntést kötelező jelleggel meghozhatja. Semmilyen más bírói fórum ezt nem teheti meg. És amikor azt látjuk, vagy legalábbis arról értesülök, hogy bizonyos tendenciák arra mutatnak, hogy alsóbb fokú bíróságok ‑ akár legyen itt törvényszéki szint, de azt kell mondjam, és nevesítem itt a PKKB-t, ahonnan elég sok visszajelzést hallottam e vonatkozásban és negatív értelemben ‑ gyakorlatilag ilyen mini jogegységi döntéseket hoznak egymás között. Én ezt nem tartom szerencsés dolognak. Akkor, amikor az európai fórumokon már önmagában a Kúria által hozott jogegységi határozatoknak a létjogosultságát is megkérdőjelezik abból az okból kifolyólag, hogy ez sérti a bírói függetlenséget, hiszen ez alapján kötelezően kell a bírónak eljárni bizonyos kérdésekben, akkor én azt gondolom, hogy ez fokozottan igaz alsóbb fokú bírósági szervekre.

Én egyébként híve vagyok a jogegységi döntéseknek gyakorlati okból. Elméleti megközelítésben egyébként meg sok igazságot adok azoknak, akik kritizálják ennek a létjogosultságát. De még egyszer mondom, ez Magyarországon egy régóta bevett gyakorlat, és én a magam részéről ezt pártolom és helyeslem.

(9.20)

Azt azonban nem, hogy ha mondjuk, egy alsó fokú bíróságon olyan döntések születnek, amelyek iránymutatásul szolgálnak bíráknak, hogy bizonyos ügyekben, bizonyos esetekben merrefelé kell dönteni. Ezt természetesen nem teszi kötelezővé senki, de hogy úgy mondjam, vezetői elvárás az, hogy eszerint ítélkezzenek az eljáró bírók. Őszintén remélem, hogy az a rengeteg, egyébként azonos információ, ami e tekintetben hozzám befutott, az mind hamis, de én attól félek, hogy ez nem így van, ezért én arra kérem szakmai szempontból elnök urat és igazgatási szempontból elnök asszonyt, hogy járjanak ennek a végére, és nézzék meg, hogy ez igaz-e.

Nem azzal van a probléma, hogy ha mondjuk, egy helyi bíróságban, mondjuk, egy büntetőjogi csoport vagy csoportvezető tart egy konzultációt vagy a polgári jog területén ugyanezt teszi. A baj azzal van, hogyha olyan határozatok születnek akár formálisan, akár informálisan, hangsúlyozom, akár informálisan, amihez szeretnék a bírók támogatását megszerezni az adott vezetők. Ezt én nem tartom egészséges dolognak. Magyarán szólva, én arra kérem elnök urat és elnök asszonyt is, hogy ennek járjon a végére, hogy igaz-e.

A másik, amit szeretnék kiemelni a konferenciák vonatkozásában, most kicsit tallózok a témák között, tehát nincs összefüggés azon felvetések között, amiket most sorolok. A konferenciák vonatkozásában épp Trócsányi miniszter úrral beszéltük nem túl ré­gen azt, hogy a tudomány világa mindig pártatlan kell hogy maradjon, noch dazu akkor, hogyha azon, mondjuk, a Kúria is mint szervező fél részt vesz.

Én pedig azt látom, és tudom, hogy van Magyar­országon egy ilyen kialakult gyakorlat, hogy akár tudományos konferenciák vonatkozásában is a kormányt meghívják véleménynyilvánítás céljából akár egy megnyitó előadás, akár egy tartalmi tudományos előadás megtartása végett, én azonban ezt egészségtelennek tartom.

Én azt mondom, hogy két lehetőség van, és szeretném azt előrevetni, hogy nem a protokolláris eseményekről beszélünk, mert az, hogy a minisztert, miniszterelnököt meghívják, mondjuk, a bírák napjára, ez természetes dolog. De hogyha tudományos konferencia szervezésében, mondjuk, egy egyetemmel közösen vesz részt a Kúria, akkor igenis arra figyelni kéne, hogy vagy nem hívok olyan előadót, aki politikus, vagy ha hívok ilyen előadót kormánypárti oldalról, akkor hívok ilyet ellenzéki oldalról is, nem azért, mert politikaivá kívánom tenni a rendezvényt, hanem azért, hogy bizonyos kiegyensúlyozottsága ennek a rendezvénynek meglegyen, és a pártatlanságnak (sic!) még csak az árnyéka se vetődhessen és vetülhessen rá. Nem kell természetesen, ha úgy tetszik, pártpolitikust hívni, bár baromi nehéz elválasztani a pártpolitikust, mondjuk, egy országgyűlési képviselőtől, de azt tudom mondani, hogy mondjuk, a Törvényalkotási bizottságnak, az Igazságügyi bizottságnak vannak ellenzéki tisztségviselői, illetve tagjai, ilyen alapon szerintem ugyanúgy meg lehet hívni, mint mondjuk, egy államtitkárt, vagy mondjuk, hogy konkrét legyek, az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnökét. Azt gondolom, hogy erre jó volna, hogyha figyelmet fordítanánk, még egyszer mondom, tudomásul véve azt, hogy protokolláris rendezvényekre alapvetően a kormányzat tagjai kapnak meghívást.

Két kényesebb téma: egy, amit nagyon röviden ismertetnék, mert Harangozó képviselőtársam már megtette, ez a mostani döntése a Kúriának a népszavazással kapcsolatban. Elnök úr, én még csak odáig se megyek el, hogy a döntés érdemét kritizáljam, bár szakmai alapon komoly affinitást éreznék hozzá, azonban azt meg kritizálom és azt kérdezem, hogyan történhetett az meg, hogy ez az információ onnan kikerült. Máshonnan nem tudott kikerülni, elnök úr, nem tudott máshonnan. Én nem hiszem azt el, hogy valakinek akkora szerencséje legyen ‑ és ezt nem elemzem újra, amit Harangozó Tamás mondott -, hogy éppen pont abban az öt percben sikerült odaérnie valahonnan vidékről és beadni egy népszavazási kezdeményezést, éppen azon a napon, éppen abban az órában, éppen abban az öt percben. Ilyen nincs, és én azt gondolom, hogy ez egy dolgot mindenképpen indokolttá tenne, az az, hogy elnök úr egy belső vizsgálatot indítson a Kúrián belül a vonatkozásban, hogy hogy kerülhetett ki ez az információ, illetve egyáltalán a Kúrián belül bárkit terhel‑e felelősség azért, hogy ez az információ eljutott ehhez a beadványozóhoz vagy akár a beadványozó köréhez tartozó valakihez.

Azt gondolom, hogy egy ilyen vizsgálat lefolytatása kifejezetten vezetői feladat, és egy olyan ügyben, ahol különös politikai érdeklődésre tart számot ez a döntés, hiszen az egyik politikai pártnak - ne­vezetesen e tekintetben a mienknek ‑ a politikájának az egyik központi elemét képezi az, hogy ez a népszavazás megvalósulhasson ‑ úgy tűnik, a Fideszének meg az egyik központi elemét, hogy ne -, különös figyelmet kell arra fordítani, hogy a pártatlanságnak még csak az árnyéka se, vagy a pártosságnak még csak az árnyéka se vetülhessen a Kúriára, hiszen ahogy mindketten megfogalmaztuk Harangozó képviselőtársammal, ezt még egy olyan testületnek és szigetnek tekintjük, ami az integritását eddig százszázalékosan meg tudta őrizni. E tekintetben én csak egyet sürgetnék elnök úrnál, hogy szülessen meg az a jogegységi határozat, ami a népszavazással kapcsolatban most már igencsak indokolt lenne, mert nem szeretnénk azt, hogy ha akár mi, akár más népszavazási kezdeményezést kíván benyújtani, utána minden egyes részelemét ennek a folyamatnak meg lehessen a bíróságon támadni. Öntsünk a pohárba tiszta vizet egy jogegységi határozattal!

A másik, ami egy picit kényesebb téma, a kinevezési gyakorlatról, elnök úr, én általánosságban szeretném elmondani, hogy nem tartom szerencsésnek, ha olyan bíró kap kinevezést, akit nem támogat az a testület, amelyiknek a vezetésével megbízzák, főleg, ha ad absurdum egy, esetleg csak a saját szavazatát kapja meg ő maga, és még ehhez képest van olyan jelölt, aki az adott testület többségének a támogatását bírja. Lehet és indokolt lehet a sorrendtől eltérni, de a sorrendtől eltérésnek, én azt gondolom, az a jó, hogyha indokát adja az adott vezető, ha indokát tudja adni az adott vezető, ugyanis komoly közérdek fűződik ahhoz, hogy ezt megismerje, ahogy én azt gondolom, komoly közérdek fűződik ahhoz is, hogy az egyes vezetői pozíciókra beadott pályázatok tartalmát és adott esetben a szavazások eredményét is megismerhesse a közvélemény.

Éppen ezért én azt kérdezem elnök úrtól, és szintén elnök asszonynak is címzem ezt a kérdést, partnerek lennének‑e abban, hogy olyan szabályozást alkossunk meg akár törvényi lábbal és ehhez kapcsolódóan igazgatási döntésekkel, hogy ezek a pályázatok, ezek a szavazások, szavazási eredmények és a sorrendtől való eltéréskor a vezetői indokolás nyilvános legyen és mindenki számára ismerhető. Mert ha igen, akkor a mi frakciónk örömmel vállalja azt, hogy ezt benyújtja, örömmel vállalja azt, hogy részt vesz egy konzultáción elnök úrral, elnök asszonnyal és akár az Igazságügyi Minisztériummal közösen, hogy ki tudjunk alakítani egy ennek megfelelő jó gyakorlatot.

Összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt elnök úr, én még egyszer szeretném megköszönni a 2014-es tevékenységét minden kúriai bírónak és minden kúriai vezetőnek, és azokra a kérdésekre, felvetésekre, amiket én is, illetve képviselőtársam megfogalmazott, nagy tisztelettel várnánk majd elnök úr válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)