Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

EGYED ZSOLT (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési tervezetet tanulmányozva egy hatalmas nagy űr fedezhető fel ebben a költségvetésben. Mint elkötelezett állatvédő úgy gondolom, hogy hangot kell adnom itt, a tisztelt Házban azoknak a százezreknek, akiknek ez napi tevékenysége és akiknek szívügye az, hogy az állatvédelem olyan nyugat-európai szintre kerüljön Magyarországon, amilyen elvárható egy normális társadalomtól.

Nyugodtan mondhatom, hogy most már szinte heti szinten nyújtom be a javaslataimat ezekkel kapcsolatban. Sajnálatos módon a kormánypártok ezeket rendre nem támogatják, elutasítják. Mivel most a költségvetés vitája van, nem is szeretnék belemenni a Btk.-s és egyéb dolgokba. Viszont ami szorosan idetartozik, és úgy gondolom, hogy az egész állatvédelemnek és az egész helyzetnek az alfája és ómegája, ami Magyarországon van, az nem más, mint az általunk már olyan sokszor hangoztatott országos ivartalanítási akció, amire már nyújtottam be javaslatot többször is, illetve rendelkezünk egy komoly tervezettel. Hogy számszerűsítsem ezt a tényt, amiről most beszélek: gyakorlatilag egy egymilliárd forintos összegből ez a probléma kezelhető lenne Magyarországon, ugyanis ez körülbelül százezer kóbor állat ivartalanítására lenne elegendő, illetve olyan állatok ivartalanítására is, amelyek háznál tartózkodnak, de fennáll a veszélye annak, hogy szaporodni fognak.

De továbbmegyek: ha önök a törvényeket hajlandók lennének megfelelően szabályozni és teret adnának annak, ami az állatvédő társadalomnak egy hatalmas nagy kérése a mindenkori kormányzat felé, az nem más, mint hogy a nem tenyésztésre szánt állatokat kötelező legyen ivartalanítani. Én azt mondom, hogy ha az állam beszállna csak a felével, a gazdát meg arra köteleznék, hogy a másik felével beszálljon ebbe, akkor ez a helyzet meg is oldódna Magyarországon, erről a problémáról többet nem kéne beszélnünk.

De tovább szeretnék menni ebben a témában egy kicsit, ugyanis a helyzet sokkal bonyolultabb, mint ahogy elsőre látszik, hiszen gyakorlatilag most az állam finanszírozza azokat az idejétmúlt gyepmesteri telepeket, amik gyakorlatilag egy mészárszéknek tekinthetők, mert amelyik állat oda bekerül, az jó eséllyel el van pusztítva. Ezt a több mint százéves rendszert nyilvánvalóan nem lehet sokáig fenntartani, és én úgy gondolom, hogy a XXI. században nem is ildomos. Mi azt szeretnénk mindenképpen, és arra kérjük önöket is, hogy azt támogassák, hogy ezeket a gyepmesteri telepeket szüntessék meg. S mivel már nyugodtan mondhatom, hogy országosan kiépült egy olyan állatmenhely-hálózat, amit civil szervezetek, alapítványok működtetnek, úgy gondolom, hogy az államnak inkább ezt a részét kéne finanszírozni. Ez sokkal emberibb és elfogadhatóbb megoldás, mint ez a százéves rendszer.

Arról is fontos beszélni, ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, nemcsak törvényjavaslatokról kell itt beszélnünk, hanem arról is beszélnünk kell, hogy ténylegesen a döntéshozók akár miniszteri, államtitkári szinten is egyszer végre-valahára hallgassák meg azokat a civil szervezeteket, azoknak az egyesületeknek, alapítványoknak a képviselőit, akik el tudnák mondani azt érdemben, hogy mi lenne az elvégzendő feladat, és ehhez milyen forrásokra lenne szükségük. Higgyék el, tisztelt képviselőtársaim, itt most Magyarország 2018-as költségvetésének a vitájában ezek az összegek, amiről beszélünk, cseppek a tengerben. Nem szeretnék most demagóg lenni, de azt mondom, ha húszmilliárdok vannak stadionokra, akkor ilyen egy-két milliárd forintos összegeknek, amiből gyakorlatilag egy országos problémát meg lehet oldani, nem hiszem, hogy vita tárgyát kellene képezniük itt, a Magyar Országgyűlésben.

Továbbá nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a már előbb említett civil állatvédő szervezeteket, ha nem is pénzzel, de legalább pályázatokkal támogatná a magyar állam. Ez egyébként egy felmerülő kérés is az ő részükről, hogy ha meg tudnának nyitni olyan pályázatokat, hogy tudnának gépjárműre pályázni, vagy bármilyen olyan eszközre, ami a segítségükre lehetne, higgyék el, ez akkora segítség lenne nekik, hogy gyakorlatilag ezzel a munkájukat sokkal könnyebbé és hatékonyabbá lehetne tenni. Itt szeretnék egy nagyon fontos dolgot elmondani. Ezek a szervezetek azon kívül, hogy egy nagyon dicséretes és nagyon megsüvegelendő tevékenységet folytatnak, ne felejtsük el, tisztelt képviselőtársaim, hogy közfeladatot is ellátnak, hiszen összegyűjtik azokat a kóbor állatokat a városokban, falvakban, erdőkben, mezőkön, amelyek akár emberre veszélyesek is lehetnének. Tehát van egy ilyen aspektusa is ennek a kérdésnek, hogy nagyon hasznos közfeladatot látnak el. Nem azt akarom mondani, hogy ingyen, hanem gyakorlatilag még néha küzdve a hatóságokkal, folyamatosan falakba ütközve, de viszi őket a lelkiismeretük, és végzik ezeket a feladatokat.

Arra szeretném kérni tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat és minden képviselőtársamat, hogy azt a néhány, talán száz módosító javaslatot, amit a költségvetéshez benyújtottam (Boldog István: Jelentéktelen!), legyenek szívesek és… Jól mondja tisztelt képviselőtársam, hogy jelentéktelen, hiszen az előbb pont arra céloztam, hogy egy stadion építéséhez képest tényleg jelentéktelen összegekről van szó. Úgy gondolom, ha egy jóérzésű ember cseppet is fontosnak tartja ezt a kérdést, az mindenképpen odaáll e mellé a kérdés mellé, hiszen ez mindannyiunk közös ügye. S azt is le kell szögezni, hogy ez egyébként hosszú távon, de már középtávon is megtakarítást jelentene, hiszen ha meglenne a pénz például az ivartalanítási akcióra, és minimálisan meg lennének támogatva ezek a civil szervezetek, onnantól kezdve a probléma nem generálná újra magát, nem lenne nem kívánt szaporulat, és nem kellene sintértelepeket fenntartani, ami hosszú távon iszonyatos pénzeket emészt fel. Én úgy gondolom, hogy ez hosszú távon megtakarítást jelentene.

S ami még a szakmának egy hatalmas nagy kihívás, és úgy gondolom, hogy oda tényleg be kéne akár törvényileg avatkozni, és ami mögött egy hatalmas nagy feketeüzlet van, egy hatalmas nagy adót nem fizető szürkegazdaságot működtet, azok a szaporítók. Most szándékosan nem tenyésztőről beszélek, mert a tenyésztő egy teljesen más téma. A szaporító az, aki gyakorlatilag gyártja a kiskutyákat, kismacskákat, és bedobozolva viszik Olaszországba, Németországba, Svájcba, és hatalmas nagy összegekért adják el ezeket az állatokat.

(16.00)

Ha most belemennénk jobban ebbe a témába, lenne rá idő, képviselőtársaim rájönnének, hogy elképesztő összegek fordulnak meg kézen-közön, egyetlenegy ember kezében akár egy évben. Nyilvánvaló mindenki számára, hogy ezek az emberek, akik ilyen tevékenységet folytatnak, nem fizetnek egy forint adót sem a magyar állam felé.

Végül szeretnék érinteni egy olyan témát, ami a szűkebb pátriámat érinti, és amire, úgy gondolom, mindenképpen megoldást kell találni itt, a tisztelt Házban. Meg kell rá találni az összeget, mert például, ha valaki jár Sajószentpéter, Kazincbarcika felé, most megkockáztatom azt, hogy Sajószentpéteren van az egyetlenegy olyan körforgalom az országban, ami­nek két kijárata van, tehát egyen be lehet menni, meg lehet ugyanott menni egyenesen tovább ‑ ez egye­dülálló. De félretéve a viccet, tényleg óriási probléma a 26-os út elkerülő szakaszának hiánya, mivel gyakorlatilag egy autós, egy kamionos, egy te­her­kocsi, ha el akar jutni, mondjuk, Miskolcról Ózdra, az keresztülmegy Sajószentpéteren, keresztülmegy Kazincbarcikán, keresztülmegy Putnokon és még számos falun, mert más úton nem tud menni. Na most, megkerestek már engem is, és gondolom, Borsod megyei fideszes képviselőtársaimat is többen megkeresték ezzel a problémával. Én voltam a jó múlt­korában Sajószentpéteren két ingatlanban, elképesztő, hogy hogyan néznek ki a lakóházak belülről. Szét vannak repedezve a falak. De nem kell rajta cso­dálkozni, amikor éjjel-nappal kamionok mennek a háztól öt méterre. Tehát úgy gondolom, erre mindenképpen megoldást kell találni, mert ott az ottani em­berek élete gyakorlatilag élhetetlen, másrészt pedig az ingatlanjaik értéke a nullához közelít, és elad­hatatlan. Ebben is kérnék önöktől egy közös gon­dolkodást, hogy ez mihamarabb megvalósuljon, mert ez emberek tízezreinek, ha nem százezreinek az életét könnyítené meg, illetve a cégeknek, a fuvarozóknak a helyzetét is nagymértékben megkönnyítené, ha egy normális elkerülő út megépülne, és azon tud­nának közlekedni azon a vonalon. Köszönöm szé­pen, hogy meghallgattak, ennyit szerettem volna hoz­zá­tenni a költségvetés vitájához. (Taps a Jobbik soraiban.)