Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

V. NÉMETH ZSOLT energiaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valaki ezt a vitát végighallgatta, akkor úgy látja, hogy ebben az ágazatban valamiféle elképesztő, apokaliptikus viszonyok vannak, itt a végítélet, holott erről szó sincs.

Erről szó sincsen, sőt megkockáztatom, hogy az ágazatnak ez elmúlt évtizedek aranykorszakot jelentettek. Majd beszélek arról is, hogy mi a gond, de ne hallgassuk azt el, hogy ha visszanézünk majd néhány évtized múltán az elmúlt időszakra, akkor olyan számokat látunk, hogy ez volt az az időszak, amikor Magyarország vízellátása a 100 százalékhoz közelített a bekapcsolt lakóházak tekintetében; Romániában ez 53-91 százalék, Horvátországban ez 86. A csatornázottság 83,5 százalék, ugyanez Romániában 37 százalék, Horvátországban pedig 32, hogy csak két környező országot említsek.

Az elmúlt években az ivóvízhálózat 4969 kilométerrel bővült  2015-től 2021-ig , a vezetékes szennyvízhálózat viszont 2010-től több mint 11 ezer kilométerrel. Megdupláztuk a szennyvíztelepek számát, több mint 800 szennyvíztelep van az országban. Európai uniós csatlakozásunkkor 365 település volt még derogációval illetett a vízminőség tekintetében, ma 11. Ezek az eredmények.

Valljuk be, hogy eközben valóban igaz, hogy maga az ivóvízhálózat elöregedett. De szó nincs arról, hogy itt a vég, be kell avatkozni egyértelműen. Halkan mondom, hogy én, aki állami vezetőként szeretném elérni, hogy minél több forrás legyen, az ezzel foglalkozó civil szervezetek sem mutattak ki egyik évről a másikra növekvő nagyobb meghibásodásszámot például a legutóbbi jelentésükben.

De elég súlyos számok vannak enélkül is, tehát a 25 százalékos vízveszteség  némely szolgáltató területén az 50 százalék  azonnali beavatkozást igényel, tehát nem mondom azt, hogy ez bagatellizálható, de rögzítsük, hogy azért nincs itt a vég. És azért nincsen, mert egy kiváló szakembergárda dolgozik ezen a területen nap mint nap, megfeszített munkával.

A hozzászólók szinte kivétel nélkül az integrációra tértek ki, és valóban, ennek a jogszabálynak ez az egyik legfontosabb kapcsolódási eleme, hogy a folyamatban levő integrációt a gyakorlati szükségleteknek megfelelően segítse. Mi végre az integráció? Szóljunk erről is!

Nem ördögtől való, hogy egy szolgáltató ágazat keresi az optimális üzemméretet. Nézzük meg azokat a vezetékes szolgáltatókat, akikkel mi kapcsolatban vagyunk. Egyedül maga a víziközmű-szolgáltató van elaprózódva, és ez is egyfajta modell. Meggyőződésem, hogy úttörő jellegű az, amit Magyarország csinál, modellértékű is, tehát az a folyamat, amely akár 2010-ben vagy ’11-ben kezdődött, már akkor is kivívta, mondjuk, az európai szakma figyelmét, de vegyük észre azt is, hogy nem értékeltük ezt a folyamatot.

Az akkori 400 szolgáltató 40-re csökkent  most már 37 van egyébként napjainkban , de ez tulajdonképpen még csak egy gazdasági integráció, gazdasági egységek egymás mellé rakott működését jelentette, és nem tekintettük át, hogy műszaki értelemben vajon nem kellenee itt valami beavatkozást tenni.

Mire gondolok? Arra például, hogy a szakemberek felhívják arra a figyelmet, hogy nagyon sok esetben, mondjuk, vízválasztón keresztül viszik át a vezetéket, pazarolva magát az energiát azért, mert a két különböző szolgáltatónál ez így adódott. De tudnék én személyes példákat mondani arra, hogy miért nem az ideális szennyvízkezelési agglomerációk alakultak ki. Azért, mert mondjuk, az önkormányzatok nem engedték be valamely környező települést abba a rendszerbe, olyan feltételeket támasztottak. Tehát amikor beszélünk arról, hogy milyen az önrendelkezés, és annak mennyire van haszna, akkor azért térjünk ki erre is.

Rátérve a hozzászólásokra, Varga Zoltán képviselő úr Debrecenről beszélt, meg arról, hogy még ott is ellenálltak. Egyébként azért érdekes ez a vita, mert miközben mindenki elmondja, hogy azért vannak, akik ellenállnak, és akkor…  de a kormány így kényszerít, meg úgy kényszerít. Nos, vannak olyan kormánypárti vezetésű városok, akik nem csatlakoztak az integrációhoz, de vannak olyan ellenzékiek, akik meg igen.

Tehát például Baja, Dunaújváros úgy döntött, hogy csatlakozik az integrációhoz. Miskolccal előrehaladott tárgyalások vannak. Időközben jött meg  egyébként támogatásokat is adunk azoknak, Debrecennek közel 2 milliárd forintot, akik nem csatlakoznak , most jött éppen a vita közben egy levél, amiben köszönik Lantos miniszter úrnak Pécsről a több száz millió forintos támogatást, és beszámolnak arról, hogy milyen kiváló európai uniós programokat valósít meg ott a magyar kormányzat az önkormányzattal közösen.

A munkatársaim és én magam is olyan testtartást vettünk fel ebben a folyamatban, ahol nyoma nincsen semmiféle keresztapának. Itt, a vitában említettem meg néhány hónapja, hogy mi nem vagyunk téeszszervezők. Tehát nem küldünk sem verőlegényeket, sem cigányzenekart, hogy valaki lépjen be. Jól felfogott érdekükből teszik ezt meg az önkormányzatok.

Mert mi végre mindez? Az, hogy méretgazdaságos nagyságú szolgáltatások alakuljanak ki; nőjön az ellátásbiztonság. Egységes felhasználói eljárásokat, például ügyfélkapuk kialakítását tegyük meg, és stabilabb vízbázisokat; stabilabb vízbázisokat, tehát a szomszédos szolgáltatók egymás vízbázisait használhassák azért, hogy az önköltségek optimálisak legyenek. Tehát rengeteg lehetséges előny van ebben, vagy például megemlítem a munkavállalói bérek kiegyenlítését.

Van olyan szolgáltató, ahol 30 százalékkal emelte meg az állam, az új állami szolgáltató az integrálódó cég bérét, mert a jó gazda önkormányzat ezt nem tette meg annak idején. Vagy nem tudta, vagy nem akarta; van, ahol egyébként tudta, és akarta  tehát ezt rögzítsük.

És hogy miért most kerül erre sor? Öröm olyan kollégákkal dolgozni, akik a nemrégiben bekövetkezett energiaár-robbanást nem csupán valami elképesztő sorscsapásnak, hanem olyan helyzetnek tudják, ami kihívást jelent. Mert most kell kidolgozni, ebben a helyzetben olyan megoldásokat, amelyek valamennyiünk és az ágazat javára szolgálnak. Példát hadd mondjak csak erre! Az agyunkba égett az, hogy az éjszakai áram olcsó, az éjszakai áram olcsó  mindenki tudja. Persze, ez így volt tíz évvel ezelőtt, ma meg nem. Mégis éjszaka szokták föltölteni, mondjuk, az összes víztározót.

Ha nagy rendszereket tudunk kialakítani, és sajnos ebben még gyerekcipőben jár ez az ágazat, tehát nemcsak arról van szó, hogy lyukas a cső, meg ilyen gondok vannak, hanem nincsenek olyan vezérlések, amelyek optimalizálhatják ezt a rendszert. Például: éjszaka miért olyan nyomáson működnek, mint nappal, amikor éjszaka alig van fogyasztás?

És ezeket azért említem meg, mert magában az igazolt költségben 40 százalék, közel 40 százalék a villamos energia. Ha így tudunk elérni megtakarításokat, akár a szivattyúk cseréjével, és igen, a lyukas csövek cseréjével is, akkor érhetünk el eredményeket. Tehát az integrációnál maga a víziközműrendszer, az infrastruktúra megszerzése nem cél, az eszköz.

És ha egyszer mindenki megállapodik abban, hogy rossz állapotú, akkor miért akarja azt valaki megtartani? Ha rossz, akkor…- amúgy az egész korlátozottan forgalomképes vagyon, tehát nem arról beszélünk itt, hogy kapok egy vagyont, aztán adom-veszem, és abból haszon van.

A képviselő úr említette, hogy korlátozzuk az adatok megismerését. Ez a mostani jogszabályban a társadalmi vitát követően, hozzáteszem, a mostani jogszabályban korlátozódik az oltóvízzel kapcsolatos adatokra. Hadd ne részletezzük azt, hogy azért mennyi biztonsági kockázatot jelent az, hogyha egy ivóvízhálózat, amelynek minden eleme be van kötve minden lakásba, annak az adatai széles körben ismertté válnak; vagy a tűzivíz esetén, ahol oltási feladatok vannak.

(17.20)

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az arra feljogosított szervezet, katasztrófavédelem, tűzoltóság ne bírna ezekkel az adatokkal.

Debrecenben a rendelkezésre álló kapacitás egyébként 65 ezer köbméter, és a napi igény meg 40 ezer, tehát ezeken lehet vitatkozni. Hadd említsem meg az összes többi felszólalóhoz is igazítva, hogy amikor az állam ad forrást ipari parkok fejlesztésére, akár akkumulátorgyárak kapcsán, szinte kivétel nélkül, vagy azt mondom, hogy kivétel nélkül ott fejleszti magát a lakossági ivóvízhálózatot is. Nincs olyan, hogy csak külön az iparit; azzal együtt vagy a tervezéssel, vagy a műszaki megvalósítással is ez a hálózat is fejlődik.

Kunhalmi Ágnes képviselő asszony Lantos Csaba miniszter úr lemondását is kérte itt, merthogy a törvényt nem tartja be. De, betartja a törvényt. Itt van egy olyan törvény, ami a rezsivédelemről szól. Tehát amikor miniszter úr nem hirdeti ki a MEKH által javasolt díjat, akkor egy törvénynek tesz eleget.

Amúgy egyébként ez egy nagyon érdekes elem, vissza-visszatérő elem, hogy mi történik, és az adatokkal ki akarja kényszeríteni egy ellenzéki párt, hogy emeljük meg a díjat. (Nacsa Lőrinc: Így van!) Tehát az a lényege, hogy emeljük meg a díjat. Tehát rögzítjük, hogy a lakossági díjat nem fogjuk megemelni, és nem tudjuk, hogy egyébiránt meddig tudjuk ezt a terhet magunkon tartani. Karácsony Gergely a levelével például most megfenyegetve a környező településeket is mindenképpen itt valamiféle állami beavatkozásra akar bennünket kényszeríteni.

A víziközművek kompenzációt kapnának, jó lenne ez  hát, jelentem, hogy kapnak. Ebben az évben 150 milliárdot, és nemcsak az államiak kapnak, hanem az önkormányzatiak is kapnak, a Délzalaitól a Vasivízen át egészen, mondjuk, az előbb említett Tettye Forrásig, a pécsiig, tehát kapnak.

Évtizedes lemaradás van a hálózatban  nem évtizedes, fél évszázados. Tehát itt fontos kiemelni, hogy nem tíz évről van szó, hanem több évtizedről. Azt is említettem, hogy ez a jó néhány évtized viszont sikerekkel teli, és most valami befejeződik. Tehát befejeztük a 2 ezer lakosegyenérték fölötti települések csatornázását, egyrészt feladat majd az az alatti, de bizony a következő nagy feladatnak a meglévő hálózat rekonstrukciójának kell lenni.

Békés megyében az államosítást követően romlott a szolgáltatás  hogyan? Nem is tudom, képviselő asszony ezt hogyan érti. Úgy, hogy az állam átvállalja a felelősséget, többnyire egyébként, főszabályként szinte átjön a vezető, a dolgozók munkáskabátját kicseréljük, más lesz felírva, állami cég lesz, tehát valami néhány betűvel, fölemeljük a béreket, és elfelejtenek dolgozni. (Dr. Keresztes László Lóránt közbeszól.) Dehogy! Dehogy!

Egyébként többnyire a vízminőséggel kapcsolatos problémák mindig valami nagy állami beruházás kapcsán vannak. Ezért óvatosságra intek mindenkit. Nagyon kevés az olyan szolgáltatói hiba, amikor magában a szolgáltatásban van, hanem egy vízminőség-javító programban a rendszerben történik valami beavatkozás, Szigetváron is egyébként ez történt és másutt is, ahol a legjobb, legkiválóbb szakemberek megfeszített munkával keresnek megoldást egy technológiára. Én nagy tisztelettel fordulok irántuk, de el szokták azt mondani, hogy a fizikai, kémiai beavatkozásnál még csak látjuk az eredményt, a biológiainál nem árt hívőnek lenni, mert a biológiát nem mindig tudjuk uralni, tehát ezt valljuk be. Tehát amikor egyetemi tanárok, professzorok arról vitatkoznak, hogy hogy kell megoldani például egy szigetvári problémát, akkor ez is benne van a dologban, és ez nem jelenti azt, hogy közben, mondjuk, ne tartanánk szárazon a puskaport. Tehát nem csak arról van szó, hogy bízzál Istenben, hanem mellette ott van a szakmai tudás is és a pénz is, de erre majd talán néhány mondatban kitérek.

Államosítanák, hogy aztán privatizálnák? Hát, én azért emlékszem erre az M6-os koncesszióra, tehát az MSZP-nek nem kellene beszélni arról, hogy ki mit államosított, mit csinált, meg mi lett annak a sorsa.

Dudás Róbert, a Jobbik képviselője, einstandról beszélt  nem. Az történik jelenleg, hogy először is külföldi magántulajdonból magyar köztulajdonba vett át az Orbán-kormányzat számos művet, vagy annak az idején például a főváros, és megvásároljáke, tehát köztulajdonba kerül. Szó nincs arról, mint az előző kormányok idején, hogy külföldieknek eladnánk.

Egyébként, ha megnézzük magát ezt a vagyont, akkor ez nagyon-nagyon heterogén képet mutat. Van ebben olyan, amit két kézzel hoztak létre a szüleink úgy, hogy ők maguk ásták ki még az ivóvízvezetéket így kijelölve 16 méterenként. De hát, képviselőtársaim emlékeznek erre az utóbbi néhány évre, amikor száz százalékban európai és magyar kormányzati forrásból megvalósult műveket adtunk át ingyenesen az önkormányzatnak, száz százalékban. Tehát most erről a vagyonról beszélünk.

Kapjon alkotmányos védelmet a vízvagyon  kérése számunkra parancs, évekkel ezelőtt megoldottuk, az Alaptörvény rögzíti magának a vízkészletnek a védelmét.

Berki Sándor, Párbeszéd: a rezsicsökkenés miatt 3000 milliárd kell  nem a rezsicsökkentés miatt, rezsicsökkentés egy évtizede van, a csövek meg több évtizede bizony romlanak.

Ha már szólunk a megoldásokról, akkor hadd említsem meg azt is az ellenzéknek, hogy vajon eljártake az Európai Unióban, hogy orvosoljuk ezt a problémát, mert mi kísérletet tettünk erre. Van az Európai Uniónak a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköze, az RRF nevű alap, amelynél a kétezer-egynéhányszáz milliárdból 900 milliárdot szerettünk volna a magyar víziközmű-infrastruktúrára fordítani. Ezt egy tollvonással húzták ki a programból. Utána 240 milliárdot szerettünk volna a szivattyúk cseréjére; ugyanilyen tollvonással tették meg ugyanezt. Tehát ennyit az Európai Unió segítőkészségéről.

Szabadi István, Mi Hazánk: képviselő úrnak mondom, hogy az új törvényben már nincs benne, tehát a MEKH-re vonatkozó adatok nincsenek már benne, tehát a beterjesztett normaszövegben nincs ilyen.

A csapadékvíz visszatartása  sajnos nem tartozik ez a kormányzati munkamegosztás alapján a mi feladatkörünkbe, de még egyet is érthetek vele, hogy a csapadékvizet jó lenne megtartani.

Keresztes Lóránt képviselő úrnak is mondom: nagyon egyetértek, hogy az ágazat minden dolgozójának köszönetet kell mondanunk, és azzal is egyetértek még most is, hogy nem megfelelőek a bérek, nem a nemzetgazdasági ágazattól, hanem a társágazatoktól is eltérnek. Ezért az egyik legfontosabb eleme az integrációnak, hogy szintre hozzuk a béreket. Tehát sokak szerint egyébként legalább olyan súlyú maga a bérhelyzet, az emberi erőforrás állapota, mint a csöveké. Tehát ezt komolyan kezeljük, mind a képzéseket, mind az egész ágazat megbecsültségét.

Az akkumulátorgyárak vízigénye mindenhol fölvetődik. Én azt mondom, hogy megfelelőképpen működnek Magyarországon a vízügyhöz kapcsolódó különféle ágazatok, és én nem látok jelenleg olyan gondot, olyan veszélyeztetést, ami indokolná ennek a véghelyzetnek a felvázolását. Tehát úgy látjuk, hogy a vízbázisok okos használatával valamennyi helyen kielégíthetők az igények.

(17.30)

Ugyanakkor maga a tárca is segíti, támogatja, ösztönzi azt  remélem, mindenféle eszközzel ösztönzi , hogy használják az úgynevezett szürkevizet. Most rakjuk azt félre, hogy a szürkevíz alatt mást értenek Nyugat-Európában, tehát a mosóvizet, és azt elkülönítik a toalettvíztől. Mi nevezzük, mondjuk, tisztított szennyvíznek; erre vonatkozóan nemcsak elképzelések vannak, hanem jelenleg már tervezési munkák is, hogy használjanak szürkevizet. És szerintem is az állami ösztönzőrendszernek mind a díjrendszerrel, mind akár az infrastrukturális fejlesztésekkel ezt segítenie kell, egyetértünk ebben.

Mindent egybevéve én örültem, hogy a vita jó néhány elemében olyan intellektuális szintre emelkedett, ami ide, ebbe a házba való, és valamennyi képviselőtől az ágazat iránti elköteleződést láttam a különböző hőfokú hozzászólásokban.

Én azt kérem, hogy támogassák ezt a javaslatot, és módosító indítványaikkal javítsák, hogyha ezt szükségesnek vélik. Mi valamennyit meg fogjuk fontolni, és a sajátjainkat is hozzá fogjuk még tenni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)