Felszólalás adatai

Amit Kiss Sándor képviselőtársam elmondott, volt egy olyan folyamat Magyarországon, amikor uniós forrásokból 100-150 vagy közel 200 település is összeállt, és egy nagyon korszerű, több válogatórendszerrel, több településre telepített válogatórendszerrel és egy depóniával hatalmas pénzből megvalósította azt a beruházást, amelyet lehet, hogy soha az életben nem lehet profitorientáltan vagy adott esetben úgy üzemeltetni, hogy a lakosság terhei csökkenjenek. Ezt most őszintén mondom, mert a mi környékünkön is van egy ilyen. Sőt mi több, a válogatóművet a városba rakták be, ahol ha a depónia, az ottani, a környékben lévő depónia megszűnik, mert kötelessége megszüntetni, amikor beindul a másik rendszer, akkor a válogatómű majd benn a városban fog működni, az állampolgárok közelsége mellett; és majd nem tudom, hogy mit fognak akkor csinálni az állampolgárok, amikor rádöbbennek arra, hogy kamionszámra hozzák oda a hulladékot, és ott folyik a válogatás. De nem is ez a lényege.

Azt hiszem, hogy volt egy időszak, amikor nagyon sok település belement ebbe a formába, és én most is azt mondom, hogy ez nem volt helyes abban az időszakban. Hisz ma már a prioritások megváltoztak, ma már az előírások tömkelege akár uniós szinten vagy egyes nemzeti szinten is hihetetlen mértékben megváltozott. Az újrahasznosítás kérdése egy hatalmas kérdés lett nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon, nézzük meg Brazíliát, micsoda hihetetlen eredményeket ért el a hulladékkezelésben, hulladék-újrahasznosításban. Kiss Sándor képviselőtársam itt fölhozta az olasz példát, az a másik véglet. Nézzük meg: Brazília egy hihetetlen szegény országból ma már ott tart, hogy a világ egyik legfejlettebb újrahasznosító, feldolgozó technológiával rendelkező országgá fejlődte ki magát. Tehát a semmiből tulajdonképpen pillanatok alatt ezen a területen óriási és hatalmas lépéseket tett. Sőt mi több, ma már a világ számára is példákat szolgáltat.

Tehát nekünk is - és ebben Kiss Sándor képviselőtársamnak igaza van, ha ezen nem tudunk változtatni, és nem tudjuk úgy fölülvizsgálni magát az eddig kialakult és működő rendszereket, hogy hogyan lehet azt rentábilissá tenni, hogy ne az olasz példa következzen be adott esetben, hanem valóban állami és/vagy önkormányzati tulajdonnal az állampolgárok, a közösségek érdekében történő minden lépést ellenőrizhetően és minden szállítást ellenőrizhetően végigfolytatható folyamatot tudunk kialakítani, akkor Magyarországon is el tudjuk érni azt, bízom benne, hogy egy jó pár éven belül, évtizeden belül tulajdonképpen nálunk is be fog állni egy rend ezzel kapcsolatosan; csak tényleg egy következetes végrehajtási törvénnyel, nagyon keményen biztosított és büntetési kategóriákkal is. Tehát ha a szállító, a válogató cég vagy aki ezt csinálja, ő is kőkemény büntetésnek van kitéve, ha áthágja adott esetben a törvényeket, törvénykezéseket, akkor előbb-utóbb tényleg ez a rend ki fog alakulni, és bízom benne, hogy államtitkár meg fog válaszolni az uniós esetleges reagálásra.

Tény az, hogy valóban későn indult meg Magyarországon ez a folyamat, tehát a mostani kormány meg kívánta tenni ezeket a lépéseket. Sőt, emögött azért volt egy olyan időszak is, hogy jó is volt, hogy kiküldtük az Európai Unió szakbizottságához, mert legalább egy társadalmi vita is lezajlott e körül, és hihetetlen sok olyan vélemény tudott beérkezni, amivel majd később adott esetben kapcsolódó módosítással még jobbá lehet tenni magát a törvényt, és bízom benne és biztatok mindenkit arra, hogy valóban a begyűjtött információk alapján tényleg egy nagyon korszerű hulladékkezelési törvényünk tudjon kialakulni, és ezzel tényleg valóban évtizedeket tudunk előrelépni a mai állapothoz képest.

Tehát előre kell lépnünk, mert sajnos szép lassan a környezetünkben lévő országok ezen a területen Magyarországot szép lassan lekörözik, mert sokkal gyorsabban nyúltak azokhoz az eszközökhöz, amelyekkel az állampolgárokat és a közösségeket is érdekeltté tudták tenni. (Taps.)