Felszólalás adatai

Ismert önök előtt ez a gondolat. Úgy gondolom, hogy ezt azért kell ismételten idehozni, ismételten kell erről beszélni, mert azért nem hiszem, hogy mindenki megnyugodott abban, ami szerepel a korábban elfogadott törvényben, mert ha ilyen vonatkozásban nézzük, mégiscsak az alapozó képzésnek van nagy jelentősége abban, hogy megvalósul-e annál a fiatalnál az élethossziglani tanulás. Alapok nélkül ez nem fog működni.

Értem én, hogy egy könnyebb ellenállás irányába megyünk el, meg értem én, hogy pénztelenség van, de akkor ne mondjuk azt, mert elvileg mondjuk, de a gyakorlatban ne mondjuk azt, hogy a legjobb befektetés a tanulás, mert ez nem így van, nem erre fordít az állam pénzt. Pedig itt volt egy napirend, amikor Kontrát úr arról beszélt - a tegnapi vitájában vettem részt ennek a napirendnek, akkor az általános vitája, ma itt a részletes vita volt -, hogy mondjuk, az iskolakerülő gyerekekkel hogyan is foglalkozzunk. Ma már eljutottunk odáig, hogy a rendészeti szervek feladataként jelenik meg. Úgy gondolom, az oktatásnál szerintem nem fogunk egymás közt vitatkozni azon, hogy a pedagógiai és neveléselméleti kérdésekre sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani.

A mi módosítónk gyakorlatilag itt arra irányul, hogy készítsük fel a pedagógusainkat arra, és ne küldjük őket el, ne küldjünk el több ezer pedagógust, mert úgy gondoljuk, úgy gondolom magam is, szerintem önök is így gondolják, csak erről nem beszélünk nyíltan, nem beszélnek kellő nyíltsággal erről a kérdésről, hanem egy fiskális szempontok alapján megszorítanak, illetve gyakorlatilag a lakosságra terhelik a költségeket. Ez viszont a szegény ember gyerekének meg a szegény embernek nem kedvez, mert ezáltal meghatározódik az ő sorsa, meghatározódik az ő boldogulása.

(21.10)

Ilyen vonatkozásban ez Magyarországon, úgy gondolom, rendkívül nagy visszalépés, ebbe nem lehet szerintem belenyugodni, ezt nem lehet elfogadni. Önök sem tudják szerintem elfogadni, hisz önök is a 16 év előtt beszéltek 17 évről, igaz, hogy volt, aki 15-ről beszélt, de azt gondolom, hogy érdemes lenne ezt a kérdést még egyszer végiggondolni; és gyakorlatilag fölrúgtak egy olyan dolgot, amiben a pártok 1993-ban megegyeztek, az pedig úgy szólt, hogy tulajdonképpen az iskolában kell hosszabb időt tölteni. Különösképp egy ilyen időszakban, amikor válsággal sújtott időszak van, akkor gyakorlatilag igenis az oktatásnak nagyon nagy szerepe van.

Ezért van ez a módosítónk. Tudjuk, látjuk, hogy ezzel nem foglalkoztak önök érdemben, nem mérlegelték, nem gondolták ismételten végig, pedig a kérdés, úgy gondolom, nagyon fajsúlyos kérdés, és ebbe így nem lehet belenyugodni.

A másik, amit szeretnék szóba hozni, a 31. módosító, amit hasonlóképp ez a kvartett jegyez. Itt mi a tanuló kötelességét fogalmazzuk meg, ezt kívántuk pontosítani, hogy részt vegyen a kötelező és a választott foglalkozásokon és a szakmai gyakorlatokon. Úgy gondoltuk, hogy ez egy pontosító ahhoz képest, mint ami korábban itt szerepelt.

Számos olyan módosítónk van még, ami úgy gondoltuk, hogy a jobbítást szolgálja. Így a teljesség igénye nélkül emelem ki a 40. számú módosítót, amely viszonylag részletesen ír szmsz-ről, különböző pedagógiai programokról, egyáltalán a belső szabályokról, szabályzatokról. Mi úgy gondoltuk, hogy ez is a belső iskolai demokratizmust erősíti.

Valójában a 41. módosítónk pedig a pedagógusokkal foglalkozik, mert azért valljuk meg őszintén, ezt önök is nagyon jól tudják, hogy itt megint elég mereven leszabályozzák a pedagógusok feladatkörét, a helyi sajátosságok szerintem kevésbé jelennek meg, és ha még idehozom a 42. módosítónkat, ami arra vonatkozik, hogy a közalkalmazottak jogállásáról, a munka törvénykönyvével kapcsolatban együtt kell értelmezni különböző kérdéseket, akkor azt kell hogy mondjam, hogy az iskolai demokráciában is jelentős visszalépés történik most.

Köszönöm.