Felszólalás adatai

Államtitkár úr igen fontos, és azt kell mondanom, a megvalósítás esetén az egész ország céljait és lehetőségeit szolgáló olyanfajta javaslatokkal élt, amelyeket a Háznak támogatnia kell.

Ez az egyezmény elsőként meghatározza azt, hogy a célkitűzései olyanok, amelyek széles körben mind az egyén, mind pedig társadalmi szervezetek részvételét igénylik, és ez az igény meggyőződésem szerint érvényesül is, vagy érvényesülnie kell. Arról van ugyanis szó, hogy itt nem pusztán építészeti értékek megvédéséről, sőt elsősorban nem erről van szó, hanem olyan kulturális értékek megvédéséről van szó, ami egy népnek, nemzetnek, vagy akár egy nemzetiségnek az egész történelmét átfogó lehetőségeket garantál hosszú távon. Az egyezménynek ez a része az én meggyőződésem szerint Magyarország számára különösen fontos. Ki merem jelenteni, hogy nemcsak az elmúlt húsz évben, hanem Magyarország nagyon-nagyon hosszú ideje, történelme során döntő részben oly módon járt el a kulturális értékek tekintetében, amely figyelembe vette és értékelte a Kárpát-medencében élő, velünk együtt élő népek és nemzeteknek, nemzetiségeknek azokat az értékeit, amelyeket közös értékeknek tekintünk.

Nincs ez mindenben így a magyar értékek tekintetében. Ez az egyezmény egyfajta lehetőséget is nyit, ez a lehetőség azonban - államtitkár úr utalt erre - akkor érvényesülhet, ha a szomszédos országokban is ez a bejegyzés megtörténik. Következésképpen mind a kulturális kormányzatnak, de a külügyi kormányzatnak is elsőrangú érdeke kell hogy legyen, hogy pont azok a szomszédos országok, amelyek számunkra oly fontosak e tekintetben, fogadják el ezt az egyezményt, jegyezzék be, hirdessék ki és léptessék életbe.

Egyetértek államtitkár úrral abban, hogy nekünk e tekintetben a jövőben is példát kell mutatni. Hadd mondjak egy konkrét példát! A mi számunkra, a magyarok számára a pilisi vidék egy olyan terület, ahol egészen a honfoglalástól kezdődően nagyon komoly magyar értékek vannak, de ez a pilisi vidék ugyanakkor egy nálunk fontos nemzetiség, a szlovák nemzetiség számára is egy nagyon fontos terület.

A kulturális értékek itt mindkét nép, nemzet számára fontosak és megtartandók. Meggyőződésem, hogy nagyon sokat tettünk az elmúlt időszakban azért, hogy ez így is legyen, de nem eleget. Következésképpen az én álláspontom az, hogy be kell vonni ezeket a területeket éppen az egyezmény alapján is, tevőlegesen.

Az ott élő embereket, szervezeteket be kell vonni, és rajtuk keresztül is el kell érni, hogy például Szlovákia hirdesse ki szintén ezt az egyezményt, ne maradjon távol ettől a lehetőségtől. Nem másról van szó, nem egyféle politikai jellegű nyomásról, erre nem is lennénk képesek, hanem egy kulturális nyomásról, olyan kulturális nyomásról, amely megengedhető, és amely meggyőződésem szerint célravezető.

Van ennek az egyezménynek még egy olyan része, amellyel ma itt még nemigen foglalkoztunk. Az egyezmény kiemeli az örökség szerepét a fenntartható gazdasági fejlődésben; ezt én nagyon fontosnak tartom. Nem önmagáért való cél az, amiről beszélünk, hanem azoknak a népeknek, nemzetiségeknek, amelyeket ez közvetlenül érint, a fenntartható fejlődését segíti elő, ezt kell megértetni egy-egy tájegységnél, területnél. Nem öncélú dolog az, amikor egy-egy ilyen helyen, vagy egy-egy ilyen területen az állam bizonyos erőfeszítéseket tesz, hanem ezek az erőfeszítések hosszú távon megtérülő, a fenntartható fejlődést szolgáló mindenkori beruházások. Ezért gondolom azt (Hangosítási hiba, zúgás.), hogy amiket államtitkár úr itt célként kitűzött, azok nemcsak támogathatók, hanem nem szabad elfelejteni, nem szabad, hogy egyszeriek legyenek, és maiak legyenek, hanem meggyőződésem szerint az elkövetkezendő időben...(Erősödő zúgás. - Az elnök csenget.)

Lehet, hogy begerjedt. Befejezem, mert úgy látszik, hogy a technika nem engedi, hogy ennél sokkal többet mondjak.

ELNÖK: Képviselő úr, egy kis technikai szünet.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Tisztelt Ház! Összességében tehát végül is azt szeretném mondani, elmondtam azt, amit szerettem volna... (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Képviselő úr, megvárjuk, amíg intézkednek.

(Szünet: 10.18 - 10.33

Elnök: Lezsák Sándor

Jegyzők: dr. Lenhardt Balázs és dr. Tiba István)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. A technikai hibáért elnézést kérünk. Köszönöm a munkatársaknak a gyors segítséget.

Megadom a szót Turi-Kovács Bélának, hogy fejezze be gondolatsorát.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azzal szeretném befejezni a felszólalásom, hogy szeretnék még egy fontos kérdésben rámutatni arra, ami tanulsága annak, ami a világörökség résszel kapcsolatosan történt. Sokan úgy gondolták, amikor egy-egy tájegység, egy-egy magyar valósághoz tartozó és valóban a világörökség méltó részévé vált kulturális lehetőségünk vagy akár tájunk megjelent a nemzetközi életben, hogy ez önmagában jelent valamiféle pozitívumot, olyat, amely majd a gazdasági életben is mindenféle hozadékot jelent. Az adott esetben is arra hívnám fel a figyelmet, hogy ez nem így van.

Ez önmagában egy olyan lehetőség, amellyel lehet élni, olyan lehetőség, amelyre lehet építkezni, de az, hogy ebből mennyi lesz az, ami a nemzet számára valódi hasznot hoz, az kifejezetten rajtunk, az általunk elvégzett munkán fog majd múlni. Reményeim szerint az, amit itt államtitkár úr elmondott, az a szándék, amely a kormánynál a csatlakozás mögött megjelent, azt fogja eredményezni, hogy az elkövetkezendő időben szívós, kitartó munkával elérhetjük, hogy ennek a csatlakozásnak valóságos, mind a fenntartható fejlődés, mind a kultúrát érintő lehetőségeit nyitja meg.

Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)