Felszólalás adatai

Itt sokszor szó esett arról, hogy a költségvetés módosítása, akár év közben bizonyos pontok hozzáigazítása az éves költségvetési folyamatokhoz. Igen, ez is hozzátartozik, hogy a kormány rendelkezzen olyan eltökéltséggel, amellyel valóban meglépi azokat a lépéseket, amelyek szükségesek a stabilitáshoz. A másik az intézményi kérdés. Nagyon jó, ha egy kormány eltökélt, ennél még az is jobb, hogyha vannak jó intézmények, amelyek elősegítik azt, hogy stabilitás legyen, és amelyeket a kormánynak nyilvánvalóan be kell tartania. Ilyen például az adósságfék - ez szerepel az alkotmányban -, a stabilitási törvény, amiről beszélünk, és maga a Költségvetési Tanács is.

A Költségvetési Tanáccsal szemben, most hogy ez mennyire szövetidegen, mondjuk, a magyar rendszerben, ez egy más kérdés, de a Költségvetési Tanáccsal szemben folyamatosan felvetődő érv, hogy az analitikus képességét kellene erősíteni. Ezt megfogalmazta az OECD például az országtanulmányában, amely 2012 tavaszán jelent meg, és legutóbb, pontosítva mondanám, hogy a Bizottság ajánlásaiban, amelyet május 30-án tett közzé, ez 7 pontos ajánlás, és a 2. pontban írja, hogy az analitikus képességét - és megnevezi - a fiskális tanácsnak szélesíteni szükséges. Ha valaki nézi magát a törvénymódosítást, akkor a 2. § 8. pontja az a pont, amely a tanács titkársága, az kérdés, hogy miért kell ilyet törvényben szabályozni; pontosan ezért, mert a Bizottság ezt javaslatként fogalmazta meg, hogy az analitikus képességét bővíteni kell. A 3. § 2. pontja arról szól, hogy az Állami Számvevőszék és a Magyar Nemzeti Bank elemző képességét a tanács rendelkezésére bocsátja. A Bizottsággal való tárgyalások során folyamatosan hangsúlyoztuk, mivel a tanács két tagja, az Állami Számvevőszék vezetője és a Nemzeti Bank elnöke mögött egy nagyon magas színvonalú szakmai apparátus áll rendelkezésre, és ez nyilvánvalóan erősíti a tanács elemző hátterét, a Bizottság szerencsésebbnek tartja, és a törvény is ezzel foglalkozik, hogyha ez taxatíve le van írva a törvényben.

(17.20)

Tehát hadd tegyem hozzá, hogy ebben az esetben a bizottság ajánlásaihoz igazodott a törvényi változtatás, vagyis úgy gondolom, hogy egy olyan változtatás lép érvénybe, ami a tanácsnak az analitikus képességét erősíti meg, és úgy gondolom, hogy az valóban elősegíti a stabilitást.

A másik pontnál úgy gondolom, hogy egy pici kis félreértés van, ami többször elhangzott a stabil árfolyam számításánál. Nyilvánvalóan a GDP-arányos adósságrátát az év végén lévő árfolyammal, akkor aktuális árfolyammal számolja a piac, azzal számolja az MNB, azzal számolja az Európai Központi Bank, az Eurostat, mindenki ezzel számolja.

A törvény azt mondja ki az alkotmányban, hogy olyan költségvetés nyújtható be, amelyiknél a rákövetkező évben a GDP-arányos államadósság csökken. Ezt ki kell tudni számolni. Nincs ember, aki megmondja most, hogy 2013 végén milyen árfolyam lesz, tehát mekkora az adósság, pontosan milyen árfolyamon. Ezért rögzíteni kell egy árfolyamot. Ezt teszi egyébként ez az 1. § (1) bekezdése, ami itt megfogalmazódik. Semmifajta trükk és kijátszás nincs benne, de ha az az alkotmány előírása, hogy olyan költségvetés nyújtható be, amelyben a GDP-arányos államadósság csökken, az idei évben 78 százalékkal számolunk, és csökken a következő évben 76,8 százalékra GDP-arányosan, akkor meg kell tudni mondani, hogy mennyi a becsült GDP, és meg kell tudni mondani, hogy mennyi az adósság.

Tehát itt beszélünk arról, hogy akár naponta változik az árfolyam, le kell tudni rögzíteni. Ezt teszi technikailag ez a lépés, és nyilvánvalóan az, hogy mennyi a tényleges adósságráta, ez mindig az év végén lévő aktuális árfolyam, ezzel fog számolni a piac, ezzel fog számolni az MNB, ezzel fog számolni az Európai Központi Bank, ezzel fog számolni a Eurostat, és ez lesz majd 2013 végén, amikor megtudjuk az aktuális adósságrátát is.

Tehát ezekkel a kiegészítésekkel szerettem volna röviden reflektálni a módosításokra, és akkor kérném a parlamentet, hogy ezeket támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)