Felszólalás adatai

MSZP-s képviselőtársaim mintha némi nosztalgiával emlegették volna ezt a közös gyereküket, mert közösen szülték meg, elhangzott pró és kontra, illetve mindkét oldalról ez. Nos, több gondom van nekem ezzel.

A legfontosabb gondom az - és ezt annak idején szakmai vitákban volt szerencsém kifejteni, és ez messze nem Kopits György személyes kvalitásai ellen szól, hiszen személyes ismerősöm, kollégám, nagy tisztelője vagyok; még tán azt is mondhatnám, hogy baráti viszonyban vagyunk. De azzal együtt is, és ezt neki is elmondtam: én ezt az intézményt a magyar közjogtól idegennek tartom. Soha a magyar közjogban ilyen importintézmény nem volt. Amikor a magyar állam adómegajánlási joga 1848-ban kibővült a zárszámadási joggal, és a kiegyezéstől a II. világháború végéig létezett és működött az állam költségvetési joga, nem volt ilyen intézmény.

Ez egy importintézmény. Rosszul importált amerikai import. Nem az amerikai jellege a probléma, hanem az amerikai Kongresszusban ez a bizonyos CBO - a Congressional Budget Office - olyan iroda tulajdonképpen, aminek nem más a szerepe, mint az, hogy a képviselők különböző indítványait, elképzeléseit, ötleteit kiszámolja, és megmondja nekik, hogy ebből mi jön ki. A CBO-nak semmiféle döntési joga nincsen. Négy évre választják, egy igazgatója van. Amerikában prezidenciális rendszer van és nem olyan, mint a miénk. Ezt meggondolatlanul importálták.

Annak idején egy szakmai vitában Járai Zsigmond, emlékszem, azt mondta az akkor sarjadzó, akkor bimbózó ötletre, hogy itt létrehoznak egy sóhivatalt. Ebből aztán végül nem sóhivatal lett, mert Kopits Györgynek köszönhetően nagyszerű szakmai apparátust verbuvált össze, valóban tiszteletre méltó munkát végeztek.

(16.50)

A szakmai teljesítményüket messze elismerem utólag is és akkor is. Ilyen értelemben sajnáltam ezt a fajta likvidálásukat, amiről itt Tukacs képviselőtársam beszélt. Mindamellett elvileg nem értek egyet ezzel, mert feladta egy darabját, akkor is feladta egy darabját a magyar parlament a költségvetés jogának, és ráruházta egy ilyen mesterségesen létrehozott angolszász importszervezetre, amit aztán mindenféle hatáskörökkel, árumegállítási jogkörökkel, egyebekkel a Fidesz ruházott végül is fel.

Szóval, itt az a nagy probléma, és erre utaltak itt a képviselőtársaim, hogy nagyon nagy valószínűséggel ismét lesz egy legitim, alkotmányos intézménye az országnak, ami a parlamenttel szemben ad absurdum vagy a parlament helyett gyakorolja a költségvetési jogot. Itt utaltak a személyi összetételre. Jövőre lejár a jegybank elnökének a mandátuma. Nyilvánvaló, hogy ki fognak nevezni egy Fidesz-szimpatizáns valakit, és onnantól kezdve garantált a háromtagú társaság döntése, többségi döntése, hogy olyan döntést fog hozni, ami a Fidesz számára kedvező, akár kormányon, akár ellenzékben lesz. Tehát a személyi garanciák igencsak nem kecsegtetőek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindazonáltal tudomásul veszem természetesen, hogy a magyar alaptörvény, az alaptörvény rögzíti ezt a testületet. Én törvénytisztelő állampolgár vagyok, tehát benne van az alaptörvényben, tudomásul veszem, hogy van. Éppen ezért fejtettem itt ki, többször is utaltam arra, hogy ha már egyszer van egy ilyen intézmény, amivel elvileg nem értek egyet, de ha már van, és van ennek három vezetője, akkor tegyenek alá egy apparátust, amely azt a munkát nagyjából elvégzi, amiért az intézményt létrehozták, és ez most megtörténik. Megtörténik. Ugye, utal rá a törvénymódosító javaslat, hogy lesz egy titkársága ennek a Költségvetési Tanácsnak, emlékeim szerint 50 millió forintot tesznek hozzá az országgyűlési fejezet kiadási előirányzatához. Ha lesz egy titkársága ennek az intézménynek, nem tudom, 50 millió forintból hány szakembert lehet foglalkoztatni, de mindenképpen lesz egy szakértő apparátusa, akkor a továbbiakat nem értem. Akkor nem értem azt, hogy miért kell a Nemzeti Bank, illetve a Számvevőszék tevékenységét úgymond részben alárendelni a Költségvetési Tanács munkájának. Ez tulajdonképpen ellentmond még a hatályban lévő stabilitási törvény előírásainak is, hiszen azt mondja a stabilitási törvény 15. §-a, hogy a tagjai - ez a három ember - önállóan alakítják ki a véleményüket. Önállóan alakítják ki tehát a véleményüket. Hát akkor minek ehhez beleilleszteni azt, hogy az önálló véleményük kialakításához úgymond a Nemzeti Bankot és a Számvevőszéket, ezek apparátusát kell ezzel foglalkoztatni? Annál is inkább, mert ugyanennek a hatályos törvénynek a következő bekezdése azt mondja, hogy az ÁSZ elnökének, a Nemzeti Bank elnökének a Tanács munkájában végzett tevékenysége nem érinti e szervezetek törvényben meghatározott feladatait. Ha nem érinti, akkor minek erőlteti ezt a bizonyos passzust, ezt a bizonyos paragrafust a tisztelt pénzügyi kormányzat, ami szerint a két intézmény elnökének mint a tanács tagjának az ellátandó feladatait a két intézménynek elemzésekkel és egyéb munkákkal kell segíteni.

Tisztelettel jelentem, van három illusztris személyiség, lesz egy apparátusa a tanácsnak szakemberekkel. Minek ezt a passzust beletenni még a törvénybe? Nem is életszerű. Hát aki életében szervezetet vezetett, az tudja, hogy a szervezet első emberének mindig van módja arra, hogy a szervezet bármely apparátusától kérjen valamit, akár benne van a törvényben, akár nincs. Az élet ilyen. Most ezt még beletenni egy törvénybe és azzal legitimálni, teljesen értelmetlen. Enélkül is megteszik. A Költségvetési Tanács első véleményében, annak a mellékletében oda volt téve az ÁSZ szakértőjének a véleménye. Azzal kezdődött, hogy az elnök úr megbízásából ezt meg ezt a munkát elvégeztük. Hát persze, hogy elvégzi, ha az elnök kéri, akár itt van ez a passzus, akár nincs. Ez teljesen felesleges, ilyen előírásokat beletenni, hogy egyébként meg felhasználhatja. Az Állami Számvevőszék minden jelentése nyilvános; a Nemzeti Banknál már nem egészen ez van. Az elnök mindig megteheti, hogy a saját apparátusától kér valamit. Ezt törvényben rögzíteni teljesen értelmetlen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arra szeretnék még emlékeztetni vagy utalni, hogy kialakult egy párhuzamos tevékenység. A párhuzamosság, a közpénzekből végzett párhuzamos tevékenység egyenlő a pazarlással. Itt arról van szó, hogy a Költségvetési Tanács az alaptörvény szerint, az Alaptörvény 44. cikkelye szerint vizsgálja a központi költségvetés megalapozottságát. Ezt tudjuk, látjuk, hiszen itt van előttünk, itt volt előttünk az előző napirendi pont kapcsán a tanács véleménye, amely egyébként egy rendkívül hasznos szakvélemény, semmiféle szakmai ellenvetésem nincs ez ellen, ez egy hasznos tevékenység.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ugyanakkor a hatályos számvevőszéki törvény, amit önök alkottak első sarkalatos törvényként, azt mondja, hogy az ÁSZ ellenőrzi a központi költségvetési javaslat megalapozottságát, a bevételi előirányzatok teljesíthetőségét. Tehát mind a két intézmény ugyanazt ellenőrzi. Mint mondtam, ez pazarlás, és valamelyik intézménynek ezt a feladatát meg kellene szüntetni. Elmondom azt is, mert tény, hogy költségvetési tanács több angolszász országban van - talán az államtitkár úr jobban tudja, mint én, hogy hányban, én ezt nem tudom szám szerint megmondani -, de nincs mindenütt ilyen. Azért nincs mindenütt ilyen, mert más normális országokban a parlament gyakorolja a költségvetési jogát, és nincs szüksége arra, hogy mesterségesen létrehozott intézményre ruházza bármilyen hatáskörét, és tulajdonképpen lefokozza magát egy ilyen gombnyomogató gépezetté.

Ami viszont a Számvevőszéket illeti, én elismerem, hiszen magam is végeztem, csináltam tizenkét éven keresztül, a mindenkori költségvetési törvényjavaslat megalapozottságának a vizsgálatát, én elismerem, hogy ez egy hasznos szolgáltatás, minden parlament igényelte az elmúlt húsz esztendőben, különösképpen az ellenzékben levő frakciók igényelték ezt, azzal együtt is az a véleményem, pontosabban az a tény, hogy ilyen feladatot a számvevőszékek a világon sehol nem végeznek, csak Magyarországon. Ennek megvannak a történelmi okai. Amikor 1989-ben a számvevőszéki törvényt megalkották, még nem volt látható az, hogy '90 tavaszán milyen választási eredmények lesznek, és az akkori helyzetben az akkori honatyák úgy gondolták, hogy kell nekik valamiféle olyan szervezet, amelyik megmondja nekik, hogy most akkor tulajdonképpen hogyan van ez. Próbált az a parlament függetlenedni úgymond a saját kormányától, és valami szakvéleményt várt. De kérem szépen, '90 tavaszán többpártrendszer lett, hála istennek, többpártrendszerben a frakcióknak vannak szakértői, van költségvetési támogatása, ha akar ilyen eszközzel élni, vannak szakértő képviselői, tehát egyszerűen nincs szükség arra, hogy a Számvevőszék mondja meg a képviselőknek, hogy most akkor tulajdonképpen mi a helyzet. Vannak független vagy kvázi független kutatóintézetek, szakértőintézetek, elemző intézetek, et cetera. Németországban az öt bölcs független elemző kutatóintézet véleménye, prognózisai, kritikája az, ami orientálja a parlamenti pártokat az állásfoglalásaikban.

Tehát itt tulajdonképpen arról van szó, hogy nem tagadva azt, hogy az Állami Számvevőszék ezzel a tevékenységével egy hasznos, közérdekű, minden politikai párt által megszokott és várt szolgáltatást végez évről évre, ez nem számvevőszéki feladat. A Számvevőszéknek ellenőrizni kell, sokkal többet kellene ellenőriznie, mint amennyit ellenőriz. Ez az első számú feladata. Itt a dilemmát vetem fel, hogy vagy a Költségvetési Tanácsnak kell ezt a feladatát megváltoztatni vagy módosítani, ami aligha fog sikerülni, hiszen az alaptörvényben van, a Számvevőszék idézett feladata nincs az alaptörvényben, csak a törvényben, de az is kétharmados, sarkalatos, de tessék tudomásul venni, hogy közpénzen párhuzamos tevékenységet végez a két apparátus, és ez pazarlás, akárhonnan nézzük.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

(17.00)