Felszólalás adatai

Ugyancsak Matolcsy György nyújtotta be azt a most tárgyalt javaslat szerint módosítandó törvény megalkotására vonatkozó törvényjavaslatot is - 2011. december 4-én -, amely alapján az Országgyűlés tavaly december 23-án elfogadta a stabilitásinak nevezett törvényt, amit egyébként már áprilisban jelentősen átírtak az Országgyűlésről szóló törvény zárórendelkezései között. Erre szeretném felhívni a kormányoldal figyelmét, hogy mit szavaztak meg áprilisban.

(15.50)

Úgy tűnik tehát, hogy Matolcsy miniszter úr gazdasági stabilitásról alkotott elképzelései meglehetősen gyorsan változnak, a törvények rövid időn belüli gyakori módosításai azonban bizonyosan nem az ország stabilitását, a stabilitásról alkotott képet erősítik.

A törvényjavaslat jelen beterjesztett módosítását értékelendő, azt megelőzően szeretném felidézni az eredeti törvény megalkotásának fél évvel ezelőtti problémáját.

A parlamenti tárgyalás a kormány által benyújtott pénzügyi stabilitásról szóló törvényjavaslat alapján indult, amit az Országgyűlés végül gazdasági stabilitásról szóló törvénynek nevezett el, tehát menet közben változott pénzügyi stabilitásról gazdasági stabilitásra a vonatkozó törvény elnevezése. Mégsem volt egyértelmű, hogy a kormány, illetve a kormánypárti képviselők tulajdonképpen minek a stabilitásáról szeretnének jogszabályt alkotni, ahhoz egy alaposabb tanulmányozásra volt szükség, amit szeretnék most kifejteni.

Több alkalommal hangsúlyoztuk, hogy Magyarország gazdasági stabilitása nem azon múlik, hogy a miniszterelnök mit hirdet ki, vagy az ő jobbkeze, a gazdasági miniszter mit hirdet ki, mert mint tudjuk Orbán Viktor saját nyilatkozatából, nem arra kell figyelni, amit mond, hanem amit csinál. Ez, ami ebben a törvényben benne van, ez azok közé tartozik, amit igazából csinál, és az nem azt mutatja, hogy egy megalapozott gazdaságpolitikát, kiszámítható jogszabályi környezetet és a kormányzati intézkedések magas színvonalát jellemezné. Szakmai alkalmatlanságot mutat Matolcsy György tevékenysége, így a stabilitásinak nevezett törvényjavaslat ezen csak tovább ront, mert azt mutatja, hogy valódi stabilitás helyett csak törvényt próbálnak erről alkotni.

A tavaly decemberi vita során számos alkalommal felhívtuk a kormány figyelmét arra, hogy míg a törvényjavaslat deklarált célja az ország pénzügyi, illetve gazdasági stabilitásának és költségvetési fenntarthatóságának a biztosítása, a törvény rendelkezései viszont nem alkalmasak a célzott hatások kiváltására, ténylegesen nem eredményezik sem a pénzügyi, sem a gazdasági stabilitást, sőt közvetetten az ellen hatnak.

Tavaly decemberben a stabilitási törvény vitája során azt is kifejtettük, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatos egyik alapvető probléma az, hogy a cím és az előadó tevékenysége ellentmondásban van. Matolcsy György személye nem a szabályozás hitelességével, megalapozottságával kapcsolatos bizalmat erősíti, még ha a miniszterelnök számtalanszor ki is áll mellette, az az eredményeket tekintve egy negatív pályát mutat.

A kormányzás első két éve sem a stabilitás jegyében telt el. A kormányváltás óta eltelt időszak a kapkodó, megalapozatlan, időnként ellentmondó jogalkotást, a jogállami garanciák leépítését, a hektikusan ingadozó forintárfolyamot és az egekbe szökő állampapírhozamokat, kamatfelárakat mutatta. Emlékezzünk csak vissza, hogy ez év januárja első hetében 320 forint fölé kúszott az euró árfolyama nagyon szerencsétlen módon, és az ország kockázati felára a 730 pontot verdeste, ami egy 7 százalékot meghaladó kamatfelárat jelent, ami elképesztően magas.

Ennek fényében úgy ítéljük meg, hogy egy-egy ilyen előterjesztés a stabilitás szempontjából kevés jelentőséggel bír.

A törvény rendelkezéseit illetően ki kell fejteni továbbá, hogy az csak címében szól bizonyos stabilitási elképzelésekről. A tartalmában sokkal prózaibb célok vezették az előterjesztőt. A kormány sarkalatos törvényben kívánta rögzíteni azt az egykulcsos jövedelemadó-rendszert, amely az alacsonyabb keresetűek számára egyértelműen hátrányos. Ezt minden hátrányával együtt sarkalatos törvényben, tehát kétharmados törvényben akarták rögzíteni.

A kormány ugyancsak kétharmados törvényben kívánta rendezni a saját elképzelései szerint az igazságtalan és rendkívül sok kockázatot magában hordozó nyugdíjrendszert. Tehát az aggodalmak a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban egyáltalán nem alaptalanok, maguk tettek róla, kormányoldali képviselők, hogy a törvényeken keresztül ezt az aggodalmat meg lehessen fogalmazni, illetve hogy joggal merülhet fel sok érintettben.

Szintén a stabilitásinak nevezett törvényben a kormány tovább folytatta a független intézmények hatáskörének csökkentését és a garanciális szabályok következetes lebontására irányuló tevékenységét. Ez a jogállamiság ellen hat, bármilyen nevet is adnak a törvénynek.

A jelen törvényjavaslat lényegében az eredeti céloknak a továbbvitelét tartalmazza, és ismét nem a gazdasági stabilitás kérdéseire koncentrál, hanem arra, hogy miként lehet olyan intézményeket még jobban ellehetetleníteni, amelyek elvileg a kormánnyal szembeni független fékek és ellensúlyok szerepét tölthetnék be a gazdasági működésében. Tehát egy kiegyensúlyozó szerepet játszhatnának bizonyos kormányzati döntések esetén.

A törvényjavaslat célja a stabilitási törvény egyes rendelkezéseinek pontosítása, továbbá a Költségvetési Tanács működésére és hatáskörére vonatkozó rendelkezések, illetve a kormány költségvetési törvény előkészítésével kapcsolatos kötelezettségeinek módosítása, megjegyezhetjük, hogy lazítása.

A pontosító rendelkezések elsősorban arra mutatnak rá, hogy a törvény elfogadásakor a nagy kapkodásban sajnos számos hiba csúszott a jogalkotási gépezetbe. Talán hallgatni kellett volna a kritikai észrevételekre akkor, amit megfogalmaztunk, illetve elolvasni azt az előterjesztést és a módosító javaslatokat, amelyek a Ház előtt szerepeltek, nem pedig felkészületlenül, egy politikai parancs alapján nyomni a szavazógombot; akkor talán nem kellene most harmadszor is a parlament elé hozni ezt a toldozott-foldozott törvényjavaslatot, ami egyébként éppen a stabilitásról szólna, viszont a csiszolásának a módja pont a stabilitás hiányát jelzi.

Mindezek mellett azonban a javaslat legsúlyosabb hibája az az egyértelmű törekvés, miszerint a kormány tovább kívánja lazítani a költségvetési törvény előkészítésével kapcsolatos kötelezettségeit, és egyúttal tovább csökkenteni a Költségvetési Tanács kormánytól független mozgásterét.

A javaslat értelmében a Költségvetési Tanács nem nyilvánít kötelező érvénnyel véleményt félévente a közpénzek felhasználásáról vagy az azzal összefüggő bármely kérdésről. Ez egyértelműen az instabilitás irányába visz, mert a félévenkénti jelentés egy viszonyítási pont volt a gazdaság szereplői számára. Ezt most nem teszi kötelezővé a törvényjavaslat, ami egy rendkívül nagy hiba, mert ezután annak is üzenete lesz, ha nem mond véleményt a Költségvetési Tanács, és egészen más hangsúlyt kap, amikor féléves véleményt fog kiállítani.

Nem kötelező ezentúl, csak véleményt nyilváníthat a költségvetést megalapozó törvényjavaslatról és az adótörvényekről. Ez megint a lazítás, a kiszámíthatatlanság irányába viszi a költségvetés és az adótörvények előkészítését.

Egyértelműen nem nyilváníthat véleményt a Költségvetési Tanács az államháztartás helyzetével kapcsolatos bármely kérdésről. Ez egyenesen skandalum. Tehát a Költségvetési Tanácsnak pont egy független kontrollszerepe lenne, ide pedig beírják, hogy nem nyilváníthat véleményt az államháztartás helyzetével kapcsolatos kérdésekről.

(16.00)

A Költségvetési Tanácsnak mint a költségvetéssel kapcsolatos egyes kérdések, a fiskális folyamatok független véleményező testületének a legfontosabb jogkörét, vagyis a véleménynyilvánítás jogát szeretné a kormány tovább korlátozni, még inkább szűkítve annak elvi lehetőségét, hogy bárki kritikai véleményt fogalmazhasson meg a kormánnyal szemben.

A javaslatnak persze vannak vitathatatlan pozitív elemei is, azokban az esetekben például, amikor a törvény egynapos véleményezési határidőt állapít meg a Költségvetési Tanács tagjai részére, ami önmagában egy nonszensz, a tagok elektronikus hírközlő eszköz igénybevételével is gyakorolhatják a véleménynyilvánítási jogukat. Ez tényleg előremutató. Ez bizonyára jelentős könnyebbséget fog eredményezni a Költségvetési Tanács munkájában, bár a véleményezésre ezután is csak egy nap áll esetenként rendelkezésre, ami elfogadhatatlan.

A költségvetéssel kapcsolatban a kormányt terhelő kötelezettségek érdemben lazulnak, ami helytelen. Így például jelenleg az államadósság-csökkenést veszélyeztető helyzet fennállása esetén kell költségvetési módosítást benyújtani. A jövőben ezt csak abban az esetben kell megtenni, ha a makrogazdasági folyamatokban olyan eltérés van a tervekhez képest, ami az államadósság-mutató növekedését eredményezné. Ezt menet közben így megállapítani igen nehéz, tehát ez is a hatáskör csökkentését eredményezi.

További könnyítés a kormánynak, hogy a költségvetési törvénynek a Költségvetési Tanács részére véleményezésre megküldött változatában a jövőben nem kell bemutatni a jogszabályváltozások költségvetési hatását. Ez is hiátus. Kérdés, hogy érdemi információk hiányában milyen véleményeket fog tudni közölni a Költségvetési Tanács egy idő után.

A kormány által kezdeményezett jogszabályok megalapozottságát és előkészítettségét jelzi mindezek mellett, hogy míg jelen javaslat kifejezetten előírja, hogy a Költségvetési Tanács és titkársága működésének, valamint az elnök illetményének és egyéb juttatásainak a pénzügyi fedezetét az Országgyűlés Hivatalának költségvetésében kell biztosítani, addig a jelen javaslattal párhuzamosan futó, a parlament előtt fekvő 2013. évi költségvetési törvényben ennek semmilyen nyoma nincs, annak ellenére, hogy mindkét törvényjavaslat a Nemzetgazdasági Minisztérium előterjesztésében készült.

Mindezek okán a törvényjavaslattal kapcsolatban alaposan feltételezhető, hogy az a célzott gazdasági stabilitást nem fogja kiváltani, mivel ez a törvényjavaslat nem segíti elő a valós, hiteles és megalapozott költségvetési és adópolitika kialakítását, és nem erősíti, hanem gyengíti sajnos a kormány tevékenységével kapcsolatos bizalmat.

Ezek alapján az MSZP-frakció a javaslatot nem támogatja, mivel az szűkíti a Költségvetési Tanács kormánytól független mozgásterét, lazítja a kormány költségvetésitörvény-előkészítéssel kapcsolatos kötelezettségeit, nem segíti elő a valós, hiteles, megalapozott költségvetési és adópolitika kialakítását, s a javaslat nem a gazdasági stabilitás irányába hat, hanem éppen a bizonytalanságot erősíti. Mi azt mondjuk, hogy rossz ez az irány, és kérjük a kormányt, a parlamenti többséget, hogy vegyen irányt a jogállamiság és a kiszámítható gazdaságpolitika felé.

Köszönöm a figyelmet. (Kovács Tibor és dr. Kolber István tapsol.)