Felszólalás adatai

Idén vasárnapra esett a munkaszüneti nap, amit önök vezettek be, szegény egészségügyi dolgozókat még az ág is húzza ilyen tekintetben. Mit hozott az idei Semmelweis-nap? Bezáró osztályokat, szétzavart kollektívákat, funkciójuktól megfosztott kórházakat, hátrányos munkajogi szabályokat, megalázó béremelést - legalábbis sokan így élik meg -, és lószámlálást, ezt külön rosszul élik meg szerintem az ágazati dolgozók. Azt írja egy kórházi dolgozó, hogy a kórházban pénteken, a Semmelweis-napi ünnepségen, ahol az egészségügyi dolgozók munkáját szokás méltatni, megköszönni, az önkormányzat részéről senki, sem a polgármester, sem pedig a kolléga alpolgármester nem jelent meg. Vajon miért? Esetleg nem mertek a dolgozók szemébe nézni, és végre elmondani az igazságot? (Zaj a kormánypártok soraiban.)

Úgy tapasztalom, hogy még soha nem volt ilyen rossz a hangulat ebben az ágazatban, pedig most jön majd a béremelés. Azt írja egy másik nővér, hogy 22 év után egy pszichiátriai osztályon, diplomával 1600 forint nettó béremelést fog ő kapni. A biztonsági őr többet keres az osztályon, pedig a nővérnek kell megkeresnie a demenciás nénit, aki elkódorog a pincében. Nem tudom, minek ott a biztonsági őr, nyilván bizonyos cégeket lehet ezzel gazdagítani.

A háziorvosok teljesen kimaradtak ebből a béremelésből, ezt többször elmondtuk, hogy ebben a szektorban lenne a legfontosabb. Ez a béremelés sajnos nem fogja megállítani az elvándorlást. Tavaly naponta elment három orvos, és amennyire mi jól tudjuk, ez a tendencia egyáltalán nem állt meg, a fiatalok pedig el sem kezdik a szakorvosképzést, itt óriási szakemberhiány van már most is, és ez csak fokozódni fog.

Nagy múltú osztályok zárnak be a Semmelweis-napon, nem tudom, hogy ezt direkt időzítették-e így, vagy csak véletlen, hogy ez pont az év felére esik. Azt írja valaki, megint csak az interneten, hogy azért az már figyelemre méltó, hogy a helyi újságban még mindig vezércikkben próbálják sulykolni a nép fejébe a "kistérségi mintaprojekt lesz a kórház" maszlagot. Értsék már meg, nem akarunk mintaprojektet, hanem kórházat akarunk. Szétzavarnak kollektívákat, Komáromban reumatológiai osztályt szerveznek a semmiből, ennek nem volt ott semmi hagyománya, és azt mondták a helyi embereknek, hogy majd lajtoskocsival hozzák a termálvizet a termálfürdőből. Én nem hiszem, hogy direkt hergelik az embereket és a kollektívákat, erre aztán végképp semmi szükség nem lenne.

Szívszaggató videókat lehet látni a YouTube-on, hogyan búcsúznak a dolgozók a saját osztályuktól és a saját kórházuktól, és az utolsó pillanatig bizonytalanságban voltak, hogy mi lesz ővelük. Most lehet, hogy egy másik városban kell majd dolgozniuk, még ingázniuk is kell az elképesztő munkateher mellett; többet fognak utazni kevesebb bérért. 62 évesen nyugdíjba fogják erőltetni az orvosokat, azokat, akik a legtapasztaltabbak, és ezzel lefejezik az állományt, és tovább tetézik a munkaerőhiányt. Tudom, hogy államtitkár úr is kikelt ez ellen, és remélem, hogy ez a harca sikerülni fog, mi ebben nagyon támogatjuk.

A hálapénz tekintetében nem tudom, hogy előrébb leszünk-e, hogyha majd a kórházvezető főorvos engedélyezheti, hogy hálapénzt lehet elfogadni, ezzel, én nem tudom, intézményesítik a csalást. Nem tudom, hogy egyáltalán hol van még hálapénz, nagyon kevés az a szakma, ahol hálapénzt adnak az emberek az orvosoknak, a legtöbb orvos és szakdolgozó ebből egyáltalán nem részesül. Speciális munkajogi szabályokat vezettek be a Semmelweis-napon: megszűnnek pótlékok, még kevesebb lesz egyesek jövedelme, és még nagyobb a terhelés az egészségügyi dolgozókon.

Másod-, harmadállásban dolgoznak, és iszonyatos teher alatt vannak, kimerültség, csalódottság, kiábrándultság jellemzi őket. Hogyan lehet elvárni tőlük, hogy gyógyítsanak ebben a helyzetben? Azt mondták, hogy megmentik az egészségügyet, a kamarák, a szakszervezetek, a mindenféle egészségügyi érdekcsoportok felsorakoztak önök mögé, hittek abban, amit ígértek, de mostanra már teljesen megkeseredett az ágazat. Mindezt egy olyan környezetben, hogy hihetetlenül rosszak a népegészségügyi mutatók. Nagyon rosszak Magyarországon a statisztikák, és eközben egyre kevesebb az állami ráfordítás, egyre kevesebb pénzt forgatunk az egészségügybe, lassan ott tartunk, mint egyes fejlődő országokban.

Az egészségügy stratégiai ágazat kellene hogy legyen, hiszen beteg emberekből nem lesz jó munkaerő, beteg társadalom nem tud fejlődni, és deprimált gyógyítók nem tudnak gyógyítani.

Úgy tapasztalom, hogy még soha nem volt ilyen rossz a hangulat az egészségügyben, mint 2012-ben a Semmelweis-napon, és ezt nem lehet az elmúlt 8 évre kenni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)