Felszólalás adatai

Azt gondolom, hogy ez a kilenc majd több is lesz, erre már utalások történtek, hogy miért. Többek között azért, mert augusztus végéig mód van arra, hogy módosító indítványokat csatoljanak ehhez a törvényjavaslathoz. Azt gondolom, hogy ebből fakad ez a probléma, hogy a megalapozottságról heves vita folyt órákon keresztül, ugyanis miután koraszülött maga a 2013-as költségvetési törvényjavaslat, koraszülött maga az ezt megalapozó salátatörvény-csomag is. Nagy István képviselőtársam az imént arra utalt, hogy mik azok a nemzetközi fejlemények, körülmények, európai uniós és más pénzügyi elvárások, amelyek ennek a jövő évi költségvetési törvénynek a megalkotását siettetik. Valóban azt gondolom, hogy neki igaza van, de arra szeretnék emlékeztetni, hogy a miniszterelnök úr két héttel ezelőtt nem ezt kommunikálta.

Azt mondta, hogy az a normális, ha akár rendkívüli időszakban is, de nyár közepén meg kell alkotni a következő évi költségvetést. Nos, ez minimum tévedés, és akkor roppant enyhén fogalmaztam a miniszterelnök úr nyilatkozatával kapcsolatban. Azt gondolom tehát, hogy itt szaporodni fog azon törvények száma, amelyek majd bővítik ezt a sort.

Többek között, nem akarok ezek közül többre kitérni, csak egyre, a tranzakciós adóról vagy illetékről, hivatalos nevén illetékről szóló törvény; Ékes képviselőtársam nincs már itt, ő szólta el magát vagy használta szándékosan azt a kifejezést, hogy tranzakciós adó. Valóban, igaza van, ez adó, és nem illeték. Erről is volt szó. Tehát illetéknek nevezzük, de most már hagyjuk az elnevezést. Erről azért kell beszélni, mert annak az intézkedéscsomagnak, amiről a miniszterelnök úr tegnap beszélt itt, annak nagyon fontos eleme a tranzakciósilleték-törvényből származó, remélt bevétel, és ez lehet majd az egyik alapozója, ha megalapozója lesz, a jövő évi költségvetésnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a kilenc hatályos törvényt érintő csomagnak egy eleméhez szeretnék lényegében kötődni, de ha megengedik, némileg mélyebbre nyúlok, és alaposabban próbálom kifejteni az ezzel kapcsolatos szakmai álláspontomat. Ez az államháztartási törvény. Egy jó államháztartási törvény valóban megalapozója lehet a mindenkori éves költségvetésnek, nemcsak a jövő évinek, hanem az azt követő évekének is. És van ebben a javaslatban egy olyan elem, aminek örülök, hogy ezt a kormány idehozta, és erről beszélni lehet.

(13.50)

Mert az államháztartási törvényjavaslatnak az a passzusa, amely szerint a költségvetés fejezeti struktúrájának a kiemelt előirányzatait újra kívánja nevezni, és új módon kívánja majd esetleg prezentálni, az nagyon izgalmas kérdés abból a szempontból, hogy a parlament elé kerülő mindenkori költségvetési törvényjavaslat prezentációja hogyan néz ki, ez mennyire áttekinthető, mennyire követhető, mennyire ellenőrizhető, mennyire mondható ésszerűen részletezettnek.

De a költségvetésnek három struktúrája van, mint tudjuk a gyakorlatból meg más ismereteinkből is. Az, ami előttünk van, lényegében a fejezeti struktúra vagy más néven az adminisztratív struktúra, ami fejezetekben jelenik meg: minisztériumok, más országos fő intézmények. Ezek a fejezetek, és aztán a nekik odaítélt, a parlament által megszavazott támogatási előirányzatok meg egyéb információk, bevételi előirányzatok bomlanak tovább címekre, alcímekre, jogcímcsoportokra, kiemelt előirányzatokra. Ezeket a törvény javaslattevője helyesen és korrekt módon végül is olyan kiadási előirányzatokba csoportosítja, ami egyrészt működési költségvetésnek, másrészt felhalmozási költségvetésnek nevezendő - részben most is így nevezzük -, és még inkább így nevezzük, ha ezt elfogadják, ez rendben is van.

Ez rendben is van, hiszen ezekben a működési költségvetési, felhalmozási költségvetési előirányzatokban jelenik meg a költségvetés második struktúrája, nevezetesen a közgazdasági struktúra, hogy végül is milyen közgazdasági tartalommal lesznek fölhasználva ezek az előirányzatok, ugye, a személyi jövedelem előirányzata a bérekre, jövedelmekre, illetve a felhalmozási beruházásokra. Ez a második struktúra, csak itt az a lényeg, és ezért hozom ezt szóba, hogy itt nem kellene megállni, és a működési költségvetés kiemelt előirányzatait, tehát a személyi jövedelmeket, dologi kiadásokat és egyéb kiadásokat kellene tovább bontani, részletezni.

Annál is inkább, mert az alaptörvényben van egy olyan kifejezés - talán mondhatom, nem nevezhető szerénytelenségnek, hogy némi részem nekem is van abban, hogy ez a kifejezés belekerült az alaptörvénybe -, tehát az ésszerűen részletezett költségvetésnek a költségvetési elvéről van szó. Ami azt jelenti, és az a célja, hogy egy költségvetésnek olyan részletezett információkat kell tartalmazni, amelyek birtokában a törvényhozó át tudja tekinteni a közkiadások célját, szerkezetét, és meg tudja állapítani és ellenőrizni tudja saját ellenőrző szervezetén, az Állami Számvevőszéken keresztül, hogy a végrehajtó hatalom, a kormány, illetve a fejezetgazdák a költségvetési felelősségükkel miként éltek. Arra költötték-e a megszavazott kiadásokat, amire a törvényhozó azt szánta, annyit költöttek-e, amennyit költhettek, és betartották-e a vonatkozó törvényi előírásokat.

Minél részletesebb egy költségvetés, annál inkább ellenőrizhető, és a nyilvánosság által is követhető, kontrollálható, hogy a közpénzeket mire fordítja a mindenkori kormány. Ezért van óriási szerepe annak, hogy az alkotmányban is rögzített elvet a gyakorlatban a törvények írják elő, illetve a mindenkori végrehajtó hatalom ezeket a részletes információkat terjessze a törvényhozó parlament elé. Persze ez egy nagy dilemma, hogy hol van a határ, hol van az a határ, ahol már az ésszerűség nem érvényesül, mert ha túlzottan részletes a költségvetés, akkor a parlament megkötheti a kormány, a végrehajtó hatalom, a fejezetgazda kezét, hiszen ha mindent előír neki, hogy mit mire költhet, akkor a mozgástere roppant módon beszűkül.

A másik véglet pedig az, amikor gyakorlatilag be van dobva a gyeplő, és arra költi az előirányzatait a fejezetgazda vagy végső fokon a kormány, amire jónak látja, és a parlament részéről semmiféle kontroll nincs. A magyar költségvetési gyakorlat inkább az utóbbihoz áll közel. Hatalmas összegeket költ el, költhet el a jelenlegi jogszabályok szerint a fejezetgazda, mondjuk, dologi kiadásokra vagy akár személyi jövedelmekre, hiszen semmiféle további korlátja nincs a kiadási előirányzatok elköltésének, csak az az egy sor, hogy a személyi jövedelem előirányzata ennyi meg annyi. Nincs mögötte létszámadat, ezt többször elmondtam, más országok költségvetéséhez képest és az egykori magyar költségvetéshez képest, ami még a múlt század első felében és korábban létezett.

Tehát nagyon fontos lenne az, hogy a kiadási előirányzatokat a kiemelt előirányzatokon túlmenően is megbontsa a törvényjavaslat, és majdan a prezentált, jóváhagyott költségvetés is, hogy az követhető legyen. Tudom, hogy ezt nem lehet megcsinálni 2013-ra, de el lehet kezdeni. Tehát bele lehet tenni az államháztartási törvény módosításának a szövegébe ezt az igényt, hogy kezdjen el a kormány ezen dolgozni, és folyamatosan, néhány év alatt jusson el oda, hogy egy olyan költségvetést tudjon a parlament elé hozni, amin tényleg mód van vitatkozni.

Kérem, ha valaki megnézi, mondjuk, a dualista idők képviselőházában lezajlott viták menetét, ott olyan részletes információkkal találkozik, amelyek arra vonatkoznak, hogy egy adott intézményben hány tisztiszolga van, és azok ruházatára mennyit kíván költeni, mennyit költhet el az adott miniszter. Nyilvánvaló, hogy a mai korban ez túlzott igény lenne, de a mostani helyzet és a megkívánt ésszerűséggel részletezett költségvetési prezentáció között óriási különbség van. Mire gondolok? Minden intézmény, az Országház is, mondjuk, az Országház is egy fejezet, tízmilliárdos nagyságrendű költségvetéssel gazdálkodik. Itt is van fűtés, világítás, itt is van takarítás, van postaköltség, telefonköltség, informatikai kiadás, gépkocsiköltség, üzemanyag et cetera.

Tehát ezeket a különböző dologi kiadásokat kellene megjeleníteni a fejezeti költségvetésben, és bizony a parlament asztalára tenni, és akkor nem lennének olyan semeddig sem tartó részletes viták, mint ami mondjuk, a mai költségvetési bizottsági ülésen volt, hogy a két ellenzéki párt - mert az MSZP nem tett módosító indítványokat -, a Jobbik és az LMP által tett indítványokat egyetlen döntéssel tulajdonképpen lenullázta a kormánytöbbség. Hiszen egyetlen módosító indítványt sem fogadott el, hanem valóban részletes vita lenne arról, hogy ugyan mondjuk, a Legfőbb Ügyészség mire kívánja elkölteni azt az előirányzatot, amit kapni fog vagy kapott. Ez lenne az igazi részletes vita, amikor egy arra hivatott szervezetben, jelesül a mindenkori pénzügyi bizottságban - miniszterelnök úr itt szerintem helyesen mondta, bár nem házszabályszerűen ő pénzügyi bizottságot említett, és annak a figyelmébe ajánlotta mindenféle fontos kérdések megtárgyalását -, most nincs pénzügyi bizottsága a Magyar Országgyűlésnek, bár jó lenne, ha lenne, de van egy nagyjából ennek megfelelő költségvetési és számvevőszéki bizottsága, tehát ott kellene lefolytatni a részletes vitát. Mert gyakorlatilag részletes vita nálunk nincs.

Akkor van részletes vita, ha van módosító indítvány, és ha nincs, akkor nincs részletes vita. A módosító indítványok esetlegesek, mert a képviselők a legjobb tudásuk szerint ehhez-ahhoz, amahhoz, amihez értenek, vagy ami számukra szimpatikus vagy problémás, ahhoz tesznek módosító indítványt, de hatalmas területek kimaradnak a részletes vitából, és nekem mint a költségvetési bizottság elnökének fogalmam sincs arról, hogy a Számvevőszék - amihez van némi köze a bizottságnak, a nevében is benne van - mire akar elkölteni 7 milliárd forintot. Megjelenik a központi költségvetési törvényjavaslat kiegészítő kötetében egy csomó információ arról, hogy a Számvevőszéknek mi a feladata - az benne van a törvényében egyébként -, oda van írva, hogy kell neki 600 fő és kell neki 7,2 milliárd forint, és pont. Ennyi az ellenőrzési, illetve ennyi az informálódási lehetősége a bizottságnak, de ezt elmondhatom bármelyik másik alkotmányos fejezetre, és elmondhatom azokra a fejezetekre, amelyeknek a megfelelő bizottsága ezt a fajta költségvetési jogát nem gyakorolja.

(14.00)

Ez nyilván attól is függ, hogy a honvédelmi bizottság, a rendészeti bizottság vagy bármelyik másik a neki megfelelő fejezet előterjesztésével mennyire részletesen foglalkozik. Ez tehát az áttekinthetőség szempontjából rendkívül fontos. És ha még az is oda lenne írva egy-egy előirányzat alá, hogy milyen jogszabály alapján jár vagy nem jár, számították ki, és az is, hogy milyen egyéb információkat kell annak tudni, aki erről dönteni akar, ez még inkább növelhetné az áttekinthetőséget és a nyilvánosságot, de leginkább azt a pénzügyi kultúrát javíthatná, ami rendkívüli módon ránk férne. Miránk is ránk férne itt ebben a Házban, és általában az adófizetőkre, az egész magyar lakosságra. Ezért fontos tehát az, hogy az államháztartási törvénynek ez a szándéka, amit én üdvözlök, nyisson egy kaput ahhoz az úthoz, amelyen aztán eljutva majd egy tisztességes költségvetést lehet készíteni.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)