Felszólalás adatai

ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Szeretettel köszöntök mindenkit. Köszöntöm képviselőtársaimat, és köszöntöm mindazokat, akik a televízión és a rádión keresztül figyelik a mai munkánkat.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 28. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Tarnai Richárd és Szilágyi Péter jegyző urak lesznek a segítségemre.

Most pedig soron következik a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Cser-Palkovics András, Rogán Antal és Menczer Erzsébet fideszes képviselőtársaink önálló indítványát T/1747. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/1747/1. számon ismerhették meg képviselőtársaim.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Menczer Erzsébet asszonynak, a napirendi pont előadójának, 35 perces időkeretben. Parancsoljon, képviselő asszony!

MENCZER ERZSÉBET (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem kétséges, hogy a 2010 nyár elején megalakult Országgyűlés eddigi történetének egyik leglényegesebb és valószínűleg legtöbb vitát kiváltó törvényjavaslatának vitáját kezdjük ma meg. A XXI. század egyik legfontosabb, az egyénekre, valamint közösségeikre legnagyobb hatást gyakorló iparágának szabályozását kell elvégeznünk. Még a most benyújtott törvényjavaslatot kritizálók sem állíthatják az ellenkezőjét. Új médiatörvényre van szükség, az 1996-os törvénytől végre - nem is olyan fájdalmas - búcsút kell vennünk.

A parlamenti képviselők bölcsességén és önkorlátozásán múlik most az, hogy a megszülető új törvény olyan lesz-e, amely a demokratikus nyilvánosságot, az egyéni szabadságot, a köz- és magánérdekeket egyaránt szolgálja. Meggyőződésem szerint a benyújtott javaslat így tesz.

Mi volt a törvényjavaslat előkészítése során a legfontosabb, legalapvetőbb szempontunk? Az, hogy az új médiatörvény a rohamtempójú technikai fejlődés ellenére, sőt éppen annak okán is védje meg a közösség érdekeit, azokat az alapértékeket és alapelveket, amelyek a sajtószabadságért folytatott kezdeti küzdelmek óta meghatározó módon formálják a médiáról folytatott gondolkodást. A médiajognak ugyanis vannak alapvető elvei. A média szabályozása a szabad országokban a sajtó működésével kapcsolatban vallott közös, morális alapokra épül, a sajtó ugyanis más, mint a többi, a piacon kínált szolgáltatás. A társadalom kohéziójának elősegítésére, a közösség vitáinak lebonyolítására, a nemzeti és az egyetemes kultúra terjesztésére képes hálózatot tisztelünk benne.

A média szabályozása tehát egyszerre kell hogy szolgálja gyakorlójának érdekeit, köztük akár haszonszerzési szándékait, miközben kell hogy biztosítsa annak szabadságát, és kell hogy óvja a köz érdekeit, akár a piaci szereplők mozgásterének szűkítése árán is. Nem ítélkezik az egyes ember felett, aki lehet öntudatlan médiafogyasztó vagy öntudatos, cselekvő állampolgár, a médiaszabályozás mindkettő igényeit egyszerre kívánja kielégíteni.

Ugyanakkor a szabályozás világossá kell hogy tegye, hogy az egyén kiművelése elengedhetetlen, hiszen anélkül a demokrácia sem működtethető. A sajtószabadság tehát a közösségben élő egyén autonómiája miatt is fontos, akit e joggal felruházva morális, felelős lénynek ismerünk el, aki szabadon kifejtheti véleményét és meghallgathatja másokét.

Tisztelt Képviselőtársaim! A média szabályozása mellett felhozható érvek a szabad sajtó közérdekű kötelezettségeinek a betartását célozzák. A mai médiajog is arra szolgál, hogy a legszükségesebb mértékűre szűkítse az állam paternalista szerepvállalását, érvényesítse a fogyasztók korlátozhatatlanságához fűződő érdekeit, ugyanakkor mégse hagyja teljesen magára polgárait, hanem érvényesítse a közös érdekeket. A modern médiajog első számú kérdése ennek megfelelően az, hogy miként lesz képes megteremteni a szükséges egyensúlyt a közérdek, azaz a demokráciát és a kultúrát óvni kívánó szabályozási igények és az azzal lehetségesen szembenálló magánérdekek, azaz a fogyasztók és a médiatulajdonosok érdekei között.

A médiaszabályozás körüli, immáron csaknem két évtizedes itthoni viták tanulsága egyértelmű. A média társadalomban betöltött szerepének kijelölése körül minden adandó alkalommal fellángol a világnézetek, ha úgy tetszik, ideológiák harca. Ezért sem sikerült eddig 1996 óta érdemben módosítani, javítani a szövegen. Ennek ellenére most, amikor lehetőség nyílt az új szabályozás megalkotására, ezzel senki nem kíván visszaélni.

Ha megvizsgálják a javaslat egyes, a médiajog szempontjából igazán releváns rendelkezéseit - gondolok itt a tartalomszabályozásra, a koncentrációkontrollra, a sokszínűség védelmére vagy a piacra lépés szabályaira -, akkor azt látják, hogy mindenhol modern, rugalmas, szabadságszerető európai megoldás került a szövegbe.

A javaslat a médiaalkotmánnyal együtt teszi ki a médiaszabályozás egészét, miközben a hatályos médiatörvény és az 1986-os sajtótörvény hatályon kívül kerül. Míg a médiaalkotmány az alapvető, a tartalmakat érintő normák gyűjteménye, amelyek valamennyi médiumot, elektronikus médiaszolgáltatásokat, nyomtatott és internetes sajtóterméket köteleznek, és nem vagy csak ritkán változnak, valamint részben konkrét, részben pedig szimbolikus jellegű, deklaratív szabályokat tartalmaznak, addig a részletes szabályokat e javaslatban olvashatják.

A sajtószabadság védelme mellett a legfontosabb szempont a javaslat előkészítése során az volt, hogy a magyar szabályozás végre kövesse az európai normákat. Nagy adósságot törleszt tehát az Országgyűlés, amikor a magyar jogot a vonatkozó, az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv, rövidítve AMSZ előírásaihoz igazítja. Az AMSZ-irányelv a digitális korszak kihívásainak megfelelően korszerűsíti a médiaszolgáltatásokra vonatkozó közösségi szabályokat, valamint a tévénézők jogvédelmének erősítése érdekében szabályozza mindazon szolgáltatás nyújtását és igénybevételét, amely akár közvetlenül, akár közvetetten médiaszolgáltatást, műsorközvetítést jelent. Így az európai közösségi szabályozás kiterjed például az internetes televíziózásra, a lekérhető videószolgáltatásokra és a mobiltelevíziózásra is.

Az AMSZ-irányelv egyik legnagyobb fordulatot jelentő eleme, hogy hatálya immáron kiterjed az internetes szolgáltatások úgynevezett egyéni igényen alapuló médiaszolgáltatásainak körére is. A Ház előtt fekvő javaslat mind céljaiban, mind szabályozásának alapjaiban, fogalomrendszerében, mind pedig intézményeit és eszközeit tekintve teljes mértékben megfelel az AMSZ-irányelv rendelkezéseinek. Így az új médiatörvény elfogadásával megvalósul az európai irányelv hazai jogrendszerbe történő átültetése.

Tisztelt Ház! A javaslat, mint láthatták, meglehetősen terjedelmes, így csak a négy legfontosabb, szimbolikus elemét emelem ki a következőkben.

1. Lényeges a gyermekvédelmi szabályok megőrzése, egy új korhatár-kategória, a 6 év alatt nem ajánlott. A 6 éves kor a pszichológiai kutatások szerint fordulópont, így indokolt differenciáltan védeni a 6 év alatti gyermekeket, így megkülönböztetve őket a 6-12 éves korúaktól. A gyermekvédelmi szabályokat ésszerű módon és mértékben terjeszti ki a lekérhető médiaszolgáltatásokra is, de mivel itt jórészt internetes tartalmakról van szó, a szolgáltatók jóhiszemű együttműködése nélkül bizony nehéz lesz eredményt elérni.

2. A korábbinál határozottabban valósul meg a magyar és az európai kultúra védelme. Az európai uniós irányelv alapján a médiaszolgáltatás műsoridejének több mint felében európai tartalmat kell közzétenni. Ehhez járult az egyharmados magyar műsorkvóta, amely a jelenlegi szabályozásban is így van. Új elem a magyar zenei kvóta, amely alapján a rádióknak minimum 25 százalékban magyar zenét kell játszaniuk.

3. A reklámszabályok ésszerűsítésre kerültek, hiszen a javaslat egyik célja a szabad médiapiac működésének elősegítése, természetesen a legfontosabb közérdekű korlátozások megtartása mellett. Az új reklámozási technikák - a termékmegjelenítés, az osztott képernyős reklám vagy a virtuális reklám - megengedetté válnak, a korábbi módszerek, a hagyományos, a műsorszámtól elkülönítve közzétett reklám, támogatás, szponzoráció szabályozása sokat enyhült.

4. A jelentős befolyásoló erejű - rövidítve jbe - médiaszolgáltatók többletterhei is meghatározásra kerülnek. E többletterhek a következők: hírműsorok kötelező közzététele, a hallási fogyatékkal élők igényeinek kiszolgálása, eredeti nyelven bemutatott filmek közzététele.

(9.10)

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kérem, hogy alaposan tanulmányozzák át a javaslatot, és ha szükségesnek látják, tegyék meg módosító javaslataikat. Az előterjesztők nevében biztosíthatom önöket, hogy minden jó szándékú és szakmailag indokolt javaslatot támogatni fogunk.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most a kormány nevében Nyitrai Zsolt államtitkár úrnak adok szót. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. NYITRAI ZSOLT nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Előterjesztők! 2010 áprilisában a magyarok megegyeztek abban, hogy a múlt nem folytatható, a múlt megoldásai nem szolgálják a jövőnket, a múlt felett egészen egyszerűen eljárt az idő. Ahogyan önök is tapasztalták, az új kormány április óta az élet rengeteg területén szakított a régi beidegződésekkel, az élet sok-sok területén szakítottunk az idejét múlt megoldásokkal, ha kellett, akkor tabukat is döntögettünk. Erre azért van, volt és lesz is még szükség, mert erre kaptunk felhatalmazást. A magyarok áprilisban kijelölték az utat, és megüzenték, az élet minden területén változásra, megújulásra várnak. A választók a kormánytöbbséget arra hatalmazták fel, hogy megújítsa Magyarországot. Mi erről az útról nem kívánunk és nem is fogunk letérni, mert nekünk a választók akarata az első.

Tisztelt Ház! A mai napon újabb mérföldkőhöz érkeztünk. Az előttünk fekvő, képviselőtársaink által benyújtott törvényjavaslat, az új médiatörvény ennek a megújulásnak egy fontos mérföldköve. Álljunk is a közélet bármelyik oldalán, szónokoljunk a parlamenti patkó bármelyik részén, egy dologban biztosan egyetértünk: a régi, toldozott-foldozott, idejét múlt médiatörvény megérett a változásra. A régi médiatörvény helyett tehát nekünk újat kell alkotnunk, ez ma minden magyar és a teljes szakma velünk szemben támasztott határozott elvárása, és nekünk meg kell felelnünk ennek az elvárásnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Aki ma Magyarországon a megújulást ellenzi, az a múltat akarja vissza. Mi ezt a múltat nem akarjuk. A magyarok egy hiteles, korrekt, sokszínű tájékoztatást, valódi véleményszabadságot, valódi közszolgálatot és olyan értékeket akarnak a médiában, amelyek megvédik a gyermekeket a bizonyos médiumokban elharapódzó erőszaktól. Mindezzel szoros összefüggésben a magyarok olyan médiát akarnak, ahol hír lehet az érték is, nem csupán a mértéktelenség. Ennek megfelelően ebben a szellemben született meg az új tervezet, ezért üdvözli a kormánytöbbség az új médiatörvényről szóló szakmai vitát az Országgyűlésben.

Tisztelt Ház! A köz érdeke ma a hiteles, korrekt, sokszínű, tárgyilagos tájékoztatás. Ennek kereteit most megteremtheti az új médiatörvény. A köz érdeke ma az olcsóbb, hatékonyabb, átláthatóbb s mindenekelőtt működőképes közmédia, így természetesen ezekre is választ kell adnia a törvényjavaslatnak. Ahogyan az önök előtt is ismert, nem lesz párhuzamos tartalomgyártás, nem lesznek hatalmas, átláthatatlan, álcivilekkel teletömött kuratóriumok, és nem lesznek lobbicsoportok a közmédiumoknál. Mindez olcsóbb, jobb és magasabb nívójú, magasabb presztízsű közmédiát teremt Magyarországon.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzáteszem, a törvényjavaslat az európai normáknak megfelelően, az európai uniós irányelvek és egyéb jogi aktusok figyelembevételével készült el. Ez a törvényjavaslat európai, de jellegzetességeiben természetesen magyar, mivel a magyar médiapiac kereteit, jövőbeli fejlődési irányait jelöli ki. Ám ha egyszerűbben szeretnék fogalmazni, akkor azt mondom, MTI-nk, MTV-nk, Duna Televíziónk csak nekünk van, más európai országoknak más médiumaik vannak.

Az általános vitával kapcsolatban azt szeretném még elmondani önöknek, hogy a kormány részéről mindenképpen kíváncsiak vagyunk a parlamenti pártok, frakciók, képviselők, szakbizottságok és természetesen a szakma véleményére is. Minden ész- és jogszerű javaslatot két füllel fogunk meghallgatni ezután is.

Tisztelt Ház! Akik a sajtószabadságért aggódnak, azok megnyugtatására emlékeztetni szeretnék mindenkit, hogy ez a kormány és ez a kormánytöbbség volt az, amely jogszabályi garanciákat nyújtott az oknyomozó és tényfeltáró újságíróknak. Mi vagyunk azok, akik biztosítottuk az újságíróknak annak lehetőségét, hogy megvédjék forrásaikat. Mi törvényi garanciákkal védjük a nyilvánosságot és annak szereplőit.

Összegezve tehát: az új médiaszabályozás, az új törvényjavaslat a magyar polgárok elvárásait tükrözi, és annak érdekében született meg, hogy megteremtsük a közbeszéd és a köztájékoztatás valódi, demokratikus és nem utolsósorban az eddigiekhez képest olcsóbban működő fórumát. Ezt, vagyis a közszolgálatiságot, az olcsóbb működést és az átláthatóbb gazdálkodást hivatott megteremteni ez az új médiatörvény.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Most a kulturális bizottság álláspontjának és a kisebbségi véleménynek az ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti 5-5 perces időkeretben.

Elsőnek megadom a szót Gulyás Dénes képviselő úrnak, a bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!

GULYÁS DÉNES, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kulturális és sajtóbizottság részletesen megtárgyalta a T/1747. számon benyújtott, a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényjavaslatot. A jogszabálytervezetet a bizottság többségi döntéssel, 12 igennel és 6 nemmel általános vitára alkalmasnak találta.

Első lényeges indokunk, hogy a média- és hírközlési ipar szabályozásáról született 1996. évi törvény óta a terület működése szempontjából releváns minden körülmény lényegileg megváltozott, mind a technológiai környezet, mind a főként európai jogi szabályozás, mind a médiafogyasztók szokásai, mind pedig a terület gazdasági feltételei alapjaikban változtak. A közel másfél évtizedes szabályozás tehát tovább fönt nem tartható, azt a megváltozott körülményekhez és elvárásokhoz kell igazítani.

A második lényeges szempontunk az volt, hogy a javaslat kellő határozottsággal és eréllyel lép fel a gyermekek és a családok védelmében. Gyermekeink fokozottan vannak kitéve a média káros hatásainak, így rászorulnak arra, hogy a közösség, a jog erejét is bevetve védje, óvja őket, miközben nem tagadhatjuk, hogy a modern médiának és hírközléstechnikának vannak hasznos és értékes részei is, sőt többségükben ilyenek. A szabályozás több ilyen elemet is tartalmaz, ezek életbe léptetése pedig nem tűr további halasztást.

Harmadik érvünk: a közszolgálati média szabályozásának megújítása végre érdemben megtörténhet. Felszámolható az a méltatlan helyzet, hogy tucatnyi testület másfélszáz tagja vergődik döntésképtelen állapotban, gazdaságilag veszélybe, tartalmilag pedig vesztes helyzetbe sodorva a közmédiumokat. Az új szabályozás lemetszi a párhuzamosságokat, együttműködő, kooperatív és egyszerűbb intézményrendszert hoz létre, valódi vagyon- és frekvenciagazdálkodással, amely egyben gazdaságosabb is.

A negyedik indokunk az volt, hogy a hatósági szabályozás, illetve a piacvédelmi és -korlátozási rendelkezések az európai szabályozási elvárások keretei közé helyezik a médiavilág működését. Az Unió tagjaként kényszerűség, szükségszerűség és nem mellesleg hasznos is az európai szabályozások átvétele ezen a területen.

Ezen négy szempont alapján vizsgáltuk a javaslatot, és úgy találtuk, hogy megfelel azon legfontosabb elveknek és értékeknek, amelyek a polgári-konzervatív pártok számára támogatandóak. Döntésünk azonban nem pusztán politikai, hanem szakmapolitikai és gazdasági szempontú is volt. A sajtószabadság védelme, illetve a közmédiumok normatív szabályozása bevezetésének megjelenése a javaslatban is a törvénytervezet támogatását indokolta. Olyan javaslat fekszik előttünk, amelynek elfogadása megerősíti a sajtó szabadságát és függetlenségét, erre pedig szüksége van az újságíró-társadalomnak és a médiumoknak is, a közmédiumok normatív finanszírozásának bevezetése pedig nem teszi kiszolgáltatottá az adóforintokból fenntartott intézményeket.

Az előző rendszerben a kereskedelmi tévék szerződést kötöttek az ORTT-vel. Ebben súlyos kikötések voltak a tartalommal kapcsolatban, különösen az RTL Klub és a TV2 számára. Azt ígérték, családi tévét csinálnak, ez volt a kiírt pályázat elnyerésének feltétele. Ezek a csatornák ezzel szemben, amint az tapasztalható, többnyire a brutalitást, az erkölcstelenséget, obskúrus misztikát és egyéb káros tartalmakat sugároztak, sorozatosan áthágták saját ígéreteik korlátait és a kiskorúak védelme érdekében támasztott elvárásokat, például úgy, hogy az ajánlott életkor tekintetében alacsony kategóriába soroltak káros tartalmú műsorokat. Az akkori ORTT alkalmatlan volt ezen problémák kezelésére. Lehetetlenné válik a jó erkölcsbe ütköző tartalmak sugárzása is, az ez ellen vétőt törölhetik a regisztrációból.

A közszolgálati médium. Az előző rendszerben a köz szolgálatával szemben támasztott elvárás az volt, hogy hatással legyen a kereskedelmi médiára, emelje annak színvonalát. Ez, mint látjuk, nem következett be, sőt éppen ennek ellenkezője figyelhető meg. A Közszolgálati Tanács, az általa megfogalmazott kódex az azokat be nem tartókat súlyosan szankcionáló eszközrendszere révén sokkal szorosabb kapcsolatot tart a közszolgálati tartalmakat sugárzókkal. A közszolgálati részvénytársaságok vezetőit a közszolgálati kódex előírásainak megsértése esetén elbocsátják. Korábban hasonló döntés meghozatala egy évig is eltarthatott. Európai példák igazolják, hogy a közszolgálati tévé elnökeit a kormány jelöli ki. Az új törvény tehát annak a normális helyzetnek a visszaállítása, amelyet a szocialista-liberális kormányoknak sikerült eltorzítani.

Kérem képviselőtársaimat, hogy a kulturális és sajtóbizottság többségi véleményéhez hasonlóan támogassák a törvénytervezetet. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Mandur László képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

Parancsoljon, képviselő úr!

(9.20)

MANDUR LÁSZLÓ, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előbb elhangzottakhoz képest azért van kisebbségi vélemény a bizottságban, mert más az álláspontunk, és mi mást olvasunk ki a törvény szövegéből, mint amit egyébként a különféle beszédekben egyébként hallani lehetett. Ezért aztán a kisebbségi vélemény több ponton is megfogalmazódott. Az egyik egy eljárási kérdés, amit most már szinte unalomig kell ismételnünk, ami a média világával összefüggő törvényhozást illeti, hogy szinte csapásszerűen nyújtják be a törvényjavaslatokat, esélyt sem adva nem csak a parlamenti képviselőknek, frakcióknak arra, hogy alaposan fel tudjanak készülni, főleg egy olyan jogszabály beterjesztésénél, amit az előterjesztő képviselő asszony is hangsúlyozott, hogy micsoda jelentőséggel bír, és valóban 228 paragrafusa van, és 174 oldalon taglalja a különféle szakaszokat, hogy egyáltalán van-e esély, hogy alaposan át lehessen nézni. Ez még hagyján, de még a szakmát sem kérdezik meg, hiszen az lenne a minimumkövetelmény egy civilizált demokráciában, főleg az ilyen törvényeknél, hogy megkérdezzük a szakmát és megkérdezzük a tudományt is, hogy mi a vélekedése erről, de nyilvánosan. Tehát nem füstös helyiségekben, kiválasztott körrel ülünk le diskurálni, hanem ez egy valóban nyilvános vita keretében bonyolódik le, ami nyilván persze egy picit időigényes történet, de a demokrácia egy olyan dolog, hogy időigényes. Ennyiben biztosan van különbség a diktatúrák és a demokráciák között.

Nos, ezt nem is ragoznám tovább, mert ezt önök már ismerik, hiszen fél éve majdnem minden beterjesztett javaslatnál elmondtuk, de itt is el kell mondanunk, és ezt erősen kifogásoltuk. A közmédium pártatlanságának a felszámolása történik lényegében, és nem arról van szó, hogy a függetlenségük növekedett volna, hiszen annyi valóban megtörténik, hogy az államtól függetlenné vált a közmédiumok sora, viszont a párttól nem vált függetlenné, hiszen ha megnézik a szerkezetét ennek a törvénynek is, hogy milyen irányítási és felügyeleti rendszert ismétel meg, amit már egyszer már a médiatörvény módosításánál nyáron elvégzett egyébként a Fidesz-többségű Országgyűlés, megállapította, hogy itt a Fidesznek van befolyása a jövőt illetően, nem is akármilyen időszakra, hanem ciklusokon átívelő módon: vagy abszolút többséget, vagy döntő többséget tud adni a médiatestületekben, az irányító testületekben, a közalapítvány kuratóriumában, és még sorolhatnánk. Tehát itt a szónoki beszédek nem stimmelnek azzal, ami egyébként a törvényi rendelkezésekben tervbe van véve, és ezt mi természetesen kifogásoltuk. Egyfajta cinizmusnak is ítéljük meg azt, amit a 82. §-ban lehet olvasni egyébként a törvényjavaslatban, ami pont a függetlenségről szól: független az államtól, független a gazdasági szereplőktől. Talán illene beírni azt, hogy a pártoktól is függetlenné kellene tenni. Ezt óvatosan kihagyták, hiszen a továbbiakban minden rendelkezés viszont azt hozza, hogy Fidesz-függővé tesszük a közmédiumokat.

A hírek központosításának a kérdését kifogásoltuk, hiszen ezzel a maradék önállóságát is el fogják venni a Magyar Televíziónak, a Magyar Rádiónak és a Duna TV-nek, hiszen ezentúl a Magyar Távirati Irodán keresztül kapják meg azt a hírszolgáltatást, amit lényegében nekik kötelező átvenni a törvény szerint. Mi azt értjük, hogy egy hírközpontból egyszerűbb kontrollálni azt, hogy mi szól a közmédiumok során napról napra, óráról órára. Hármat kontrollálni sokkal nehezebb kérdés, úgyhogy gyámság alá kellett helyezni az állítólag független Magyar Televíziót, Magyar Rádiót és a Duna Televíziót az MTI-n keresztül.

A gazdasági gyarmatosítás is tovább folytatódik, ahogy ezt már többször hangsúlyoztuk, hiszen itt számunkra teljesen értelmezhetetlen, hogy azt mondják, hogy a normatív finanszírozás most kiteljesedett a médiumoknál, miközben a valóság az, és ez van a rendelkezésben, hogy nincs benne normatív szabályozás. Eddig legalább meghatározott módon osztoztak a közpénzeken, a Magyar TV, a Magyar Rádió és a Duna Televízió, lehetett akár középtávon is tervezni, hiszen kiszámítható volt a vezetők számára az, hogy a legnagyobb forrásokat jelentő pénzek milyen arányban fognak majd beáramolni hozzájuk, és ez alapján tervezhetnek. Most egy Közszolgálati Költségvetési Tanácson keresztül hét fő alkujától függ évről évre az, hogy a Magyar TV, a Magyar Rádió és a Duna Televízió milyen részben részesülhet a közszolgálati hozzájárulásból.

Úgy tűnik, az időm elfogyott. Még nagyon sok kifogása volt a kisebbségi oldalnak, de én azt hiszem, itt vannak azok a képviselők, akik ott voltak a bizottságban is; további részét természetesen a képviselői felszólalásokban meg fogják tenni.

Tisztelt Elnök Úr! Visszaadom önnek a szót. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem önöket: hétfőn, az ülés kezdetén döntöttünk arról, hogy az előterjesztés általános vitája során a frakciók és a független képviselők részére összesen 4 óra 20 perces időkeret áll rendelkezésre. A képviselőtársaim az üléstermi táblákon folyamatosan figyelemmel követhetik az időkeret felhasználását, és ennek megfelelően tudják a felszólalásaikat szabályozni.

Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 30-30 perces időkeretben, és ezek közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Elsőnek megadom a szót Pálffy Istvánnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónokának.

Parancsoljon, képviselő úr!

PÁLFFY ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Képviselőtársaim, és valóban hadd mondjam én is egyszer azt, hogy és mindenki, aki figyeli a munkánkat. Hadd mondjam különösen azért, mert ilyen törvények esetében, mint a médiatörvény, a médiaalkotmány, különösen nagy figyelem fordítódik mindig a médiában, érthető módon természetesen, ezekre a jogszabályokra. A média terén, a televíziófogyasztás terén, sajnos az internetpenetráció terén még nem, de a televíziófogyasztás terén Magyarország olykor sajnálatosan is a nagyfogyasztók közé tartozik, ezért nyilvánvaló, hogy minden olyan kérdés, amely a média szabályozásával kapcsolatos, nagy figyelmet vált ki ebben az országban.

Hadd kezdjem úgy, miután ez a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoki felszólalása, hogy nem csapás ez, kedves Mandur László képviselőtársam, hanem akkor legyen áldás. Ez a törvény áldás, ugyanakkor így súlyra valóban, ha odacsapok vele, akkor azt hiszem, ezt mindenki megérzi. Azért emelem fel és mutatom meg a terjedelmét, mert igazából arról van itt szó, hogy ez a 174 oldal és ez a 228 paragrafus, amit mindig az előterjesztők szemére hánynak, hogy milyen terjedelmes anyag, és csak az utolsó pillanatban látták és érkezett meg, ezzel kapcsolatban meg kell említeni a következőket. Az az audiovizuális irányelv, amelyre az előterjesztő Menczer Erzsébet képviselőtársunk már hivatkozott, az ÁMSZ, az egy konzisztens rendszer, azt ide be kell emelni, az különösebb előkészítéseket nem igényel. Hadd tegyük egyszer érthetővé minden tévénéző és mindenben a munkánkat követő ember számára, hogy hogyan is készül - természetes, hogy fordításokkal és a magyar piacra, a magyar médiakörnyezetre való adaptációval. Tehát ezzel nyugodtan visszautasíthatjuk azt az egyik olyan vádat, hogy ez valamilyen, nem tudom, füstös helyiségekben, boszorkánykonyhákban készült volna. Ezek, mondom még egyszer, konzisztens irányelvek. Sok ország implementálja ezeket a maga jogrendszerébe, sok átalakítja. Olyan irányelvek, amelyekhez bizonyos mértékig ragaszkodnak, vagy attól eltérnek a saját piaci környezetüknek megfelelően. Ez az egyik.

A másik az, hogy azt minden, ezzel a törvénnyel foglalkozó képviselőtársunk és más is észrevehette, hogy az egyharmadát egyszer már megszavaztuk ebben a Házban, ebben az esztendőben. Nagyjából ennek a valóban terjedelmes anyagnak a 30-35 százaléka, nyilván nem súlyoztam ki ilyen precízen, de a korábbi médiajavaslatokban, abban a 4+1+2 darab eddig a Ház előtt szerepelt és a médiaalkotmánnyal zárult csomagban már jelen volt, hivatkozások is vannak rájuk, illetve mondom, egyszer a Ház már megszavazta.

(9.30)

Szintén ilyen kérdés, hogy föl lehet-e készülni ezekre a munkákra. Természetes, hogy ennek következtében lényegesen egyszerűsödik a felkészülés. Mandur László képviselőtársam kisebbségi véleményét messzemenőleg tiszteletben tartva mondom, hogy mi nem kiolvasni akarunk valamit ezekből a törvényekből. Mi nem így vagy úgy akarjuk olvasni. Ezeket egyféleképpen lehet csak olvasni. A mi, a Kereszténydemokrata Néppárt hozzáállása e tekintetben a 1447. számú törvényjavaslathoz az, hogy megkeressük benne azokat az értékeket, amiket a Kereszténydemokrata Néppárt képvisel, és ezekben a javaslatokban is - nem csak ebben - viszontlátni szeretne.

Ezért aztán hadd folytatom ezekkel! Itt nyilván elsősorban a család, a gyermekek védelme, a szolidaritás, a társadalmi igazságosság azok a szempontok, amelyeket mi elsősorban figyelembe veszünk, és természetesen annak az európai kereszténységnek minden olyan vonatkozása, amely akár a vallási, az egyházi műsorok tekintetében a hittel élők vagy a hitéleti tevékenységet folytatók figyelembevételével ebbe a javaslatba bekerül, vagy konkrétan az egyházak életével kapcsolatban a javaslatban szerepel, és természetesen az ilyen keresztény értékrend mellett nagyon fontosak azok a nemzeti, nemzetpolitikai szempontok is, amelyeket a hasonló természetű javaslatokban viszontlátni kívánunk.

Innen nézve, a Kereszténydemokrata Néppárt optikáján keresztül figyelve a javaslatot, azt kell mondjam, hogy alapvetően megfelelő, jó kiindulásnak tartjuk, és a lényeg ebben van: jó kiindulásnak. Feltétlenül lesznek olyan hangsúlyaink és olyan módosító javaslataink, amelyek az előbb említett kereszténydemokrata értékek, a család, a gyermekek védelme, a társadalmi igazságosság, a szolidaritás, a kereszténység és mondom, a nemzetpolitikai szempontok érvényesülését, jelentős hangsúlyát fogják képezni a javaslatainkban. Tehát jó kiindulásnak tartjuk, és valóban, ahogy Menczer Erzsébet képviselőtársam előterjesztőként fogalmazta, a gyermekek, a kiskorúak védelmével, az új rendszer beállításával ez garantáltnak mutatkozik.

Hasonló üdvözlendő része ennek a javaslatnak az, amit a műsorkvóták tekintetében a magyar művek terén megfogalmaz, bár hozzáteszem: itt mindjárt amellett, hogy ezzel egyetértünk, jelzem, hogy kevésnek tartjuk, és olyan, korábban megismert javaslatok, amelyek egyébként a sajtóban is napvilágot láttak vagy ott keringtek... - ebből is látszik, hogy megfelelő előkészítése volt a javaslatnak, ebből is látszik, hogy már volt társadalmi vitája ilyen értelemben. Nem vitatom el, hogy lehet másként is csinálni, de valóban jó néhány részletét a sajtó már taglalta és megismerhette. Nos, ezekben a javaslatokban korábban magasabb kvóták, magasabb százalékok szerepeltek, ezeket szeretnénk visszahozni, viszontlátni majd a végleges változatban, és módosítókkal is fogunk élni e tekintetben.

Ha továbbmegyünk, akkor különösen a 28. § - bár nem a részletes vitánál vagyunk, de általánosságban nyugodtan mondhatom - az, ahol lényegi észrevételt kell tennünk, hiszen semmi nem indokolja a Kereszténydemokrata Néppárt szerint, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatások és rádiós médiaszolgáltatások terén vallási vagy egyházi műsorok ne volnának támogathatóak.

Nem hiszem, hogy különösebben magyarázni kéne, de mégis a szemléletes példa kedvéért, ha teszem azt, a clunyi apátságról készítene valaki műsort - Cluny-I., Cluny-II. és különösen Cluny-III. -, akkor fölmerülne a kérdés, hogy valemennyire ez támogatható-e, hiszen nyilván erős vallási és egyházi tartalma van. Ugyanakkor egészen természetes, hogy Európában, az európai kereszténység 2000 évével ezek a határok kulturális, egyházi és vallási műsorok között nehezen volnának elválaszthatók vagy kijelölhetők, így aztán ahelyett, hogy csúszkáló kategóriákat és folyamatosan értelmezési problémákat idéznénk elő, célszerűnek mutatkozik ennek az egésznek a törvényből való kivétele.

És nem is csak a 2000 éves európai kereszténységről van szó ebben az esetben, hanem nyugodtan mondhatom a 6 ezer éves zsidó kultúrát vagy akár a 8 ezer éves perzsát. Tehát ugyanezek a kérdések merülnének fel akkor, ha teszem azt, a perzsa vallásról készítene kulturális műsort egy televíziós csatorna - a Duna TV, MTV, miegymás - és természetesen bármelyik audiovizuális médiaszolgáltató és nem tudna támogatókat szerezni ehhez, mondván, hogy ez a 28. § ezt nem teszi lehetővé. Mondom, ugyanígy, ahogy a clunyi kolostor, a wittenbergi templom vagy a Dohány utcai zsinagóga sem kerülhetne szóba egy műsor tekintetében, ha arra támogatást igényelne. De tovább fokozva ezt: azt hiszem, értjük mindannyian a lényegét. Nyilván ha egy személyes beszélgetőműsorban egy pap, egy lelkész, egy rabbi volna a riportalany, ha vallási vagy egyházi kérdéseket érintene - márpedig elég nagy valószínűséggel érintené azokat -, akkor ez a műsorszám, ez a műsortípus nem volna támogatható.

Ezzel együtt - mondom - a törvényt alapvetően megfelelőnek, jó kiindulásnak tartjuk, és ilyen további pontok azok, amiket a Kereszténydemokrata Néppárt értékrendje szerint szeretnék itt még egyszer feltétlenül kiemelni. Ez pedig az, hogy a jelentős befolyásoló erőt meghatározza ez a törvény. Ez azért fontos, mert nyilvánvaló, hogy a társadalmi igazságosságnak az a vetülete, ami a médiapiacon, a médiaszabályozásban megjelenik, az, hogy igazságosabban teríti a lehetőségeket és a hozzáféréseket, ez nagyon fontos, korlátozza tehát azokat, akiknek jelentősebb erejük van, és helyzetbe hozza azokat, akiknek kevésbé.

Hasonló, az igazságosság, a szolidaritás elve mentén kell kiemelni, hogy üdvözlendő a hallási fogyatékkal élők kitüntetése ebben a tervezetben. Ugyanígy ehhez a kérdéskörhöz kapcsolódik a must carry, must offer, a kötelező továbbítás és a kötelező fölajánlás szabályozása és ide való beemelése; ez is olyasmi, ami terjeszti igazságosan azokat a lehetőségeket, amelyekkel a médiaszolgáltatók élnek, és kevésbé tudnak azokkal visszaélni.

Külön örvendetes, hogy a javaslatban megjelenik a család értékeinek és a házasság intézményének védelme. Ez volt az az inkriminált pont, amely a médiaalkotmány során az utolsó pillanatban még zárószavazás előtt volt a Házban, és akkor sajnálattal vettük, hogy bár nagyon sok képviselőtársunk a Kereszténydemokrata Néppárt javaslatára szavazott, de sajnálattal vettük, hogy ez végül is nem került a médiaalkotmányba. Tekintve, hogy ígéretet is kaptunk rá, ez most itt szerepel, és bár csak a közszolgálat tekintetében előírás, azért ezt nagy előrelépésnek tartjuk mégis.

Ha Mandur László képviselőtársam nem említette volna ezt a bizonyos központi hírszolgáltatást, esküszöm, szóba sem hozom, mert nem tartom olyan lényegesnek. Természetesen nagy vitákat kavar, mert könnyű olyanokat mondani, amilyeneket képviselőtársam is mond, és amilyenek elhangzottak a bizottságban az általános vitára való alkalmassággal kapcsolatban. De mégis, ebben a Házban olyan sokszor, amikor szakkérdések kerülnek szóba, tanulunk egymástól. Tanulunk egy szakoktatási ügyben, vagy tanulunk a gyümölcstermesztés vagy a pálinkafőzés és miegymás kérdésében, tehát rengeteg olyan szakkérdésben, amik az ember életében nem fordulnak elő.

Hadd elemezzem egy kicsit - és lehet, hogy a Házban én vagyok legautentikusabb erre - ennek a problematikáját! Mert az valóban nagy baj lenne, ha mindenhol ezeken a csatornákon - négy közszolgálati audiovizuális csatornán és a három rádiócsatornán - ugyanazok a hírek és ugyanazok a szövegek mennének, és még ugyanezt látnánk az interneten is.

(9.40)

Egyetértek Mandur Lászlóval, borzalmas lenne! De kinek lenne borzalmas igazán? Azoknak, akik csinálják. Valószínűleg nem fognak nevetséges dolgokat művelni, egészen biztosan, hiszen kiváló szakemberek vannak ott, és kiváló szakemberek azok a vezérigazgatók, akik most a helyükre kerültek, és ezt a folyamatot fogják irányítani. Én azt várom tőlük, gondolom, Mandur László és minden képviselőtársunk is, és természetesen minden fogyasztó ebben az országban, hogy színes, sokrétű és a műfajnak megfelelő feldolgozású tájékoztatás legyen. Tehát egészen biztos vagyok benne, hogy nem hozzák magukat abba a helyzetbe, hogy ugyanolyan szövegeket, ugyanolyan feldolgozásokat tesznek be olyan fókuszú közszolgálati médiaszolgáltatásba, mint a Magyar Televízió, és olyanba, mint a Duna Televízió, amelyik egészen más célcsoportnak és egészen más hangsúlyoknak szolgáltat.

Itt a lényeg abban van, hogy minden egyes közszolgálati audiovizuális műsorszolgáltatásnak meg kell fogalmaznia azt, hogy mi az ő küldetése, és amikor ezt a missziót műsorokká váltja a mindennapokban, olyan módon jelenítse meg a hírszolgáltatás területén is, amely ezeket a különbségeket felrajzolja. Ehhez valóban egy adatbázisból emel át képet, hangot, de a kiválasztás szabadsága, a hangsúlyok kitételének a joga, kompetenciája a szerkesztőségek birtokában marad.

Tehát nagyon egyszerűen - azoknak mondom, akik nem szoktak hírműsorokat készíteni, és Magyarországon még 9 millió 990 ezren vannak így, azoknak mondom, és akik követnek bennünket -, ez nem így működik, nem is tudna így működni. Abban a pillanatban összeomlana a rendszer, ha egyáltalán valaki megpróbálna ilyet valami botor szándék szerint megalkotni. Nem működne, lehetetlen!

A rendszer úgy működik, hogy ki-ki kijelöli a hangsúlyait, az küld egy-egy eseményre eszközt, riportert, kamerát, tudósítót, akinek a profiljába vág, aszerint, hogy milyen közönségnek és milyen témáról szolgáltat; megfogalmazza azt az anyagát, elkészíti, azt teszi be egy közös hírgyárba, hírplatformra, ahonnan a többiek is tudnak ebből válogatni. Átalakítják a maguk műfaja szerint. Televíziós anyagból lehet csinálni bizonyos rádiós anyagokat, rádiósból is át lehet alakítani televízióssá, de azt nem lehet csinálni, hogy egy helyről meghatározni minden ilyesmit. Ez úgyse működne! Tehát én ettől nem tartok, igazán nyugodtan rá lehet bízni ezt a szakmára. Egyébként, hogyha ilyeneket szoktunk idézni, akkor nyugodtan mondhatom, hogy a BBC is hasonlóan működik. Azt hiszem, mindannyian elfogadjuk etalonnak; teljesen hasonló a rendszere. A BBC News vagy a BBC World News, a rádiók és a televíziók ugyanúgy működnek, kicserélik egymással az információkat, és egy közös platformon - ez nyilván egy internetes honlap, tévével, rádióhírekkel, kapcsolási lehetőségekkel - keresztül kicserélik, felhasználják, és adaptálják a másik műfajra. Ebben semmiféle egyirányú, régi szócsövekre emlékeztető, rossz reflexeket idéző szolgáltatást nem kell feltételezni.

Amit viszont - és ezzel le szeretném zárni a Magyar Távirati Iroda Zártkörű Nonprofit Részvénytársasággal kapcsolatos aggályok eloszlatását - még fontosnak tartok megemlíteni, hogy a közszolgálati feladatok alapvető meghatározása során arra azért figyelemmel kell majd lenni, és ez valóban egy kiterjesztés lehetősége, hogy új kulturális termékek és új kulturális művek létrehozása is a közszolgálat feladata legyen, mert ha csak úgy fogalmaz a törvény - most nem veszem elő, de a 83. §-ban megtalálják képviselőtársaim -, hogy mindazon magyar kulturális értékek ápolása a feladata, amelyek Magyarországot jelentik, akkor még kevésről beszélünk, hiszen a jövőt is építeni kell. Ilyen szempontból tehát minden kortárs vagy egyéb olyan mű, friss zenei, dramaturgiai, drámai adaptációja a közszolgálat feladata kell hogy legyen, ami ezt a kulturális gazdagságot mélyíti. Ezért aztán erre vonatkozó módosító javaslatunk is lesz.

Miután üdvözöltem a magyar zenei művekkel kapcsolatos kvótákat, azért hadd tegyem hozzá, az alapvető kiindulási pontot megint csak jónak tartva, a javaslatot megfelelőnek tartva, hogy a 182. §-ban van egy olyan lehetősége a hatóságnak, ahol mindezek alól már mentesítheti a műsorszolgáltatót. Jobban tudnánk ezeket a kvótákat érvényesíteni, és jobban tudnánk a magyar piacot, a magyar művek készítőit favorizálni, hogyha az ilyen mentesítésekre utólagos lehetőség nem volna.

Összefoglalóan tehát a Kereszténydemokrata Néppárt alapvetően megfelelő kiindulásnak tartja a 1747. számú törvényjavaslatot, és az általunk beadandó módosításokkal természetesen támogatni fogjuk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Mandur Lászlónak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

Parancsoljon, képviselő úr!

MANDUR LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A most tárgyalásra kerülő T/1747. számú, a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényjavaslat lezárja a már eddig is öt elemből álló médiacsomagot, amely már létrehozta az Orbán Viktor miniszterelnök által 9 évre kinevezett, Szalai Annamária fideszes médiapolitikus által vezetett új médiahatóságot, a szintén 9 évre bebetonozott és szintén Szalai Annamária által elnökölt, kizárólag fideszes jelöltekből megválasztott Médiatanácsot, és az ugyancsak 9 évre megválasztott, masszívan 2 fős fideszes többséggel és elnöki pozícióval bíró Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumot. Pályáztatás nélkül, Szalai Annamária személyi javaslatára, a közalapítvány fideszes többségű kuratóriuma megválasztotta az MTV, a Duna TV, a Magyar Rádió és az MTI vezérigazgatóit, akik szinte kizárólag a Fidesz médiavilágának vezetőiből kerültek ki. A Hír TV, a Lánchíd Rádió, az Echo TV vezetőinek és szerkesztőinek átáramlása folyamatos a közmédiumokba.

De a bizalom még így sem teljes A hatalom a vagyonuk nagy részétől megfosztotta a közmédiumokat, ami így szintén átkerült a Fidesz által uralt és vezetett Műsorszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alaphoz.

Az elmúlt fél év terméke az úgynevezett médiaalkotmány is, amely további alapot teremt a független magyar sajtó további regulázására, a hatalmi szerkezet tökéletesítésére. A mostani törvénytervezet ezen alapulva pont ezt célozza. A jelen törvénytervezetben - az elmúlt fél év törvényalkotási attakjával - a Fidesz pártirányítása és felügyelete totálisan kiterjed a magyarországi televíziókra, rádiókra, a nyomtatott sajtóra és az internet világára. A nyugati demokráciákban példátlan médiahatalmi koncentráció összpontosul, nem is az aktuális kormány, hanem az éppen hatalmon lévő párt, a Fidesz kezében, legalább 9 évre, de egy esetleges ellenzéki kétharmados győzelem híján akár az idők végezetéig.

(9.50)

Ez az igazi célja és eredménye ennek a több hónapos törvényalkotási folyamatnak, amit parlamenti hatalmi monopóliumával antidemokratikusan visszaélve véghezvisz a Fidesz: ne lehessen tőle független vagy nem rövid pórázon tartott köz- és magánmédia. És ez itt a lényeg.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Nézzük meg kissé tüzetesebben, mik is a leglényegesebb új elemei az előttünk fekvő javaslatnak! Vegyük először a médiahatóság, illetve a Médiatanács hatáskörét! Megszületett a média-szuperhatóság, amely nyilvántart, ha kell, adatokat gyűjt, engedélyez, irányt mutat, rendeletet alkot, és természetesen egyúttal büntet is - tévét, rádiót, nyomtatott sajtót, internetes portálokat. Megszűnt az a fajta függetlensége főleg az eddig nyomtatott és internetes médiának, hogy bármifajta kifogás érte a működésüket, azt bírósági úton lehetett érvényesíteni. Ma a médiahatóság hatósági eljárás keretében teheti mindezeket. Úgyhogy all in, mindent az egyben.

Gumiszabályok vannak, hogy mást ne mondjak: mi az, hogy kiegyensúlyozott tájékoztatás, hírek és vélemények hogyan keveredhetnek olyanfajta műsorokban, ahol elemeznek nemzetközi és hazai, fontos belpolitikai és külpolitikai eseményeket; a műsorvezető mondhat-e egyáltalán állásfoglalást ezekben a vitákban vagy nem mondhat; mi az, amit esetleg közerkölcsnek hívunk egy adott műsor kapcsán; mi az, ami az alkotmányosságba esetleg ütközhet. És még sorolhatnánk, hiszen hosszú listában sorolja föl a javaslat, hogy mi az, amit teljesíteni kell, és mik azok a szabályok, amiket be kell tartani a médiahatóságnak. És természetesen, hogy mi tartozik bele, mi nem tartozik ide, mi az, ami sérült, mi az, ami nem sérült, azt természetesen ő fogja majd eldönteni.

Szinte korlátlan értelmezési és szankcionálási lehetőségeket biztosít a jogszabálytervezet, elsősorban a hatóság elnökének, a miniszterelnök emberének. Ezzel a gépezettel természetesen könnyű lesz majd bedarálni a magyar médiavilág bármelyik szereplőjét. Hogy mást ne mondjak, itt a legjobb eszköz a szankcionálás és a hozzá kapcsolódó büntetések. A tervezet változatos szankciótípusok alkalmazását teszi lehetővé. A jogsértő nyomtatott és on-line termékeket 25 és 10 millió forintra, a piacon túlsúlyosnak minősített tévéket és rádiókat 50-től akár 200 millió forintig terjedő összegre is büntethetik, vagy akár a jogosultságukat is elvehetik. A döntés azonnal végrehajtható, fellebbezésnek helye nincs; marad a bírósági út, és a magyar bírósági utat mindannyian ismerjük - évekig húzódó perekről lehet itt szó.

Amennyiben a hatóság úgy dönt, hogy saját értelmezése szerint jogsértések sorozata történik, akkor lényegében meghozhatja a döntést, és olyan büntetésekben részesíti ezeket a médiumokat, hogy azok üzletileg képtelenek lesznek talpon maradni, majd évek múltán esetleg érvényesíthetik a jogos észrevételeiket egy bírósági úton, de addigra lényegében becsukhatták a boltot. Sorozatban lehet bírságolni kényük-kedvük szerint, miközben egyáltalán nem szabályozott, mi minősül enyhe vagy súlyos jogsértésnek, hiszen a törvény ezeket nem fogalmazza meg, ezt egyszerűen rábízza a médiahatóság döntésére.

Elképesztő jogosítványt kapna a hatóság a bejelentések utáni tényállások tisztázására. Valamennyi eljárásban jogosult akár törvény által védett titkot is tartalmazó iratot, eszközt, dokumentumot megtekintetni, megvizsgálni, azokról másolatot, kivonatot készíteni. Végzésével bárkit és bármely szervezetet kötelezhet adatszolgáltatásra, bizonyítási eszközök átadására. Ilyen ultrafelhatalmazásról, ami kiterjed az összes létező médiára és az azzal kapcsolatos személyekre, tőlünk keletre is csak álmodoznak, még Oroszországban is, ahol igen komoly jogsértéseket tapasztalhattunk az utóbbi időben.

Az már hab a tortán, hogy a tervezet jelentős, úgynevezett iránymutatási, illetve rendeletalkotási jogkört adna a hatóság elnökének, ami a nemrég elfogadott jogalkotásról szóló törvény szerint kizárt, mert hiszen ez nem is alkotmányos. Egyébként döbbenetes rendeletalkotási kör járna a hatóság elnökének, például meghatározhatja a médiaszolgáltatási díjakat egy rendeletalkotással. Ő tudja elbírálni azt, hogy hol milyen gazdasági erő van az ország különböző területein, és ő mérlegeli azt, hogy ott bizony milyen díjakat kell majd esetleg kiszabni, milyenek a frekvenciadíjak, milyenek a hatósági eljárási díjak, fizetési feltételeket hogyan határozza meg, és még sorolhatnánk.

No de mondhatnánk azt is, hogy ezzel a részével sokat nem kéne most törődni, hiszen mint láttuk, a most elfogadott, itt a parlamentben elfogadott és talán még ki nem hirdetett, jogalkotásról szóló törvény ezt nem is teszi lehetővé. Tehát fölhívnám az előterjesztők figyelmét, hogy ezt a szakaszt úgy, ahogy van, át kell írni, mert egyébként ez biztos nem fogja megállni az alkotmányosság helyét. Egyébként a jogalkotási törvényben - csak lábjegyzetként jegyzem meg -, az eredeti előterjesztésben ez szerepelt még, hogy ilyen van, de közben rájöttek, hogy ez nem alkotmányos, ezért ki is került belőle, méghozzá zárószavazás előtti módosító javaslattal. Úgyhogy tisztelettel jelentem a képviselő asszonynak, hogy nézzék át, legyenek kedvesek, mert ezt a részt, ezeket a szakaszokat, ami iránymutatásokról és rendeletalkotásról szól, úgy, ahogy van, át kell írni, ha azt szeretnénk, hogy ez a törvény valamilyen módon még tán működőképes is legyen, amit majd meg fognak szavazni.

A hatósági szabad kéz - mint láttuk - igen messzire nyúlik. Hadd idézzek föl egy nagyon szép példát ebből a sorozatból! A 48. §-ban lehet ezt fölfedezni. A (4) bekezdés alapján a Médiatanács iránymutatásában - amiről az előbb mondtam, hogy persze nem tud lenni, hiszen ilyen nincsen - meghatározhatja azt a közfeladatot és feltételeket, amelynek ellátására pályáztatás nélkül is adható rádiós médiaszolgáltatási jogosultság. A jogosultságot az első kérelmező kapja meg.

No, kérdezzük ezek után, ha zsebből lehet adni ilyet, akkor ki lesz az az első kérelmező, aki majd ezt megkaphatja, hiszen itt a döntés egy automatizmuson múlik: aki az első, az kapja. Hát, aki tud róla, nyilván az lesz az első. De vajon ki tud majd róla? Nyilván az, akinek majd elmondják. De kinek fogják majd elmondani? És itt most teszek három pontot, mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy hogyan lehet folytatni ezt a sorozatot. Azt hiszem, hogy ez egészen elképesztő szabályozás, amit ebben a médiatörvényben az alkotók szeretnének megvalósulva látni.

Még hosszasan lehetne vesézni a médiahatósággal kapcsolatos szabályozás szörnyűségeit, és a vitában valószínűleg sor is kerül majd rá. Egy biztos: abba kéne hagyni ezt az alkotmány, az Európai Unió, a demokrácia és a médiaszabadság normáit mélyen sértő, média-rendőrségi, -ügyészségi logikán álló hatóságépítősdit!

Tisztelt Országgyűlés! Most egy pillanatra áttérnék azért a közmédiumok világára. A törvénytervezet lényegében megszünteti a Magyar Televízió, a Duna Televízió és a Magyar Rádió normatív finanszírozását. A vagyonától lényegében megfosztott köztévé és közrádió esetében a jövőben a Műsorszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap forrásaiból egy - nevezzük a múltbéli legközelebbi példával, ami talán illik rá - tervalku keretében egy héttagú, közszolgálati költségvetési tanács dönt, nem is a tulajdonosi jogokat gyakorló közalapítvány kuratóriuma, hanem erre létrehoznak egy ilyen grémiumot, amiben benne vannak a vezérigazgatók, benne van az alap elnöke, és majd az Állami Számvevőszék két főt fog ebbe delegálni.

Az enyhén kérdés, hogy ha a tulajdonosi jogokat gyakorolja a közalapítvány kuratóriuma, akkor ebben a kérdésben miért nem ő hozza a döntést.

(10.00)

Én gyanítom, hogy leginkább azért nem, mert még ennyire sem kell belelátnia azoknak a parlamenti pártok által delegált kuratóriumi tagoknak, akik ma ott ülnek ebben a testületben - jobb, ha a tulajdonosoktól elvesszük az ilyen jogokat, és átvisszük egy olyan mezőbe ezt a döntési kompetenciát, ahol egyébként százszázalékosan megint csak mi vagyunk.

Kinek mennyi és mire? Nyilván ez a kérdés, hiszen normatíva nincs megfogalmazva a törvényjavaslatban. Mennyi maradjon az alapnak? - ez egy nagyon nagy kérdés, ugyanis aki a szabályozás szerint elvégzi a műsorszámok előállítását, megrendelését, vásárlását, tájékoztatási és egyéb tevékenységet, és ráadásul eljár a részvénytársaságok képviseletében, megköti helyettük a szerződéseket. Itt egy pillanatra megáll az ember, és két dolog jut az eszébe: mi a fenének ide vezérigazgató, hiszen lényegében elvették minden jogosítványát a vezérigazgatóknak, hiszen megteszik helyettük majd ők.

De mondok mást: van egy koherenciaprobléma, nem is akármilyen. A gazdasági társaságokról szóló törvény a képviseletre nem is jogosítja fel őt, csak a vezérigazgatókat. Tehát ilyen jogosítványokat, ilyen kötelezettségeket nem vállalhatnak helyettük mások csak úgy, mert egyébként ezt gondoltuk meg ezt szeretnénk, meg ez a politikai érdek. Mi van tehát a gazdasági társaságokról szóló törvény előírásaival? Ki lesz a cég képviseletére jogosult? Marad-e még más egyéb jogosítvány a vezérigazgatónak mint vezérigazgató?

Az alap vezetője minden pénz és vagyon feletti úrrá válik, egy olyan intézmény lett, amelyik egyrészt a vezérigazgatók jogosítványait is elveszi, hiszen ha ez a törvény elfogadásra kerül, ez történik, de elveszi lényegében a tulajdonosi jogokat gyakorló és megtestesítő közalapítványi kuratóriumét is, tehát annak sincs ebben jogosítványa, hanem beemeli az alap szervezetébe, pontosabban a főnökének adja az összes jogosítványt. Tessék mondani, milyen felelősségi és hatásköri zűrzavar fog majd ebből kialakulni?! Hiszen ez a törvény - az előbb ismertetett módon - hatásköröket fog keresztbe-kasul telepíteni, ráadásul úgy, hogy más törvényekkel továbbra is ütközik.

Szóval, a közmédiumok pénzügyi és vagyoni önállósága zéró, a vezérigazgatók jó esetben programigazgatók lehetnek - vagy azok sem, vagy csak egy kicsit. Ugyanis bevezetésre kerül az egységes hírszolgáltatás a Magyar Távirati Irodán keresztül. Egy a tábor, egy a hír! Kapcsoljunk minden csatornát az MTI-re! Kicsit olyan lesz, mint a "Jó reggelt, Vietnam!" című filmben, amikor Cronauer megy műsort vezetni, és az ikrek ott a telexgépnél eldöntik, hogy mit lehet mondani, meg mit nem lehet mondani, és az a hír, amit egyébként szabad mondani. Mi a közérdek, mi a jó az embereknek, mi az erkölcsös, mi a fontos és érdekes, mi a médiaspecifikus, miről sokat, miről semmit - ezt majd eldöntik központilag. Ráadásul a közszolgálati médiaszolgáltatók egységes hírportálját, internetes sajtótermékeit és lekérhető médiaszolgáltatásait is az MTI fogja működtetni.

Nincs mese, egy központ, oda kell figyelni, a többi ebből nem is törhet ki. Ha egyébként az történne, hogy ennyire médiaspecifikusan akarnak híreket gyártani és testre szabottan, és méretezetten, akkor - kérdezem én - mekkora lesz az MTI-ben az az apparátus, amelyik a hírkészítéssel és a -gyártással foglalkozni fog. Nehogy az legyen a vége, hogy itt ebben a gigantikus vízfejben egy picit többen lesznek a végén, mint ahányan foglalkoztak a Duna TV-nél, a Magyar Televíziónál meg a Magyar Rádiónál hírszerkesztéssel!

A képlet ezek után teljesen világos: a felügyelet leegyszerűsödött, elég az MTI-t figyelni, a többi már automatikusan működik. Ha pedig nem úgy lesz, ahogy az előbb jósoltam, hogy akár még többen is lehetnek, és a csökkentés a cél - hiszen ez is elhangzott, hiszen csökkenteni kell, meg kell takarítani -, akkor ennek a hatalomkoncentrációnak az lesz a következménye - és ezt ki kell mondani -, hogy több száz újságíró és médiamunkás állásába fog mindez kerülni. Azt hiszem, ez a helyzet, ez a gondolat, ez a központosítás, ez a centralizáció megalázó helyzetet teremt mind a szakmának, mind a közönségnek egyaránt.

A közmédia vagyonának sorsa is igen kétségessé válik a törvényjavaslat szerint, ugyanis az ingatlanok nem szerepelnek a vagyonelemekben - nyilván nem véletlenül. Ugyanis, ha igaz az, ami a legutóbbi országgyűlési határozattal kapcsolatos vitában már elhangzott és elmondtuk, hogy azért vonják el az ingatlanvagyonát a Magyar Televíziónak, Magyar Rádiónak, Duna TV-nek, mert végül is el akarják adni ezt az ingatlanvagyont, és nem az a cél, hogy szolgálja a közmédiumok működését, akkor erre garanciát kellene adni, és be kellene venni a törvénybe. Akkor azt mondták, hogy ez bizony nem így van, ez ott fog maradni, nem válik ingatlanspekuláció áldozatává. És most lám, itt a törvény, egyszerűen az ingatlanvagyon nem része a közmédium vagyonának.

De mondok egy másik érdekességet: a 100. § (3) bekezdése szerint az archívumok sem képezik ennek a részét. Így mind az ingatlanok, mind az archívum az alap részéről bármikor eladható és terhelhető.

Ezek után nyugodtan ki lehet mondani, hogy a Magyar Televíziónak, a Duna Televíziónak, a Magyar Rádiónak mind a gazdasági, mind a műsortartalmi önállósága megszűnik, a szervezeti, irányítási, jogi, gazdálkodási, felelősségi zűrzavar pedig fokozódik.

Tisztelt Ház! Pár mondatban szólni kell a helyi média finanszírozási kérdéseiről és a digitális átállás forrásairól is. A helyi média világa úgy működött, és úgy tudott talpon maradni, hogy folyamatosan központi forrásokból kapta a támogatást, így tudott tartalmas, közszolgálatra is alkalmas műsorokat előállítani és csinálni, hírműsorokat csinálni, helyi híreket adni és szolgáltatni. Ma ebben a törvényben - ahogy az összes többi esetben - nincs semmifajta garancia, semmifajta normatíva vagy mechanizmus megfogalmazva arra, hogy a jövőben milyen forrásból és milyen módon kaphatnak támogatást. Egy egyszerű óhajnál több nem fedezhető fel ebben a törvényben. Ez azt a gyanút vetíti előre, hogy ennek a körnek ma már a létezése nem is annyira fontos, nem is annyira szükséges, hogy talpon tudjon maradni, nem tekintik őket tényezőknek.

A digitális átállásra elkülönített forintok a kérdéssel együtt egyszerűen nem is szerepelnek a tervezetben, nincs róla szó, mintha ez a történet nem is lenne. Pedig, tudjuk, uniós kötelezettségünk van, hogy 2011 végéig az analóg földfelszíni sugárzásnak vége, és a digitális átállást végre kell hajtanunk. Ez bizony központi forrásokat is kell hogy igényeljen. El is volt rá különítve pénz. Ennek a felhasználása javarészt nem is történt meg, hiszen itt maradt azzal, hogy akkor döntsük el, hogy mire fordítják. Ennek a pénznek a sorsa: eltűnt. Ha nincs benne, akkor nyilván van valahol, de nem itt. Úgyhogy kíváncsian várjuk azt, hogy mi erre a válasz, a digitális átállás támogatásának a forrásai hol szerepelnek, illetve milyen módon és milyen célra lehet majd felhasználni, amiben végül is legalább egy törvényi szabályozást kellene hozni.

Tisztelt Országgyűlés! Ahogy a bevezető mondatokban is jeleztem, lényegében most egy sorozat végére értünk, és meg kell mondanom, cinikusan azt is mondhatnánk, hogy nincs különösebben mit meglepődni ezen a médiacsomag-sorozaton és ennek az utolsó stációján sem, hiszen ami most itt történik, az teljesen beleillik mindabba, ami fél éve ebben az országban történik. Ott, ahol az Állami Számvevőszék elnöke egy olyan fideszes képviselő, aki nemrég még itt volt a parlamentben, és nagy tisztelettel tekintek rá, hiszen nemegyszer adtam meg neki a szót mint levezető elnök, és beszéltünk a folyosón, de jól látszott, hogy itt sokkal fontosabb a politikai elkötelezettség, mint az a szakmai presztízs és tekintély, amit egyébként a szakmában helyzeténél fogva sem tudott kivívni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hogy tartozik ide?)

(10.10)

Ott, ahol egyébként, jól látjuk a köztársasági elnök választásánál is, sokkal fontosabb szempont volt az, hogy ne az alkotmányban foglalt köztársasági elnöki funkciók domináljanak, hanem a törvényhozás motorja legyen, és szolgálja a kormányzati akaratot. Ott, ahol lényegében minden hatóság éléről, független hatóság éléről is leváltottak mindenkit, és jól látható módon megbízható, áttekinthető, a hatalom számára áttekinthető személyeket és rendszereket építettek ki, akkor miért gondoltuk volna azt, hogy pont a média világa, amit jobb helyeken negyedik hatalmi ágnak is szoktak aposztrofálni, nem véletlenül, és rendes demokráciában valóban megilleti őket az a függetlenség, az a mozgástér, az a szabadság, hogy ne csak az államtól és a gazdasági szereplőktől, ahogy egyébként ebben a törvénytervezetben, a 82. §-ban szerepel, hanem főleg a politikától és a pártoktól és leginkább a hatalmon levő pártoktól meg tudja őrizni a függetlenségét. Mert ha ez nem történhet meg, hanem a fenyegetettség állapotában vagy az abszolút függőség állapotában tartja a hatalom az adott országban a média világát, ott nem lehet beszélni médiaszabadságról és függetlenségről.

Lényegében sikerült fölszámolni minden intézményes garanciát, minden intézményes garanciát, ami ezt a szabadságot és a függetlenséget biztosította volna számukra. Viszont sikerült megteremteni minden intézményt, ami a függőséget eredményezte. És ez a valós helyzet. És ha valamitől az ember szomorú lehet itt - bár a politikában ez tök érdektelen, hogy egy vezérszónok mitől szomorú vagy mitől nem -, az pontosan az, hogy hihetetlen sebességgel és óriási attakkal számoljuk föl a normális, nyugati mintájú demokráciák összes létező intézményét, benne a média intézményrendszerét is, ami az ellensúlyok és a fékek rendszerét jelenthetné a hatalom számára, a mindenkori hatalom számára.

Ezért természetesen nem fogjuk megszavazni ezt a törvénytervezetet sem, mert nincs mit megszavazni ezen. Hiszen mi nem akarunk asszisztálni ennek az egész rendszernek a kiépítéséhez, egy olyannak a lebontásához, ami egyébként lehet, hogy szidnivaló volt sok szempontból, és ez teljesen világos. Mi sem mondtuk azt, hogy a '96. évi I. törvény jól működik ma is. Tudtuk az összes hibáját. Csak egyvalamit itt azért meg kell jegyeznünk ebben a Házban, ezen a helyen és a téma kapcsán: '96 előtt, tehát '95-ben, amikor ennek a törvénynek az előkészítse folyt, akkor nem volt véletlen az, hogy a sokkal nagyobb hatalommal bíró MSZP-SZDSZ-koalíció nem nyomta le az ellenzék torkán és a társadalom torkán azt a médiatervezetet, vagy akart volna olyan médiatervezetet lenyomni a torkán, ami most itt van az asztalon. Hanem az volt, hogy legalább négyötöd. A Fidesszel együtt lett megszavazva.

Miért lett megszavazva? Mert akkor a Fideszt képviselő politikusok azt mondták, amit mi is mondunk ma: a független intézményrendszer megteremtése fontos, a kiegyensúlyozott és senki által nem kontrollált és uralt médiairányítás. Konszenzuális volt a dolog. Ezen is alapult a történet. Ez volt az alapja, hogy nem hatalmi, hanem konszenzuális. Csak ennek bizony van egy Achilles-sarka. Mégpedig az, hogy ha valaki ebben a rendszerben fölrúgja a konszenzuális magatartást, akkor a dolog nem fog működni.

És miközben a '96. évi I. törvényben tudjuk, hogy paritásos, pártparitásos alapon alakultak ki a médiatestületek, a kuratóriumok, és még sorolhatnánk, és konszenzusra kellett volna törekedni, akkor azt lehetett tapasztalni, hogy az első Orbán-kormány idején már vidáman megalakultak a csonka kuratóriumok, mert nem volt érdekes a konszenzus, csak a hatalom számít, a többség. És aztán az utóbbi másfél évben pedig azt lehetett látni, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ne is működhessen konszenzuális alapon ez a '96. évi I. törvény. És ha ebben az akkori ellenzék nem partner, akkor nem is fog működni.

Kicsit olyan a történet, mint az a vasútrobbantó, aki fölrobbantja a síneket, majd kibattyog az állomásra, és csodálkozva kérdezi, hogy miért nem járnak a vonatok. Majd ezek után azt mondja, hogy rendet kell rakni, és megalkotja magának a saját vasúttársaságát az állami vasút lenyúlásával.

Hát, ez a történelmi helyzet! Én nagyon sajnálom, hogy ebbe az irányba mennek a dolgok. Nem tudunk mást tenni, mint hogy nem támogatjuk, és mindenhol el fogjuk ezt mondani, és nagyon bízom abban, hogy talán eljön az idő, amikor vissza tudjuk állítani a magyar médiarendszer normális intézményrendszerét és működését. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ne álmodozz!)

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót, köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót L. Simon László képviselő úrnak, a Fidesz-képviselőcsoport vezérszónokának (L. Simon László elindul a szónoki emelvény felé.), aki szintén kijön az emelvényre, és innen mondja el a beszédét. (L. Simon László: Ha a szocialisták kimentek, mi is kimegyünk!) Parancsoljon, képviselő úr, akkor fáradjon ki! Öné a szó, képviselő úr.

L. SIMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kicsit szomorúan hallgattam szocialista képviselőtársamat, hogy nem a törvénytervezetről beszélt, hanem arról beszélt, hogy a Fidesz milyen hatalomkoncentrációra törekszik. Nem arról beszélt, hogy ennek a médiaszabályozásnak, amelynek immár több mint egy évtizede nyögjük a következményeit, milyen megváltoztatására lenne szükség, hanem arról beszélt, hogy a Fidesz alantas módon a médiát is maga alá akarja gyűrni.

Nézzük meg, hogy ezzel szemben mi a helyzet! Mindannyian jól tudjuk, hogy egy olyan médiatörvényt kell megváltoztatnunk, amelyet ugyan valóban megszavazott a Fidesz, de ezt csak azért tette, mert ha nem szavazza meg, akkor a média helyzete még rosszabb lett volna, mint amilyen most, jelen pillanatban, illetve amilyen az elfogadott médiatörvény következtében kialakult.

Amiről röviden kell beszélünk a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében. Először is, ennek a törvénytervezetnek, amely önök előtt fekszik, jelentős részét, közel egyharmadát teszi ki az a szabályozás, amelyet már nyáron megvitattunk, a közmédiumok rendszerének a kialakítása, illetve a médiahatóság rendszerének a létrejötte. Ezt azért szeretném csak kiemelni, mert láthatólag abba az irányba fog elmenni a vitának az egyik része, amely vitát nyáron már lefolytattunk, szerintem fölösleges újra megnyitni ezt a kérdést, hiszen minden lehetséges érvet akkor az ellenzék megfogalmazott, ezek közül többet akceptáltunk, és a törvénybe beépítettünk a magunk módosító indítványain keresztül.

Megítélésünk szerint az a közmédiumrendszer, amely ennek a törvénynek a révén kialakul, létrejön, az a mai magyar politikai, gazdasági, kulturális viszonyok között és finanszírozási kereteket figyelembe véve megfelelő lesz arra, hogy a magánmédiumokkal egyetemben egy kiegyensúlyozott, egészséges, minden területre kiterjedő tájékoztatást nyújtson a magyar állampolgároknak.

Képviselőtársam az előbb megemlítette a közmédiumok rendszerét féltve, hogy az új vezetők kinevezése után megindult egy erőteljes áramlás, ahogy mondta, a Hír Televízió és a Lánchíd Rádió felől a közmédiumokba. A képviselő úr csak arról feledkezett el beszélni, hogy az előző 8 évben ezek az emberek a köztelevízióból és a közrádióból lettek eltávolítva, hogy olyan kiváló szakemberekről van szó, például a Magyar Rádió új vezérigazgatója egy olyan szakember, aki életének nagy részét a Magyar Rádióban töltötte, aki a ranglétra valamennyi fokát végigjárta, és pusztán néhány évet töltött csak a Magyar Rádióból való eltávozása után a Lánchíd Rádióban, és ott vezetőként azokat az ismereteit kamatoztatta, amelyeket korábban a Magyar Rádióban szerzett meg. Azt állítani, hogy ez egy olyan áramlás, amely mondjuk, a közmédiumok rendszerét veszélyeztetné, az durva csúsztatás.

És ha azt megnézik, hogy a jelenlegi kereskedelmi médiumokban, köztük az ATV-ben, Hír TV-ben, Echo Televízióban, különféle rádiókban hány olyan szerkesztő, műsorvezető, riporter, operatőr dolgozik, aki korábban egyébként a Magyar Televízióban, Duna Televízióban és Magyar Rádióban szerezte meg az ismeretanyagát, jártasságát, akkor be kell lássuk, hogy ez a közmédiumrendszer, amely évtizedek óta szolgáltatta a műsorokat a magyar polgároknak, ez a közmédiumrendszer nevelte ki azt a vezető réteget, középvezető réteget, szakemberréteget, amely ma egyébként a magántelevízióknak, magánrádióknak a nagy részét is működteti, illetve a fiatalabb nemzedékek tagjai, akik már a magántelevíziókban, magánrádiókban szocializálódnak, és szerzik meg a szakmai ismereteket, különféle szakmai fogásokat, ők olyanoktól tanulnak, akik az ismereteiket korábban az állami televízióban és az állami rádióban szerezték meg.

(10.20)

Tehát szerintem ezzel semmi probléma nincsen, ahogyan Európában is tapasztaljuk bármelyik nyugat-európai demokráciában, hogy szakemberek korábban a köztelevízióban dolgoztak, aztán átmentek egy magántelevízióhoz, életük egy másik szakaszában visszakerültek a köztelevízióhoz, ez egy teljesen természetes, ha tetszik, piaci folyamat.

Hasonlóképpen megfogalmazódott a nyilvánosságban már egy olyan vád, amelyet a most előttem felszólaló képviselőtársam is megemlített, hogy koncentrálni kívánja ez a törvény - az előttünk fekvő T/1747. számon benyújtott, a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény - a közmédiumok hírszolgáltatását. A sajtóban ezt már hírgyárként aposztrofálják, azt elővetítve, hogy ettől a kiegyensúlyozott és pártatlan tájékoztatás kerülne veszélybe, hogy mindez a sajtószabadságot is veszélyezteti.

Egyik képviselőtársam a parlament kulturális és sajtóbizottságának ülésén azt említette meg, amikor felvetettem, hogy ugyanez a modell működik például a BBC-ben is és még több más helyütt, akkor azt mondta, hogy ő azt szeretné, ha olyan politikai kultúra lenne Magyarországon, mint Nagy-Britanniában. Ezt mi is szeretnénk, tény és való, de ne állítsuk be úgy a dolgokat, minthogyha a politikai kultúra attól függne, hogy egy központi hírszolgáltatás van a közmédiumokban, vagy minden egyes közmédiumnak saját hírszolgáltató egysége van. Hiszen ez semmi más, csak egy gyártási kérdés.

Sajtószabadság, kiegyensúlyozott sajtó és politikai kultúra: egymást feltételező dolgok. Olyan nincs, hogy ha van sajtószabadság, akkor abból feltétlenül olyan politikai kultúra fog kialakulni Magyarországon, mint amilyen, mondjuk, Nagy-Britanniában van. És olyan sincsen, hogy ha van magas vagy nagyon színvonalas politikai kultúra, akkor abból következően feltétlenül, mondjuk, egy központi hírszolgáltatásnak kell lennie, mint amilyen a BBC-ben van.

Többféle modell létezik egymás mellett; attól, hogy Magyarországon a közmédiumoknak külön-külön volt eddig hírszolgáltató egységük, semmivel nem lett magasabb a politikai kultúra Magyarországon. Attól, hogy a híreket három helyről szolgáltatták, még semmivel nem lett jobb például a Magyar Országgyűlés színvonala. Attól, hogy a Duna TV-nek és a Magyar Televíziónak külön hírszolgáltatása volt, még úgy alakultak a választások, ahogyan alakultak, és hogyha nem így lett volna, valószínűleg akkor is így alakultak volna a választások, ahogyan alakultak. Tehát csak szeretném jelezni, hogy sajtószabadság és a kiegyensúlyozott sajtó, valamint a politikai kultúra egymást feltételező dolgok, egymás nélkül a kettő együtt nem működik.

Tisztelt Képviselőtársaim! (Nyakó István közbeszól.) Tessék? Nincs köztünk e tekintetben... (Nyakó István: Ezt mondta Aczél is.) Kicsoda? Aczél ezt mondta? Mikor mondta ezt, tisztelt képviselőtársaim? - ha már ilyen kedvesen és udvariasan belekiabál a vezérszónoki fölszólalásomba. Ön bizonyára jobban ismeri Aczél életművét mint én, bár hozzá kell tennem, hogy nem olyan régen Pozsgay Imrével készítettem egy nagy politikai interjút, és abban részletesen végigtárgyaltuk azokat az aczéli pontokat, amelyek alapján önök évtizedeken keresztül irányították a magyar kultúrát. Úgyhogy kérem szépen, ha már politikai kultúrát hiányolnak, akkor legalább a vezérszónoki felszólalásomat tisztelje meg annyival, hogy nem kiabál bele ön, aki egyébként nem mellékesen a parlament jegyzője, tehát azt hiszem, politikai kultúrából nem kellene hogy bennünket kioktasson.

Szeretnék visszatérni a vezérszónoki gondolatmenetemhez, hogy kiemeljek néhány olyan momentumot ebből a törvényjavaslatból, amely szerintem figyelemre méltó és fontos. Először is a tartalomszabályozás területéről szeretném megemlíteni, hogy a magyar és az európai kultúra védelme, a magyar és az európai kultúra értékeinek a hangsúlyozása ebben a törvényjavaslatban kellő súlyt kap. Ugyanakkor, ahogyan ezt már Pálffy képviselőtársam is jelezte, kormánypárti képviselőtársaimmal közösen is egyébként, együtt olyan módosító indítványt kívánunk benyújtani, amelyben például a magyar zene arányát növeljük a különféle rádiókban, francia mintára. Európában ennek megvan a gyakorlata, hogy milyen módon lehet a nemzeti zenét preferálni a külföldi zenékkel szemben, olyan módon, hogy egyébként az ebből befolyó jogdíjbevételek is az ország határain belül maradjanak. Ez a kultúra számára újabb forrásokat jelent.

Tehát például, miközben egyébként a törvény irányát jónak tartjuk, a jogalkotó szándékát, a törvény beterjesztőinek a szándékát jónak tartjuk, azt gondoljuk kormánypárti oldalról is, hogy van mit erősítenünk ezen a jogszabályon. Igenis, azt a 25 százalékot, amelyet megfogalmaz a jogszabály, följebb kell tornászni, és nemcsak hogy följebb kell tornászni, hanem azt is egyértelművé kell tennünk, ahogyan például a franciáknál ez megtörtént, hogy mely műsorsávokban érvényesül a 25 százaléknál magasabb nemzeti tartalmi jelenlét, megítélésünk szerint valamennyi műsorsávban ugyanúgy érvényesülnie kell. Tehát azt a gyakorlatot, amelyeket évtizedeken keresztül folytattak a kereskedelmi rádiók is, nevezetesen, hogy a magyar műsorszámokat, mondjuk, éjjel 2 és 3 között játszották, napközben pedig nem lehetett magyar zeneszámokat hallani, ezt meg kell szüntetni.

Fontosnak tartom azt, hogy a törvény egyértelműen meghatározza, mit jelent az, hogy jelentős befolyásoló erejű médiaszolgáltatók vannak a piacon. Ugye, 15 százalékos közönségarány fölött tekinti a törvénytervezet jelentős befolyásoló erejűnek a médiaszolgáltatókat, és az is fontos, hogy ezeknek a jelentős befolyásoló erejű médiaszolgáltatóknak többletterhei lesznek a törvénynek megfelelően: hírműsorok, a fogyatékkal élők kiszolgálása terén, vagy éppenséggel az eredeti nyelven bemutatott filmek terén. Nagyon fontos szakmai vita zajlik már régóta a tekintetben, hogy jó-e az a gyakorlat Magyarországon, hogy - azon túl, hogy egyébként egy sor állástalan színésznek munkát biztosítunk - ilyen kevés a feliratos film, és hogy minden filmet szinkronizálunk egy olyan helyzetben, amikor Magyarországon rendkívül kevesen beszélnek megfelelő színvonalon idegen nyelveket. Tehát e jogszabálytervezet nagy érdemének tartom azt, hogy egyértelművé teszi, mely médiaszolgáltatókat tekintünk jelentős befolyásoló erejűnek, és hogy nekik milyen többletterheik lesznek.

Nagyon fontos az, hogy a piaci koncentrációt kontrollálni kívánja ez a jogszabálytervezet. Nevezetesen: a 35 százalékos közönségarány feletti kötelezettségeket teszi egyértelművé. Gyorsan jegyezzük meg, hogy jelen pillanatban nincs ilyen piaci szereplő, amelynek 35 százalékos közönségarány feletti kötelezettségi lennének, de hát egy olyan térben élünk, ahol láthatólag a piac állandóan alakul, változik - most például halljuk, hogy négy megyei napilapot fognak piacra dobni -, tehát egy sor olyan tartalomszolgáltatóról tudunk, amelynek az utóbbi években a tulajdonosai változtak, és a médiapiacon ez koncentrációhoz is vezethet. Éppen ezt a koncentrációt kívánja kontrollálni európai módon ez a törvénytervezet, éppen a sokszínűség és a tájékoztatás szabadsága jegyében.

De emellett van egy másik kontrolltevékenység, ez az erősödő civil kontroll, méghozzá a közszolgálati testület és kódex megfogalmazásával. Az előzetes szakmai egyeztetéseken ezt a szakma erőteljesen támogatta. Itt egyébként azon kell elgondolkodnunk - egyébként szerintem ez egy nagyon jó kezdeményezés, ebbe az irányba kell továbbhaladni -, azon kell elgondolkodnunk, hogy a jogszabálytervezet, amelyet képviselőtársaink elé helyeztek, nem biztosít átmeneti időt, tehát a törvény hatályosulásával - amennyiben elfogadjuk még idén, és január 1-jével hatályba lép a törvény - azonnal a közszolgálati testületnek és kódexnek fel kell állnia. Ezt nem látom biztosíthatónak, szerintem itt egy módosító indítvánnyal majd a képviselőtársaimmal el kell azon gondolkoznunk, hogy erre némi időt adjunk, hogy ez valóban megfelelően tudjon működni, fel tudjon állni.

A hatóság tevékenységét a képviselőtársaim már itt a vezérszónoklataikban is bírálták, és a sajtóban erőteljes támadások indultak a médiahatóság tevékenységével kapcsolatban. Azért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a törvénytervezet egyértelművé teszi, hogy a hatóság valamennyi döntése bíróság által felülvizsgálható. Tehát itt azt állítani, hogy ezt a hatóságot olyan keretek közé helyeztük, hogy egyrészt nem tudja ennek következtében - tehát hogy a médiumok ki vannak szolgáltatva a hatóságnak, és nem tudják - betölteni azt a feladatukat, hogy kellőképpen tudják kontrollálni a mindenkori hatalmat, egyébként ez nyilvánvalóan nem igaz.

Megint csak arra tudom felhívni a képviselőtársaim figyelmét, hogy ha négy év múlva valamilyen módon esetleg nem a jelenlegi kormányzó többség kormányozna, akkor a médiahatóság mégiscsak ellenzéki többségű lenne. (Nyakó István: Nem úgy, mint most.) Nem úgy mint most, tisztelt képviselőtársam, de ha már újfent bekiabál a tisztelt képviselőtársam a vezérszónoki fölszólalásba, akkor tisztelettel hívom fel a figyelmét arra, hogy a közmédiumokban az elmúlt években, az elmúlt 8 évben valamennyiszer sikerült azt megoldaniuk, hogy kormánypárti többség legyen. Ha kellett, akkor olyan módon oldották meg, hogy az SZDSZ kilépett a koalícióból, és érdekes módon rögtön ellenzékivé váltak, és így sikerült biztosítani a többséget.

(10.30)

Ezt mint a Magyar Rádió Közalapítvány egykori elnökségi tagja mondom, hogy soha az életben nem voltam egyetlenegy olyan ülésen sem, ahol ne lett volna egyértelműen MSZP-SZDSZ-es többség, és ahol ne az MSZP-SZDSZ-es többség véleménye és szempontjai érvényesültek volna, tisztelt képviselőtársam.

Erre most legalább garancia van, hogy egy politikai változás esetén, mondjuk, ez megforduljon. Az önök demokráciaféltése és -érzékenysége, tisztelt képviselő úr, az mindig akkor válik erőteljessé, amikor ellenzékbe kerülnek. Amikor kormányon vannak, ugyanezt az érzékenységet soha nem tapasztaljuk, és a demokráciát akkor is tőlünk féltik meg most is, amikor kormányon vannak, akkor is tőlünk féltették a demokráciát. Szerintem el kellene ezen most már gondolkozni, képviselő úr, ahelyett, hogy folyamatosan belekiabál egy vezérszónoki fölszólalásba.

A médiahatóságra visszatérve tehát ott tartottam, hogy minden döntés bíróság által fölülvizsgálható, és még azt szerettem volna kiemelni, hogy azzal szemben, ahogy azt képviselőtársaim mondták, hogy a médiahatóság elnöke rendeletet alkothat, a Médiatanács pedig iránymutatást, én ezt kifejezetten pozitívnak tartom. Ez arra fog lehetőséget nyújtani, hogy egy sor olyan kérdésben, amelyben a jogalkotó nem nyilvánított egyértelműen véleményt, egy sor olyan problémában, amellyel a rendkívül gyorsan változó médiavilágban, ahol a piac átalakul, ahol a tartalomszolgáltatás feltételei, körülményei és technikai háttere folyamatosan változik, egy ilyen szituációban nem lehet mindenért újabb és újabb jogszabályokat alkotni, nem lehet folyamatosan egy médiatörvényt megváltoztatni. Egy ilyen szituációban a Médiatanács a fölmerülő problémákra reagálva, a tapasztalatokra építve igenis alkothasson rendeletet. Én ezt egy pozitívumnak tartom. Ezt egy lehetőségnek tartom. A területen fölmerülő problémák gyorsabb szabályozási garanciáját látom mögötte.

Láttuk jól azt korábban, hogy fél évekig vagy évekig húzódott egy-egy ORTT-döntés. Egy-egy panasz esetén volt, hogy két évig nem hoztak határozatot, és utána rá fél évvel később született meg, vagy történt valamilyen következménye a határozatnak, és egy-egy bírálattal illetett műsor esetén a műsor lejátszását követő két és fél év múlva sötétedett el a képernyő egy másik műsorsávban, mint ahol eredetileg játszották azt a műsort. Tehát itt olyan problémákra kell gyorsan reagálni, amelyek a változó világban új kihívások elé állítják a médiaszabályozással foglalkozó szakembereket is, hiszen néhány évvel ezelőtt még nem voltak olyan közösségi oldalak az interneten, amelyeknek most a szabályozási kérdéseiről vitatkozunk.

Elképzelhető, ahogyan itt változik a dolog, ha csak a teremben körülnézek, azt látom, nemcsak laptopok, hanem palmtopok és mindenféle egyéb szerkezet van előttünk, egy sor olyan új médiaszolgáltatást használnak a képviselőtársaim is, amelyek még egy évvel ezelőtt sem léteztek, ilyen módon a jogalkotó nem is tudott ezekről semmilyen módon szabályokat alkotni.

A regisztrációról szeretnék pár szót szólni. Tisztelt Képviselőtársaim! Már a médiaalkotmány vitájában is elmondtam, hogy a regisztráció nem ördögtől való. Regisztráció eddig is volt. A regisztráció szabályai többé-kevésbé nem változnak az 1986-os sajtótörvényhez képest. Korábban a minisztériumnál volt a regisztrációs adatbázis, aztán ez átkerült a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalhoz. A törvény benyújtóinak szándéka szerint ez most átkerülne a Médiatanácshoz, tehát magyarul: a regisztráció ott történne, ahol minden egyéb más hatósági tevékenység is folyik, de ugyanaz a regisztráció zajlana, mint a korábbi években.

Ha valaki egy lapot akar alapítani, akkor kitölt egy űrlapot, azt az űrlapot, ha kitöltötte, beírja, hogy ki a lapalapító, beírja, hogy ki a lapnak a kiadója, és ki a lapnak a felelős szerkesztője. Ez így volt két éve, öt éve, tíz éve, tizenöt éve, és egyébként a médiahatóság, a regisztrációt végező médiahatóság egyértelműen csak bizonyos formális okokra hivatkozva tagadhatja meg a regisztrációt. Ez teljesen egyértelműen fel van sorolva a jogszabály tervezetében. Bizonyos értelemben a nyilvántartásba vételi eljárás még egyszerűsödik is.

Itt egyébként egy olyan vitáról van szó a háttérben, amelyet szakmai körökben is évek óta folytatunk. Tegnap éppen a Magyar Lapkiadók Egyesületének vezetőit fogadtam, és éppen a regisztráció kérdéséről beszéltünk, hogy milyen módon lehet elválasztani a lapalapítót és a lapkiadót, hogy ezek a szerepek hol tolódnak egymásra, és bizonyos peres ügyekben ez milyen problémákat hoz magával. Képviselőtársaim közül többen voltak már olyan sajtópernek a részesei, ahol egy nyertes per után nem tudták a bírósági döntés következményeit érvényesíteni, mert adott esetben közben már a lapalapító egy másik cégbe menekítette át a lapot, és így megváltozott a kiadó személye. Tehát ezeket is egyértelműen tisztázni kell.

Egyébként, hogy az internet világában megjelenő sajtótermékekre ez a jövőben kötelezően fog vonatkozni, szerintem teljesen természetes. A médiaalkotmány vitájában is elmondtam már, hogy vannak olyan sajtótermékek, amelyek csak az interneten jelennek meg, és amely sajtótermékek önmagukra nézve eddig is kötelezőnek tartották a regisztrációt úgy, hogy egyébként a jogszabályból ez nem következett. Tehát ők is regisztráltatták magukat, bejegyeztették korábban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumnál, majd a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál a lapjukat, illetve elektronikus ISSN azonosítószámot szereztek.

Tehát a regisztráció erről szól, egyáltalán nem igaz az egyébként, amit a médiaalkotmány vitájában is hangoztattak, hogy majd az új médiatörvény vitájában előkerülő regisztráció valamilyen módon is veszélyeztetné a sajtószabadságot, mondjuk ki egyértelműen, hogy erről nincsen szó.

Egyetértek Pálffy képviselőtársammal. A törvénytervezet ugyan jó, a törvénytervezet támogatandó, de vannak olyan pontok, amelyeken változtatnunk kellett, ez teljesen természetes egy olyan törvénytervezetnél, amely egyéni képviselői indítványként kerül elénk. Egyetértek például az egyházi műsorok támogatásának a tekintetében. Valóban át kell azt gondolnunk, hogy az egyházi műsorok támogatását valóban a politikai műsorokkal egy kategóriába vegyük-e, hiszen itt nem arról van szó, hogy egyfajta hatalmi kérdés jelenik meg, hanem arról van szó, hogy egy sor olyan kulturális kérdést, a médiában bemutatható kulturális kérdést sorolhatnának egyházi kérdéskörbe, amelynek alapvetően nincs más célja, mint hogy egyébként valamilyen kultúrtörténeti, egyháztörténeti, művelődéstörténeti jelentős momentumot vagy jelentős eseményt, alkotást, épületet, közösséget mutassanak be. Tehát e tekintetben mindenképpen el kell gondolkodnunk azon, hogy milyen irányba módosítsuk majd a törvénytervezetet.

Ugyanakkor megítélésem szerint a tényfeltáró újságírással kapcsolatban is még van némi csiszolnivalónk a törvénytervezeten, erre ezen a héten még a mai bizottsági ülésen és a hét második felében is lesz lehetősége képviselőtársaimnak, hiszen mindannyian jól tudjuk, hogy a hét végéig meghosszabbítottuk a módosító indítványok benyújtási határidejét.

És még egy dolog, amit szerintem át kell gondolnunk: a jelenlegi szituációban nem biztos, hogy célszerű az, hogy a Magyar Rádió zenei együtteseit átvegye a kulturális kormányzat. Tehát az a szándék, hogy a Magyar Rádió zenei együttesei ne a Magyar Rádióhoz tartozzanak, hanem a kulturális kormányzathoz, egyrészt érthető, egyrészt hosszú távon garancia lehet a zenei együttesek számára, de nem biztos, hogy ezt a törvény hatályosulásával egy időben kell megtennünk, hanem a lehetőséget kell arra megteremteni, hogy a későbbiekben, ha lesz a kulturális kormányzatnak forrása a Magyar Rádió zenei együtteseinek fenntartására, akkor átvehesse a minisztérium a rádió zenei együtteseit a Magyar Rádiótól. Ugyanakkor addig, minthogy a magyar zenei élet és a magyar kulturális élet egyik legrangosabb zenekaráról, legrangosabb énekkaráról, tehát egy legrangosabb művészeti együtteséről van szó, igenis közös felelősségünk az, hogy megfelelő színvonalon, megfelelő körülmények között tudják folytatni azt a munkájukat, amely egyébként európai nézőpontból nézve is jelentős kulturális érték.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a néhány dolgot szerettem volna kiemelni a törvénytervezetből. Tehát mint jeleztem, a Fidesz-frakciója több ponton módosítani kívánja majd ezt a törvénytervezetet, ugyanakkor összességében az európai médiaszabályozásokhoz igazodó, európai léptékű, a sajtószabadságot, a magyar sajtó demokratikus működését garantáló törvénytervezet fekszik előttünk, ezért a Fidesz-frakció a törvénytervezetet támogatja, és annak módosításokkal történő elfogadását javasolja a tisztelt Háznak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka, Novák Előd képviselő úr lesz, aki szintén innen, az emelvényről mondja el a beszédét. Képviselő úr, megadom a szót. Parancsoljon!

(10.40)

NOVÁK ELŐD, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amikor a nyár elején a kormányoldal benyújtotta a 89 oldalas médiacsomagját, akkor azt gondoltuk, hogy ennél durvább eset már nem állhat fenn, hiszen akkor gyakorlatilag egy munkanapot adtak a felkészülésre, a 89 oldalnyi médiacsomag társadalmi vitájára, ha lehet ezt mondani; egy nap alatt természetesen ezt csak cinizmusnak lehetett nevezni. Még a szakértőkkel sem lehetett megvitatni, még a frakción belül sem lehetett megvitatni egy ilyen fontos, hosszú távú stratégiai kérdést, hiszen egy pénteken benyújtott médiacsomag bizottsági szakmai vitáját hétfőn már le is zárták, és akkor kellett dönteni is a tárgysorozatba-vételről, illetve az általános vitára való alkalmasságáról. Nem is csoda, hogy erről kivonultunk, hiszen ez teljesen méltatlan volt.

Most azonban ugyanezt folytatják, hiszen most gyakorlatilag a kétszer annyi, több mint 170 oldalnyi médiatörvényre adtak két munkanapot, a bizottságokban ugyanis ennyi időnk volt, miközben itt plenáris ülés volt, tehát a képviselőknek elvileg más feladatuk is van, ehhez képest két munkanapot kaptunk arra, hogy felkészüljünk, a társadalmi vitának megint nem volt helye, és megint így kellett erről a javaslatról szavazni.

Nagyon fájó nekünk, jobbikosoknak kimondani azt, hogy sajnos Horn Gyuláék komolyabban vették azt a sokat emlegetett nemzeti együttműködést, mint a jelenlegi kormányoldal, hiszen bizony az 1996-os, ma is hatályos médiatörvényt négyötödös többséggel fogadták el. Elég értelmezhetetlen számomra L. Simon Lászlónak az a magyarázata erre, hogy azt nem azért fogadták el, mert ők is kaptak ebben engedményeket, gesztusokat, és számukra is elfogadható volt, hanem, ahogyan fogalmazott, azért, mert csak rontott volna a helyzeten, ha ezt ők nem szavazzák meg. Ez nyilvánvalóan abszurd. Az MSZP törekedett arra - fájó ezt kimondani -, ők jobban törekedtek arra, hogy valamiféle együttműködés alakuljon ki. A kormányoldal most a látszatra sem ügyel, úgy söpri le a javaslatainkat - amit már láthattunk az előző médiacsomagban is -, gyakorlatilag olvasatlanul, illetve ha valamit utólag mégiscsak fontosnak tartott, azt benyújtotta sajátként, akár szó szerint ugyanazt. Ez számunkra teljességgel elfogadhatatlan.

Ha már az eljárásnál tartunk, hadd említsem meg azt is, hogy még gyakorlatilag a kisebbségi vélemény elmondására sem biztosítottak lehetőséget. Itt persze a vezérszónoklatomban most el tudom mondani a kritikáimat, de mégis azt gondolom, a szokásjog felrúgása elfogadhatatlan, ugyanis a kulturális és sajtóbizottságban hiába jelentkeztem be kisebbségi előadónak, nemhogy a szokásjog szerinti megszokott módon megosztották volna az időkeretet, hanem egyedül az MSZP-nek biztosították. Itt még a vita elején, amikor még nagyobb az érdeklődés mindenki részéről, csak az MSZP részére biztosították ezt, ami nemcsak a szokásjogot rúgta föl, hiszen a Házszabály 77. § (4) bekezdése szerint a kisebbségi álláspontot képviselő bizottsági tagok által maguk közül választott előadó ismerteti a kisebbségi álláspontot, ezt pedig az egész bizottság szavazta meg, az egész bizottság választ magának őfelsége ellenzékét. Nem véletlen persze, hogy az MSZP-t választotta a Fidesz, tehát ők szavazzák meg a Házszabállyal ellentétesen is, hogy ki adja elő a kisebbségi álláspontot. Ez is csak bebizonyítja azt, amit mi mindig mondtunk, hogy a Fidesz és a Jobbik között ma nagyobb a távolság, mint mondjuk, az MSZP és a Fidesz között; összenő, ami összetartozik. No, de mi elfogadjuk és értjük azt, hogy nem akarják kisebbségi véleményként sem hallani azt, amit mi most elmondunk, de engedjék meg, hogy főbb kritikáinkat most mégis megfogalmazzam.

Elöljáróban azonban egy kis pozitívat is hadd mondjak a szimpátiájuk megnyerése érdekében, hiszen természetesen azért vannak jó dolgok is ebben a javaslatban. Örülünk, hogy most megérkezett a jövendő magyar médiapiacot és médiaszabályozást meghatározó törvény, ami egyrészt felváltja a szocialista sajtótörvényt - ideje volt az 1986-os sajtótörvényt hatályon kívül helyezni -, valamint az elavult médiatörvény nagy részét is. Ez ugye egy nagyon modern szabályozás, ami előttünk van, ez mindenképpen a javára írandó, nagyon precíz és korszerű szóhasználattal, ami félő, hogy a köznyelv számára nem lesz egészen érthető, de alapvetően ez mégiscsak a médiára vonatkozik, nekik kell betartaniuk a követelményeket, legyen szó például a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményéről, ami számunkra a legfontosabb ezek közül. Jó lenne, ha a közvéleménynek nem a törvényt kellene értelmeznie, hanem csak az előnyeit élvezné ennek a törvénynek és az abban lefektetett alapelvek megvalósulásának.

Örülünk a törvény szigorodásának is, hogy például gyakorlatilag végre egyhetes elsötétítésre is lehet ítélni, akár hivatali eljárásra is a médiaszolgáltatókat, sőt a médiaszolgáltatási lehetőség megvonására is lehetőség van. Azt gondoljuk, annyi jogsérelem történt, mondjuk, ha csak az 1996-os médiatörvény megszületése óta eltelt időt nézzük, hogy szükséges volt ezeknek a szankcióknak a szigorítása. Ennyit az előnyeiről.

Azonban azt is ki kell mondanunk, hogy bizony ez a korábbi médiacsomag semmi másról nem szólt, csak a hatalmuk bebetonozásáról. Volt egy alibi médiaalkotmány-javaslat, de bizony azt az úgynevezett médiaalkotmányt be lehetett volna venni ennek a jelenlegi törvénynek a kereteibe is. Egyáltalán nem volt erre szükség, mint ahogyan azt akkor is elmondtuk, nyilvánvaló, hogy csak azt a célt szolgálta, hogy némi figyelemeltereléssel megmutassák, hogy már az alapelvekről, az irányvonalról is szeretnének beszélni, nemcsak a pozíciókról, de mondjuk ki: a korábbi médiacsomag lényegében csak a pozíciókról szólt.

Két fő problémánk van a jelenlegi médiatörvénnyel kapcsolatban, és ezen túlmenően azt gondolom, nyilvánvalóan legalább tucatnyi módosító javaslatot be fogunk nyújtani, de két fő problémakör van, erről szeretnék részletesebben beszélni.

Az egyik, amiről már itt sok szó esett, a Médiatanács teljhatalma és különösen annak vezetőjének a túlhatalma. Mivel erről azonban már esett szó, hadd kezdjem inkább a másik fő problémával, amiről ma még itt nem beszéltek, talán sokan még észre sem vették, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét meglehetősen leszűkítik. Eddig sem valósult meg, ezt tudjuk, és nekünk ez a legfájóbb, azonban a jövőben törvényesítik azt, amilyen törvénysértést eddig elkövetett például a Hír TV, az ATV vagy akár az Echo TV. A jövőben rájuk nem fog vonatkozni a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye.

Erről hadd beszéljek egy kicsit hosszabban, mert valóban úgy gondolom, hogy a sok szép, patetikus alapelven túl számunkra a legnagyobb sérelem pontosan a kiegyensúlyozott tájékoztatás hiánya. Az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának hatáskörébe tartozó törvények végrehajtását, társadalmi és gazdasági hatását figyelemmel kísérő albizottság 2010. október 28-ai ülésén egyhangú szavazással megállapította, hogy a főbb vagy a legnézettebb, leghallgatottabb hírműsorokban a parlamenti pártok szerepeltetésre nem felelt meg a rádiózásról és televíziózásról szóló törvényben is rögzített kiegyensúlyozottság követelményének.

Hogyan történhetett ez, hogy ezt egyhangúlag megállapítottuk? Úgy, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a kormánypárti tagok lemondtak sorozatos obstrukciójuk és/vagy álláshalmozásuk miatt. Nehéz megmondani, hogy szándékosan szabotálták-e az ülést, vagy csak a politikai álláshalmozásuk miatt nem tudtak részt venni egyetlen eddig összehívott ülésen sem. De miután felszólítottam őket a lemondásra, ezek után végre érdemi munkát tudott végezni a határozatképes ülésünk, és az ellenzéki tagok egyhangú támogatásával meg tudtuk azt állapítani, ami egyébként tényszerű számokon alapul, az ORTT kimutatásán, hogy az Országgyűlés első munkanapjától gyakorlatilag az önkormányzati választásokig eltelt fél évben nagyon súlyosan sérült a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye. És erre úgy reagálni, hogy a mostani médiatörvényben gyakorlatilag nemhogy súlyosabb szankciókat fektetnének le, nemhogy komolyabb követelményeket, hanem ha eddig nem sikerült betartani, akkor töröljük el a követelményt számos televízió esetében.

Ugye, ebből a kimutatásból, ami az ORTT statisztikáin alapul, egyértelműen megállapítható, hogy a kormányoldal-ellenzék arány is már durván sérült, hiszen például az M1-ben 77 százalékot szerepelt a kormányoldal, ami nemhogy az 53 százalékos tavaszi választási eredményükön durván túlmutat, de még a torz választási eredményből fakadó 69 százalékos parlamenti jelenlétükön is egyértelműen. Ennél még rosszabb az arány például az Echo TV-ben, ahol 87 százalék volt a kormányoldal aránya. Hosszasan mutathatnánk a számokat; de még ahol a legkevesebbet szerepelt a kormányoldal, ugye, az ATV-ben, még ott is az 57,5 százalékkal bőven a választási eredményük fölött voltak a kormánypártok és a kormányoldal. Tehát kimondhatjuk, hogy durván megsérült a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye, és hogyha már a Jobbik vezérszónokaként beszélek, akkor igen, hadd panaszkodjam el, hogy a Jobbik a választási eredményét messze alulmúlóan kapott megszólalási lehetőséget, a média a legjobban a Jobbikot diszkriminálta, ahol még a legkorrektebb - ha lehet annak nevezni - a Duna TV 6 százalékos megjelenési mutatója, de még az is durván elmarad a 17 százalékos választási eredményünktől.

(10.50)

Tehát ha az összes párt élőszóbeli megnyilvánulását vesszük 100 százaléknak, akkor 6 százalék alatt vagyunk még a legjobb esetben is a Duna TV-ben is Jobbikkal. Azt gondolom, hogy ezek olyan égbekiáltó igazságtalanságok, amelyeket normális esetben nem hagyhatnánk szó nélkül.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, azért kellett részletesebben ismertetnem, bár most sem teljes részletességgel ezt a határozati javaslatot, amit mi az albizottságban, a sajtóbizottság ellenőrző albizottságában megfogalmaztunk, mert a házelnök úr nemhogy visszautasította ezt a javaslatot, és azt mondta, hogy úgy értelmezte a Házszabályt, hogy önálló indítványt nem nyújthat be albizottság, de még csak közzé sem volt hajlandó tenni, holott a Házszabály 19. § (5) bekezdése szerint az elnök a képviselők számára, tehát az Országgyűlés elnöke a képviselők számára hozzáférhetővé teszi az Országgyűléshez címzett, valamint az Országgyűlés elnökéhez címzett, de az Országgyűlést érintő iratokat. Tehát bármely állampolgári levelet is nyilvánosságra kellene hozni az elektronikus futárpostán, a parlament.hu oldalon meg kellene jeleníteni, ehhez képest még albizottsági elnökként benyújtott, egyhangúan támogatott albizottsági indítványt vagy ha úgy tetszik, levelet sem volt hajlandó eddig többszöri kérésemre, felszólításomra sem közzé tenni. Ezért kényszerültem arra, hogy ezt itt most ismertessem némiképp, legalább ezt az egy javaslatunkat. Persze, volt több is, bár várható, hogy több nem lesz, ugyanis az albizottságot azóta ismét felduzzasztották fideszesekkel, és be is jelentették, hogy a holnapi ülésünkön ismét nem hajlandók részt venni, úgyhogy az obstrukció természetesen folytatódik.

Arra azonban talán sikerült rávilágítanom, tisztelt Országgyűlés, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye egyáltalán nem valósul meg, ezért elfogadhatatlan számunkra, hogy nemes egyszerűséggel ezt gyakorlatilag leszűkítenék a jelentős befolyásoló erővel rendelkezőnél - nekem is tanulnom kell ezt az új kifejezést -, szóval, ezekre a bizonyos jbe médiaszolgáltatókra. Ezért is tartjuk elfogadhatatlannak, hogy jelenleg úgy fogalmaz a törvényjavaslat, hogy a 15 százalékos éves átlagos közönségaránnyal rendelkező lineáris audiovizuális médiaszolgáltató és lineáris rádiós médiaszolgáltató minősül jbe - jelentős befolyásoló erővel rendelkező - médiaszolgáltatónak, köznyelven csak a TV2 és az RTL Klubra fog vonatkozni a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye a közszolgálatikon kívül. Ezért tartjuk szükségesnek, hogy ezt a 15 százalékos arányt 5 százalékra csökkentsük. Erről fog szólni az egyik módosító javaslatunk. Az előbbiekben rávilágítottam, hogy miért van ennek ilyen jelentősége.

Arról is beszélni kell - a másik fő problémánk a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének részleges és sajnálatos megszüntetésén kívül -, hogy a Médiatanácsnak és különösen annak elnökének elképesztő túlhatalmat biztosítanak. Erről ma már esett szó, azonban nekem is beszélnem kell erről, hiszen a bebetonozásuk, a több cikluson túl ható, kilenc évre való bebetonozásuk, amelyet pályázat nélkül, gyakorlatilag a miniszterelnök önmaga a saját emberét ültetve oda valósítottak meg, ez elfogadhatatlan.

Ha már itt a korábbi vitákban az MSZP-nél szóvá tettem, hogy egy kicsit méltatlan, hogy az MSZP parlamenti frakciójának sajtósa a pornóiparból érkezett, akkor igazságtalan lenne, ha nem tenném szóvá ugyanezt Szalai Annamáriánál is, ugyanis a Médiatanács elnöke is gyakorlatilag egy szexmagazin főszerkesztője volt. Ezek után, hogy majd ő felügyel a média erkölcsiségére és szabályainak betartására, azt gondolom, ez meglehetősen ízléstelen.

Beszélni kell természetesen erről a túlhatalomról, hogy gyakorlatilag egy ilyen rablóelvű, rövidlátó centralizációs filozófiával próbálják elfoglalni a közmédiumokat, és nem gondolnak arra, hogy mi lesz a későbbiekben. A törvény gyakorlatilag a Médiatanács tagjainak a megválasztásakor kormányon lévő erő kezébe helyezi a média feletti teljes hatalmat, mindenféle gátló tényező nélkül. Tehát olyan általános szabályok vannak ebben a törvényben, amit majd úgy értelmez a Médiatanács vagy annak elnöke sok esetben egymaga, ami mindenképpen túlzott.

Hadd mondjak rá néhány konkrét példát, amelyekre módosító javaslatokat is be fogunk nyújtani: például a társadalom számára kiemelten nagy jelentőséggel bíró események listáját a Médiatanács iránymutatásában teszi közzé. Ennek aztán vannak további következményei természetesen, ezért is tartjuk fontosnak, hogy itt legalább a közszolgálati testülettel történő konzultációt beiktassuk. Aztán van egy olyan is, hogy a Médiatanács akkor minősíthet valamely eseményt a társadalom számára kiemelten nagy jelentőséggel bíró eseménnyé, ha az a hazai közönség körében kiemelkedő érdeklődésre tart számot. Hát, ugye, ez fából vaskarika. Ezt mindenképpen tovább kell pontosítani, mert ez megint azt jelenti, hogy ők mondják meg, hogy mi az, ami kiemelkedő érdeklődésre tart számot, aminek megint csak mi isszuk meg a levét, hogy miről fognak aztán tudósítani itt a nagy központi orwelli médiaszolgáltatásban.

De hadd mondjak még további példákat, és ha unják, akkor nem bánom, mert mi is nagyon unjuk, hogy minden - minden! - jogkör mindig a Médiatanácsnál köt ki, amely csak fideszesekből áll. Tehát képesek voltak ezt megtenni, hogy míg az ORTT-ben korábban minden parlamenti frakció kapott egy delegáltnak helyet, úgy most a média legfőbb őrségeként megjelenő Médiatanácsban csak fideszesek lesznek. Még annyit sem tettek a sokat hangoztatott nemzeti együttműködés jegyében, hogy a KDNP egyébként kiváló delegáltját elfogadják. Csak fideszesekkel töltötték fel a Médiatanácsot, bebetonozva ezt kilenc évre.

Tehát mondjunk még néhány ilyen általános megfogalmazást, amit nemes egyszerűséggel a Médiatanácshoz delegálnak! A Műsorszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap vezérigazgatója feletti teljes munkáltatói jogkört, ideértve a kinevezést, a munkabért és juttatások megállapítását, továbbá a munkáltatói felmondást is, a Médiatanács elnöke gyakorolja. Ezt megint csak elfogadhatatlannak tartjuk. A Közszolgálati Közalapítvány egyetértését itt szükségesnek tartanánk, hiszen a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumában legalább valamilyen szinten, még ha kisebbségben is, de jelen vannak az ellenzéki delegáltak is. Az előbb említett alap által kidolgozott általános pályázati feltételeket is a Médiatanács hagyja jóvá. Itt is szükségesnek tartanánk, hogy kikérjék a Közszolgálati Közalapítvány véleményét.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Végül, csak hogy még egy példát említsek, a média- és hírközlési biztost a feladatai ellátásában az általa vezetett média- és hírközlési biztos hivatala segíti. Itt beszúrnánk, hogy a biztos javaslatára hivatalának köztisztviselőit az elnök nevezi ki, illetve menti fel. Tehát az elnöknek mindig, sorozatosan olyan jogköröket adnak mindenféle kontroll nélkül, ami elfogadhatatlan, mi ezért fogjuk ezeket a még ennél is több módosító javaslatot természetesen benyújtani, amelyeket majd a részletes vitában fogunk ismertetni. Természetesen számos módosító javaslatunk van, amire most nem térnék ki, hiszen olyan pontatlanságok is vannak, amelyek mutatják, hogy a társadalmi egyeztetés, a megfelelő előkészítés hiánya mutatkozik. Például arról beszél, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatók felügyelőbizottságának elnökét és tagjait a közalapítvány alapító okiratában meghatározott időre és feltételekkel választják meg. Ehhez képest ez nincs benne az alapító okiratban, tehát olyanra hivatkozik, ami jelenleg legalábbis nincs benne, tehát szükséges lesz nyilvánvalóan azt is módosítani, ami jelenleg nincs a tisztelt Ház előtt.

A Médiatanácsról beszéltünk már, de még a hosszú távú megválasztásáról ejtsünk néhány szót. Képzeljük el, hogy mi lesz kilenc év múlva - mert addig egyértelmű, hogy bebetonozták magukat a Fidesz képviselői és delegáltjai, politikusai, azonban nézzük meg azt, hogy mi lesz kilenc év múlva -, amikor lejár a megbízásuk. Képzeljük el, hogy lesz, mondjuk, egy baloldali kormánytöbbség - ne adja isten, hogy kétharmados, és ezt azért ne is feltételezzük, mert ez igazán nem reális az elmúlt nyolc év rombolása után -, és képzeljük el, hogy majd ismét ő nevezi ki újabb kilenc évre saját emberét a Médiatanács élére. Ha nem is lesz kétharmados többség, és ezért a Médiatanács tagjainak megválasztásakor lehet, hogy valami kompromisszumot majd ki kell alakítani, amire most a Fidesz nem volt hajlandó az 53 százalékos társadalmi felhatalmazásából eredő torz választási rendszernek köszönhető 69 százalékos parlamenti jelenlétük birtokában, és ezért most megtehette, hogy csak fideszeseket tesz be, de bízzunk benne, hogy legközelebb legalább annyi kompromisszum lesz, hogy két főt az ellenzék, két főt a kormányoldal delegál. Ez sem jelent semmit, tisztelt Országgyűlés, hiszen a Médiatanács gyakorlatilag szinte valamennyi döntését egyszerű többséggel hozza meg.

(11.00)

A Médiatanács tagjai nem visszahívhatóak, nem is számonkérhetőek, persze, írnak egy beszámolót, de arról az Országgyűlés legfeljebb vitatkozni fog, még csak nem is szavaz róla. A Médiatanács jogköre gyakorlatilag a pályáztatástól a felügyeleten át egészen a büntetésig terjed, és egy egész, a magyar közéletet meghatározó szegmens életét fogja meghatározni a jövőben. Ezért lenne szükség valamiféle fékekre, ellensúlyokra, amikre ez a törvény egyáltalán nem ad választ. Tehát olyan szűklátókörűen, csak a rövid távú hatalmat nézik, hogy nem gondolnak bele abba, hogy azért kerülhetnek még önök is ellenzékbe.

Végül engedjék meg, hogy még néhány, legalább a módosító javaslatainkra előzetesen rávilágító, főbb nem technikai problémára hívjam fel a figyelmünket az előbb említett két fő kritikánkon kívül. Egyik fenntartásunk, hogy tovább szűkítik az egyedüli ellenzéki jelenlét mellett működő közszolgálati közalapítvány hatáskörét. Mi éppen hogy még műsorfelügyeletet is adnánk a közszolgálati közalapítvány hatáskörébe, amelyben szintén kormányoldali többség van, de legalább jelen vagyunk. Ehhez képest a közszolgálati költségvetési tanács felállításával a jövőben ez a tanács fog dönteni a közszolgálati médiumok költségvetéséről, tehát ezt a jogkört is elvonják a közszolgálati közalapítványtól, ami elfogadhatatlan. A véleménymonopólium 35 százalékos határát is, épp L. Simon László jelzésére is utalva, hiszen senkit sem érint, ezért szükséges csökkenteni, legalább 25 százalékra.

A jelentős befolyásoló erejű médiumokról, ezekről a médiaszolgáltatókról már ejtettem szót, hogy ott is 15 százalékról 5 százalékra szükséges csökkenteni, de még egyről feltétlenül beszélni kell, ez pedig az a bizonyos zenei kvóta, aminek a megjelenését nagyon üdvözöljük, annál is inkább, mert ma már nem működik a Pannon Rádió. Tudjuk, hogy milyen nagy sikere volt - és nem véletlenül -, végre lehetett egy olyan rádiót bekapcsolni, ahol Magyarországon magyar zene, magyar szöveg szólt. Azt gondolom, hogy erre nagyfokú igény van, és ha ennyire durván, nemcsak a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye nem valósul meg, de a kiegyensúlyozott zenesugárzás követelménye sem valósul meg, akkor igenis szükség van egy ilyen kvótára.

De még nagyobb kvótára is. Mi a 25 százalékot 40 százalékra is emelnénk. Mellesleg elgondolkoznánk azon, hogy feltétlenül fontos-e, hogy csak az elmúlt néhány évben megjelent új zenei szerzeményekre vonatkozzon ez. Értjük azt, hogy a magyar zenei ipart szeretnék nyilvánvalóan ezzel fellendíteni, azonban vannak a régebbi szerzemények között is komoly értékek, és nemcsak a magyar zeneipar fellendítése, a kiadók vállalkozásainak megkönnyítése lehet szempont, hanem nyilvánvalóan az is, hogy azt hallhassák végre a magyar emberek, amit szeretnének hallgatni. Hiszen kétségünk ne legyen afelől, hogy ha valóban demokratikus úton működnének például a rádiók is, akkor lehetne hallgatni akár Kárpátiát, akár például Hungaricát a magyar rádiókban, olyan zenekarokat, amelyek a MAHASZ eladási listáit vezethették, ehhez képest gyakorlatilag soha nem lehet hallani, de most ne is beszéljünk még az Artisjus túlhatalmáról, mert ez valóban elég messzire vezetne. A magyar zene komolyabb megjelenítése, azt gondolom, mindenképpen szükséges.

Bizonytalanok vagyunk abban is, hogy jó-e az, hogy a köztévék műsoridejének több mint negyedét ki kellene szervezniük a magyar vállalkozásoknak, mert érthető, hogy helyzetbe szeretnék hozni ezeket a vállalkozásokat, de félünk egy kicsit, hogy ez ismét a közpénzek haverokhoz jutását szolgálja, hiszen nincs megfelelő kontroll a közmédiumoknál, ezért tehát egy kicsit félünk.

A másik fenntartásunk, hogy a javaslat szerint tilos vallási tartalmat reklámokban megjeleníteni. Azt gondoljuk, hogy ez már megint a túlzott egyházellenesség. Tehát mi nem tartjuk azt abszurdnak, hogyha egy olyan reklám lesz, ahol egy háromgyermekes család ül a misén, majd éppen hazamennek a "mi autónkkal". Ezt elfogadhatónak tartjuk, sőt nekünk van egy javaslatunk, amit szintén hiányolunk ebből, hogy a reklámadót vezessék be, ami nyilvánvalóan leginkább a multinacionális cégeket érintené. Mi ott egy olyan bonyolultabb szabályozással is szolgálnánk, hogy adnánk kedvezményeket bizonyos esetekben, tehát például ahol a nagycsaládot nem nyűgként, teherként mutatják be, mondjuk, egy joghurtreklámban, hanem idilli családi képként, ott nyilvánvalóan akár el is tekintenénk vagy csökkentenénk ennek az adónak a mértékét. Úgyszintén a vallásosság megjelenítése: nem hiszem, hogy annak a tiltása mindenképpen indokolható.

Azt sem értjük, hogy a rádióban miért lehet szponzorálni hírműsorokat, miközben a tévében ezt nem lehet. Nem látjuk a megkülönböztetést. Értjük a szándékot, viszont miért kell különbséget tenni televíziók és rádiók között, hasonló politikai hírműsorok között, ez számunkra nem érthető.

Végül engedjék meg, hogy így az idő előrehaladtával csak arra világítsak rá, amiről már beszéltünk korábban sajtótájékoztatón is, ezért nem emeltem be a két legfőbb kritikánk közé, de harmadikként azért még most itt benevezném. Ez pedig az a fajta központosítás, amit az MTI körül akarnak végrehajtani, amivel nyilvánvalóan fenntartásunk van.

Nemcsak azért, mert a hírszolgáltatások közötti versenyt szünteti meg gyakorlatilag, vagy legalábbis a közmédiumok között, de a sokszínűséget mindenképpen. És pont ahhoz az MTI-hez csoportosítani ezt, amelyiknél elég komoly botrányok voltak már, hadd említsem csak saját házunk tájáról azt az egyik kiszivárgott dokumentumot, amelyet egy ORTT panaszbizottsági eljárás során szereztem meg, miután gyakorlatilag hónapokon keresztül nem vett részt sajtótájékoztatóinkon, még 2009-ben a Magyar Távirati Iroda. Ezzel azt próbálta az MTI bizonyítani, hogy ők bizony mindenhol jelen vannak, hogy ezt a bizonyos tükörkivonatot, amit a médiumoknak küldenek meg, hogy milyen rendezvények lesznek, abban bizony mennyi sajtótájékoztatót meghirdettek - csak nem jöttek el. Sőt. A botrányos az volt, hogy egy olyan rubrika is bent maradt, amiben azt rögzítették, hogy tudósító a helyszínen lesz - egy jobbikos rendezvény mellett jelent ez meg -, de azt is odaírták, hogy de csak akkor tudósítunk, ha balhé lesz, egyébként egy szót sem. Ez megjelenhetett annak az MTI-nek a belső munkarendjében, amelyhez most szeretnék csoportosítani egyeduralkodóként a hírszolgáltatásokat és ezek legyártását.

Ha ezzel kell nekünk megint szembenézni, hogy csak akkor tudósítanak, ha balhé van, ez, azt gondolom, teljességgel elfogadhatatlan. Természetesen ennek is elmaradt a következménye a Magyar Távirati Irodánál, hogy egy ilyet valaki leírhatott, és ami a súlyosabb, hogy eszerint működhetett, de azt gondolom, hogy önmagában ez a példa jól igazolja azt, hogy félhetünk, joggal félhetünk attól, hogy ha csak az MTI gyártja a hírműsorokat, ő készíti elő, ők mennek el csak egy sajtótájékoztatóra, vagy épp nem mennek el, akkor bizony itt fontos hírek fognak kimaradni.

És hát bizony, Kubatov Gábor óta nagyon félünk mi itt mindenféle központosítástól, hiszen egy olyan orwelli világképet vázolt fel itt mindenféle listázással, ami alapján mindenféle központosítástól félünk. Félünk attól is, hogy 25 milliós bírsággal sújtanak akár bizonyos hírportálokat. Érthető, hogy az internet szabadsága komoly gondot jelent a kormányoldal számára, mert ezt eddig nem tudta kézben tartanai; értjük mi, hogy megpróbálják ellehetetleníteni, azt gondolom azonban, hogy ez az internethez teljesen méltatlan, hogy ilyen kubatovi módszerrel szeretnék nyilvántartani és akár a működését el is lehetetleníteni.

Tisztelt Országgyűlés! Ahogy említettem, a legfőbb fenntartásunkat a kellő nyilvánosságot eddig nem kapott, kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének gyakorlatilag a megszüntetése jelenti, hiszen az eddigi egyik legfőbb probléma - és ez nyilvánvalóan ennek következménye akár bármilyen más választási eredménynek is a megkérdőjelezhetősége -, hogy Magyarországon nincs kiegyensúlyozott médiaszolgáltatás. Erre úgy reagálni, hogy a saját televíziójuknál, a Hír Televíziónál, vagy egyfajta nagykoalíciós paktummal az ATV-nél is megszüntetni ezt a követelményt, teljességgel elfogadhatatlan. Azt ajánlom inkább figyelmükbe, hogy a kulturális és sajtóbizottság ellenőrző albizottsága által megfogalmazott javaslatnak eleget téve inkább sokkal komolyabb szankciórendszert dolgozzanak ki arra, hogy igenis a kereskedelmi televíziók számára is legyen megkövetelendő a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye. Köszönöm figyelmüket.(Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Karácsony Gergely képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

(11.10)

KARÁCSONY GERGELY, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Egy olyan törvény van most a tisztelt Ház asztalán, ami egy törvénykezési folyamat végállomása, legalábbis jelen tervek szerint ezzel zárná le a Fidesz kétharmados többsége a média átalakításával kapcsolatos jogalkotási terveit. Sajnos azonban azt is el kell mondanunk, hogy ha ezt a törvényt a jelenlegi formájában szavazza meg a tisztelt Ház, akkor ez a folyamat nemcsak egyben a Fidesz médiatörvénykezésének a végét, hanem bizonyos szempontból sajnos a sajtószabadság végét is jelentheti.

Ez a javaslat illeszkedik az eddig már elfogadott törvényekbe, és tulajdonképpen egy dominót indított el még nyáron. Ennek a dominónak most az utolsó tagja is felborulhat, ez a törvényjavaslat ugyanis súlyosan korlátozhatja a sajtószabadságot, és leginkább abban az intézményi környezetben, amit már nyáron a Ház elfogadott. A dominó első darabja volt az alkotmány módosítása, amelyből a kétharmados többség kivette a médiamonopóliumok elleni proaktív fellépés kötelezettségét, illetve puhított a szólás-, a vélemény- és a sajtószabadsággal kapcsolatos fogalmakon. De ameddig Magyarországnak olyan alkotmánya lesz, amiben szerepel az, hogy Magyarországon elismerik a szólás és a sajtó szabadságát, addig ez a törvénycsomag biztosan alkotmányellenes is lesz.

A következő lépés volt a médiahatósági, médiairányítási rendszer átalakítása, amellyel kapcsolatosan ott van az eredendő bűn, aminek tükrében kell ebben a törvényben minden egyes betűt értelmezni: kialakult egy olyan médiahatóság, ami teljesen egyértelműen - egyébként az alkotmány szellemét és betűjét is sértve - egy párt kezébe helyezte, méghozzá 9 éven keresztül, a magyar médiahatóságot, a magyar média irányítási rendszerét. Ráadásul ezen belül azt is el kell mondanunk, hogy ez a bizonyos Médiatanács, amibe, mint közismert, csak a Fidesz által delegált tagokat választotta meg a Ház, ráadásul nem is képes arra, hogy ilyen mennyiségű feladatot ellásson. Jelenleg a Médiatanács négy tagjának, a parlament által választott tagoknak olyan stábja van, amely teljesen alkalmatlanná teszi őket arra, hogy kövessék ezeket a folyamatokat, így marad, hogy a hatóság elnöke a miniszterelnök által kinevezett Szalai Annamária, akinek sokkal komolyabb elnöki stábja van, és egyáltalán képes átlátni azokat a szabályozási folyamatokat, amiket ez a törvény most a kezébe adott.

Ha folyamatról beszélünk, akkor arról is szót kell ejtenünk, hogy hogyan érdemes egy demokratikus sajtószabadságra valamit adó köztársaságban médiatörvényt alkotni. Biztosan nem úgy, hogy egyszer csak megjelenik a parlament honlapján három képviselő által benyújtott egyéni indítványként egy törvény. Mindenki pontosan tudja, hogy egy ilyen komplex és valóban rendkívül fontos terület szabályozásánál nem lehet, és nem is érdemes megkerülni a társadalmi párbeszédet. Az, aki a sajtó szabadságát akarja törvényben biztosítani, a sajtó nyilvánosságát, a társadalmi nyilvánosságot, a különböző szakmai, állampolgári vélemények becsatornázását megkerülve, az voltaképpen semmit nem ért a sajtószabadságból, semmit nem ért a szólásszabadságból. És sajnos ez a mentalitás nemcsak a folyamatra, nemcsak a törvénytervezet elkészítésének a folyamatára, hanem magukra a törvény tartalmi elemeire is, sajnos azt kell mondjam, nagyon erősen vonatkozik.

Pálffy István képviselőtársam említette azt, hogy ennek a törvénynek egy részét már megszavaztuk, valóban. Azt azért hozzátenném, hogy nem így szavaztuk meg. Tehát ez a törvény tulajdonképpen nemcsak abban az értelemben illeszkedik egy folyamatba, hogy egy végállomása egy törvénykezési projektnek, hanem abban az értelemben is, hogy felülírja a nyáron korábban elfogadott törvényeket, méghozzá egy nagyon koncepciózus irányba, lépésről lépésre darálja be a sajtószabadság bizonyos garanciáit.

És nagyon érdekes apróságok is vannak ezekben a módosításokban. Most hadd emeljem ki a legkevésbé fontosat, de azért mutatja az egésznek ezt az alamuszi jellegét, hogy például amikor a Médiatanács létrejött, akkor szó nem volt arról, hogy a Médiatanács tagjai vagy az elnöke költségtérítésben részesülhetnek. Itt van egy ilyen kis apró módosítása a törvénynek. Vagy a kedvencem az, hogy a médiatanácsi tagsággal kapcsolatos összeférhetetlenséget is módosítja a törvény. Kiderült az, hogy a Médiatanácsba valószínűleg megválasztottak egy olyan tagot, akivel kapcsolatosan fennáll az összeférhetetlenség. Ezt ő nyilván nem akarta megszüntetni. Tekintettel arra, hogy az összeférhetetlenség a tudományos kiadással kapcsolatban fogalmazódik meg, és a Médiatanács egyik tagja, Koltay András valóban egy tudományos folyóirat szerkesztőjeként valószínűleg összeférhetetlen lenne a médiatanácsi tagságával.

Tehát a lex Borkai és a lex Szapáry után itt van a lex Koltay is, ami annak függvényében eléggé pikáns részlet, hogy hozzám már hetekkel ezelőtt elszivárogtak ennek a törvénynek bizonyos részei, amik most egyébként szó szerint megjelentek a végső szövegben. Megnéztem a Word-fájl szerzőjét a számítógépemen, és Koltay András neve szerepelt ott, nem Rogán Antalé, nem Cser-Palkovics Andrásé, és nem is Menczer Erzsébet képviselőtársamé. Ezzel kapcsolatosan mindenféle mendemondák terjengenek arról, hogy ez a törvény hogyan készült. Ezek szerint Koltay Andrásnak is volt ehhez köze, ami egyáltalán nem biztos, hogy kárára válik a törvénynek, csak mutatja azt a folyamatot, hogy hogyan alkotunk médiatörvényt Magyarországon.

Tartalmi értelemben tehát nemcsak az eljárás, hanem az eredmény, ami végül is kijött a rendszerből, ez sem valami szívderítő. Én is elmondhatnám azt, hogy mik azok a pontok, amikkel egyetértünk, és vannak ilyenek, de a törvénynek van egy olyan alapvető szemlélete és egy olyan alapvető célkitűzése, ami messze felülírja a törvény előnyeit, amelyek kétségtelenül léteznek; leginkább az, hogy a törvény ebben a formájában, éppen a hatósági felügyelet hihetetlen kiterjesztésével, nagyon súlyos fenyegetettséget jelent a sajtószabadság szempontjából.

A legalapvetőbb probléma az, hogy bár Európában erre sehol nincsen példa, a hatósági felügyelet a törvény javaslata szerint kiterjedne nemcsak a rádiókra, a televíziókra és az intermédiás, az internetes felületekre, hanem kiterjedne a nyomtatott sajtóra és az internetre is. Miért? - kérdem én, hiszen erre semmilyen példát nem ismerünk, legalábbis tőlünk nyugatra vagy azokban a demokráciákban, amikhez egy picit szerintem hasonlítani szeretnénk itt mindannyian. És az eddigi magyarországi joggyakorlatban sem történt semmi, ami indokolná ezt, hogy a hatóság megítélje ezt, hatósági felügyelet alá kerüljön a nyomtatott sajtó és az internetes sajtó is.

Ráadásul tulajdonképpen az internet világában még a szerkesztett blogok is célkeresztbe kerülhetnek, hiszen a médiaalkotmány úgy fogalmaz, ami nemcsak a professzionális hírportálokra, hanem a spontán állampolgári kezdeményezésekben működő, és valóban komoly, egyre komolyabb véleménybefolyásoló szereppel bíró, szerkesztett blogokra is érvényesülhet. Ráadásul a hatósági eljárás alapját olyan bizonytalan tárgyú tényállások jelenthetik, amelyekkel nagyon nehéz mit kezdeni.

Anélkül, hogy pontos jogi garanciákat látnánk arra, hogy pontosan mire is vonatkozik a bírság, mi az a bűntett, amit el lehet követni, anélkül egy ilyen típusú hatósági rendszer tulajdonképpen egy állandó fenyegetettséget jelent most már a nyomtatott és az internetes sajtóra is, azokra a sajtótermékekre, amik ráadásul az elmúlt években - éppen a korábbi, egyébként alapvetően mégiscsak helyes és európai szabályozásoknak megfelelően - nem voltak kitéve egy ilyen fenyegetettségnek. Amennyiben valótlanságokat állítottak, vagy gyűlöletbeszédet folytattak, vagy bármilyen más, bírósági úton vizsgálható módon vétettek a törvények ellen, akkor nyilván bírósági eljárás indult, és ez így van rendjén.

Semmilyen érv nem szól amellett, hogy most ezt a felügyeleti rendszert kiegészítsük, és ezt az árnyat vetítsük a nyomtatott és az internetes sajtóra. Ráadásul ezek a bírságok, amelyek elvileg sem elfogadhatóak, brutális mértékűek. Ha valaki ismeri azt, hogy milyen büdzsével gazdálkodik Magyarországon egy kisebb példányszámú hetilap vagy napilap, akkor pontosan tudja azt, hogy például az országos napilapok és internetes sajtótermék esetén egy 25 millió forintos bírság, vagy a hetilapok esetében egy 10 millió forintos bírság gyakorlatilag azt jelenti, hogy ezek a sajtótermékek bezárhatják a kaput és megszűnhetnek.

Brutálisak azok az összegek is, amelyek a nagyobb piaci részesedéssel rendelkező rádiók és tévék esetében 200 millió forintot, a kisebbeknél 50 millió forintot jelentenek. De a legfontosabb az, hogy valójában nem világos az, hogy mi is az a bűntett, amit el kell követni ahhoz, hogy valaki megkapja ezt a büntetést, hiszen a törvény ezt éppen speciel nem szabályozza.

Már a médiaalkotmány vitája kapcsán is elmondtuk azt, hogy az Alkotmánybíróság korábbi határozatai alapján az a bizonyos kiegyensúlyozottság, amit Novák Előd képviselőtársam részben joggal, részben szerintem félreértés áldozataként számon akar kérni a média világán, az voltaképpen csak bizonyos típusú médiumoktól várható el, és a sajtó szabadsága és sokszínűsége szempontjából összességében nem az az érdekünk, hogy megvalósuljon minden egyes orgánum esetében ez a bizonyos belső pluralizmus, tehát hogy egy sajtótermék saját maga belülről a vélemények sokszínűségét megmutassa. Ez csak a nagy számban a fogyasztókhoz eljutó médiumoktól követelhető meg. Más dolog, hogy tőlük tényleg meg kellene követelni.

(11.20)

A sajtó szabadsága és a sokszínűsége szempontjából a külső pluralizmus értéke a fontos, magyarán az, hogy virágozzon minden virág, és persze tartsa be azokat a törvényeket, amelyeket eddig is be kellett tartani. De voltaképpen itt egy bunkósbottal vannak fenyegetve azok a kisebb példányszámú napilapok, internetes portálok, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a magyar állampolgárok médiafogyasztása ne egy ilyen monolit médiafogyasztási rendszer legyen, hanem egy sokszínű, amiben mindenki megtalálja a saját politikai értékének megfelelő orgánumokat.

És akkor itt még mindig nincs vége a sornak, hiszen a médiahatóság gyakorlatilag egy helyszíni razzia keretében lemásolhatja azokat az egyébként törvény által védett titkokat is magába foglaló dokumentumokat, amelyekről azt gondolja, hogy az eljárása szempontjából fontosak lehetnek. Ez például többek között, túl azon, hogy értelmetlen és elfogadhatatlan módon korlátozza a szerkesztői szabadságot, de korlátozza azoknak az emberi jogait és szabadságát is, akik például valamilyen információval segítették ezeknek a sajtótermékeknek a munkáját.

Államtitkár úr a felvezetőjében hivatkozott arra, hogy az új médiaalkotmány egy fontos előrelépést tett a forrásvédelem szempontjából. Sajnos, azt kell mondanom, lehet, hogy ez volt a szándék, de az eredmény nem ez, hiszen a különböző sajtótermékek kötelezhetőek teljesen lila és egyáltalán nem definiált okokból arra, hogy kiadják az informátoraikat, méghozzá nemcsak akkor, ha valamilyen bírósági eljárás folyik - ami a régi szabályozás alapján történt -, hanem bármilyen okból, ami a nemzetbiztonságot vagy a közrendet sértheti. Azt hiszem, ennél kevésbé kézzelfogható és adott ügyben konkrétan megvizsgálható szempontot elképzelni sem lehetne.

További probléma ezzel kapcsolatosan, hogy ezek a szankciók azonnal végrehajthatóak, tehát lehet ugyan bírósághoz menni, de addigra már rég csődbe ment az a lap, az a cég, amelyik kiadott egy lapot, nem beszélve arról, hogy bizonyos szankciók esetében tulajdonképpen értelmetlen a jogorvoslat, hiszen azokat azonnal érvényesítik, például felfüggesztik a jogosultságát vagy bizonyos közlemény közzétételére kötelezik a sajtóorgánumot.

Aztán itt van az újabb szempont, amiről már, azt hiszem, Mandur képviselőtársam beszélt, ez a médiaszolgáltatási díj megállapítása. Semmilyen normatív, valamilyen jogi garanciát jelentő szempont itt nincs. A médiaszolgáltatási díj valószínűleg akkora lesz, amennyire ellenzéki az adott orgánum, hiszen semmilyen jogi garanciánk nincs arra, hogy ez ne így legyen, és ebben rendszerben - ami láthatjuk, hogy mennyire rövid pórázon tartja tulajdonképpen a médiahatóság elnökének a személyén keresztül a teljes magyar médiavilágot - nem tudunk nagyon jóindulatúak lenni azzal kapcsolatosan, hogy itt valóban valamifajta gazdasági szempontok fognak érvényesülni, hiszen érvényesülhetnének akár politikaiak is.

És akkor a következő lépés a médiabiztos intézménye, ami szintén egy nagyon széles jogkör alapján, és nemcsak a panaszosok, hanem bármilyen megkeresés alapján tulajdonképpen az ötvenes évek feljelentéseinek a logikáját hozza vissza, és ezzel kapcsolatosan egyébként szintén egy alkotmánybírósági határozat kimondta, hogy ez szintén nem felel meg az alkotmány szellemének.

Tehát ezek azok a szempontok, amelyek a nem közszolgálati média területén egy állandó fenyegetettséget jelenthetnek az újságíróknak, és éppen ezért számunkra ezek nem elfogadhatóak, és azt gondolom, ha a törvény bizonyos, sarkalatos pontjait nem sikerül módosítanunk, akkor Magyarország sajnos egy nagyon-nagyon rossz médiaszabályozással indulhat neki a következő éveknek, és folyamatos fenyegetettséget fognak érezni az újságírók, és bizony, az öncenzúra szerintem már most elindult a magyar sajtóban, és ezt a lehető legjobban lehet ezzel az állandó fenyegetettséggel tovább fokozni.

A következő dolog, amiről nagy vita volt - bár én nem ezt tartom a törvény legfontosabb problémájának -, a közszolgálati rendszer átalakítása, hiszen az már úgyis olyan rövid pórázon van, hogy innentől kezdve, hogy egy embert kell fölhívnia az illetékes elvtársnak vagy négy vezérigazgatót, azt kell mondjam, hogy tulajdonképpen a történet szempontjából már lényegtelen.

Viszont van egy másik szempont, ami egészen elképesztő, ez pedig a frekvenciák kiosztásával kapcsolatos szabályok. Az elmúlt években óriási botrányok voltak, és azt hiszem, a jogállamiságba vetett hitet nagyon súlyosan erodáló botrányok voltak a frekvenciák kiosztásánál, gyakorlatilag az ország egész területén elérhető rádió- és tévéfrekvenciákat nem sikerült jogállami módon kiosztani, hiszen jogerős bírósági ítéletek mondták azt, hogy jogsértőek voltak a korábbi döntések.

Ehhez képest talán örülnünk kellene annak, hogy perelhetőek a mostani döntések. Voltaképpen, ha jobban megnézzük, ez eléggé egy alibi tulajdonképpen, és semmilyen előrelépés nem történik. Perelni ugyanis csak alaki érvényességi okból lehet egy pályázat esetében, ráadásul a törvény tulajdonképpen beemeli azt a lehetőséget, ami korábban is megtörtént, hogy alakilag érvénytelen pályázatok nyerhetnek, és tulajdonképpen a törvény azt a nonszenszt, azt a törvénytelenséget építi be saját magába, hogy a pályáztató, ebben az esetben a hatóság nem veszi észre azt, hogy valamely pályázat érvénytelen.

De tulajdonképpen fölösleges is az egész cécó, hiszen egy másik ponton kimondja a törvény, hogy a Médiatanács addig pályáztathat meg egy frekvenciát, ameddig egy olyan pályázó nem érkezik, aki neki tetszik, vagy pedig - hogy ennél még egyszerűbb megoldást alkalmazzon - nem is ír ki pályázatok bizonyos médiapolitikai megfontolások alapján, amelyek egyébként a törvényben nincsenek felsorolva, vagy legalábbis olyan félmondatok, amik alapján ezt nagyon nehéz jogállami módszernek elképzelni.

Nyilván ezzel együtt is persze beszélnünk kell arról a brutális átszervezésről, amely a magyar közmédiában történt, történik vagy történni fog a törvényjavaslat alapján, amivel kapcsolatosan már elmondtam, hogy igazából nem gondolom azt, hogy ez egy ördögtől való lenne. Tehát valóban, azt a BBC-modellt, amire szoktunk hivatkozni, bele lehet látni ebbe a szabályozásba, és ha éppen nagyon jóindulatú vagyok, akkor akár bele is látom. Szerintem ez egyszerűen nem fog működni ebben a formájában egyébként, és voltaképpen teljesen abszurd helyzeteket idéz elő néhány ponton.

Például az a rövid pórázon tartásnak az esete, tehát tulajdonképpen miközben az Európai Unió is kimondja, hogy közszolgálati feladatokhoz mindig társadalmi megrendelést és világos költségkeretet kell szabni, itt tulajdonképpen a normatív finanszírozása eltűnik a közszolgálati médiumoknak, hiszen ez a bizonyos közszolgálati költségvetési tanács fog évről évre dönteni arról, hogy éppen kinek mennyi jut, semmilyen normatív iránymutatás ezzel kapcsolatosan nincsen, és semmilyen társadalmi kontroll sincsen ezzel kapcsolatosan. Érdekes, hogy amíg a Költségvetési Tanácsot éppen egy ilyen nevetséges, 10 millió forintos költségvetési támogatással akarják a következő évben fenntartani, vagy talán még annyival sem, addig éppen a média rendszerében hoznak létre egy ilyen költségvetési tanácsot, ezzel valóban egy jelentős visszalépést téve a nyáron elfogadott törvényekhez képest, amelyekben a közszolgálati kuratóriumnak volt bizonyos befolyása ezeknek a költségvetéseknek a kialakítására.

Tulajdonképpen azt látjuk, hogy miközben az állam az adófizetők pénzét önti bele a közszolgálati média rendszerébe, azáltal tulajdonképpen a spórolásra hivatkozva vonják össze a szerkesztőségeket vagy számolják föl a szerkesztőségek autonómiáját.

Én önmagában nem bánom azt, hogy a közszolgálati média nagyobb költségvetési támogatásban részesül, de ha ezt arra akarjuk fölhasználni, hogy valamifajta kormánypropagandának adjunk hátszelet, és a kormány elég zavaros intézkedéseit - gondoljunk, mondjuk, a nyugdíjügyre - egy nagyfokú és egységes kormányzati propagandával akarjuk lenyomni a közvélemény torkán, akkor ez bizony egészen másféleképpen néz ki.

Ráadásul ez még mindig nem minden, mert például a terjesztési kötelezettségek rendszerében tulajdonképpen burkolt módon egy újabb költségvetési támogatást kíván adni a javaslat a közszolgálati médiának azáltal, hogy ki akarja kényszeríteni azt, hogy ingyenesen szerepeljenek a közszolgálati műsorok a kábeltévék szolgáltatásánál is. Ráadásul egy külön pikáns elem, hogy a Médiatanács elő akar írni még olyan, általa preferált magántelevíziókat is, amelyek közszolgálati jellegűek, és ezeket is be akarja vetetni a különböző csomagokba a kábeltévék esetében. Nem nagyon értem, hogy mi alapján tud mérlegelni a Médiatanács a különböző, nem közszolgálati médiumok között, milyen szempontok alapján döntheti el, hogy mi számít a közérdeknek.

A közszolgálatisággal kapcsolatosan komoly vitákat lehetne folytatni, amiket nem folytattunk le sem itt a Házban, sem máshol, tehát voltaképpen a mai napig nem tudjuk, mi az, hogy közszolgálat, és ez nemcsak a közszolgálati médiumok átszabása kapcsán, hanem általában a törvény más pontjain is előkerül. Szerintem a közszolgálatiságnak egy ilyen furcsa fogalma vetül rá más szempontokra.

Nagy fájdalmam, hogy a közösségi rádiózás gyakorlatilag megszűnik a törvény értelmében, és ezeket összevonják a korábbi közműsor-szolgáltató kategóriával. Ezzel egy olyan helyzetet teremtenek, hogy az almát és a körtét próbálják egy kategóriába sorolni, és tulajdonképpen azokra a közösségi rádiókra, amelyek egy nagyon speciális célközönséghez szóltak eddig, és ebben az értelemben, közösségi értelemben, a nonprofit értelmében tulajdonképpen közszolgálatot láttak el, összevonva a közműsor-szolgáltató kategóriával olyan abszurd kötelezettséget sóznak rájuk, amelyeknek nem fognak tudni megfelelni, részben azért, mert egyszerűen nincsen olyan anyagi támogatásuk ezeknek a közösségi rádióknak, hogy képesek legyenek például közszolgálati célú műsorszámokat szolgáltatni. Azt gondolom - bár önmagában támogatom a nemzeti kvótát a rádiók esetében meg a televíziók esetében is -, hogy az 50 százalékos zenei kvóta ebben a kategóriában kicsit talán túlzásnak tűnik.

(11.30)

Egy másik szempont, hogy a sokat emlegetett jelentős befolyásoló erejű médiaszolgáltatók esetében kivetett, gyakorlatilag egy burkolt adó, egy újabb ágazati adó jelenik meg, a reklámbevételek 3 százalékát kell új magyar filmalkotások támogatására fordítaniuk, de ezt valójában úgy teszik, hogy ezt adóként be kell fizetniük az alapba. Igazán nem akarok fogadatlan prókátorának látszani ezeknek a médiaszolgáltatóknak, de azt gondolom, önmagában attól, hogy több pénzünk lesz filmek gyártására, nem fognak többen filmet nézni. És éppen néhány héttel ezelőtt itt a parlamentben egy interpelláció kapcsán egyet is tudtam érteni Halász János államtitkár úrral abban, hogy a magyar filmek nem jutnak el a fogyasztókhoz.

Sokkal szerencsésebb lenne egy olyan szabályozás, amely nem egyszerűen egy adó befizetésével, hogy úgy mondjam, letudja ezt a fajta kötelezettséget a jelentősebb tévécsatornák esetében, hanem valamifajta olyan kooperációt alakítson ki, hogy ezek a médiaszolgáltatók érdekeltek legyenek magyar tartalmú műsorszámok lejátszásában, hogy valóban hozzájárulhassanak az audiovizuális nemzeti kultúra erősítéséhez. Ez a különadó tulajdonképpen azt jelenti, hogy ezzel le van tudva a dolog, hiszen ezek a nemzeti kvóták, amelyek meg vannak állapítva, sem kényszerítik ki igazából egy olyan fajta médiavilág rendszerét, amelyben a magyar filmművészet például felületet vagy egyáltalán bármilyen promóciót kaphat a magyar televíziózásnál. És szerintem ez az alapvető oka annak, hogy a magyar filmek egyszerűen nem jutnak el a magyar fogyasztókhoz. Egy abszurd példa, hogy egy cannes-i nyertes film, Kovács Ágnes filmje Magyarországon nem is lett bemutatva. Nem tudom, mikor fog eljutni bárkihez is.

Azt is egy félreértésnek gondolom, hogy a törvény azt mondja ki, hogy a jelentős befolyásoló erejű médiaszolgáltatók kötelesek legyenek hírműsort szolgáltatni. Abszolút reális az a helyzet, hogy tematikus csatornák elérik ezt a fajta nézettségi arányt. Nem gondolom azt, hogy a Paprika Televíziónak vagy bármelyik sportműsornak, vagy éppen gyerekcsatornának kellene hírműsort szolgáltatnia. Szerintem ez is egy félreértés, ami a közszolgálatiság fogalmának a ki nem beszéléséből származik.

Továbbá a törvény szellemiségét jól mutatja az, hogyan viszonyul a társszabályozás rendszeréhez. Örülök, hogy ez egyáltalán megjelenik, bár nem világos, hogy a televíziós szolgáltatások miért maradnak ki, és az sem világos, hogy miért lehet tulajdonképpen bármilyen konkrét jogszabálysértésre hivatkozva a társszabályozási rendszert megszüntetni.

Tehát azt gondolom, hogy azok a kritikák, amelyeket joggal fogalmaznak meg az ellenzéki pártok a törvényjavaslattal kapcsolatosan, és biztos vagyok abban, hogy amikor végre sikerül a társadalmi szervezeteknek is elolvasniuk ezt a törvényt, akkor ők is hangosan szóvá fogják tenni a véleményüket, ezek azért elég kemény kritikák lesznek. Tegnap a MÚOSZ adott ki egy közleményt, amely gyakorlatilag igen éles szavakkal bírálja ezt a törvénytervezetet.

Azt gondolom, hogy ez a törvény ebben a formájában egyszerűen nem méltó Magyarországhoz. Nem méltó ahhoz az országhoz, amely modern polgári nemzetté válásának legfontosabb dokumentuma, az 1848-as 12 pont első sora a sajtószabadságról szól. Nem méltó ahhoz a Harmadik Köztársasághoz, amelynek az egyik legfontosabb történelmi emléke az lehet, amikor Cserhalmi György ezt a bizonyos 12 pontot elszavalta a Magyar Televízió épülete előtt. Azt gondolom, hogy ez a törvény nem méltó egy európai uniós tagállamhoz sem, hiszen nagyon sok európai uniós normával erősen szembemegy. És azt gondolom, nem méltó ahhoz a három fideszes képviselőtársamhoz sem, aki a nevére vette ezt a törvényt.

Az LMP nevében azt tudom ígérni, hogy tucatnyi módosító indítványt fogunk beadni, megpróbáljuk védeni, amit védeni kell, és megpróbáljuk menteni, amit lehet, de ebben a formájában ez a törvény számunkra nem elfogadható, és egészen biztosan alkotmányellenes is. Tehát ahogy eddig a médiarendszer átalakításával kapcsolatosan meg a médiaalkotmánnyal kapcsolatosan Alkotmánybírósághoz fordultunk, és nincs kétségem afelől, amíg az Alkotmánybíróság jogkörét nem fogják ebben az értelemben is megnyirbálni, és nem veszik ki a médiaügyeket az általa megvizsgálható területek közül, biztos vagyok benne, hogy az Alkotmánybíróság igazat fog adni az álláspontunknak.

Én arra kérem önöket, hogy fontolják meg azokat a módosító javaslatokat, amelyeket az ellenzéki pártok beadnak, és gondoljuk újra azt, hogy kell-e Magyarországnak egy ilyen, a sajtószabadságot durván korlátozó törvény.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP, szórványos taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Most az írásban jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót; elsőként Cser-Palkovics András képviselő úrnak, Fidesz.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor néhány hónappal ezelőtt megjelöltük azokat a szabályozási irányokat, amelyeket ezen a területen megvalósítandónak tartottunk, akkor megfogalmaztuk a még akkor hatályos médiaszabályozásra vonatkozó szabályok tekintetében azokat a kritikai észrevételeinket, amelyek okán megjelöltük, hogy milyen irányokban kellene változtatni.

Azt gondoljuk, hogy az eddigi médiaszabályozásban és leginkább a gyakorlatban bizony komoly mértékben keveredett a közérdek és a magánérdek, a rendszer nem volt hatékony, a közszolgálat gyakorlatilag működésképtelenné vált, és amit produkált, az sem volt nagy arányban közszolgálat, a szabályozás elavult volt, az EU tekintetében pedig számos kötelezettségszegési eljárás tekintetében már elindult az a folyamat, amelyben ezeket a kötelezettségszegéseket meg is állapítaná az Európai Unió abban az esetben, ha egy új szabályozásra nem kerülne sor. Ezért születtek meg azok a jogszabálytervezetek, amelyekből többet már a parlament tárgyalt, sőt el is fogadott, és ennek nyomán került most benyújtásra a médiatörvény tervezete.

A médiaalkotmány az alapvető tartalmakat érintő normák gyűjteménye, azokat a szabályokat tartalmazta, amelyek az egész területre vonatkozóan átfogó és általános szabályokat határoztak meg, valamint szimbolikus jellegű, deklaratív szabályokat tartalmaztak. A médiatörvény természetesen ennél sokkal konkrétabb kell hogy legyen, és meggyőződésem szerint a benyújtott törvényjavaslat ilyen is.

A hatályt tekintve szeretném kiemelni, hogy a tárgyi hatály jelentős tekintetben eltér már attól, mint a most még hatályos médiatörvény tárgyi hatálya, hiszen kiterjed a lineáris médiaszolgáltatásokra - nevezzük ezeket a hagyományos médiaszolgáltatásoknak -, kiterjed a lekérhető médiaszolgáltatásokra - így például az on-line videotékák szolgáltatásaira -, a kiegészítő médiaszolgáltatásokra - például az elektronikus programkalauzok tekinthetők ilyeneknek -, ugyanúgy, mint ahogy a műsorterjesztési szolgáltatásokra - PTV, kábeles, műholdas kérdések tekintetére is -, azaz valamennyi, a teljes spektrumot lefedi, és magában foglalja a sajtótermékekre vonatkozó alapvető szabályokat is. A médiaszolgáltatások teljes spektrumáról szól a tárgyi hatálya ennek a törvénynek.

Személyi hatály tekintetében csak egy dolgot szeretnék kiemelni. Ez a jogszabály már rögzíti a származási elvet, azaz azt, hogy a médiatörvény hatálya nemcsak a Magyar Köztársaságban letelepedett médiatartalom-szolgáltató által nyújtott médiaszolgáltatásra és kiadott sajtótermékre terjed ki, hanem súlyos jogsértés esetén lehetővé teszi a külföldön letelepedett médiaszolgáltató hazánk területére irányuló műsorának felfüggesztését is. Ez is azokon a példákon és gyakorlati tapasztalatokon alapul, amelyek, azt gondolom, ezen a területen is sajnos az elmúlt években megjelentek Magyarországon.

Néhány szót egy-egy részterületéről a médiatörvénynek. Kezdjük a tartalomszabályozással. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy átülteti azt az EU-s irányelvet, amit 2007 végén fogadott el az európai Unió, és amely tekintetében ez az átültetési kötelezettsége már 2009-ben megvolt a Magyar Köztársaságnak, amelynek mind a mai napig nem tett eleget. Ennek nyomán egyébként, kötelezettségszegés okán az eljárás meg is indult Magyarországgal szemben.

Ez az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv egyértelműen meghatároz olyan célokat, amelyeket ez a mostani médiatörvény tartalmaz is. Cél a fogyasztóvédelmi előírások szigorítása, a szabályozás egyszerűsítése, a versenyképesség növelése, fejlesztése, valamint a határokon átívelő szolgáltatások tekintetében az egyenlő versenyfeltételek megteremtése. Meggyőződésünk szerint a médiatörvény benyújtott javaslata és tervezete egyértelműen megfelel ennek az irányelvnek, teljesíti ezzel a Magyar Köztársaság azt a kötelezettségét elfogadása esetén, amit már korábban meg kellett volna tenni, és azoknak az irányoknak is megfelel, amit ezzel az irányelvvel egyébként az Európai Unió szabott a különböző tagállamok médiaszabályozásai elé.

Tartalomszabályozás tekintetében lényeges elemnek tartom a gyermekvédelmi szabályok megőrzését, sőt több tekintetben a szigorítását is. Bevezetésre kerül egy új korhatár-kategória is, a "hat év alatt nem ajánlott" kategória. Én ezt mindenképpen egy kiemelten fontos kérdésnek tartom, ahogy arra már Pálffy képviselőtársam is utalt, hiszen itt is egy olyan pluszvédelmet biztosít ez a médiatörvény, amely azokból a tapasztalatokból nőtt ki és alakult ki, amelyek ezen a területen az elmúlt években megtapasztalhatók voltak.

(11.40)

A műsorkvóták eszközét is nagyon fontosnak tartjuk. Itt tudjuk, hogy a magyar és az európai kultúra védelme valósul meg ezzel a szabállyal, itt akár az egyharmad tekintetében, akár magyar zene tekintetében ennek a kvótának a beemelése önmagában előremutató. Itt elhangzott az, hogy ezen még érdemes adott esetben változtatni a százalékos arányok tekintetében. Várjuk a módosító indítványt ezekben a kérdésekben is.

A reklámszabályok ésszerűsítésének célja is elsősorban a szabad médiapiac működésének elősegítése, természetesen a legfontosabb közérdekű korlátozások megtartása és megerősítése mellett.

Fontosnak tartjuk, hogy végre szabályozásra kerülnek a jelentős befolyásoló erejű médiaszolgáltatók többletterhei, valljuk be őszintén, ezek a szolgáltatók eddig ugyanúgy léteztek és dolgoztak, de ilyen korlátok, ilyen plusz többletterhek és valódi érdemi szabályozás nem volt sajnos ezen a területen sem.

A másik fontos terület a piacszabályozás kérdése, ahol végre alkotmányos lesz a pályázati eljárás, és meg fog felelni a 2006-os, egyébként éppen alkotmánybírósági határozatnak, amelyeknek a most hatályos médiatörvény mind a mai napig nem felelt meg a pályázati eljárás tekintetében. Meggyőződésünk szerint a benyújtott javaslat szerencsére ezen a hiányon is, a hosszú-hosszú évek óta fennálló hiányon fog tudni úrrá lenni, és megoldást fog tudni kínálni.

Bevezetésre kerül a közösségi médiaszolgáltatás, mint egy új szolgáltatói kategória, példaként, mondjuk a helyi televíziókat nevezhetnénk ilyeneknek, amelyek olyan privát vállalkozások, amelyek közszolgálati, közérdekű célokat szolgálnak, de természetesen nem nevezhetők közszolgálati médiaszolgáltatásnak, viszont számos kedvezményben kell őket ahhoz részesíteni, hogy ezeknek a közösségi jellegét erősíteni lehessen pályázatokon vagy egyéb reklámszabályokon keresztül.

A jelentős befolyásoló erejű kategóriát is kezeli ez a törvény. Azon rádiók és televíziók esnek majd ebbe a kategóriába, amelyek országos éves átlagos közönségaránya meghaladja a 15 százalékot. Ez két televíziót és két rádiót jelent ebben a pillanatban itt Magyarországon, de a piaci koncentráció kontrollja is megjelenik a 35 százalékos határ törvénybe iktatása mellett.

Azt gondolom, fontosak a kötelező továbbítási és a kötelező felajánlási szabályok is, amelyek esetében szintén azt gondolom, épp itt volt az ideje, hogy szabályozásra kerüljenek a magyar médiajogban, médiaszabályozásban.

Külön szeretnék kitérni a közszolgálat kérdésére, a közszolgálati médiaszolgáltatás ügyére. És itt azt gondolom, még egyszer fontos hangsúlyozni, hogy végre egyértelműen különbséget kell tenni a közérdek és a magánérdek között. Amíg természetes az, hogy a kereskedelmi szereplők ezen a területen milyen célokat szolgálnak, addig a közszolgálatnak nem ebben kell versenyezni a kereskedelmi szereplőkkel, hanem valódi közösségi tartalmakat, közszolgálati tartalmakat kell előállítani, és ez sok tekintetben semmilyen módon nem merítheti ki a verseny kérdését a kereskedelmi médiával, hiszen láthatólag ebből az sült ki, hogy azokon a területeken nem tudott a közszolgálat versenyezni a kereskedelmi médiával, viszont az alapfeladatát, a közösségi célt, a közösségi jelleget ennek a rosszul értelmezett versenyhelyzetnek a következtében nem töltötte be.

És itt kell, azt gondolom, egy határt húzni, és ez a törvény erre tesz kísérletet, hogy egyértelműen elválasszuk, és a közösségi tartalom tekintetében fő kötelezettségként ne csak előírjuk a közszolgálati média számára ezt, hanem minden feltételrendszert biztosítsunk annak érdekében, hogy a közszolgálatiság megerősödhessen, és ennek nyomán, az értékközvetítő szerepének következtében hívhassa úgymond versenyre nem piaci, hanem tartalmi oldalról a kereskedelmi médiát.

Ennek azonban egyértelműen a megerősítés az egyik alapfeltétele. Erről szólt az, hogy az állam pazarló eddigi működtetési rendszere ezen a területen is szűnjön meg, és egy sokkal hatékonyabb, egységesebb és leginkább olcsóbb, ellenőrizhetőbb intézményrendszer alakuljon ki. Ez megtörtént, nem ennek a törvénynek a keretében, hanem korábban a parlament elé beterjesztett és a parlament által elfogadott törvények tekintetében.

Nem értek egyet a normatíva tekintetében elhangzott kritikákkal, hiszen a 3. számú melléklet, azt gondolom, hogy főleg 2012-től ezt egyértelműen rögzíti, és meggyőződésünk szerint előremutató módon rögzíti. Azt gondoljuk, hogy a közszolgálati testület igenis nagyon fontos testület lehet, azzal tud ugyanis foglalkozni ez a testület, amivel leginkább kell, azaz a közszolgálatiság alapelveinek való megfelelőség ellenőrzésével, azt gondoljuk, hogy egy nagyon fontos, valódi civil kontrollt jelentő, és nem csak a nevében civil kontrollt jelentő új testületről van szó, amely valóban azokat a társadalmi szereplőket vonja be ebbe az ellenőrzési folyamatba, amelyek felkészültek arra, hogy ezt az ellenőrzést a közszolgálat irányába, a közszolgálati tartalom irányába elvégezzék. Így a közszolgálati testület felállítását mindenképpen javasolnánk a parlamentnek ennek a törvényjavaslatnak a keretében.

A hatóságról néhány szót. Fontos, hogy egy konvergens hatóság jön létre, Országgyűlés alá rendelten, egy autonóm államigazgatási szervként, amelynek nő a hatósági legitimációja, ellenőrizhetősége, szemben az eddigiekkel és szemben azokkal a kritikákkal, amelyek itt akár ennek a törvénynek a tárgyalásakor, akár korábbi javaslataink tárgyalásakor egyébként megmutatkoztak. Főleg, miután most már egy egyértelmű és garanciákkal biztosított eljárási rend alakul ki, szemben az eddigi teljesen parttalan ORTT-s eljárással, aminek semmilyen jogi háttere, törvényi felhatalmazása a parlament részéről a múltban nem volt. Ez a mostani beterjesztett törvényjavaslat ezt az eljárási rendet egyértelműen szabályozza. Mi ez, ha nem a garanciák növekedése és növelése az eddigiekhez képest?

Külön szeretném a zárógondolatok egyikeként kiemelni az önszabályozás lehetőségét a társszabályozási eljárás keretében, amelyre eddig igazán érdemben nem volt lehetőségük a piaci szereplőknek. Most lesz, és tudjuk, hogy a hatóság csak akkor lép, léphet közbe, ha ennek az önszabályozásnak nem tesz eleget a piac, és nem tesznek eleget a szabályozás tekintetében azok a szereplők, akiknek ez egyébként a dolguk lett volna eddig is, vagy lesz adott esetben a jövőben.

Azt szeretném kiemelni, hogy ez a benyújtott törvényjavaslat számos pontjában egyébként azon javaslatokból indul ki, az itt előtte általam elmondottak néhány kérdésében is, amelyek az öt-, illetve később négypártivá váló médiaegyeztetések során 2008-ban és 2009-ben egyébként megfogalmazásra kerültek. Ebben több olyan pont is van, amit most ellenzéki képviselőtársaim meglepő módon kritizálnak.

Azt kérem, hogy olvassák el az akkori jogszabálytervezeteket, az akkori különböző tanulmányokat, és nézzük meg, mert szerintünk ezeket jelentős részben ez a törvényjavaslat is egyébként tartalmazza. De természetesen általános vita révén, én kérek mindenkit, hogy amennyiben vannak olyan területei a benyújtott médiatörvény-javaslatnak, ahol módosító indítvánnyal azt gondolják, hogy jobbá tehető, tegyék meg ezeket a módosító indítványokat, az előterjesztők ezeket mérlegelni fogják, és ahol úgy látjuk, hogy a törvény alapcéljával, azaz egy modern, korszerű szabályozás kialakításával nem ellentétesek, hanem azt erősítik, ezeket a módosító indítványokat támogatni és befogadni fogjuk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló két percben Novák Előd, Jobbik.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Többen kifogásoltuk ebben a vitában is a közmédiumok hírszerkesztőségeinek összevonását, csak azt nem tudom, hogy például az MSZP ezt milyen jogalappal tette meg, hiszen már a korábbi, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvényjavaslathoz is egy olyan kapcsolódó módosító javaslatot terjesztettünk elő, amelyet senki sem támogatott, sem az MSZP, sem az LMP. Ez pedig azt mondta ki alapelvként, a médiaalkotmányban rögzítve, hogy a Magyar Köztársaságban a közszolgálati médiaszolgáltatás az önálló és független nemzeti hírügynökségből, rádióból és a határon belüli, illetve a határon túli magyarok számára egy-egy televízióból áll.

Tehát ebben kívántuk egy magasabb szinten, bár ugyanígy kétharmados törvény ez is, de mégiscsak ez egy végrehajtási törvénynek tekinthető inkább, egy magasabb szinten kívántuk ezt deklarálni. Ezt a javaslatunkat nem támogatták. Ne csodálkozzanak azok után, hogy összevonják a hírszerkesztőségeket.

Ugyanakkor üdvözlöm a törvényben az önálló Duna TV-re vonatkozó garanciát, már amennyire lehet egy ilyen végrehajtási törvényt garanciának tekinteni. Azt gondolom, örömmel fogadja a karzaton jelenleg is helyet foglaló Erdélyi Magyar Ifjak küldöttsége is, köztük Soós Sándor elnök úr is ezt az előrelépést, hogy a Duna TV-nek valamiféle garanciáját látjuk, és továbbra is azért kritikánkat fenntartjuk azzal kapcsolatban, amihez most ezek szerint csatlakoztak az ellenzéki pártok, elsősorban az MSZP is, hogy a hírszerkesztőségek összevonása mindenképpen - legalábbis Kubatov Gábor óta - egy olyan orwelli világot vetít elénk, ami komoly aggodalommal tölt el minket, különösen annak tudatában, hogy minden közmédiumot és a Médiatanácsot is kizárólag fideszesekkel töltöttek föl.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

(11.50)

ELNÖK: Köszönöm. Kettő percre Pálffy István képviselő urat illeti a szó.

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez kapcsolódva a közszolgáltatásokkal kapcsolatban nagyon fontos leszögezni azt, hogy teljes félreértés hangzik el ezzel kapcsolatban akkor, amikor a kötelező terjesztés díjmentességét bárki is megkérdőjelezi.

Ugye, ez valami olyanképpen írható le, mintha a tömegközlekedést ezzel összehasonlítva azt mondanánk, hogy a metró a BKV sínjein úgy közlekedjen, hogy ne kelljen a sínek után pénzt fizetni. Az természetesen, hogyha a sínek magántulajdonban vannak, akkor egy ilyen kitétel nagyon fontos, hiszen különben nem tud a szolgáltatás eljutni a közönséghez. Tehát az a négy lineáris, audiovizuális médiaszolgáltatás és az a három lineáris rádiós műsorszolgáltatás, amelyet a műsorszolgáltatónak díjmentesen kell továbbítani, az biztosítja azt, hogy a közszolgáltatások, a köztelevíziók, a közrádiók adásai eljussanak a közönséghez. Ebben az esetben a közlekedés eszköze, a műsor terjesztése magántulajdonban van, tehát a kábelek kizárólag úgy használhatók erre a célra, hogyha ezt a díjmentességet előírjuk.

Képzeljék el - mondom még egyszer -, hogy mindazon tömegközlekedés, a BKV szolgáltatásai, a MÁV, azért nem jutnának el a vonatok a megfelelő célállomásra, mert a sínek magántulajdonban vannak. Nyilván ilyenkor is szükség volna előírni azt, hogy a sínhasználat díjmentes. Ez egy nagyon fontos kitétel ebben a törvényben, ezért a 74. § teljesen indokolt.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő felszólaló Lendvai Ildikó képviselő asszony, MSZP.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Reggel olvastam egy médiajogász nyilatkozatát az egyik internetes orgánumban, emlékezetünkbe idézte azt az amúgy ismert hasonlatot, hogy a sajtó és a média egyfajta őrkutya szerepet tölt be, az adott társadalmi berendezkedés őrkutyája, jelez, hogyha baj van. Szellemesen azt is hozzátette, hogy ha a sajtó, a tömegkommunikáció őrkutya, akkor a mostani törvényeink az őrkutya őrkutyáját hivatottak megalkotni, azt a hatóságot, azt a felügyeleti rendszert, ami az őrkutya hangjának erőssége és irányának helyessége fölött őrködik.

Nos, ha a hasonlatot következetesen továbbviszem, akkor különösebb zoológiai fölkészültség nélkül is azt mondhatom, hogy két baj van itt az őrkutya őrkutyája szereppel, eme törvény szándékai - vagy lehet, hogy nem szándékai, de legalábbis betűi - szerint. Az egyik: ha valaki komolyan veszi ezeket a jogszabályokat, így az előttünk lévők, akkor a sajtó és a média őrkutya ugyan, de leginkább az öleb és a pincsi tulajdonságaival írható le; míg az őrkutya őrkutyája, a földuzzasztott és jelentős hatalomkoncentrációval igazán mindenhatóvá növelt médiahatóság és Médiatanács pedig valóságos pitbull.

Amiért ez a jogszabály ebben a formájában az MSZP által nem támogatható, és ami miatt módosító indítványokat tudunk és akarunk benyújtani, az az, hogy az én hasonlatom ne lehessen helytálló. Ne lehessen pincsi, szobakutya, öleb a tömegkommunikáció, és ne növekedhessen valóságos pitbullá az a bizonyos hatóság, amit elhiszem, hogy jó szándékkal, de mégiscsak fölérendel a jogszabály.

Közeledünk tudniillik egy út végére. A média szabályozását ilyen-olyan oldalról megközelítő törvénycsomagnak, ha nem is a legvégén, de az utolsó, legfontosabb záróakkordjánál vagyunk. Meggyőződésem, hogy a teremben jelen lévő és a dologgal elkötelezetten foglalkozó képviselőknek - akár Simon képviselő úrnak, akár Pálffy képviselő úrnak, akár, bocsánat, hogy az előterjesztőket említettem utoljára, Menczer Erzsébet képviselő asszonynak - nem volt fogalma az út elején, hogy merre megy az út vége. Ha fogalma lett volna, akkor nem volna szükség nyilván ennyi módosító indítványra, és pozitívan hallom ki a hozzászólásaikból, hogy maguk is módosító indítványokat tartanak szükségesnek. A kérdés csak az, hogy milyen irányúakat és milyen mértékben.

Hol tartunk ezen az úton, aminek a vége felé közeledünk? Azt már tudjuk, hogy a különböző médiatestületekben, az ORTT utódjaként előlépő, bár jóval kiterjedtebb hatáskörű Médiatanácsban, illetve a közszolgálati kuratóriumban megszűnt a paritás elve. Sok kifogás volt fölhozható eme médiatestületek iránt, aláírom. De helyettük egy még kifogásolhatóbb politikai arányt magában foglaló testület nem biztos, hogy valódi megoldása a problémáknak, de ezen túl vagyunk. Megtörtént az is, hogy a Médiatanács tagjait és más fontos tisztségviselőket is 9 évre betonozták be. Megtörtént az is, hogy a Médiatanács elnöke nevezi ki az úgynevezett alap-vezérigazgatóját, amely gyakorlatilag a média finanszírozásának teljes nagy csomagjával szabadon rendelkezik. Megtörtént az is, hogy összesen 2, azaz kettő jelöltet kínál szabad választásra a kuratóriumnak a közmédiumok élére. Megtörtént az is, hogy ugyan a kezdeti szándékhoz képest - Istennek hála, a józan ész hatására - megtörtént retirálással, de mégiscsak az internet egy részére is kiterjesztődik az egész média-jogalkotás, és sajnos néhány olyan gumiparagrafus van benne, ami miatt nagyon nehéz lesz elkülöníteni egy folyamatosan szerkesztett blogot egy hírportáltól. De ez ezen is túl vagyunk már. Megtörtént az is, hogy európai és hazai különböző szakmai szervezetek már tiltakoztak. Tudjuk, hogy ezt nem kell figyelembe venni, egy-két napja azt is tudom, hogy az egész Európai Bizottságnak nincs morális és szakmai alapja kritikát gyakorolni, de mindegy, ezeken már túl vagyunk.

Mi az, amit akkor most az utolsó lépés megtesz, és mi az, ami miatt - az eddig történtek ellenére - az utolsó lépést még érdemes kicsit megfékezni, és érdemes módosító indítványokon gondolkodni? A mi olvasatunkban ez a jogszabálytervezet két fontos célt teljesít be. Egyrészt betetőzi - ha úgy tetszik, készre alkotja - a közszolgálati médiumok kézből etetését és szakmai önállóságának csorbítását. Szólt erről szinte mindenki, hogy milyen eszközökkel, de én is szólok.

Másrészt még az eredeti szándéknál is - nekem úgy tűnik legalábbis - nagyobb hatalmat és jogi lehetőséget koncentrál a Médiatanács és a médiahatóság kezébe. Meg kell jegyeznem itt, hogy attól függetlenül, hogy már a szándékkal sem értek egyet, csak fölhívom némi jó szándékkal a figyelmet, hogy önöknek itt sikerült lábon lőni magukat. Önöknek sikerült saját, már elfogadott törvényükkel ellentétes jogszabálytervezetet ideterjeszteni. Tudom, hogy nem nagyon kellemes olvasmány az összetákolt jogszabályok olvasása, de az előterjesztő és az őket támogató frakciók számára azért mégiscsak kötelező olvasmányként kellett volna előírni a már elfogadott jogalkotási törvényt.

A már elfogadott jogalkotási törvény szerint a Médiatanács elnökének nincs rendeletalkotási joga. Az önök egész javaslata most arról szól, hogy 192 területen rendeletekkel egzecíroztathatja a médiát. Már látom, hogy lesz megoldás, jön a lex Szalai. Volt már lex Borkai, lex Járai, lex Szász, jönni kell a lex Szalainak is, hiszen valahogy vissza kell emelni, nemcsak a jogalkotási törvénybe, de mi több az alkotmányba, mert annak a módosított megfelelő paragrafusából is ki tetszettek hagyni ezt a fontos hölgyet, még oda is be kell majd tenni a rendeletalkotás jogát. Méghozzá nem véletlenül tetszettek akkor figyelmen kívül hagyni ezt, valamilyen módon másképp álltak - nem látok beléjük - a kormánypárton belüli személyi hatalmi viszonyok. Tudniillik, eredetileg az alkotmánymódosítási javaslatokba beletették a Médiatanács és más hasonló szervek elnökének rendeletalkotási jogát, majd egy módosítóval kiszedték. Most újból bele kell majd tenniük, ez lesz a lex Szalai Annamária, a törvényalkotás hihetetlen szakmai következetességének nagyobb dicsőségére.

Fölruházzák még Szalai Annamáriát, illetve - nem a személy az érdekes - a Médiatanács mindenkori elnökét úgynevezett iránymutatások kiadásának jogával, számos fontos területen.

(12.00)

Az a nagy baj, hogy a megint csak önök által megszavazott jogalkotási törvény ezt a műfajt törli a magyar jogalkotásból, még rendelkezik is róla, hogy ami eddig iránymutatás volt, az ne az legyen. Az istenért, tudom, hogy önöknek nincs bal keze, politikai és színvonalokokból egyáltalán, csak két jobb kezük van, de hogy ennyire ne tudja az egyik jobb kezük, hogy mit csinált a múlt héten a másik jobb kezük, az legalábbis aggodalommal tölt el engem, hogy mi lehet még ebben a jogszabályban, amit lehet, hogy a rövid idő alatt figyelmetlenségből esetleg észre sem veszünk. De mindegy, ezen majd fognak önök segíteni a lex Szalai Annamáriával, nincs kétségem felőle. A dolog lényegén ez nem fog változtatni, mármint a jogszabály, a mostani jogszabálytervezet két célján, a közszolgálat további kézből etetésén, illetve a Médiatanács - mondom: jelenleg picikét még lyukacsos, de majd be tetszenek stoppolni - hatalomkoncentrációjának növelésén.

Engedjék meg, hogy mind a kettőről, mind a két témáról, ahol majd módosító indítványokat szeretnénk beadni, és mivel - még egyszer mondom, nem tiszteletkörként - akik itt vannak és szóltak, tudom, hogy nem egészen ezt akarják, ezért úgy gondolom, hogy értelme van elmondanunk, hogy min szeretnénk változtatni, és mihez adunk be módosító indítványokat.

Az egyik fontos témakör, ami a közszolgálatban történik; csak leltárszerűen sorolom, mivel nagyon sokan védő vagy kritikus szándékkal, de szóltak már előttem erről, gyakorlatilag mindenki. Eddig százalékos törvényben szabott megoszlás szerint lehetett az egyes közszolgálati médiumoknak a közpénzre számítani. Történhettek ebben is kifogásolható elemek, év közbeni átcsoportosítások, tudom. De törvény kellett hozzá, és százalékok voltak. Most ez megszűnik. Teljes mértékben egy új szerv, a közszolgálati költségvetési tanács hatásköre lesz, hogy a lojalitás hőfoka vagy valamilyen más, tételezzük fel, hogy jobb indulatú szempont szerint többet vagy kevesebbet adjon az egyik közmédiumnak. Költségvetési Tanács, úgy tűnik nekem, általában nem kell, az ördögtől való, de speciel itt, a közszolgálat területén, ahol a kézből etetés hivatalos szerve lesz és nem a szakmai független kritikáé, ott bizony nagyon nagy szükség van rá.

De kikből is áll ez a közszolgálati költségvetési tanács, akik ezentúl versenyeztethetik egymással a közmédiumokat? Elnöke természetesen a szintén Szalai Annamária által kinevezett alap-vezérigazgató, tudjuk, honnan jött az úr, ne menjünk bele, funkcióról van szó, és nem személyekről. Kettő embert az ÁSZ delegál oda. Tudjuk, honnan jött az ÁSZ elnöke is, de ebbe se menjünk bele, mert funkcióról van szó, és nem személyekről. A másik négy tagja a négy darab vezérigazgató. Tudjuk, mennyire függetlenek, tudjuk, ki jelölte őket, és tudjuk, milyen hatalmas választékból választhatta meg őket a közszolgálati kuratórium.

Nos, tehát a legjobb fiú vezérigazgató, aki majd a legjobb lesz, meg a két ÁSZ-ember, meg az alap elnöke már együtt négyfős többséget képeznek, és bármit eldönthetnek a közszolgálati médiumoknak való elosztási szempontokról és összegekről. A parlament annyit se mondhat erre, hogy kukk. Kikerült, az önök rálátásából is kikerült ez az egész történet.

Ha már a gazdaságnál tartunk: az már megtörtént, beszéltünk róla, egy múltkori törvény kapcsán vitatkoztunk is itt a teremben eleget, hogy a közszolgálati médiumok elvesztették vagyonuk jó részét, pontosabban ez az alap kezelésébe került. Volt itt némi csörténk is akkor abban, hogy már miért gondoljuk mi, hogy itt egy komoly ingatlanbiznisz készül, hogy eladásra kerülnek majd a három médiumnak azon ingatlanai, ahol van nem is kis értékű ingatlanvagyon. Onnan gondoljuk, hogy most a törvényjavaslatba ez bele is került tételesen. Mi más magyarázná, hogy nem része az úgynevezett elidegeníthetetlen médiavagyonnak az ingatlanvagyon? És Mandur László már szólt arról, amit végképp nem értek, őszintén remélem, hogy ez tévedés, hogy nem része az elidegeníthetetlen médiavagyonnak az archívum sem. Azt nem föltételezem még a legrosszabb indulattal sem, hogy az alap majd el akarja adni az archívumot, bár nem értem, hogy akkor miért nem szerepel az elidegeníthetetlen médiavagyonban. De oké, ez egy tévedés, ezt majd módosítóval korrigáljuk.

De az ingatlanvagyon - sok paragrafus által részletezve kiderül - tudatosan nem része az elidegeníthetetlen médiavagyonnak, és az is oda van írva, hogy ezt az alap szabadon eladhatja, megterhelheti. Félreértés ne essék, lehet ez ésszerű is. Lehet, hogy van abban ésszerűség, hogy bizonyos közmédiumokat egy helyre, egy ingatlanba koncentráljunk. A baj csak az, hogy mindez totálisan ellenőrizhetetlenül történik, mert tudjuk, hogy kik látnak bele a Médiatanácsba, kik vannak benne; tudjuk, hogy ki áll az alap élén; tudjuk, hogy kikből áll ez a bizonyos közszolgálati költségvetési tanács. Ez a törvény ennél világosabban már nem is fogalmazhat arról, mint hogy ingatlaneladás készül. Még egyszer mondom: bizonyos esetekben lehet ez indokolt, de egy ekkora közvagyon esetében kivonni mindent egyfajta plurális rálátás alól, az elég sajátos és elfogadhatatlan része a törvénynek.

Többen szóltak már itt a hírszerkesztés központosításáról. Megértem, amit Pálffy István mondott a saját, egyébként tiszteletre méltó gyakorlatából, hogy na de az azért majd nem úgy fog működni, hogy a kollégák a tévénél meg a rádiókban csak úgy átveszik készre azokat az anyagokat. De akkor miért kell központosítani, képviselő úr? Ha nem úgy fog működni, akkor miért kell központosítani? Spórolni nem lehet vele föltehetőleg, mert ahogy látom, ugyanannyi összeget szánnak a mellékletek a közmédiumok finanszírozására, mint amit eddig szántak. Vagy akkor hol van odaírva, hogy miben lehet a különbség? Szívesen bízom, miért ne bíznék, tisztelem őket, a közszolgálatban és máshol dolgozók szakmai autonómiájában. Csak az a baj, hogy a jövőben ezt a szakmai autonómiát a törvény ellenében és nem a törvény szellemében, de mégis, juszt is jelleggel kell majd kifejteniük, sehol nem utal a törvény arra, hogy megszabadulhatunk attól az állapottól, miszerint kapcsolgathatsz, kapcsolgathatsz, mint a régi Brezsnyev-korszaki viccben, de mindenütt ugyanazt, legalábbis a közszolgálatban mindenütt ugyanazt találod.

Nézzük a másik, talán még több újdonságot tartalmazó fő vonalát a törvénynek, a hatalomkoncentrációt. Azt azért még soha egyetlen ciklusban sem engedte meg magának semmilyen médiahatóság, hogy pályázat nélkül osszon frekvenciát. Sok és olykor jogos kritika érte a frekvenciaosztásokat, de az, hogy törvénybe foglaljuk, hogy a Médiatanács hasára üthet, és azt mondja, hogy kijelölök egy közcélt, nincs is pontosan nevesítve, hogy mit, egy közcélt, és ennek szolgálatában pályázat nélkül az első jelentkezőnek odaadhatom a frekvenciát, hát ilyet, őszintén szólva a latin-amerikai diktátorok sem láttak még, meg is nyalnák mind a tíz ujjukat.

Mi van, ha holnap azt mondják, hogy gyönyörű szép közcél, mondjuk, a kultúra terjesztése, nem is nagyon tudok szebbet. Ezért erre nem írok ki pályázatot, hanem az első jelentkezőnek - zárójel: Mandur László kollégám kifejtette, ugyan már, ki az első jelentkező: a bennfentes, aki először megtudja a híreket - odaadom minden pályáztatás nélkül a rádiófrekvenciát. Legalább ezt az egyet szíveskedjenek meggondolni, mert hogy ezt nem önök akarták, az tuti.

Nem tudom, kinek van kinézve, nem önöknek, de ez azért mégiscsak példátlan volna, megjegyzem, a közvagyonnal való gazdálkodás általános gyakorlatában és jogi környezetében is.

Külön vesztese lehet ennek a hatalomkoncentrációnak a helyi média. Erről már LMP-s képviselőtársam mondott egypár szót. Hadd egészítsem ki ezt azzal, hogy míg eddig a helyi média támogatása, ha úgy tetszik, felpántlikázott pénzekből kötelező volt, bizonyos bevételei a korábbi ORTT-nek és Műsorszolgáltatási Alapnak kötelezően ezt a célt szolgálták, most a pántlika eltűnik. Nem gondolom, hogy soha senki nem fog kapni, de kérem, majd nyugtassák meg, mert mi nem tudjuk, a maguk körzetében élő helyi médiumokat, hogy nem tudhatják kiszámolni még csak azt sem, hogy évről évre mennyi az a keret, amiből esetleg pályázhatnak.

Külön szépsége ennek a javaslatnak, hogy na, mostantól aztán a nézőnek, hallgatónak, újságolvasónak, ha valami panasza van, érdemes meggondolnia, hogy hova fordul. Megszűnik tudniillik a panaszbizottság. Valóban jogilag szabályozni kellett a hatáskörét, voltak benne, mint az Alkotmánybíróság is kimutatta, elrendezendő dolgok. De az eddigi panaszbizottságok, az eljáró bizottságok úgy jöttek össze, hogy az eddig többpárti ORTT tagjai javasolhattak bele tagokat. Többfajta szemléletnek volt tehát elvi esélye arra, hogy a panaszok elbírálásánál jelen legyen és a véleményét elmondhassa.

(12.10)

Na kérem, ennek a rendetlenségnek vége, ez nem így lesz! A panaszbizottság helyett lesz új médiabiztos. Na, ki nevezi ki? Természetesen egyetlen személy nevezi ki, a médiahatóság és a Médiatanács miniszterelnök által jelölt vezetője, ő állítja fel a hivatalát is.

Egészen biztosak vagyunk benne, hogy ha mondjuk, a pártatlanságot vagy a kiegyensúlyozottságot illető panasz van, akkor ez az új intézmény egészen pártatlanul és tökéletesen elfogulatlanul tud-e eljárni? Mást mondok: biztos lehet-e ebben a néző, a hallgató és az újságolvasó is? Nem vagyok biztos, hogy biztos lehet, ha már itt a médiabiztos intézményénél tartunk.

Sokfajta büntetést oszthat ez a bizonyos médiahatóság, médiabiztos és így tovább, beszéltünk már róla. Amikor ilyen nagy hatalma van valakinek és valaminek, akkor különösen kellene vigyázni, hogy az, hogy ő mit ítél jogsértésnek, az tökéletesen egyértelmű legyen. Nos, ez nem így van. Ugyan láttam a Fidesz-frakció válaszát a tegnapi nyilatkozatunkra, amelyben ezt észrevételeztünk, és tényleg nagyon segítséget nyújtott, mert azt mondta, a mi kedvünkért talán a törvénybe be is fogja írni, hogy jogsértés az, ami jogot sért, de nem vagyok egészen nyugodt, hogy ez a szofisztikált, differenciált és részletező meghatározás tökéletes alapját fogja-e nyújtani a biztos és egyértelmű ítéletmondásnak a büntetések tekintetében.

És amint ez elhangzott, lehet ugyan a büntetések ellen bírósághoz fordulni, de ennek nincs halasztó hatálya. Már rég megdöglik - bocsánat a csúnya szóért -, kivérzik, meghal egy adott médium, mire majd 5 év múlva a bíróság azt mondja, hogy talán azt a 20-30-100 milliót mégsem kellett volna kifizetni. Ráadásul az új hatóságnak joga van ismételt súlyos jogsértés esetén valakit törölni a regisztrációból, értsd, megvonni tőle a működési lehetőséget. Igen ám, de az, hogy mi a súlyos jogsértés, rá van bízva, ezt sehol nem kodifikálja ez a mostani törvénytervezet. Így bárkitől meg lehet majd vonni a regisztrációt, vagyis tulajdonképpen a működési engedélyt.

Mondtam már azt is, hogy az egyértelműség hiányára vonatkozik egy másik, megelőző jogszabállyal együtt nézve az a kérdés, hogy mi is történik az internettel. A hírportál definícióját a korábbi törvény, amit átvesz a mostani, úgy adja meg, hogy valami olyasmi, ami folyamatosan tudósít a hírekről, és van egy megnevezhető szerkesztője. Még egyszer kérdezem: és a blog meg micsoda? Ha valaki ráér rendszeresen blogolni, akkor tökéletesen kimeríti ezt a definíciót, és máris követelhető tőle, egy magánembertől a kiegyensúlyozott, pártatlan tájékoztatás. Igen, bízom benne, hogy nem mindenki ütődött, és nem akarják majd automatikusan kiterjesztő módon értelmezni a törvényt. Bíznék benne, ha nem éppen Fidesz közeli üzletember mondta volna annak idején, hogy mindenkinek joga van hülyének lenni. Tessék szíves akkor legalább azt beírni a törvénybe, hogy kivéve a médiahatóság embereit.

De ahogyan mégis élt önökben is a gyanúper, hogy ez az egész jogszabálycsomag nem egyértelmű, azt mi sem bizonyítja, mint hogy a törvény 5. §-a úgy érzi, hogy vitás esetben meg kell mondania, hogyan kell értelmezni a törvényt, tehát föltételezi a vitás esetet. Na mit mond? Azt, hogy egyébként a törvényt a demokratikus közvélemény érdekének figyelembevételével kell majd értelmezni. Hát, ha csak úgy nem! De ki dönti el, hogy mi a demokratikus közvélemény érdeke? Az előbb említett urak és hölgyek. Nem volna szükség a paragrafusra, hogyha a törvényjavaslat megalkotói úgy gondolnák, hogy olyan egyértelmű, hogy nincs is szükség értelmezésre. Most azután jól kisegítettek minket, megmondták, hogy lehet ám ezt értelmezni, úgy, ahogyan az éppen eljáró szerint a demokratikus közvélemény érdeke ezt megköveteli.

Külön jellemző a hatalomkoncentrációra és a kiterjesztési törekvésre, hogy túllép még a korábbi médiaalkotmányon is ez a törvény. A médiaalkotmány a kiegyensúlyozott, pártatlan tájékoztatás és a minden fontos dologról való tudósítás, a tömegkommunikáció egészére mondta ki kötelezettségnek, illetve speciálisan valamit a közszolgálatra. Most mit látok? Hogy nem csak a közszolgálatban, valamennyi médiumban, akár egyes műsorszámonként is számon kérhető a kiegyensúlyozottság. Hát, álmatlan éjszakáim vannak a szegény Hír TV miatt, mert nekik végük van! És őszintén szólva, én nem vonnám el a Hír TV jogát meg más televíziók, rádiók jogát sem, hogy a tulajdonosi kör és a szerkesztői kör adott politikai felfogásában szerkesszék meg a hírműsorokat. A közszolgálatnál ezt nem lehetne, de nekik miért ne lehetne? Hát hogyan van ez most? Ne adj' isten, Szalai Annamária vagy az általa kinevezett médiabiztos megharagszik a Hír TV-re - reszketek a gondolattól is -, úgy betiltja őket három büntetés után, mint a huzat! Más televíziókat, az ötletadást most elkerülendő, talán meg sem említek.

Meg kell mondanom, van pozitív szándék is a javaslatban, és van, amit támogatni lehet, azt fogjuk is, legfeljebb kérjük a pontosítását. Mindenképpen pozitív azoknak a céloknak a megnevezése, amit a médiavilágnak szolgálnia kellene, pozitív, csak jámbor óhaj marad. Pozitív az is... (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) - bocsánat, egyetlen mondat. Pozitív az is, hogy az erőfölénnyel való visszaélést gátolná a törvényjavaslat, kivéve egy dolgot, amit elhagynak a médiatörvényből: ezután lehet valaki meghatározó laptulajdonos és egyben rádió- és tévétulajdonos is... (Az elnök csenget.)

Kérdéssel zárom: kinek készül ez? Melyik laptulajdonos készül bevásárolni...

ELNÖK: Lejárt az ideje, köszönöm. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Végre!)

Soron kívül két percben megadom a szót Nyitrai Zsolt államtitkár úrnak.

DR. NYITRAI ZSOLT nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót. Azért kértem két percben ezt a lehetőséget, mert Lendvai Ildikó asszonynak, az MSZP képviselőjének a felszólalására kívánok reagálni.

A képviselő asszony feltette a kérdést, hogy van-e értelme annak, amit ön most itt elmond a parlamentben. Erre az a válaszom, hogy értelme valahol biztos van, de van ennek egy diszkrét bája is. Mindig van egy diszkrét bája annak, amikor a pártállam egykori cenzora médiakérdésekben szólal fel a parlamentben. Nyilvánvalóan előjönnek önből az emlékképek, amikor arról vizionál, hogy a hírszerkesztés központosításra kerül, vége van a sajtószabadságnak, s itt mindent a politika fog eldönteni az elkövetkező időszakban.

Igen tisztelt Képviselő Asszony! Ugye, ez volt az ön munkaköre az elmúlt időszakban, a pártállami évek alatt. Nem kívánok beleszólni az MSZP-frakció munkamegosztásába, de mégis hadd adjak önöknek egy tanácsot: azt gondolom, az ilyen típusú felszólalásokat az elkövetkező időkben talán bízzák másra, mert sokkal hitelesebb, mint mondjuk, Lendvai Ildikótól, aki a pártállam egykori cenzora volt.

Köszönöm a figyelmet. (Lendvai Ildikó: Köszönöm a tartalmi választ! Ennyi? - Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percben Vágó Gábor képviselő úr, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nyitrai úrra szeretnék reagálni. Nem tudom, itt volt e a nyáron akkor, amikor Novák Előd képviselőtársammal vallomásra bírtuk Lendvai Ildikót. Szerintem a magyar politikatörténet egyik nagy beszéde volt ez.

Viszont, hogy érdemben is hozzászóljak: Lendvai Ildikónak egy ponton igaza van. Itt most az őrkutyára tesznek egy narancsszínű szájkosarat, s ez a narancsszínű szájkosár nemcsak a közszolgálati médiumokat lehetetleníti el, nemcsak a közösségi rádiókat lehetetleníti el, ami a helyi, lokális közösségeknek egy igazodási pont volt, főként vidéken, a kisebb térségekben, illetve a nagyobb városokban, bizonyos lakókörnyezetben, ezáltal a helyi közösséget is nehezebb helyzetbe hozzák, hanem az interneten, a blogok világában sem egyértelmű a szabályozás, hiszen a szerkesztett médiafelületbe ugyanúgy beletartozik egy olyan blog is, amit mondjuk, ketten írnak, vagy akár egy valaki ír, de komolyan megszerkeszti ezeket a dolgokat, mint például nem tudom, kik állnak a velemenyvezer.blog.hu mögött, de valószínűleg ők is szerkesztett tartalmat hoznak elő, de azt nem tudni, hogy egy ember vagy több ember hozza-e össze, van-e mögötte szerkesztőség.

Tehát ez a szabályozás egyértelműen nem egyértelmű. Az internet világára egy olyan dolgot akarnak ráhúzni, ami a XXI. században nem működik. Köszönöm a szót. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő felszólaló Lukács László képviselő úr, Fidesz.

LUKÁCS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztő már általánosságban bemutatta a törvényjavaslat mögött álló elveket és érdekeket, illetve a tartalmak szabályozásáról is szólt, amelyek közül én személy szerint különösen fontosnak látom a gyermekkorúak védelmét. Ugyanakkor legalább ennyire lényeges elem a médiaszolgáltatások piaci viselkedésének szabályozása. A piac szabadságának ésszerű és életszerű korlátozása a közvetlen tartalomszabályozásnál jóval hatékonyabb eszköz a törvényjavaslat céljainak elérése érdekében.

(12.20)

A médiapiacon való megjelenés fontos kritériuma a nyilvántartásba vétel. A törvényjavaslat egyik érdeme, hogy a nyilvántartásba vételi eljárás egyszerűsödött, és garanciákkal lett kiegészítve, vagyis a regisztrációs eljárás csupán formális szempontokat vizsgál, a megtagadására okot adó körülményeket a javaslat egyértelműen felsorolja. Nem bizonyult indokoltnak a médiaalkotmánnyal szembeni korábbi vádaskodás, amely szerint a regisztráció a sajtószabadság korlátozásának eszköze lehet. Ugyanakkor a javaslatban a tárgyi hatály is szélesebb, valamint a nyilvántartásba vétel is szélesebb kört érint, de hangsúlyozom, ez formális jellegű kötelezettség, és nem korlátozza az alkotmányos szabadságjogokat.

Sokan elfeledték, bár az előbb már szóba került, hogy egy 2006-os alkotmánybírósági határozat mulasztásos alkotmánysértést állapított meg a médiatörvénynek a frekvenciák kiosztására vonatkozó szabályozása kapcsán. Ezt végre orvosolja a jelenlegi törvényjavaslat, így a frekvenciák kiosztására szolgáló pályázati eljárás is alkotmányos lehet. Tudnunk kell ugyanakkor, hogy a digitális átállás miatt pályázat csak az analóg frekvenciát használó rádiók esetében lesz.

Tisztelt Ház! Részletesebbé vált a műsorszolgáltatói kategóriák felsorolása. A közösségi médiaszolgáltatás új médiaszolgáltatói kategória, amely felváltja a jelenleg még hatályos törvény köz-műsorszolgáltató és nem nyereségérdekelt műsorszolgáltató kategóriáit. A közösségi médiaszolgáltatás olyan vállalkozás, esetleg az adott önkormányzat által is támogatott hírközlő szervezet, amely közszolgálati, közérdekű célokat is szolgál, de azért nem közszolgálati médiaszolgáltatás, hanem például helyi tévé, amely egy településen élők tájékoztatási igényeit kiszolgálja. A közösségiek számos kedvezményben részesülnek, például nem fizetnek a hatóságnak médiaszolgáltatási díjat, a műsorterjesztőknek kötelesek továbbítani a műsorukat, és indulhatnak a Műsorszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap pályázatain. A törvényjavaslat mindenképpen olcsóbbá teszi a közösségi rádiózást és televíziózást.

Szóba került, de aligha tagadhatja bárki, hogy a médiapiac szereplőinek méreteit az egységes verseny fenntartásának érdekében korlátozni kell. A jelentős befolyásoló erejű médiaszolgáltatók kategóriájába azok a rádiók és televíziók esnek, amelyek országos éves átlagos közönségaránya meghaladja a 15 százalékot. Aki idetartozik, az nagyon helyesen a közönség érdekében bizonyos többletkötelezettségekkel terhelhető meg, mint például a hírműsorok közzététele, filmek eredeti nyelven és felirattal való vetítése, vagy a hallási fogyatékkal élők igényeinek kiszolgálása. A piaci koncentráció kontrollja csak 35 százalékos országos éves átlagos közönségarány felett érvényesül. Magunk mögött hagyjuk a korábbi merev szabályozást, amely alapján a médiaszolgáltatók növekedése jogosultságuk számának a korlátozása miatt eleve kizárt volt. A javaslat szerint a médiaszolgáltató csak 35 százalék felett nem indíthat újabb médiaszolgáltatást, és ekkor valamilyen hatóság által jóváhagyott módon a média sokszínűsége érdekében módosítani kell a médiaszolgáltatások műsorstruktúráján, amennyiben ez indokolt. Hosszan lehetne még sorolni a piaci működésről szóló fejezet előremutató szabályait például a műsorterjesztők továbbítási kötelezettségeiről vagy a médiaszolgáltatások terjesztőknek való kötelező felajánlásáról, amelyek remélhetőleg átvezetnek majd minket egy új, kiegyensúlyozottabb, rugalmasabb, korrektebb médiavilágba.

Tisztelt Országgyűlés! A hiteles, tárgyszerű és nyilvánvalóan a magyar nemzet érdekét szolgáló tartalomszabályozás valamennyiünk érdeke. A Fidesz és a KDNP frakciója elkötelezett azon törvényjavaslatok mellett, amelyek a piaci szereplők lehetőségét a közösség és az egyén érdekeinek szem előtt tartásával egyértelműen szabályozzák. Ez a törvényjavaslat ilyen, vagy ilyen lesz, ezért kérem képviselőtársaim támogatását is hozzá.

Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Kiss Attila képviselő úr, Fidesz.

KISS ATTILA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elnézést kérek, de a vezeték egy picit megzavarodott a decemberi havazás kapcsán.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő javaslat kétségkívül meglévő előnyei a történelem távlatából visszanézve semmivé foszlanak, ha nem lesz képes betölteni és hozzájárulni egy működőképes közszolgálati médiarendszer kialakításához. Működőképesség alatt itt nem lehet a puszta vegetálást, senyvedést érteni, hanem azt, hogy a közszolgálatnak népszerűnek, fogyaszthatónak, sokakat elérőnek és sokakra hatónak kell lennie. A kereskedelmi médiumok sokak által tényként kezelt káros hatásait nem csupán azok korlátozásával vagy béklyóba szorításával tudjuk ellensúlyozni, hanem minőségi alternatíva felmutatásával is.

A törvény elsősorban a közszolgálat szervezetéről szól. Továbbra is a már átalakult és működő Közszolgálati Közalapítvány a tulajdonosa a négy közszolgálati zártkörűen működő részvénytársaságnak. Ez áttekinthető tulajdonosi felügyeletet eredményez, és lehetővé teszi a zrt.-k közötti, eddig egyáltalán nem létező ésszerű feladatmegosztást. Az Európai Unió által joggal elvárt társadalmi megrendelést így lehet pontosan meghatározni, megszüntetve a felesleges párhuzamosságokat - és ezzel természetesen növelve a költséghatékonyságot -, pontosan kijelölve a teljesítendő közszolgálati feladatokat. E kijelölésben valamennyi, az Országgyűlésben helyet foglaló párt által delegált kuratóriumi tagok segédkeztek, mint ahogy a vezérigazgatókat is szinte konszenzus emelte székükbe a kuratóriumi szavazáskor.

A civil képviselet a közszolgálati média felügyeletében az utóbbi években egyáltalán nem működött megfelelően. Az új törvény alapján egy új szerv, a közszolgálati testület útján a fontos társadalmi csoportok képviselői azzal tudnak foglalkozni, ami a legfontosabb, tehát a közszolgálatiság alapelveinek való megfelelőséget fogják ellenőrizni. A feladatkörök világosak lettek, a felelősségek is egyértelműek, így van remény egy működőképes civil kontroll megvalósulására.

A javaslatnak a sajtóban máris sokat vitatott újdonsága a közmédiumok közötti feladatmegosztás meghatározása, amely szerint a hírgyártás kizárólag a Magyar Távirati Iroda feladata lesz, de a rendszerben az általános együttműködési kötelezettség előírása folytán benne van a további párhuzamosságok megszüntetésének lehetősége is, így jóval olcsóbb, hatékonyabb lehet a rendszer, amelynek szereplői nem egymás vetélytársai, hanem közös célért dolgozó önálló intézmények. Kérdés, ha egyébként mindenki különösebb vita nélkül tudomásul vette volna a közmédiumok egybeolvasztását - amint azt az úgynevezett ötpárti médiatörvény-javaslat is előirányozta, nem is olyan régen -, akkor miért jelent problémát most, ha bizonyos funkciók egységesülnek, így olcsóbbá és valóban hatékonyabbá téve az egész rendszert. Azt pedig senki nem gondolhatja komolyan, hogy ha ezentúl este fél 8-kor bekapcsoljuk a magyar 1-est vagy a Duna Televíziót, akkor ott ugyanazt a hírműsort fogjuk látni.

A javaslat kísérletet tesz a közszolgálat régóta vágyott normatív finanszírozására is. A 3. melléklet szerint 2012-től majdnem 65 milliárd forintot fordítana az állam a közszolgálati médiarendszer működésére. Ez az összeg alkalmas lehet arra, hogy kivezesse a régóta csak anyagi nehézségekkel és hatalmas hiteltételekkel rendelkező közmédia rendszerét a válságból. Úgy látom, hogy a javaslat képes lesz megszüntetni a közszolgálati médiarendszerben az utóbbi években elharapózott értelmetlen és káros folyamatokat, és új irányt, értelmes, együttműködő szisztémát felépíteni helyette. Ennek érdekében javaslom a jogszabálytervezet támogatását.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Németh Zoltán képviselő úr, Fidesz.

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vitának számos érdekes vonulata volt, illetve számos érdekes hozzászólást hallhattunk eddig a vitában.

Nekem az egyik kedvencem az, amikor Lendvai Ildikó beszél pitbullról, pincsiről, kézből etetésről, illetve az őrkutyájáról.

(12.30)

Sokan, úgy látom, úgy tekintik, mintha a médiatörvény, illetve a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény csupán a hírszolgáltatásról szólna, pedig egyáltalán nem így van. Nos, érdemes megnézni azt, hogy melyek ennek a szabályozásnak a fő pillérei, és ezekről beszélni egy kicsikét.

Négy fő pillére van ennek a szabályozásnak: a tartalomszabályozás, a piacszabályozás, a közszolgálati médiaszolgáltatás, illetve a hatósági kérdések. Ez utóbbiról egy picit részletesebben is szeretnék szólni, előtte azonban egy-két elemet is szeretnék említeni például a tartalomszabályozásból. Érdekes itt - és a képviselőtársak már említették -, hogy a gyermekvédelmi szabályok megőrzését tűzi ki célul, sőt nemcsak megőrzését, hanem megerősítését és ésszerű kiterjesztését ez a javaslat. Azt gondolom, ez mindenképpen üdvözlendő.

A második dolog, a tartalomszabályozás kérdésében: a magyar és az európai kultúra védelme kérdése. Nyilván gondolhatunk itt a műsorkvótákra, a közszolgálatban és a zenei rádiók tekintetében különösen, és nyilván figyelembe lehet venni, figyelembe érdemes venni azt a szabályozást, ami az EU-ban kialakult, és persze ezeket ki is lehet egészíteni. Ezt is megcélozza ez a javaslat.

Ugyancsak gondol a tartalomszabályozás a reklámszabályok ésszerűsítésére, illetve a jelentős befolyásoló erejű médiaszolgáltatók többletterheinek és kötelezettségeinek meghatározására. A piacszabályozás tekintetében csak néhány elemet hadd említsek: ugyancsak a jelentős befolyásoló erejű médiaszolgáltatók meghatározása önmagában a 15 százalék közönségarány felett, illetve a piaci koncentráció kontrollja, vagy beszélhetünk azokról a szabályokról is, amelyek esetében a műsorterjesztők bizonyos médiaszolgáltatásokat kötelesek továbbítani. Ezek közszolgálati és közösségi médiaszolgáltatások.

A közszolgálati médiaszolgáltatások tekintetében olcsóbb, áttekinthetőbb és hatékonyabb rendszer bevezetése történik meg, illetve az erősödő civil kontrollt is láthatjuk, nyomon követhetjük a javaslat kapcsán, és a feladatmegosztásról is szól ez a javaslat, amelyet többen egyébként - nevezetesen a párhuzamosságok megszüntetését - bíráltak. Azt gondolom, hogy ezt csak üdvözölni lehet a mai világban.

És akkor beszéljünk egy kicsit a médiahatóság működésének szabályozásáról, amely alapvető kérdés egy médiatörvényben. A szabályozásnak két fontos funkciót kell betöltenie. Egyrészt világossá kell tennie, hogy a hatóság nem holmi önkényúr, aki kénye-kedve szerint ítélkezik az egyes médiumok felett. Ugyanakkor biztosítania kell, hogy a közérdek védelmében hatékonyan képes eljárni, amely eljárásának megfelelő jogállami garanciák szabnak korlátokat.

Magyarországon korábban, akárcsak számos európai országban a hírközlési hatóság minisztérium alá rendelt kormányhivatalként működött azzal, hogy a nyártól a teljes konvergens hatóság az Országgyűlés által nem irányítható, de az Országgyűlés felé beszámolási kötelezettséggel rendelkező autonóm államigazgatási szervvé vált, nőtt a hatóság legitimációja és ellenőrizhetősége.

A szabályozásban nem újdonság, illetve a magyar közjogban nem újdonság ez, hiszen hasonló körülmények között működik a Gazdasági Versenyhivatal vagy éppen a PSZÁF. Az előttünk fekvő javaslat szerint a hatóság minden év május 31-éig beszámolót terjeszt az Országgyűlés elé az előző évi tevékenységéről, és a beszámolóban számos témát érint, így például értékeli az elektronikus hírközlési piac működését és fejlődését, az elektronikus hírközlési tevékenységet végzők és a felhasználók érdekei védelmének céljából hozott döntéseket és így tovább. Ezek világosan le vannak fektetve a törvényben.

Az egységes hatóság testén belül létezik majd önálló jogalanyisággal, sajátosan elkülönült formában a Médiatanács, amiről többen szót ejtettek ma, amely a médiaügyekkel foglalkozik, de szakmai háttere azonos a hatóságéval. A hatóság - tehát a Médiatanács és az önálló hatásköröket is kapó hivatal - új, pontosan körülírt garanciákkal biztosított eljárásrendet kap a javaslatban. Ez a hatályos törvényből teljes egészében hiányzott, így az ORTT működése eleve jogbizonytalan helyzeteket idézett elő.

Új elem a média- és hírközlési biztos feladatának és eljárásának meghatározása. A biztos olyan ügyekkel foglalkozik, amelyek nem jogsértés után indulnak, tehát nem hatósági ügyek, ugyanakkor a panaszos néző, hallgató, olvasó vagy éppen más fogyasztó érdeksérelemre hivatkozik. Ennek megfelelően kötelező döntést a biztos nem hozhat, de közvetít, mediál, segédkezik a probléma feloldásában, ami, azt gondolom, nagyon-nagyon fontos. A Médiatanács minden döntése bíróság által felülvizsgálható, míg a hivatal döntése megfellebbezhető, a másodfok ebben az esetben a Médiatanács, majd szintén bíróság elé vihető, ezt nagyon fontos hangsúlyozni.

Nézzük az egyik legfontosabb hatósági feladat, a szankcionálás részleteit! Az internetes szolgáltatók és a műsorterjesztők abban az esetben kötelezhetők a szolgáltatás továbbításának felfüggesztésére, ha az érintett médiaszolgáltató vagy internetes sajtótermék kiadója nem teljesíti a hatóság jogerős döntésében foglaltakat. Maguk tehát nem felelnek az általuk továbbított tartalomért, viszont - és ez nagyon fontos - a médiapiacon betöltött, kiemelten fontos szerepük miatt szükség esetén segédkezniük kell a hatósági döntések kikényszerítésében.

Új elem a javaslatban a normaalkotási jogkör. A hatóság elnöke immár a jogalkotási törvény által is elismert módon rendeletet alkothat, a Médiatanács pedig iránymutatást fogadhat el, mindkettőre igaz, hogy csak a törvényben meghatározott esetben tehetik ezt meg. Ez hangsúlyozandó.

A rendelet a különböző hatósági díjak megállapításához szükséges, az iránymutatás pedig kiegészítené a néhol szükségszerűen általános törvényi szabályozást, tehát mintegy pontosítaná annak jelentését, és a szabályozást kellően rugalmassá tenné.

A javaslat új társszabályozási vagy önszabályozási eljárást vezet be, amely a magyar jogrendszerben újdonság. A gondolat mögötte az, hogy a hatóság bizonyos esetekben átengedi a jogalkalmazást piaci önszabályozó szervezeteknek azért, mert azok - ha jól működnek - eredendően hatékonyabbak, mint az állami kényszer alkalmazása. Azon esetekben lehet erről szó, ahol korábban nem létezett szabályozás, mint a sajtótermékeknél és a lekérhető médiaszolgáltatások esetében. Ha az önszabályozás nem éri el a kívánt célt, a hatóság közbeléphet és szankcionálhat.

Az 1996-ban megalkotott médiatörvény egyik legmeghaladottabb része - erről is beszélni kell - a hatósági szabályozás területe. Az előttünk fekvő javaslat a magyar hatóságot az európai kívánalmaknak megfelelő pozícióba helyezi, erőssé, autonómmá, de kellően piacbaráttá teszi. Függetlensége annak záloga, hogy a médiarendszer is független marad.

Ezen elvek szerinti szabályozás megalkotásához kérem és javaslom tisztelt képviselőtársaim támogatását. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Novák Előd képviselő úrnak, Jobbik.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Lendvai Ildikó engem is hozzászólásra provokált, mert tényleg azért van valami felháborító abban, hogy nem elég, hogy örülne neki, hogy egyáltalán itt lehet még mindig az Országgyűlésben, köszönhetően akár a fideszes többségnek is - hiszen lesöpörték azt a javaslatunkat, hogy az előző rendszer állami vezetői ne lehessenek még ma is, ebben az állítólagos új rendszerben is országgyűlési képviselők -, tehát nemcsak, hogy itt ülhet, de még hozzá is szól egykori cenzorként a médiatörvény vitájához. Ez tényleg provokáció. (Lendvai Ildikó közbeszól.)

És elképesztő az is, hogy valahogy senkinek nem jutott eszébe Brezsnyevet emlegetni, a Brezsnyev-korszakot. Ildikó néni, ne itt nosztalgiázzon, azt kérem - jó? Maradjunk ennyiben. (Lendvai Ildikó: Ilyen jóban vagyunk? - Derültség a Fidesz soraiban.)

Azonkívül pedig fordítva ül a lovon. Nem tudom; ennyit foglalkozott ezzel a kérdéssel, és még mindig nem tudja, ráadásul pont a Horn-kormány alatt fogadták el azt a médiatörvényt, ami szöges ellentétben áll azzal, amit ön mond. Arról beszélt a beszéde végén, hogy egy Hír TV-től nem is várná el, hogy a tulajdonosi kör teljesen kiegyensúlyozottan tájékoztassa. Hogy várható ez el? - ugye, ezt mondta. (Lendvai Ildikó bólint.) Bólogat is.

(12.40)

Pont fordítva van a dolog: eddig épp az önök által javasolt törvény szerint volt kötelező a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye, a Hír TV-re is. Az egy más dolog, hogy nem tartotta be, önöket se, minket se hívtak be, ez a mi magunk problémája, de eddig ez kötelező volt. Épp hogy most nem tennék kötelezővé, tehát a kormányt ezért nem kell támadni, hogy hogyan gondolják ezt. Épp hogy úgy gondolják, hogy eltörölnék. Ez szerintem nem fogadható el.

És erről Karácsony Gergely is beszélt. Azt mondta, hogy én valami félreértésben vagyok, meg egyébként sem olyan probléma az, hogyha nincs meg minden médiumban a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye. Először is, melyik? Félreértésben nem vagyok, tiszta a helyzet, ahogy elmondtam, az RTL Klubon, a TV2-n, valamint a közszolgálati médiumokon kívül eltörölné a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét. Az, hogy ezt ő nem tartja problémának, mert ahogy mondta, inkább a médiaszolgáltatások összességében kell nézni a kiegyensúlyozottságot, no ez az, ami számunkra elfogadhatatlan. Persze, nézni kell összességében, az előttünk fekvő törvényjavaslat 133. § (1) bekezdésének a) pontja szerint a Médiatanács beszámolójának ki kell térnie arra is, hogy megvalósul-e a kiegyensúlyozott tájékoztatás a média egészében, de azzal mit kezdjünk, ha megmondja mondjuk, hogy nem. Akkor kit szankcionál?

Számunkra már az is túl általános volt, hogy úgy értelmezték egy konkrét médium esetében is, hogy a műsorszámok összességében kell teljesülnie a kiegyensúlyozottságnak. Persze, értjük mi az emellett szóló érveket, de azért végeredményben már azzal is megküzdöttünk, hogy egy adott ügyben, egy adott híradóban sokszor nem kaptunk szerepet. Ezt még jobban általánosítani elfogadhatatlannak tartom. Azért is, mert nem olyan egyszerű, hogy ők játsszák azt a saját tévéjükben, amit akarnak, mi majd azt a sajátunkban, amit akarunk, mert nekünk nincs televíziónk. És nemcsak anyagi hiányosságok miatt, hanem azért, mert esélyünk sincs, mondjuk, egy Pannon Rádióhoz hasonló frekvenciát elnyerni akkor, amikor csak fideszesekkel töltötték fel azt a testületet, ami teljhatalmúan dönt a frekvenciapályázatokról is természetesen.

Tehát ezért elfogadhatatlan számunkra. És picit értem én, hogy az LMP-nek, amely egy kicsit, talán nem veszik sértésnek, ha azt mondom, olyan médiapártként jelenik meg... - Karácsony Gergely képviselőtársunk is megszavazta azt a javaslatot, de hát ha nem szavazta volna meg, az ORTT számai kimutatták, hogy többet szerepelt a médiában az LMP, mint a jóval nagyobb, nagyságrendileg, mondjuk, legalább kétszer akkora támogatással rendelkező Jobbik. Azért az igazságérzetünket bántja, gondolom, nyilvánvalóan az LMP-sekét is, hogy azért ez nem igazságos. És nem feltétlenül azért, mert ők annyira túl voltak reprezentálva, nyilván elsősorban azért, mert a Jobbik volt kirekesztve a médiából.

Mindenesetre ezért nem tudjuk elfogadni azt, amit mint zárószavazás előtti módosító javaslatot egyébként a médiaalkotmányhoz is benyújtott az LMP, azt mondván, hogy ez az alkotmánnyal sincs összhangban. Talán csak valami olyan alappontra hivatkozhattak, hogy a Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, és ezzel nincs összhangban az, hogy előírjuk a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét kereskedelmi médiumokra is. Pedig ha ez alkotmányellenes lett volna, akkor azért lett volna 1996 óta idő ezt megsemmisíteni, akármilyen lassan is dolgozik az Alkotmánybíróság.

De ez a követelmény nyilvánvalóan nem alkotmányellenes, sőt, ha sajtószabadságot és szólásszabadságot akarunk, akkor biztosítani kell ahhoz, hogy meg tudjunk szólalni valamilyen rádiókban. Az LMP azt mondta ennél a módosító javaslatánál, hogy, idézem az indokolásból: szigorúbb követelményt csak a közszolgálati médiaszolgáltatások esetében tartanak elfogadhatónak, tehát a lineáris és lekérhető médiaszolgáltatásoknál ezt nemes egyszerűséggel eltörölni javasolták. Még szerencse, hogy ezt nem sikerült keresztülvinniük. Most viszont a kormánytöbbségnek igen, tehát marad a TV2 és az RTL Klub, amelyeknél láttuk, hogy eddig mennyire tartották be - semennyire. Persze, most magukra vállalják a Médiatanáccsal ennek a felelősségét, hiszen most már hivatalból is indíthatnak eljárást a kiegyensúlyozott tájékoztatás hiánya miatt adott esetben, és komoly szankcionálási lehetőségek vannak. Úgyhogy nyilvánvalóan számon is fogjuk kérni a Médiatanácsot, hogyha - ahogy az várható és sajnos borítékolható - nem fognak ebben lépni.

Karácsony Gergely még egy hozzászólásával vitába szállnék. Bár megértem a felháborodását, hogy becsempészték ebbe a javaslatba a Médiatanács tagjainak és elnökének költségtérítését, de azért nem ez az, ami igazán felháborító. Mert ha tényleg költsége van, és mondjuk, szabályosan is veszi fel, nem úgy, ahogy az előző ciklusokban itt az Országgyűlésben tették a költségtérítéssel a képviselők, akkor az még elfogadható is lenne. Ami igazán felháborító, azért mondjuk ki, az, hogy a Médiatanács elnöke is egy ugyanolyan állással mozog, mint az országgyűlési képviselők többsége sajnos, ugyanis a Médiatanács elnökeként megkapja a miniszteri illetmény 60 százalékát, de ráadásként megkapja még a miniszteri illetmény 100 százalékát a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökeként is. Tehát egy ilyenfajta álláshalmozással érik el azt, hogy bizony ő is a fizetéseket is halmozza.

Tisztelt Országgyűlés! Ezek azok a főbb pontok... Bár Lendvai Ildikóval hosszabban is vitába lehetne szállni, de nem kívánok visszaélni azzal, hogy neki már nincs válaszadásra ideje és lehetősége, meg egyébként sem oszt, sem szoroz, hogy mit mond ma már az MSZP. Csak arra kívántam azért rávilágítani, hogy bizonyos önkritikával azért éljenek. Örüljenek, hogy itt vannak, szépen, csendben, de nem biztos, hogy pont neki kellene ebben a kérdésben megnyilvánulnia.

Az LMP-nek pedig arra hívom fel a figyelmét, hogy lehet, hogy arányaiban ők egészen jól elvannak a médianyilvánossággal. Hogyha egy kicsit a pártérdekeket félreteszik és megnézik, akkor igen, látható, hogy a kiegyensúlyozottság követelményére igenis szükség van. Ezért én nagyon kérem, hogy ezt a kormányzati előterjesztést ne támogassák.

Mi erre fogunk módosító javaslatot benyújtani, azt támogassák, hogy igenis, továbbra is a Hír TV-re, az ATV-re is legyen kötelező az, miután azért kisebb monopolhelyzetben vannak, legalábbis televízióhoz nem jut hazánkban akár egy 17 százalékos párt képviselőjeként sem senki, hogy ne történhessen meg az, ami megtörténik, hogy akár évekig nem hívnak be a Hír TV-be vagy az ATV-be közülünk politikust, miközben folyamatosan lehet rólunk szó, lehet minket szapulni. Akinek van igazságérzete, az ezt semmiképp sem tudja támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ügyrendben kér szót Ertsey Katalin képviselő asszony, LMP. Jelzem, hogy ez nem számít bele az időkeretbe.

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelettel megkérdezném, mielőtt javaslatot teszek, hogy ön akarta-e figyelmeztetni Novák képviselőtársamat az előbbi beszólásért.

ELNÖK: Nem akartam figyelmeztetni.

ERTSEY KATALIN (LMP): Akkor, kérem szépen, megtenném a javaslatomat. Az ilyenfajta beszólások ebben a Házban, azt gondolom, bármelyik oldalon üljön is valaki, méltatlanok a Ház tiszteletéhez. Egy női képviselőt lenénizni, azt gondolom, felháborító (Derültség a Jobbik padsoraiból.), bárhol üljön is. Ez elfér egy tavaszi kampányban egy vírusvideón, amíg ezt be nem tiltja a kormányoldal, de ez nem fér el itt, ebben a Házban, és mindannyiszor szóvá fogjuk tenni, hogyha ez elhangzik a Házban. Köszönöm.

ELNÖK: Kedves Képviselő Asszony! Ebben viszont egyetértek, tehát valóban ne nénizzünk itt a parlamentben! (Derültség a Jobbik és a Fidesz padsoraiból.) Köszönöm szépen, az ügyrendi javaslatát tehát elfogadtam, és kérem szépen képviselő urat, hogy a jövőben tartózkodjon az ilyen jellegű megszólalástól.

Kettő percben megadom a szót Pálffy István képviselő úrnak, KDNP.

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is kérem Novák Előd képviselőtársamat, hogy ne csak ne nénizzen, hanem ne is bácsizzon, tehát hogy ha engem esetleg az fenyegetne a felszólalásom után, hogy Pálffy bácsinak titulál, akkor előre kikérem magamnak. (Mandur László: Formálódik a magyar demokrácia. Semmi baj.)

De a lényeget illetően (Mandur László: Pista bácsi sem lesz!), kíváncsiak leszünk arra a módosításra, amit a kiegyensúlyozott tájékoztatás ügyében kívánnak benyújtani, de azért már mondom, hogy ezt a szabályozásban most tervezett passzust védeni fogjuk azért, mert egész egyszerűen jónak tartom.

Szerintem a Jobbik problémája ebben az esetben más: az ugyanis, hogy ezek a különböző médiák, televíziók, amiket sorolt, nem tanúsítanak különösebb érdeklődést a Jobbik politikája vagy a Jobbik akciói iránt. Ez egy másik probléma.

Ott, ahol ez fontos, a közszolgáltatásban a kiegyensúlyozott tájékoztatás, ahol fontos az országos jelentőségű kereskedelmi televízióknál, azoknál, amelyek jelentős erőpozícióban vannak, és ez a jbe a törvényjavaslatban most már szerepel is, tehát ezeknél a kiegyensúlyozott tájékoztatást meg kell követelni, ott ön is meg fogja tudni követelni, tisztelt képviselőtársam, de olyan televíziók, magántársaságok esetében, amelyek a műsorpolitikájukat tetszés szerint alakítják, azt kell mondjam, ezt nem lehet.

És ha belegondol, hogy van egy zenei televízió, azon sem követelhetjük, hogy játsszon komolyzenét, sugározzon dzsesszt és popzenét is. És ha van egy komolyzenei televízió, attól sem követelheti meg, hogy játsszon Beethovent és Prokofjevet. Tehát úgy érzem és megnyugtató, hogy az a kiegyensúlyozottsági követelmény, amit a törvényjavaslat tartalmaz, szolgálja a célt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percben Vágó Gábor képviselő urat illet a szó.

(12.50)

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Pálffy képviselőtársam nagyjából elmondta az érveket, amiket én is el akartam mondani a Jobbik problémájával kapcsolatban, tehát, hogy ne csodálkozzon senki, aki meg akar szüntetni egy kereskedelmi televíziót, hogy oda utána őt nem igazán hívják be.

A másik probléma itt, hogy akkor ugyanennyi erővel, tisztelt Novák képviselőtársam, akár a kuruc.infón is számon lehetne kérni a kiegyensúlyozott reprezentációt. Ami viszont valóban probléma - és ebben Novák képviselőtársammal is teljes mértékben egyetértünk -, hogy itt olyan súlyos, kőkemény rendszabályozás következik a média területén, ami nemcsak a hagyományos, írott és elektronikus médiát érinti, hanem az úgynevezett új médiát is. Tehát, ha valóban szerkesztett tartalomnak tekintjük a blogokat, és szerkesztett elektronikus tartalomnak tekintjük akár azt, hogy az egyes blogbejegyezések alatt milyen kommentek vannak, akkor az nemcsak az anyagi ellehetetlenülését hozza közvetve az egész szabad nyilvánosságnak, hanem azt is jelenti, hogy olyan kőkemény öncenzúra fog bekövetkezni, amelyben valójában a véleményüket nem tudják majd vállalni az eddig a véleményüket hangoztató emberek, és ez az öncenzúra - mint már a médiaalkotmány vitájában Kukorelly képviselőtársam is ezt elmondta - valóban az 1989 előtti időkre emlékeztet vagy fog emlékeztetni minket, sajnos.

A szólásszabadság eltiprása nem feltétlen a törvény kierőszakolásával, illetve ezekkel a súlyos büntetésekkel fog eljönni, hanem azzal, hogy az újságírók egyszerűen nem mernek megírni dolgokat, hiszen ezzel nemcsak a saját munkájukat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de ugyanúgy a saját orgánumuk anyagi létét is veszélyeztetik.

Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre megadom a szót Novák Előd képviselő úrnak.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Sajnálom, hogy az LMP képviselő hölgye számára az a legnagyobb probléma, hogy Lendvai Ildikót néniztem. Én általános iskolában is tisztelettel így hívtam a tanárokat, hogy tanár bácsi, tanár néni, de ha ez zavarja a legjobban, és ez volt az egyetlen hozzászólása ebben a napirendben, ez a legnagyobb igazságtalanság szerinte, és nem esetleg a kiegyensúlyozott tájékoztatáson esett csorba, akkor ennek készséggel eleget teszek, illetve inkább a számra sem veszem többé Lendvai Ildikó nevét, legalábbis ebben a napirendben, annyit azért megígérhetek.

Pálffy István képviselőtársammal nem értek egyet, nem is nagyon hallottam arra érveket, hogy miért ne kellene igenis egy Hír TV-nek is kiegyensúlyozott tájékoztatást nyújtania, legalább, mondjuk, a nemzeti érzelmű embereknek, akik azt nézik. Ezt továbbra sem látom. És arra sem kaptunk garanciát, hogy ugyanúgy megcsinálhatnánk a saját televíziónkat, hiszen a frekvenciákat továbbra is csak a fideszes tagokból álló Médiatanács fogja osztani, tehát a verseny lehetősége sajnos nem áll fent, ez nem nyitott.

Az, hogy zenét is kellene akkor mindenfélét játszani, ez nem egészen így van. A zene nem tájékoztatás, a kiegyensúlyozott tájékoztatás arra nem vonatkozik, mellesleg abban egyetértenék, hogy ott is kiegyensúlyozottnak kellene lennie, illetve vezérszónoklatomban arról már beszéltem is, hogy hogy lehet az, hogy miközben a társadalmi igény azt mutatja, hogy Mahasz-listavezető lehet egy Kárpátia, egy Hungarica, közben ezekben a zenetelevíziókban le vannak tiltva. Tehát való igaz egyébként, egy jó problémát ezáltal felvetett.

Vágó Gábor képviselőtársamnak pedig azt tudom mondani, hogy a kuruc.infóra nem vonatkozik ez, nemcsak azért, mert nem lineáris, és nem tartozik bele ebbe a kategóriába - most hadd ne mondjam itt a konkrét definíciókat, mert Karácsony Gergely sem tudta ezt egészen pontosan -, hanem azért is, mert egy külföldi hírportál, akárcsak a BBC (Derültség.), tehát itt sajnos nem érintett.

Végül pedig nagyon sajnálom, hogy ilyen körülmények között kell vitatkoznunk ezekről a kérdésekről, amikor plenáris üléssel egy időben kezdődik bizottsági ülés, és már megint nincs itt a bizottság elnöke. Kulturális és sajtóbizottsági ülés van azzal egy időben, hogy a médiatörvénynek zajlik az általános vitája. Nemegyszer elmondtuk, hogy tarthatatlan ez a helyzet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy az álláshalmozások miatt egy időben tartják többféle feladatukat.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, kíván-e még valaki szólni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem Menczer Erzsébet képviselő asszonyt, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Igen. Öné a szó, képviselő asszony.

MENCZER ERZSÉBET (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném megnyugtatni Vágó képviselőtársamat, hogy blogoljon nyugodtan, nem vonatkozik rá a törvény, tehát senki nem akarja őt korlátozni a blogírásban, bár ezt már a sajtótörvény tárgyalása kapcsán is előszeretettel emlegette. Tessék szíves lenni elolvasni a törvényt!

Milyen közszolgálatot is szeretnénk ennek a törvénytervezetnek az elfogadásával létrehozni? Egy olyan közmédiumot szeretnénk építeni, amire büszkék lehetünk, akárcsak a BBC. Igen, valóban, közép-európai BBC-t szeretnénk építeni, a régió legfontosabb hírügynökségét. Olyan közmédiumot, amely etalon, referencia lehet a hazai és a nemzetközi sajtó szemében, amely önmagában pozitívan fémjelzi Magyarországot, amelyet ismernek és világszerte idézhetnek majd, amely tárgyilagos, de értéket közvetít, amely minőségi lesz, sokak által nézett műsorokat gyárt. Olyan közmédiumokat szeretnénk, ahol a tartalom fontos lesz, ahol új, tematikus csatornák és adók jöhetnek létre, ahol fontos a gyermekek védelme, ahol fontos a vallási és közéleti műsorok széles terjesztése, ahol vetélkedők kerülhetnek gyártásra, amelynek jobb lesz a finanszírozása, és minőségi gyártás lesz benne, és nemzeti értékeket fog közvetíteni.

Olyan közmédiumot szeretnénk, amely megfelel majd a kor elvárásainak, új műsorstruktúrával fog rendelkezni. Olyan közmédiumot szeretnénk, amely valóban működőképes lesz és hatékony, ahol a párhuzamosságokat ki lehet szűrni, ahol a Duna TV és a Magyar Televízió a vetélkedés helyett a szinergiákat fogja keresni, normatív finanszírozás mellett átlátható működést szeretnénk elérni. Olyan közmédiumot szeretnénk, ahol minden újságíró dolgozni szeretne, ahol vége lesz az átdolgozási tilalomnak, karrierlehetőség, életpálya nyílik meg az újságírók számára, ahol képzés lesz, és racionalizáltak lesznek a munkafolyamatok. Mindezt szeretnénk rekordidő alatt elérni: szeptemberig megtörténne a teljes átalakulás, és január 1-jétől lépnének az új keretek életbe.

A hírcentrumot oly sokan bírálták. Szeretném azért itt a félrebeszélések mellett a figyelmüket felhívni arra, hogy a hírcentrum nem a hírek centralizálását jelenti, hanem a hírek sokszínűségét garantálja. Azzal, hogy egyetlen hírért ezentúl nem négy stáb fog elmenni, hanem csak egy, több híradásra lesz lehetőség, ráadásul az egy híradásra eső finanszírozás is magasabb lesz, hiszen a párhuzamosságok megszüntetésével négy stábból három majd más tudósítói feladatokat fog ellátni, és más hírért mehet majd el.

Ha az erőforrások össze fognak adódni, és központi irányítás alá kerülnek, akkor ugyanannyi emberrel, ugyanannyi technikával több helyszínről és eseményről lehet majd tudósítani, sokkal több témában, és több híranyag fog készülni, mint ma. Természetesen az elképzeléseink szerint a híreket központilag gyártják, de a szerteágazó és széles körű tartalmakból az egyes közszolgálati médiák a maguk számára fogják meghatározni azokat a prioritásokat, amikkel a híreket majd a szerkesztőségekben híradóvá formálják.

A hírcentrum a mi elképzeléseink szerint az erőforrások optimalizálását jelenti. Azzal, hogy az eddigi több hírstáb most egybeolvadna, a párhuzamosságok a személyi állomány és a technika tekintetében egyaránt kiszűrhetőek lesznek. Több stáb, több tudósító lesz, több helyszín és több esemény, a zrt.-k az eddigi tudósítói hálózatot közösen használják majd a hírcentrumon belül. Én azt gondolom, hogy egyfajta racionalitást jelent, ami mindenféleképpen üdvözlendő.

A szankciórendszerre visszatérve egy kicsit, szeretném elmondani, hogy objektív szankciórendszert építettünk bele ebbe a törvénytervezetbe. A jogkövetkezményeknél a fokozatosság, arányosság, egyenlő elbánás alapelve érvényesül, például csekély súlyú jogsértésnél először felhívásra kerül csak sor a jogszerű magatartás helyreállítása érdekében, és utána jön többféle szankciótípus, például eltiltható a jogsértéstől, a pályázatokon való részvétel lehetőségétől az, aki folyamatos jogsértést követ el, bírsággal lehet sújtani őket. A bírság összege vonatkozásában pedig megjegyezem, hogy a tőkeerős gazdasági társaságokkal szemben a jogsértés súlyához igazodik a bírság összege.

(13.00)

A médiaszolgáltatási jogosultság is felfüggeszthető lesz, végső esetben pedig legsúlyosabb szankcióként törölhető lesz a szolgáltatási nyilvántartásból.

A külföldön letelepedett médiaszolgáltató ellen is fel lehet majd lépni, ami a korábbi médiatörvény alapján nehézséget okozott. Először a hatóság ilyenkor az érintett tagállamhoz fog fordulni megfelelő intézkedés céljából, és ha az egyeztetés eredménytelensége látszik, ebben az esetben alkalmazhat csak jogkövetkezményeket.

A hatóság tényállásának tisztázására szeretném mondani, hogy nem tesz mást, mint a közigazgatási eljárási törvény hatósági ellenőrzési eszközrendszerét vette át a törvényalkotó.

Digitális átállásra annyit szeretnék csak reagálni, hogy a digitális átállást egy külön törvény szabályozza. Ezt a jelen médiatörvény-tervezet nem érinti, csupán a vélemények sokszínűségének biztosítása iránti igény került át a digitális törvényből, egyébként minden részletszabály ott van benn a digitális törvényben, ami ma is hatályos és életben van.

Vagyonátadásról és manipulációkról volt itt szó. Szeretnék itt néhány hiedelmet eloszlatni. Állami vagyonról beszélünk, szögezzük le, tehát nem magánvagyonról, állami vagyonról, amelynek az alap csak a kezelője lesz. Egyébként ennek a határideje január 1-je, ez még nem történt meg. A vagyonátadás már egyébként elfogadásra került itt a parlamentben. A médiavagyonnal való felelős gazdálkodás biztosítása érdekében kerül az alap kezelőként kijelölésre, a kuratórium a zrt.-k vezérigazgatóinak bevonásával fogja meghatározni, hogy mi az, ami a közszolgálati műsorszolgáltatók működtetéséhez kell vagyon, és ami ezen felül van, az mint állami tulajdon kerül az alap kezelésébe.

Finanszírozás tekintetében. 2011-ben változatlan lesz a közszolgálati médiák finanszírozása, 2012-ben pedig 65 milliárd forintot tervez fordítani az állam a közszolgálati médiarendszerre.

A törvényben egyébként most lesz biztosított a normatív finanszírozás, és ez megerősítésre kerül a garanciák beépítésével. A teljes rendszer finanszírozása lesz így normatív. A zrt.-k finanszírozása pedig az adott évi feladatokhoz fog igazodni, azzal, hogy ehhez a vezérigazgató kompromisszumára is szükség van a közszolgálati költségvetési tanács által.

Médiaalkotmánnyal kapcsolatosan pedig: a jelenlegi törvényjavaslat a médiaalkotmánnyal együtt értelmezendő. A médiaalkotmány az alapvető elveket, kereteket rögzíti, a jelenlegi javaslatunk pedig feltölti ezt eljárási szabályokkal.

Az sem igaz, hogy nem egyeztettünk. Önökkel nem egyeztettünk, sok mindenki mással igen. Csak a teljesség igénye nélkül szeretnék néhány szervezetet megemlíteni, és azt megtettem már a bizottsági ülésen is: Reklám Világszövetség, Helyi Televíziók Országos Szövetsége, Magyar Kábeltelevíziós és Hírközlési Szövetség, Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége, Magyar Elektronikus Újságírók Egyesülete, Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesülete, Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete, Magyar Reklámszövetség, katasztrófavédelem, Önszabályozó Reklámtestület, Nagycsaládosok Országos Egyesülete.

És ezzel itt a felsorolást be is fejezném (Mandur László: Nincs is több.), mindazzal, hogy a konstruktív, építő jellegű hozzászólásaikat köszönöm szépen, amit az általános vita során itt kifejtettek. Természetesen várjuk a módosító javaslataikat, meg fogjuk fontolni ezeket, és a részletes vitában vissza fogunk erre térni.

Köszönöm szépen a lehetőséget, és köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Emlékeztetem önöket, hogy az Országgyűlés Házszabálytól eltéréssel biztosította azt, hogy a módosító javaslatokat december 3-án, pénteken 16 óráig lehessen benyújtani.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, valamint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A számvevőszéki és költségvetési bizottság önálló indítványát T/1785. sorszámon, a bizottsági ajánlást pedig T/1785/1. sorszámon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Dancsó József képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben.