Felszólalás adatai

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szabados tanár úrnak én csak annyit mondanék, hogy én azok közé tartozom, akik nem éltek akkor, és akiknek nem tanították meg az iskolában, hogy mi volt 1956. Sőt, nem is nagyon kérdezhettünk arról, hogy mi lehetett akkor. Azóta, hála istennek, megtanultam, és nem szeretném elfelejteni.

Az én tapasztalatom azt mutatja, és szeretném, ha ebben a vitában ezt tovább nem folytatnánk: nem hiszem, hogy elvitatható lenne bárkinek is a jóakarata Nagy Imre iránt, és ezt még önöktől sem vitatom el. A baj máshol van. A baj ott van, hogy ez még olyan eleven, élő seb, ami alkalmatlanná teszi a jelen pillanatot arra, hogy ezt az előterjesztést a részünkről elfogadjuk.

(20.30)

Felhozták korábban a Kossuth-díjat: a Kossuth-díjat száz évvel 1848 után alapították.

Az én választókerületemben van egy település, Pusztacsalád, ahol több mint harminc évvel Széchenyi István halála után csak úgy tudtak szobrot állítani Széchenyi Istvánnak, hogy Szent Istvánba mintázták bele az arcát. Nem tart rövid ideig egy ilyen súlyos sebnek az elfelejtése. S ha önök ezt az előterjesztést erőből, kormánypárti többséggel végignyomják, akkor ezt a fájdalmat, ezt a sebet nem tartják tiszteletben.

Azt kérem a fideszesek nevében, hogy nem elvitatva senkinek a hozzáállását, a hitét, a tiszteletét Nagy Imre iránt, adjanak helyt Horváth János indítványának, és vonják vissza ezt a javaslatot.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)