Felszólalás adatai

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretném leszögezni Dávid Ibolya nevében is, hogy sem őt, sem engem, sem az MDF egyetlenegy képviselőjét sem érdekli Medgyessy Péter múltja olyan értelemben, hogy hogyan élt, mit tett, milyen kapcsolatai voltak és vannak, kinek mennyiért adott tanácsot, kiért, miért, mennyiért lobbizott, hogyan szerzett százmilliókat, mit vallott be a vagyonnyilatkozatában, sőt semmi egyéb nem érdekel vele összefüggésben, mert mi nem kívánunk a múlttal foglalkozni - ebben egyetértünk. (Derültség az ellenzéki oldalon.)

Több héttel ezelőtt azonban tudomásunkra jutott az a sajnálatos körülmény, hogy a parlamenti többség által megválasztott miniszterelnök korábban D-209-es fedőnéven az állambiztonsági szolgálat titkos tisztjeként a diktatúra korszakában titkos tevékenységet folytatott, ezért úgy gondoltuk, hogy alkotmányos kötelezettségünkből fakadó elsőrendű feladatunk ennek megvizsgálása. Ezért és nem másért kezdeményeztük a vizsgálóbizottság felállítását, amely kezdeményezésünkkel látszólag - látszólag! - valamennyi parlamenti erő egyetértett. Azonban az elmúlt héten a kora hajnali vagy késő éjszakai órákban lezajlott általános vitában kifejtett álláspontok alapján már látható volt, hogy ez az egyetértés valójában nem arra irányul, hogy a vizsgálóbizottság ténylegesen, annak rendje és módja szerint feltárja a miniszterelnök titkosszolgálati múltjával összefüggő körülményeket, annak előzményeit és részleteit, szóval mindent, ami azóta nagyon bő terjedelemben, nyilatkozatok és találgatások formájában teret kapott a hazai, és tegyük hozzá, most már a nemzetközi sajtóban is.

Változatlanul az a meggyőződésünk, hogy az alkotmány előírása szerint az Országgyűlés alkotmányos kötelessége annak minden kétséget kizáró megállapítása, jelent-e a Magyar Köztársaság miniszterelnöke olyan nemzetbiztonsági kockázatot, amely politikai értelemben korlátozza cselekvőképességét, és ezáltal az ország hátrányát jelentheti. Ez tehát, még egyszer hangsúlyozom, nem a múlt felhánytorgatása, és különösen nem az érintett személy lejáratása (Derültség és zaj.) - érdekes annak a frakciónak a reakciója, amelyik szintén támogatja, mint eddig mondották, a bizottság felállítását -, hanem tőle függetlenül a jelen és a jövő érdekében tett tisztázó vizsgálat - lett volna. Önök azonban, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, az indítványunkhoz olyan módosító javaslatokat terjesztettek elő, amelyek a napnál is világosabban mutatják, hogy szándékaik szerint nem kívánják ezt a vizsgálatot, sőt félnek tőle.

Önök azt kívánják elfogadtatni az Országgyűlés többségével, hogy a vizsgálóbizottság a munkájának megkezdését követően néhány nap alatt folytassa le mindazon vizsgálódásait, ami ennek a bonyolult kérdésnek a feltárásához szükséges. Először azt kívánták, hogy július 31-éig, majd utána, egy nappal később lelkiismeretükre - ha szabad ezt a szót használni ebben az ügyben önökkel kapcsolatban (Moraj a kormánypártok soraiban.) - hallgatva augusztus 6-áig, majd ma egy újabb lelkiismeret-furdalás kapcsán pedig azt tetszenek javasolni, hogy augusztus 15-éig legyen vége a vizsgálatnak. Egy apróságot azonban elfelejtettek: azt, hogy ennek a fizikai teljesítése azért sem lehetséges, mert számításaink szerint a ma felállítandó bizottság több tagját úgynevezett C típusú nemzetbiztonsági vizsgálatnak kell alávetni; mint tudjuk, ez körülbelül két hetet vesz igénybe. Ha tehát ma késő este elkezdik a vizsgálatot, akkor valamikor július 20-a után kerülhetne abba a helyzetbe a felállítandó bizottság, hogy elnökének hívó szavára összeül, majd megalkotja a szervezeti és működési szabályzatát, ezt követően pedig valamilyen munkaterv alapján egyetértésre jut abban, mit kell ahhoz tennie, hogy az általunk vizsgálandónak tartott nagyon fontos körülményről egyezségre jutva intézkedjen megkeresések, beszerzések, felkérések - az "idézés" szót nem mondhatom, mert a magyar parlament nem rendelkezik azzal a jogszabállyal, ami a vizsgálóbizottságok kezébe legalább egy idézéssel azonos értékű jogosítványt adna -, tehát felkérések formájában, hogy itt és itt szíveskedjék megjelenni, és így tovább. Ezeknek a legelső terminusa valamikor július utolsó harmadára esne.

Ezt követően vagy megjönnek a kért dokumentumok, vagy nem jönnek meg, és ismételt sürgetések következnek. Mint tudjuk, a belügyminiszter asszony többször többfélét nyilatkozott, de abban konzekvens volt és szinte konok módon állandóan azt állította, hogy nála nincsenek ilyen iratok. A vizsgálóbizottságnak majd nyilván azzal a helyzettel is szembesülnie kell - néhány nap elmegy majd erre is -, hogy még kiket és hogyan lehetne rábírni mégis arra, hogy a birtokukban lévő dokumentumokat próbálják meg a vizsgálóbizottság rendelkezésére bocsátani.

Ennél is nagyobb problémát jelent azonban, hogy a nyár derekán a meghallgatni kért, a bizottság előtt előadást tenni kívánó - szándékosan nem mondok "vallomást", hogy ne keverjük össze a magyar parlament vizsgálóbizottságát a büntetőeljárásban a tanúkra vonatkozó és igazmondással párosuló kötelezettséget jelentő nyilatkozati kötelezettséggel - személyek eljönnek vagy nem jönnek el; emlékezzünk arra, hogy a Tocsik-féle vizsgálóbizottságban az érintett személy másfél éven keresztül nem kívánt megjelenni a bizottság előtt. Ezeket a problémákat önök nyilván tudták, amikor a vizsgálóbizottság számára olyan dátumot szabtak, amely ennek a teljesítését önök szerint lehetővé teszi.

Majd ezt követően elérkezik, mondjuk, augusztus 10-e, és a bizottság vagy birtokában van megfelelő adatoknak, vagy nincs; az élet nyilván eldönti ezt a kérdést. Majd ezután összeülnek, elnökük hívó szavára meg is jelennek, tegyük föl, hogy a határozatképesség rendben lesz; aztán hozzálátnak ahhoz, hogy egy összegző jelentést megvitassanak, majd elfogadják, végül előterjesszék - de hová, tisztelt Országgyűlés? Hová is terjesztenék azt elő? Augusztus 15-én fogunk mi itt ülésezni? Attól tartok, hogy nem.

Tisztelt Országgyűlés! Önmagában nevetségessé teszi az önök által legutoljára is javasolt határidő a tények ismeretében az önök szándékait, és ez nagyon is átlátszó. Ugyanis augusztus 15-én, amikor legutolsó javaslatuk szerint megszűnik - ha önök ezt megtámogatják, amiről majd név szerinti szavazással lehet meggyőzni minket és a választóikat - az általunk nem várt esetben a bizottság mandátuma, akkor vajon ki fogja előterjeszteni és képviselni a Magyar Országgyűlés szeptember valahányadiki ülésén azt a jelentést, amelyet az elmondottak alapján egyébként nem lesz módja összeállítani a bizottságnak, mert önök nem hajlandók erre megfelelő időt biztosítani?

Sajnos, tisztelt Országgyűlés, azt kell mondanom, hogy ezek azok a sanda szándékok, amelyek noha fokról fokra próbáltak egy kicsit elfogadhatóbb, a legelső dühüktől eltérően kicsit konszolidáltabb határidőt javasolni, de a határidőre vonatkozó legutolsó javaslatuk sem teszi lehetővé, hogy az önök által megválasztott miniszterelnök tisztázza magát a felmerült ügyek kapcsán a következtetések alól, amiről mi úgy gondoljuk, hogy nehéz dolog lesz. Mindenesetre önök ezekkel az indítványokkal eleve elzárták a Magyar Köztársaság miniszterelnökét attól a lehetőségtől, hogy a bizottság előtt tisztességes és fair eljárásban tisztázza magát.

(16.20)

A felelősség nyilván önöket fogja terhelni ezért a kényszerpályáért, tisztelt kormánypárti többséghez tartozó képviselők, ha megszavazzák ezeket a módosításokat, amelyeket nem támogatok mint előterjesztő; akkor önök olyan felelősséget vesznek a nyakukba, amely a miniszterelnökükkel együtt az önök igen súlyos kockázatokkal járó további működését, azt kell mondanom, nagymértékben, mondjuk így, szerényen, megnehezíti. Ehhez, remélem, nem kívánnak asszisztálni, és majd most meglátjuk az elkövetkezendő percekben, hogy amit elmondtam, azt hajlandók-e akceptálni, vagy pedig benne hagyják abban a bizonyos slamasztikában a miniszterelnököt.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiból.)