Felszólalás adatai

A 7. pontban - több képviselőtársammal együtt - tettem módosító indítványt, amely azt célozza, hogy azt az elhibázott intézkedést, amely bizonyos bűncselekmények tekintetében 12 évre vinné le a büntethetőség korhatárát, hagyja el a tisztelt Országgyűlés a módosító javaslatok sorából. Meg is mondanám, hogy miért. Két irányban hibás ez az elképzelés. Álláspontom szerint a 12 éves korhatár megjelölése olyan nemkívánatos hatást váltana ki a büntetőeljárások során - álláspontom szerint indokolatlanul -, ami az általános iskolák falai közé vinné be a bűnüldözést, nemkívánatos hatást kiváltva ezzel a gyermekkorúak körében.

Az a körülmény pedig, hogy differenciálnánk bizonyos cselekmények tekintetében a büntethetőséget, relativizálná az elkövetési korhatárokat. Amikor bűncselekmények minősítési kérdése függvénye a büntethetőség, úgy gondolom, ez nemkívánatos bizonytalanságot hozhatna a büntetőeljárások sorába.

A képviselőtársaimnak mondanám, mielőtt még puhasággal meg enyheséggel vádolnának: szóval, a büntetőjog a bűncselekmények elleni küzdelemnek egy eszköze egy társadalomban. Minél strukturáltabb egy társadalom, minél több eszköze van szociális, foglalkoztatási és egyéb téren, annál differenciáltabb és annál rugalmasabb tud lenni a büntetőeljárások során. Az úgynevezett vak szigorítás és a büntetőeljárások vak súlyosítása a kudarc beismerése ezen a téren, az alacsonyan strukturált társadalmak eszközrendszerére jellemző ez. Mondhatnám én a saríát, amit az önök figyelmébe ajánlanék, hisz tulajdonképpen ez is azt jelenti, hogy nincs meg az az eszközrendszer, az az intézményrendszer egy társadalomban, ami visszaszorítaná a bűnözést mint társadalmi jelenséget, kizárólag a büntetőjog eszközeire hagyatkozik a társadalom, amikor vissza kívánja szorítani. Nem tartom helyesnek, komplexen kell kezelni ezt a dolgot. A vak szigorítástól, az esztelen súlyosítástól nem várhatunk igazán eredményt, és szerintem a tapasztalatok is azt mutatják, hogy ez egy primitív társadalomnak a sajátossága. Ne induljunk el egy primitív társadalom felé, úgy gondolom, ezzel a dologgal. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás közbeszólása.) Mindenre van nemzetközi magyarázat, de Svájc az egy más társadalom, tisztelt képviselőtársam, és a büntetőjog is másképp kezeli Svájcban ezt a kérdést, mint ahogy ön erre utal.

(11.40)

Tehát ezt - csatlakozva képviselőtársaimhoz - nem tartom szerencsésnek, elhagyását javasolom.

A 60. ajánlási ponthoz fűznék hozzá néhány szót, amit köszönettel vettem, hogy támogat a kormányzó többség is. Úgy gondolom, aki volt polgármester vagy önkormányzati ügyekkel foglalkozott, az pontosan tudja, hogy miről szól ez a javaslat. Ez a javaslat arról szól, hogy egy település meghatározott részéről is kitiltható mellékbüntetésként az, aki bizonyos bűncselekményeket elkövet. Utalnék én itt a zsebtolvajlásra, utalnék én itt a garázdaságra, amely jellemzően egy-egy település meghatározott részéhez köthető. Nyilvánvalóan a zsebtolvaj ott zsebtolvajol, ahol erre alkalmat találhatnak neki, és ha lehetőséget adunk a jogalkalmazó kezébe, hogy kitiltsa azokról a jellemzően zsebtolvajló területekről az elkövetőt - mondjuk, a harmadik elítéltetése után -, nyilvánvalóan egy preventív hatást érhetünk el, hiszen nem kell mást bizonyítani, mint megfogni azon a területen az elkövetőt, ahonnan ki van tiltva, és már tulajdonképpen megelőztük a bűncselekményt. Úgy látom, hogy ezt a számos polgármesterrel rendelkező Fidesz-frakció is megértette és támogatta, köszönöm is ezt az egyetértést.

A 105. ajánlási ponthoz fűznék még néhány szó indokolást. Kezdeményeztem, hogy a fiatalkorúakkal szemben büntetésként legyen kiszabható javítóintézeti nevelés. Ezt ugyan nem támogatja a kormányzati többség, de el kell mondanom, hogy szinte évtizedekre visszamenő az az anomália, ami a javítóintézeti nevelésnek az elhelyezkedését a büntetések és intézkedések hierarchiájában jellemzi, hiszen a javítóintézeti nevelés tulajdonképpen tényleges szabadságelvonás, és számos paradox helyzetet okoz az élet, amikor a bíróság, mondjuk, intézkedésként javítóintézeti nevelést szab ki, amely tényleges szabadságelvonással jár az elkövető tekintetében, de nem lehet fellebbezni enyhítésért, mert nincs hova, viszont - mondjuk, egy pénzbüntetés kiszabása tekintetében - súlyosítási tilalomba ütközik a védő eszközrendszerében. Ezért én úgy gondolom, hogy támogatható lenne az az elképzelés, hogy a tényleges súlyának megfelelő helyét foglalja el a fiatalkorúakra kiszabható büntetés a büntetések rangsorában. Ezt célozta tulajdonképpen a módosító javaslatom, nagyon sajnálom, hogy nem fogott helyet a tisztelt kormányzati többségben.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az LMP soraiból.)