Felszólalás adatai

A másik az, amik elhangzottak a beszédekben. Kicsit megmosolyogtató az, amikor úgy érzi az ember, hogy a budapesti belvárosi ifjúság akarja megmondani azt, hogy milyen a való világ. Majd megmondják a kávéházakból, és onnan lemérik, hogy milyen is a való világ, amikor valamikor vidéken járunk. Szél Bernadett is ezt mondta, és Vágó Gábor is azt mondta, hogy mi az a 4,8 milliárd forint. Úgy beszélt a 4,8 milliárd forintról, mintha azt csak ki kellene vennie az embernek a zsebéből, és már látott volna egyben annyit. Én még nem láttam, ez valószínűleg nagyon sok pénz lehet.

A másik, ami mellett nem szabad elmennünk szó nélkül: Osztolykán Ágnes, akit ritkán látunk itt a parlamentben, de amikor láttuk, akkor a felszólalásában cinikusan, nagy hangon háromszor is megemlítette, hogy amikor Dúró Dóra befejezte a felszólalását, elment a kislányához. Utána pedig ő fogja magát, kivonul innen, és ugyanúgy nem hallgatja végig az államtitkár válaszát, mert az már nem érdekli. Csak az érdekli, hogy el tudta mondani azt, amit el akart mondani, de hogy erre milyen érvek jönnek, erre milyen érveket mondanak, az nem érdekli, azokról már nem is hajlandó vitatkozni, mert pontosan tudja Osztolykán Ágnes, hogy amit ő mondott, az megint csúsztatás, és nem fedi a valóságot.

(20.20)

Mert mit mondott? Azt mondta, hogy azzal, ha lecsökkentjük a tankötelezettséget, innentől kezdve majd a gyerekek tömkelegével kerülnek ki az iskolákból. Nem erről szól a tankötelezettség lecsökkentése. Benne van a szóban, biztos, hogy tudja értelmezni azt a szót, hogy tankötelezettség. Mi van benne? Kötelezettség. Kötelező neki iskolába járnia eddig az ideig. Utána joga van rá - elmondta az államtitkár úr is -, járhat, mert különben, ha nem járhatna, nem lenne joga, akkor ha 18 év a tankötelezettség, akkor felsőoktatás sem lenne Magyarországon, hiszen onnantól kezdve nem járhatnának. Tehát kötelezettség. Miért jó, ha lejjebb viszi az ember ezt a kötelezettséget? Azért, mert vannak olyan tapasztalatai a társadalomnak, amikor vannak olyan gyermekek, akik nem szeretnének tanulni. Na most, itt is van egy nagyon lényeges dolog. Attól, hogy egy gyerek nem szeretne tanulni, ahhoz, hogy ne járjon iskolába, amikor megszűnik a tankötelezettsége, kell még egy másik együttállásnak is lennie, hogy a szülei se szeressék azt, hogy ő iskolába járjon. Mert ha a szülő akarja, hogy iskolába járjon a gyerek, a szülő megfelelő oktatást és megfelelő hátteret biztosít a gyermeknek, akkor az a gyermek, amikor megszűnik a tankötelezettség, akkor is iskolába fog járni, hiszen valóban egyetértünk azzal, hogy a kiművelt fők viszik előre ezt az országot, és tanulni, tanulni, tanulni kell. Ez egyértelmű.

De ha ez a két együttállás megvan, hogy a szülő és a gyermek sem akar tanulni, akkor az a gyermek abban a közösségben, ahova ő bemegy, és olyan gyermekek vannak ebben a közösségben, akik viszont tanulni szeretnének, rontja ennek a közösségnek az egész morálját és a tanulási lehetőségeit is, hiszen az a gyermek nem úgy fog viselkedni, ahogy hozzá kellene állnia egy órához, az a gyermek nem úgy fog a tanárhoz viszonyulni, ahogy egy olyan gyermek viszonyul a tanárhoz, aki tanulni szeretne, hiszen az a gyermek a tanulást le fogja degradálni, és azt fogja mondani, hogy vannak ennél sokkal fontosabb dolgok. Hát, ha vannak ennél sokkal fontosabb dolgok, akkor lehetővé válik számára az, hogy nem lesz kötelező neki 18 éves koráig az iskolapadban ülnie, hanem akkor elmehet, és azokat a fontosabb dolgokat csinálhatja. De még egyszer mondom, ehhez kell a szülő és a gyermek közös akarata, mert ha a szülő nem akarja, hogy a tankötelezettség után a gyermek ne járjon iskolába, akkor minden valószínűség szerint hatással lesz a gyermekére, és valóban iskolába fog járni. Mert ebben a rendszerben, ha a szülő és a diák nem akarja, akkor a tanár hiába akarja, hogy a gyermek tanuljon, a tanár hiába tesz meg bármit azzal kapcsolatban, hogy a gyermek tanuljon. Abban is biztos vagyok - hogy visszatérjek Dúró Dórára -, hogy az ő Hunóra kislánya minden valószínűség szerint, ha meg fog szűnni a 16 éves tankötelezettség, akkor is iskolába fog járni, mert a szülők azt fogják mondani, hogy járjon iskolába, mert valóban a gyermek fejlődéséhez, a gyermek érvényesüléséhez nagymértékben számít az, hogy a gyermek milyen végzettséggel rendelkezik. Akik viszont nem akarják, azoknak nem.

Ezért mondom, hogy én arra kérem az LMP-s képviselőtársaimat, hogy sokkal több realitásérzékkel, sokkal inkább először nézzenek magukba, és keressék meg azokat a hibákat, amelyek bennük is megvannak, hogy valóban ez csak szavakban van meg, vagy pedig komolyan is gondolják azt, amit mondanak. Erre példa Osztolykán Ágnes esete, aki az egyik képviselőtársát leszólja azért, hogy innen elmegy, majd fogja magát, és elmegy innen, és megint nem fogjuk látni nagyon sokáig, mert mostanában nemigen láttuk itt. Tehát először a saját szemükben keressék meg azokat a bizonyos gerendákat, és csak utána nézzék meg, hogy milyen szálkák vannak.

Még egyetlenegy mondat a tankötelezettséggel kapcsolatban. Változott a világ. A fiatalok sokkal érettebbek, mint mondjuk, az én időszakomban voltak. Nem véletlen az, hogy például mi javasoltuk a büntethetőségi korhatár levitelét is, hiszen amikor én voltam fiatal, nem nagyon volt divat, hogy 12-13 éves gyermekek bűnözzenek. Ma már sajnos nagyon sok helyen 12-13 éves gyermekek bűnöznek. Itt is egyébként meg kell lenni általában az együttállásnak, mert általában azok a gyermekek bűnöznek, azok a gyermekek követnek el kisebb lopásokat vagy bármi egyebet, akiknek a szülői háttér olyan, hogy még esetleg biztatják is arra, hogy bűnt kövessen el. Ez a kettő teljes mértékben összefügg, hiszen az, aki erre biztatja a gyermekét, biztosan azt fogja mondani, hogy nem is kell tanulnia, mert egy dolog számít, és itt jön ismételten az LMP-hez, hogy az én véleményem szerint a legkárosabb "izmus", ami létezett a világon, az a liberalizmus. Az a liberalizmus, amikor azt mondom, hogy az egyén a legfontosabb, csak én számítok, csak egy dolog számít, az értéket semmi másban nem tudod lemérni, mint amennyi pénzed van, csak ez az egyetlenegy érvényesülés van. Nem az számít, hogy ki hogyan gondolkozik, ki hogyan neveli a gyermekeit, ki milyen családot tart fenn, hogyan éli az életét, mennyire művelt. Egy dolog számít: mennyi pénzed van. Ez a világszemlélet pont a liberalizmusnak köszönhető, és egyébként ennek a liberalizmusnak is köszönhető az, amit Vágó képviselőtársam a tényleg sajnálatos külföldi kivándorlásokról mondott, mert annak is köszönhető, hogy a liberalizmussal megszűntek azok a gyökerek, megszűntek azok az értékek, amelyek még itt tarthatnák a fiatalokat akkor is, ha nehezebb körülmények között élnek meg, mint egyes más országokban. De gondolom, ahogy látom, még vitatkozni fogunk erről az elkövetkezendő percekben.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)