Felszólalás adatai

Jelzem, a 23. § alatt itt a mostani életbe léptetési törvény egy korábbi problémát megint csak elmulaszt kezelni, a sztrájkjognak azt a korlátozását mulasztja el feloldani, amelyet korábban alkotmányos eszközökkel és korábbi törvénymódosítások útján meglépett a kormány. Azt gondolom, önök, a kormánypártok képviselői sem gondolhatják komolyan, hogy mindaz a változássor, amelyik alapvetően az átlagbér alatt keresőket, tehát a munkavállalók nagy tömegét érinti negatívan Magyarországon, bírja az érintettek támogatását. Önök sem gondolják, hogy ez az átalakítás, amelyik nélkülük és ellenükre párbeszéd nélkül zajlik le Magyarországon, bírja a támogatásukat, és ne váltaná ki a leghatározottabb véleménynyilvánításukat a sztrájk eszközéről és használatáról nem egy helyen, hogyha ennek a korlátozását tudatosan nem teremtette volna meg a kormány.

Mondják, hogy igazolható egy olyan politika, amelyik azt mondja, miközben megvalósítja a gyors átalakító lépéseit, aközben nem engedi beleszólni ebbe a társadalmat, hogy minél hatékonyabb legyen. Véleményem szerint a bevezetés hatékonysága szempontjából persze ez igazolható, de a fenntarthatósága, a társadalmi legitimitása szempontjából nem. Az tehát, hogy ma nincsenek sztrájkok vagy csak nagyon szerény mértékűek, az, hogy a társadalmi ellenállás ilyen szűk körű, nem a dolog tartalmának, az átalakítás irányának és társadalmi legitimációjának szól, hanem annak, hogy megfosztották a tiltakozástól a munkavállalókat, megfosztották attól az eszközrendszertől, amellyel ezt kifejezhetnék. Ez veszélyes az országra nézve, mert ez felhalmozza a konfliktusokat, ez veszélyes azokra nézve is, akik ezeket az átalakításokat csinálják, mert számukra sem adja meg azt a lehetőséget, hogy a visszacsinálás harmonikus legyen. Ez társadalmi robbanásokkal veszélyezteti az országot, ez nem jó senkinek, aki kiszámítható és nyugodt viszonyok között akar élni. Ezért tartom különösen fontosnak, hogy elmaradt a sztrájkjog korlátozásának a felülvizsgálata ebben a törvényben.

A másik kérdés egy szakmai kérdés. Szakmai kérdés a foglalkoztatási törvénnyel, tehát a 24. §-sal kapcsolatos kérdések, ezek az ajánlás 46. és más pontjában kerülnek elő, itt pedig azoknak a kérdéseknek az elmaradásáról kell beszélnem, amely kérdések valójában a munkaerő-keresleti és -kínálati oldalon nemcsak a munkaerő rendelkezésre állásának a kérdését vetik fel, mert a kormányzati politika két év alatt csak ezzel tudott foglalkozni, hanem a munkahelyek rendelkezésre állásának a kérdését is. Félreértés ne essék, én tisztában vagyok azzal, hogy egy ilyen világgazdasági környezetben általában nem lehet munkahelyeket teremteni, de az egészen biztos, hogy olyan körülmények között, ahol a rokkantak, a mélyszegénységben élők élnek, a leghátrányosabb kistelepüléseken élő százezrek körében egészen biztos, ha valaki rugalmas munkaügyi szabályozást csinál, mint ez a munka törvénykönyve és ez az életbe léptető rendelkezés, akkor amellé oda kell tennie a munkahelyteremtő lépéseket is paralel módon, legalább ebben a körben, amelyik ma a leghátrányosabb Magyarországon. Nos, ilyenkor tehát a foglalkoztatási törvényeknek különösen arra kellene irányulniuk, hogy a rugalmasság ne csak az elbocsátásokban, hanem a munkahelyekhez való jutás támogatásában is megjelenjék.

Megjegyzem, válságban Európa éppen nem ebbe az irányba megy, de ha jobb híján egy válság előtti eszközt akar Magyarország használni, szerintem szakmai és társadalmi félreértésekre alapozva, akkor legalább annak az eszköznek mind a két oldalát illene használni, itt pedig a foglalkoztatási törvény módosítása során nem tesz kísérletet erre. Ezt egy rendkívüli módon nagy konfliktusnak és nagy felelősségnek látom a későbbiek szempontjából.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)