Felszólalás adatai

Itt én egy új szankciótípusként szeretném bevezetni az állattartástól eltiltást. Azt gondolom, hogy ez indokolt, hiszen a jogrendszer, ha úgy tetszik, hadd fogalmazzak úgy, egyre komolyabban kezeli az állatokat, és nemcsak a büntetőjog, hanem a jogrendszer más jogágai is.

Az állatvédelmi törvény például azt mondja ki és megállapítja, hogy az állat érzelemre, szenvedésre és örömre képes lény.

A jogrendszer eddig, mármint itt a szemléletbeli változásig leginkább tárgyként kezelte az állatokat, így tekintett rá a büntetőjog is, egészen addig, ameddig az állatkínzás mint bűncselekmény 2003-ban nem vált a büntető törvénykönyv részévé.

Most, ha meg kellene határozni, akkor külön kategóriát nem állított a jogrendszer az állatra, én azt gondolom, hogy nem is kell hogy állítson, hiszen ő állat, és ennyi, az ember és a tárgy között helyezi el valahol félúton. Úgy gondolom, hogy hozzáállás kérdése, hogy ki tekinti az emberhez közelebb állónak, és ki tekinti a tárgyhoz közelebb állónak az állatokat.

Mindenesetre egy biztos, hogy egyre inkább fejlesztjük, és hál' istennek, konszenzussal fejlesztjük az állatok kíméletére vonatkozó jogszabályokat, egyre inkább kerülnek előtérbe az állatvédelmi törvényben is és egyes, egyébként mezőgazdasági tárgyú törvényekben is az állatjóléti szempontok. Éppen ezért úgy hiszem, érdemes elgondolkodni azon, hogy a büntető törvénykönyvben is az állatkínzást, illetve az állatvédelemhez kapcsolódó más büntető törvénykönyvi rendelkezéseket továbbfejlesszük.

Gyakorlatilag egy preventív célokat szolgáló intézkedés, illetve büntetés lenne ez az új szankció. Ha valaki természetkárosítást, állatkínzást vagy tiltott állatviadal szervezését követi el, ezért marasztalják, akkor az elkobzás mellett lehetne ezt is alkalmazni és kiszabni. Az elkobzás lehetővé teszi azt, és ez már létezik a magyar büntetőjog rendszerében, hogy a megkínzott állatot, amennyiben az életben marad, akkor el lehessen venni az elkövetőtől. Azonban én úgy hiszem, az is helyes volna, hogy az olyan embert, aki ilyen cselekedetet hajtott végre, akinek a természete, a jelleme hajlamos arra, hogy a jövőben is ezt megtegye, a bíróságnak lehetősége legyen arra, hogy a hasonló cselekmények megakadályozása céljából eltiltsa az ilyen elkövetőt az állat tartásától.

Még egy dolog, amit szeretnék ezzel kapcsolatban megjegyezni, tisztelt képviselőtársaim. Tudom, hogy vannak, akik úgy vélekednek, hogy a büntető törvénykönyvnek csak az embert és a vagyont kell védenie, meg a közérdeket esetleg. Én nem ezek közé tartozom, én kifejezetten fontosnak, sőt szívügyemnek tekintem azt, hogy az állatokat is védje a büntető törvénykönyv, méghozzá egyre jobban. De az állatkínzók esetében kimutatható az, hogy nagyon nagy számban kerülnek ki közülük olyanok, akik később az állatokról - hadd fogalmazzak így - áttérnek az emberekre, és olyan erőszakos magatartásokat tanúsítanak az emberek sérelmére, amilyeneket korábban az állatok sérelmére tanúsítottak.

Az tehát, hogy az állatkínzást bünteti a büntető törvénykönyv, és szigorúan bünteti - ez még sajnos nem valósult meg egyelőre, csak az, hogy bünteti -, egyfajta preventív célokat is szolgál a személyek vonatkozásában, az emberek védelmére, ugyanis hátha az állatkínzó megtanulja azt a kiszabott büntetés elszenvedése után, hogy ilyet nem lehet csinálni, és hátha, ahogy az előbb fogalmaztam, nem tér át később az emberekre.

Az ajánlás 94. pontjában foglalt módosító javaslatomhoz szeretnék még hozzászólni. Itt a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések beszámításáról van szó, arról, és ezzel egyébként egyetértek, hogy mivel a házi őrizetben eltöltött idő nem jelent azonos súlyú joghátrányt, mint egy börtönbüntetés, szabadságvesztés büntetés, ezért nem egy az egyben kerül beszámításra.

De azt is tudni kell, tisztelt képviselőtársaim, és itt az általam vezetett ellenőrző albizottság munkája során ezt a büntetés-végrehajtási dolgozók, sőt az ő vezetőik is elismerték, hogy az előzetes letartóztatás a fokozatokat tekintve körülbelül a fegyházbüntetésnek felel meg, már ami a lényegi elemeit illeti, hiszen például 23 órán keresztül tartják elzárva a cellában az előzetes letartóztatásban lévőt, míg mondjuk, egy börtönbüntetés vagy egy fogházbüntetés esetén a körletben szabadon mozoghat. Éppen ezért nem mindegy, hogy valaki a büntetésének a túlnyomó többségét az előzetesben tölti le, vagy mondjuk, később börtön- vagy fogházfokozatban tölti le.

Éppen ezért, ahogy igazságos az a nem ugyanolyan joghátrány okozása miatt, hogy többnapi házi őrizetben betöltött idő számít egynapi szabadságvesztés büntetésnek, úgy én azt gondolom, hogy igazságos lenne az is, hogyha egynapi előzetesben letöltött idő egynapi fegyházbüntetésnek felelne meg, és ehhez képest több napot számolnának be, vagy akár töredéknapot számolnának még be pluszban (Az elnök csenget.) a börtönbüntetés, illetve a fogházbüntetés esetén.

Erre egy picit még visszatérek.

ELNÖK: Megadom az egy percet. Parancsoljon!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr, akkor ezt a gondolatkört be tudom fejezni.

Ezenkívül azt a célt is szolgálhatja, hogy az előzetes letartóztatásokat valóban csak akkor rendeljék el, hogyha az indokolt. Ma az a hozzáállás a hatóságok részéről, hogy jobb, ha az elkövető bent van, mintha kint van. De egyébként nem feltétlenül indokolt az előzetes elrendelése.

Békés megyében 2009-ben az ügyészi indítványok 100 százalékát rendelte el az elsőfokú bíróság. Azt gondolom, ez megengedhetetlen. Az ügyészség is meggondolná sokkal inkább, hogy indítványoz-e ilyet, a bíróság is sokkal inkább, hogy elrendel-e ilyet, akkor, ha tudja, hogy ha úgy tetszik, akkor még jól is járhat ezzel az az elkövető, aki csekélyebb súlyú bűncselekményt követett el, tekintettel arra, hogy mondjuk, fogházbüntetésnél kedvező lesz a számítása. Így a törvényalkotó ezt a szerintem káros bírói gyakorlatot (Az elnök csenget.) befolyásolni tudná.

Köszönöm szépen, elnök úr, a türelmet. (Dr. Ipkovich György tapsol.)

(13.40)