Felszólalás adatai

A másik, amit szeretnék megjegyezni: sajnos és legnagyobb sajnálatomra a plenáris vita nem alkalmas arra, hogy minden egyes ponton végigmenjünk, ezért az ember kénytelen kiemelni a legfontosabbakat. Éppen ezért - és erre utalok még egyszer - tartom megbocsáthatatlan bűnnek azt, hogy Vas Imre képviselőtársam az alkotmányügyi bizottság ülésén a képviselőkbe fojtotta a szót, ugyanis ott volt, ott lett volna lehetőség arra, hogy ahogy a javaslatsor első felét, úgy a javaslatsor második felét is részletesen meg tudjuk vitatni, pontról pontra. Itt a plenáris ülésen erre sajnos már nem sok lehetőség mutatkozik.

Amit viszont szeretnék kiemelni az általános részi módosítások köréből, az a 19. és 21. pontokban a jogos védelemmel kapcsolatban foglaltak. Erről már beszéltem az általános vitában, e vonatkozásban azonban még nem esett szó róla az én részemről.

A jogos védelem kapcsán az eredeti előterjesztés felállít néhány törvényi vélelmet, amely megléte esetében az elhárító magatartás gyakorlatilag korlátozhatatlan, korlátozatlan, azaz minden elhárító magatartás jogszerűnek, büntetlennek minősül. Mi egyetértünk azzal a megközelítéssel - és ezt szeretném még egyszer mondani -, hogy az viselje a kockázatot, aki a jogtalanság talaján áll, azaz egyre jobban szélesíteni indokolt a védekező jogait. Erre szolgál az a javaslatunk is, amely az arányosságot mint elemet kiemelné a jogos védelem törvényi tényállásából.

Azonban azzal is egyet kell értsünk, hogy nem lehet a jogos védelem szabályozása a bosszú legális eszköze. Márpedig ha ezeket a törvényi vélelmeket változatlanul hagyjuk, no pláne, ha a 21. ajánlási pontban foglalt módosító javaslatot a parlament elfogadja - ahogy ez egyébként valószínű, hiszen a kormány a bizottsági vitában ezzel egyetértett -, akkor gyakorlatilag parttalanná válik a jogi szabályozás, és azt érjük el, hogy bármilyen vagyon elleni támadás esetén az ott felsorolt esetekben akármilyen elhárító magatartást lehet tanúsítani. Tehát ha a védekező azt látja, hogy mondjuk, éjjel valaki a lakásába bejött és az alsó szinten lop, és látja azt, hogy őt nem kívánja megtámadni, csak az értékeit kívánja ellopni, és lelövi úgy, hogy meghaljon, ezzel a céllal és ezzel a szándékkal, akkor ez nem lesz büntethető magatartás. Márpedig, képviselőtársaim, ez nem több, mint egyszerű bosszú. Az, hogy ne követeljük meg az arányosságot, azt, hogy ha őt csak megpofozni akarja, akkor ne lehessen elhárítani ezt a magatartást egy súlyos testi sértéssel vagy akár egy életveszélyt okozó testi sértéssel, ha az szükséges, ezzel egyetértek. De azzal nem értek egyet, hogy egy mindenre kiterjedő felhatalmazást adjunk.

Éppen ezért a 19. ajánlási pontban azt a javaslatot fogalmaztam meg, hogy egyetértve azzal, hogy lehetnek olyan szituációk, ahol a jogos védelem az általánoshoz képest szélesebb körben megengedhető, de ennek is legyenek határai, és ez a határ a személy elleni támadás. Akkor engedném én a módosító javaslat értelmében az akár élet kioltásával járó elhárító magatartást is, ha a támadás személy ellen irányul. S ha úgy tetszik, még egy szelepet betettem, már ami a védekező érdekében történő szelepet illeti, nevezetesen azt, hogy a hatóságnak kellene bizonyítani, hogy nem irányult az élet vagy a testi épség ellen a támadás. Tehát ha azt állítja a védekező, hogy őt megtámadták, akkor onnantól kezdve csak akkor válik büntethetővé, ha a vádhatóság vagy a nyomozó hatóság igazolni tudja, hogy nem volt személy elleni támadás. Azt gondolom, hogy ez még így is óriási felhatalmazás.

Éppen ezért azt kérem képviselőtársaimtól, hogy próbáljuk meg ezt egy picit normális mederbe terelni, s még ha a kormány nem is támogatja, lehetnek józan képviselők, és a parlamenti képviselők felének a támogatását meg lehet kapni. Én a kormányt már nem kérem semmire, de az Országgyűlést kérem arra, hogy ezt a javaslatot fontolja meg és támogassa.

A többire a jelen felszólalásban nem jut idő, de még folytatni fogom, és újra szót kérek. Nagyon szépen köszönöm.