Felszólalás adatai

SCHALKHAMMER ANTAL (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim, Uraim! A Magyar Energia Hivatal beszámolójából kitűnik, hogy a gáz- és villamosenergia-ipari társaságok energetikai tevékenységének szabályozása, felügyelete és a fogyasztóvédelem a gyakorlatban is bevált, működőképes rendszert alkot.

(14.20)

A működési és létesítési engedélyek kiadása, az árszabályozási rend kialakítása, a szolgáltatás színvonala, ellenőrzési rendszerének kidolgozása, az együttműködő villamosenergia- és gázrendszer biztonságos és gazdaságos üzemének szabályozása olyan feladatok voltak, amelyek kellő színvonalú megoldása végül is bizonyította a nemzetközi példák alapján létrehozott hivatal szükségességét és eredményes munkáját.

Meg kell jegyezni: ez a szabályozórendszer, amely ma az érvényben lévő, energetikában működő törvények sorát jellemzi - elsősorban a villamosenergia-törvény, a gázszolgáltatásról szóló törvény -, amely a hivatal létesítését és működését is szabályozza, ma már közel áll az EU irányelveinek megvalósításához. Általában úgy gondolom, hogy az energetikában meghozott törvénykezés, a regulációs rendszer, az árszabályozás, a hivatal befolyása eléri a fejlett tőkés országok liberalizációjának átlagát, időnként bizonyos országok szervezeti-működési rendjét, szabályozását ez irányban meg is haladja.

Megítélésem szerint megoldásra váró feladat a hivatal autonomitásának növelése annak érdekében, hogy a hatáskörébe tartozó engedélyezési, árszabályozási és a fogyasztóvédelem terén önálló döntést hozó, döntését érvényesítő hatóságként járhasson el a fogyasztók és a befektetők védelme, valamint az állami érdekek érvényesítése érdekében. A hivatalnak a jövőben még inkább aktív szerepet kell vállalnia az ország EU-csatlakozásának előkészítésében, az EU-irányelvekkel összhangban lévő működési modellek és szabályozórendszer kidolgozásában.

Tisztelt Országgyűlés! Minél nagyobb mértékű a villamosenergia- és gáziparban érvényesülő verseny, annál inkább változik a hivatal szabályozó szerepe. Ez kiterjed a piaci szereplők tevékenységét átfogó szabályok kidolgozásától, érvényre juttatásától a piaci döntőbíró szerepéig. A szabályozó legfőbb célja a verseny tisztaságának biztosítása. Hangsúlyozni szükséges azonban, hogy a jövőben a fogyasztók egy jelentős részére tovább is a verseny nélküli modell elvei legyenek érvényesek. Ez a terület az EU-országok zömében is jelentős mértékű, még hosszú éveken keresztül is létezni fog. Úgy gondolom, átmenetileg a kisfogyasztók, kommunális fogyasztók érdekeit is szolgálja.

Az energiaszektor liberalizálását követően is szükség van tehát mindazokra a fő funkciókra, amelyeket a szabályozó hivatalok ma is ellátnak: engedélyezés, működés felügyelete, ár- és tarifaszabályozás előkészítése, a tőkekoncentráció engedélyezése, fogyasztóvédelem.

Lázár Mózes képviselőtársam szólt a magyar energiarendszer 1990 óta folyó piaci átalakításáról. Meg szeretném jegyezni, hogy az Energia Hivatal külön érdemének tartom, hogy 1990-94-ig a piaci átalakulás kapcsán a magyar energiaárak nem mozdultak sem a gázipar, sem a villamosenergia-árrendszer területén. Ennek a négy évnek az elmaradást, a fokozatos emelés lehetőségét '94-'98-ig vagy napjainkig kellett pótolni, amit a hivatal természetesen az egyéb szabályozási funkciókat ellátó államigazgatási szervezetekkel együtt kiválóan látott el. A jelenleginél nagyobb trauma a fogyasztókat, az árrendszert és a kisfogyasztókat, a lakosságot nem érte.

A nagyobb függetlenség és a piaci döntőbírói szerep irányába történő változás valószínűleg kedvező hatást gyakorolna mind a magyar energiaszektorra, mind a gazdaság egészére. Például ha a hivatal nagyobb függetlenséget kap, akkor nagyobb a beruházás biztonsága abban a tekintetben, hogy egyenlő esélyeket kaptak a versenyben. Ez pedig a befektetői hajlandóság növekedéséhez vezet.

Feltétlenül szükségesnek tartom kiemelni és szólni az alábbiról:

Úgy gondolom, hogy minden gazdasági szakember számára is örömmel fogadható az a prognózis és lehetőség, amelyet a jelenlegi kormány, a magyar gazdaság körülbelül 4-5 százalékos dinamizálásánál megfogalmazott a növekedést illetően. Ezzel a tervezett dinamikus gazdasági növekedéssel nincs összhangban a villamosenergia-igények 2010-ig tervezett 1 százalék vagy az alatti növekedése, amely egy lassúbb ütemű, egy kevésbé fejlődő gazdaságnövekedésre, a maitól lényegesen eltérő külgazdasági viszonyokra alapozott.

A közeli napokban szakértőkkel megvizsgáltattam Európa elmúlt pár esztendejének villamosenergia-növekedési tényét, azokat a prognózisokat, amelyekkel számolni lehet az elkövetkező 5-10 esztendőben, és megdöbbenve tapasztalom, hogy az erőmű-építési verseny meghirdetésére, az erőmű-építési versenyre jelenleg módosított kapacitásépítések 1 százalék alatti hazai villamosenergia-növekményre vannak számolva. A fejlett Európában 1,8 százalék a tényleges növekmény. A tervezett villamosenergia-növekmény közelíti a 3 százalékot, és az elmúlt időszak növekedése a 3-5 százalékot mindenhol eléri. Én úgy gondolom, egy 5 százalékos teljesítménnyel alátámasztott gazdasági növekedésnél, ahol tulajdonképpen a befektetői piac és a hazai iparszerkezet szerkezetátalakulásának befejezése kapcsán a hazai ipar növekedése is elindul egy biztos növekedési pályán, ez nem járhat 0,5 százalékos villamosenergia-növekedési ütemmel.

Ebből következően úgy gondolom, célszerű lenne - bár nem a hivatal feladata, azonnal megjegyzem, hogyan alakuljon, mire tervezzen, és mire engedélyezzen, mire szabályozzon a hivatal -, jelenleg sok szakmai véleményben és sajtóban is megfogalmazott azon irányú környezet, hogy a jelenleg érvényben lévő, 2010-ig szóló villamoserőmű-építési programban meghatározott 3780 megawattos erőműépítésre nincs szükség, legalább 1500 megawattal alacsonyabb megvalósítást kéne tervezni. Én úgy gondolom, s több gazdasági szakember is megfogalmazta, mintegy 4000 megawatt építése indokolt. Bár elfogadom azt a tényt, hogy az elmúlt évek alacsony igénye az 1980-as évek közepi 41-41,5 milliárd kilowattóra összfelhasználás helyett a jelenlegi 38 milliárd kilowattóra villamos energia még mindig nem éri el az akkori szintet, a növekedés ezekben az években igen nyomott, de a 2000 utáni években feltétlenül szükség van az eredeti prognózis szerinti nagyságrend kapacitásainak megépítésére.

Az ilyen erőmű-fejlesztési program az energiakérdés megoldásán túl sok százmilliárd forint árbevételt biztosítana a magyar vállalkozóknak, és több tízezer ember foglalkoztatását biztosítaná. Mindez jelentősen hozzájárulna az ország gazdasági fejlődéséhez.

Köztudott, hogy az MVM '97 júliusában meghirdette az új erőművi kapacitások létesítésére vonatkozó pályázatot, mely kiírást a későbbiekben többször módosítottak, nevezetesen a létesítendő kapacitás mértékét, feltételeit, ütemét illetően. A csökkenés vélhető oka az volt, hogy a villamosenergia-szolgáltatás működési rendjére vonatkozó EU-irányelvek bevezetése, vizsgálata, legalábbis átmeneti időben jelentős villamosenergia-termelő kapacitás tartalék megjelenését valószínűsítette, és úgy vélték, mindez azzal a kockázattal jár, hogy az újonnan létesített kapacitások nem lesznek kellően kihasználhatók. Így valóságosnak tűnhet a hivatal fogyasztóvédelmi érdekfunkciójának megvalósításában az a cél, hogy ne létesülhessenek többletkapacitások, mert a többleterőmű kapacitáslekötése és hosszú távú villanyáram-szerződésére lekötött erőművek természetes módon emelik a villamos energia átlagárát, és kihasználatlanul esetleg nehezítik az inflációt csökkentő lépések ütem szerinti megvalósítását.

(14.30)

Úgy gondolom, hogy a döntés-előkészítésnél bizonyos szempontokat nem vettek figyelembe. Mire gondolok elsősorban? A kelet-európai környezetet, ahol világosan látható az EU-csatlakozás feltételeként benyújtott energiakoncepciókban, hogy a csatlakozni kívánó országok a várható elhúzódó gazdasági válság miatt rendkívül bizonytalanná váltak a szénpiacon és az energiapiacon, vagy amit az ukrajnai atomerőművek létesítésének várható ellehetetlenülése is tovább súlyosbíthat.

Mindenképpen számolni kell az import szénre alapozott erőműfejlesztési programok értékelésekor azzal, hogy a közép- és kelet-európai szubvencionált, dotált, exporttámogatott és minimális tranzitköltséget tartalmazó szenek eltűnnek, és az óceánon túli szeneknél is csak a dömpingszenek kaphatók meg olyan áron, ahogy ezzel a befektetők a versenyszférában számoltak a tüzelőanyagár-oldalon.

Arról nem kívánok szólni, hiszen a témakörtől eltérne, hogy ha megvizsgáljuk ezeknek a szeneknek a dömpingértékét s a versenytörvénnyel szembeni elvárásait, akkor valószínű, hogy más problémák is kiderülhetnek. Az EU valószínűleg korlátozni fogja az EU-kapcsolódás során Kelet-Európából származó villamos energia importot, hiszen az ottani árképzési, regulációs és szabályozási elvek nem felelnek meg az EU-feltételeknek. Az orosz gazdaság energiaválsága tovább súlyosbíthatja a hazai ellátásbiztonság szempontjainak erősítését. Kérdéses a Németországban számottevő tartalékkapacitás, de mint ahogy tudjuk, az új szociáldemokrata-zöld koalíció várhatóan az atomerőművi leállítási programot megvalósítja.

Talán nem véletlen az a tény sem, hogy a jelenlegi magyarországi villamosenergia-növekedési ütem Európában alulról a második legalacsonyabb prognosztizált ütem, s úgy gondolom, hogy ez sem biztos, hogy megállja a helyét.

A MEH beszámolójában is szerepel, hogy az energetika körén belüli hatékonyságjavító lehetőség egyik eleme az energiatermelő berendezések hatékonyságának javítása, önfogyasztásuk csökkentése. Ebben jelentős tartalékok vannak, s mivel több mint 1000 megawattra tehető kifejezetten korszerűtlen, rossz hatásfokú, nagymértékben környezetszennyező erőművek teljesítménye a magyar energiarendszerben még megvan, ez külön javíthatja az ez irányú előrelépés lehetőségét. Ezen erőművek helyett létesítendő új berendezések energetikai hatásfoka közel kétszerese lehetne az elavult berendezésekének, környezetszennyezésük pedig töredékére csökken.

Sajnos, úgy látszik azonban, hogy ezek az elmondottak, bár minden bizonnyal pusztába kiáltott szempontok, hiszen a kapacitástender kiírásánál, értékelésének számbavételénél kizárólagosan a társaságszintű forint/kilowatt ajánlatok, a társasági szintű profitérdek forint/kilowatt ajánlata dönti és döntötte el az erőműépítési sorolást. Nem számol, s nem épült be a rendszerbe az az elvárás, amit több helyen szintén európai példával tudnék igazolni; hogy például a nem zöldmezős erőmű-építési megvalósításoknál azok az infrastruktúrák... - például ha a pécsi erőmű helyén nem épül erőmű, a dél-dunántúli áramszolgáltató jelenlegi pécsi nagyfeszültségű és középfeszültségű hálózatának a vételezési lehetősége megszűnik, Paksról vagy máshonnan kialakítandó villamosenergia-hálózat kiépítése legalább ötmilliárd forint, a tevékenység megszűnésével járó ügylet legalább ötmillió közbefizetés-elmaradás, szja- és egyéb elmaradás, a bányakár, -bezárás, környezetvédelem legalább nyolc-tízmilliárd forint. Ezeket a költségeket nem tudom, hol fogja megtalálni a hivatal a legkisebb költség elvében; igaz, hogy nem a villamos energia árában, hanem máshol fognak megjelenni.

Az ellenőrzési funkcióról szólt Hatvani úr is, Lázár Mózes úr is, szeretnék e helyemről egy megjegyzést tenni: kérem az Energia Hivatalt, vizsgálja meg, hogy a villamosenergia-törvényben kormányhatározathoz rendelt erőműépítés-megvalósítás hogy folyhat, hiszen a villamostörvény előírja megfelelő kapacitások kormányzati, illetve parlamenti döntéskötelezettségét. A csepeli erőmű szinte példa nélküli, a város központjában, kondenzációs, nem legjobb hatásfokú erőművel épül, kormányengedély nélkül; ez az utó-ellenőrzési funkció és egyéb vizsgálatok szempontjára is vonatkozna.

Szeretnék még egy problémát felvetni, nevezetesen hogy gondokat fog jelenteni a megkötött EU-csatlakozás és a tényleges megvalósulás során az a helyzet, hogy ismereteim szerint a magyar kormányzat, az energetikai kormányzat semmiféle derogációt nem kért az energetikacsatlakozás és európai konformitás területén.

Az európai szén-, acélbizottságban több kolléga föltette a kérdést, hogy ebben vajon nem kéne-e Magyarországnak átmeneti előnyöket élvezni. Én ez ügyben különösen azt is hiányolom, hogy kevés volt ebben a szakmai egyeztetés, a társadalmi vita, az érdekegyeztetési vita. Én úgy gondolom, hogy ebben jelentős milliárdokat takaríthatott volna meg a magyar kormányzat, a magyar gazdaság az energiaszektor EU-konformitása kapcsán. Ezek sajnos nem történtek meg. Mindenesetre azt tudom mondani, hogy a legliberálisabb feltételeket felvállalva, derogációt nem kérve nem biztos, hogy egy lassúbb liberalizációval, egy higgadtabb, magyar hazai érdekeket és hazai ipart jobban védő menet nem felelt-e volna meg az engedélyezési, a szabályozási és egyéb oldalról.

Tisztelt Országgyűlés! Ismét hangsúlyozom, hogy fontosnak tartom a hivatal megerősítését, autonomitásának növelését. Ezért nagyon fontos lenne, hogy továbbra is törvényi szinten szabályozzák a hivatal működését, hatáskörét és kötelezettségeit. A hivatal vezetőit határozott időtartamra nevezzék ki, s visszahívásuk lehetőségét előre törvényben szabályozni kell, mint ahogy az európai és tengerentúli országok gyakorlatában és törvénymegvalósításában szerepel. A hivatal határozatainak felülvizsgálata a bíróság kompetenciája legyen.

Mindezeket figyelembe véve a Magyar Energia Hivatal beszámolóját nagyra tartom, elfogadásra javaslom, a kritikai megjegyzéseimmel és jobbító javaslataimmal együtt. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)