Felszólalás adatai

ELNÖK: Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki felszólalni vagy válaszolni az elhangzottakra. (Nincs jelzés.) Nem jelentkezett senki sem.

Így az utolsó napirend előtti felszólalás következik. Kovács Ferenc frakcióvezető-helyettes úr, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nevében kért szót a mai napon.

KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Minden év október 6-án az aradi vértanúkra emlékezünk. Újra és újra megtanuljuk a nevüket, elhelyezzük koszorúinkat, meghallgatjuk és elmondjuk emlékbeszédeinket. 1849. október 6-a nemcsak Arad miatt a leggyászosabb napja a magyar történelemnek, ugyanezen a napon Pesten kivégzik Magyarország első felelős miniszterelnökét, gróf Batthyány Lajost, akinek 200 évvel ezelőtti születése okán az idei esztendő Batthyány-emlékév lett. Azonban nem születése és nem is halála miatt van helye Batthyány Lajosnak a magyar történelem aranylapjain, hanem élete, politikai és közéleti tevékenysége miatt.

Tisztelt Képviselőtársaim! 1849. január 3-án az ekkor már nem miniszterelnök, de országgyűlési képviselő gróf Batthyány Lajos az öttagú küldöttség tagjaként Bicskére érkezett, hogy tárgyalásokat folytasson Windischgrätzcel. Windischgrätz csak a küldöttség négy tagját, köztük Deák Ferencet volt hajlandó fogadni, de Batthyányt nem. Másnap reggel Batthyány Lajos Deák Ferenccel arról beszélgetett, hogy az elutasító magatartás vajon nem valami őt fenyegető veszély előhírnöke lehet-e. Deák ugyan nem látott komoly okot az aggodalomra, de javasolta, hogy meneküljön el a volt miniszterelnök. Batthyány ekkor rövid gondolkodás után kijelentette: egypár hitvány év miatt nem leszek szökevény. Öt nappal később, január 8-án Pesten Windischgrätz parancsára letartóztatta az osztrák rendőrség, tíz hónappal később pedig, október 6-án Pesten golyó által kivégezték.

Tisztelt Képviselőtársaim! Batthyány miniszterelnöksége alatt - majdnem fél év volt ez - megteremtette az önálló, független állam működésének feltételeit, a szakminisztériumokat, az önálló pénzügyi rendszert és az önálló hadsereget. Urbán Aladár professzor úr ezt írja tanulmányában: "Batthyány Lajos emlékét jobban őrzi az örökmécses világa, mint egy szobor. A mécses olyan államférfira emlékeztet, aki ott bábáskodott a modern alkotmányok születésénél, de annak alakulására, fejlődésére nem lehetett hatással. Védelmében azonban életét áldozta. A mécses lángja nem egyszerűen a vértanúságra, hanem arra a kimagasló személyiségre emlékeztet szimbolikusan, aki a népek tavaszának magyar reménységeit igyekezett - szerencsésebb emlékezetű minisztertársaival együtt - megvalósítani."

Magyarország első felelős miniszterelnöke, hogy elkerülje a megalázó, akasztásos kivégzést, október 5-én öngyilkosságot kísérelt meg. Megmentették, de a nyakán olyan sebeket ejtett, amely után megadatott a golyó általi halál kegye. A reformkor kiválóságai, az 1848-49-es forradalom kiemelkedő személyiségei, a csaták áldozatai, az aradi vértanúk és a megtorlások kivégezettjei és meghurcoltjai valóban örök emlékezetre méltó résztvevői a magyar történelemnek.

Magyarország első felelős miniszterelnökéről azonban mintha elfeledkeztünk volna, mintha csak a közelmúltban találtunk volna rá; sajnos, általában csak tanulmányi szinteken. Gróf Batthyány Lajos szenvedélyesen, kompromisszum nélkül kitartott céljai mellett. Az elvek, amelyek alapján élt és dolgozott, nem saját érdekből táplálkoztak, hanem valóban tenni akart önmagán túl is. Itt a parlamentben, az akkori magyar parlamentben elhangzott beszédében egyszer kijelentette: "Csak olyat adjanak a szájamba, mely azt elhagyá. Azért állom magam." Azt hiszem, a mai kornak is üzenete lehet ennek a kijelentésének.

Ez Batthyány életének, azt hiszem, az igazi üzenete. A mi felelősségünk az, hogy meghalljuk-e ezt. Én még bízom benne, hogy igen. (Taps.)

ELNÖK: A kormány nevében Arató Gergely államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném megköszönni a képviselő úr hozzászólását, hiszen amikor visszanyúlunk a történelmünk egyik vagy másik nagy alakjához, amikor megemlékezünk róla itt a parlamentben, és ami ennél talán fontosabb, megemlékezünk róla a közösségekben, a városokban, a falvakban, ez mindig lehetőség arra is, hogy egyfajta erőt merítsünk, egyfajta támogatást találjunk ezekben a példákban. Hiszen Batthyány példájából talán legtöbbet a mártíromságáról tudunk, ez az, ami leginkább beépült a nemzettudatba. Pedig úgy van, ahogy képviselő úr mondja, sokkal fontosabb, sokkal lényegesebb útmutató számunkra ma az élő Batthyány, a cselekvő miniszterelnök, az első független magyar kormány vezetője, aki szinte a semmiből nagyon-nagyon nehéz politikai körülmények, pénzügyi körülmények, nagyon nehéz igazgatási és szervezési feladatok között létrehozott egy működő államigazgatást, egy működő kormányzatot, egy olyan kormányzatot, amely sok-sok megpróbáltatáson keresztül, katonai támadáson és politikai megosztáson keresztül is működni tudott.

Igaza van képviselő úrnak abban is, hogy Batthyány Lajos öröksége talán még nem foglalta el méltó helyét. Nem foglalta el, mert ahogy a korban is, a történelmi emlékezetben is bizony ez a nagyon is saját útját járó, szuverén személyiség nem fért bele semelyik történelmi klisébe, nem fért bele semelyik előre legyártott történelemszemléletbe, mert forradalmárnak nagyon is arisztokrata volt, de arisztokratának nagyon is rebellis; egyszerre királyhű, és mégis demokrata. A sokfajta politikai iskola, a sokfajta torzító, egyszínű szemlélet közül egyik sem talált magában előképre.

(9.50)

Amikor idén a Batthyány-emlékévet ünnepeljük, amikor arra keressük együtt, közösen a jó alkalmakat, hogy egy kicsit megerősítsük ezt az emlékezetet, akkor éppen ez az emberi, politikusi magatartás az, amit nekünk magunknak is itt a Házban érdemes átgondolnunk, az a fajta magatartás, amelyik a saját útját járta, amelyik nem hajlott a korszellemmel, amelyik nem menekült, ha veszélyben van, amelyik vállalta szavainak és tetteinek következményeit.

Azt is el kell mondanom, képviselő úr, hogy bármennyire is fontos a Batthyány-emlékév, bármennyire is fontosak az országos megemlékezések, igazán akkor lesz sikeres ez a megemlékezéssorozat, ha a helyi közösségek, a falvak, a városok, a megyék is érzik ennek a fontosságát. Éppen ezért szeretném megköszönni a képviselő úrnak nemcsak a mostani felszólalását, hanem azt a tevékenységét is, amelyet saját közösségében végez Batthyány Lajos emlékének ápolása érdekében.

Én azt kívánom mindannyiunknak, hogy tudjunk meg többet Batthyány Lajosról, olvassunk többet Batthyány Lajosról és Batthyány Lajostól; én hiszem azt, hogy nemcsak nekünk személyesen, hanem az országnak is javára válik.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)