Felszólalás adatai

ELNÖK: Almássy Kornél, az MDF képviselője, kérdést kíván feltenni az oktatási és kulturális miniszternek: "Bukás a tanévnyitón?" címmel. A miniszter úr, halaszthatatlan közfeladata ellátása miatt, válaszadásra Arató Gergely államtitkár urat jelölte ki.

Kérdezem a képviselő urat, hogy elfogadja-e a válaszadó személyét. (Jelzésre.) Jelzi, hogy igen, így a képviselő urat illeti a szó.

ALMÁSSY KORNÉL (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tegnap a közszolgálati adó heti politikai magazinműsorában Hiller István oktatási és kulturális miniszter a tévénézők előtt beismerte, hogy a baloldali oktatáspolitika az elmúlt öt évben csődöt mondott. Beismerte, hogy öt évvel ezelőtt egy átlagos magyar iskola közelebb volt Európához, mint most. (Közbeszólás az MDF padsoraiból: Így van!) Beismerte, hogy ma az általános iskolás gyermekek alapképességei - írás, számolás és szövegértés - területén egyértelműen visszaesés tapasztalható az öt évvel ezelőtti állapotokhoz képest.

A kormánynak a fenti eredményeket úgy sikerült elérnie, hogy az elmúlt öt évben elvileg nőttek az oktatási fejlesztésre fordítandó források, és az egy tanárra jutó gyerekszám kezdi elérni a nyugat-európai szintet, egyszóval az infrastrukturális mutatók pozitív irányba változtak állítólag.

Mi lehet a háttérben, kérdezhetnénk, ha maga a miniszter úr a tegnapi nyilatkozatában nem adná meg azonnal a választ erre a kérdésre. A válasz egyszerűen és tömören: az oktatást szétziláló reformkapkodás. Bővebben a miniszter úr szavaival: túlságosan sok olyan helyi és országos döntés született, amelyek ellentmondóak voltak egymással, amelyek megszüntették azt a légkört, amit egy jó pedagógus egy tanteremben, amikor együtt van húsz diákkal, meg tud teremteni. Túlságosan nagy a bürokrácia, és le kell venni minél több terhet a pedagógusokról.

Erre azt is mondhatnánk, bárcsak az oktatáspolitikában se csináltak volna semmit, de sajnos csináltak. Ennek eredménye a magyar közoktatás példátlan hanyatlása. Mi nem kételkedünk abban, hogy fontos dolog például a digitális táblák kérdése, de ha az oktatási kormányzat elismeri, hogy ötéves tevékenykedése az oktatás két fő feladatában, a mindennapi élethez szükséges képességek elsajátításában, illetve a társadalmi környezetből adódó különbségek mérséklésében csak ártott, akkor erre csak azt mondhatjuk, hogy Hiller István már a tanévnyitón megbuktatta magát és a kormányzati oktatáspolitikát. (Közbeszólás az MDF padsoraiból: Úgy van!)

A Magyar Demokrata Fórum azt kérdezi, hogy meddig tarthat ki (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) a kormány a saját bukott oktatáspolitikája mellett.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Válaszadásra megadom a szót Arató Gergely államtitkár úrnak.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Különösen megtisztelő a minisztérium számára, hogy a képviselő úr és az MDF egésze ilyen figyelemmel követi a minisztérium vezetőinek nyilatkozatait. Az nyilván kicsit kevésbé örvendetes, hogy a miniszter úr nyilatkozatából, úgy tűnik, a képviselő úr csak bizonyos elemeket ragadott ki, és talán kevésbé volt alkalmas, mint hajlandó arra, hogy összefüggésekben vizsgálja ezt a nyilatkozatot.

Hadd emeljek ki néhány tényt az oktatás területéről, amelyeket nem árt, ha a képviselő úr is ismer, és azt remélem, hogy el is ismer. Ezek közül a legfontosabb talán az, hogy az oktatás - és ezt a képviselő úr bizonyára jól tudja - egy olyan folyamat, ahol a változások, a bevezetett intézkedések bizony csak hosszú évek múltán érik el az eredményüket. Mert amikor most például arról beszélünk, hogy milyen eredményt érnek el a magyar diákok 15 éves korukban, tehát nyolc év elvégzése után a nemzetközi vizsgálatokon, akkor bizony azok a diákok, akik ezeken a vizsgálatokon ma részt vesznek, olyan diákok, akik az iskolarendszer logikája szerint valamikor '97-98 körül iratkoztak be ezekbe az oktatási intézményekbe.

Ez azt is jelenti, képviselő úr, anélkül, hogy nagyon részletesen vitatnám az ön állításait - a viszontválaszban talán majd lesz rá mód -, hogy amikor az oktatási folyamatokat egy 2003-ban vagy 2005-ben elvégzett vizsgálat alapján elemezzük, akkor bizony érdemes hosszabb távon elemezni. Ha az oktatásban szeretnénk eredményeket elérni, akkor egyfajta politikai türelem és konszenzuskeresés is szükséges. Nem szerencsés az a fajta megközelítés, amelyik úgy tesz, minthogyha egy év helyes oktatáspolitikája vagy akár négy év oktatáspolitikája egyik pillanatról a másikra megváltoztathatná az oktatás helyzetének egészét.

Hozzá kell tennem, hogy a kompetenciaalapú vizsgálatok is azt mutatják, hogy azokon az évfolyamokon már megkezdődött a javulás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), amelyek alacsony évfolyamok, például a negyedik évfolyamon, de kétségkívül sok teendőnk van még, ebben egyetértünk. (Szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Válaszadásra megadom a szót a képviselő úrnak.

ALMÁSSY KORNÉL (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kiragadtam a mondatokat, előttem van az Observer médiafigyelője, amiben szó szerint benne foglaltatnak ezek a mondatok, amiket az előbb idéztem.

Valóban, az oktatás egy hosszú folyamat, de a miniszter úr az elmúlt öt évről beszélt. Akkor itt valami mégsem stimmel! Illetve még egy dolgot tudok feltételezni, hogy valószínűleg a koalíciós partner, a Magyar Bálint vezette oktatási tárca tevékenységét ítélte meg a miniszter úr. Akkor meg azt gondolom, önök között kellene rendet tenni, hogy az oktatás valójában miért jutott ilyen szintre, amilyen szintre jutott az elmúlt öt esztendőben.

Az elmúlt néhány évben, 2004-ben, 2006-ban, 2007-ben módosították a közoktatási törvényt. A közoktatási törvény módosításai gyakorlatilag teljesen követhetetlenek már nemcsak a törvényhozók számára, hanem a pedagógusok számára. Azt gondolom, hogy amikor reformról beszélünk, akkor erről is jó lenne szót ejteni.

Jó lenne végre olyan intézkedéseket és olyan reformokat hozni, amelyekkel a szféra nagy része egyet tud érteni, és amelyekben valamifajta konszenzus alakul ki. Úgy látszik, ezek a kérdések és Hiller miniszter úr szavai is azt mutatják, hogy az elmúlt öt év oktatáspolitikája teljes kudarc volt. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbeszólás az MDF padsoraiból: Így van!)

ELNÖK: Viszontválaszra megadom a szót Arató Gergely államtitkár úrnak.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy van ez, képviselő úr, hogy amikor lerakta a papírját, és elkezdett a saját gondolataiból beszélni, abban a pillanatban sokkal könnyebben találunk már közös pontot.

Mert abban bizonyosan egyetértünk, képviselő úr (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Összevissza beszél!), hogy az oktatásnak elsősorban bizony nem szabályozásra, jogszabályi változásokra van szüksége, hanem arra, hogy több támogatást, több segítséget kapjanak az iskolák. Ha a miniszterelnök úr beszédét megfigyelte, márpedig a képviselő úr itt volt, akkor (Dr. Pósán László: Miért vonjátok ki a pénzt?) hallhatta azt a 10 pontot, amelyik egy vitaalap - amelyikről bizonyosan a képviselő úrnak és frakciótársának is van véleménye, aki ott kiabál ön mellett -, de ami lehetőséget teremt arra, hogy vitatkozzunk arról, helyes-e egy kollégiumi program; helyes-e az óvodáztatás kiterjesztése; helyes-e az, hogyha az ösztöndíjakon keresztül több segítséget kapnak a hátrányos helyzetű tehetséges hallgatók. És akkor beszélhetünk arról, hogy mi a helyes módszer, mi a helyes eljárás. (Dr. Pósán László: Tegyétek vissza a pénzt!)

Tehát, képviselő úr, ezek a programok persze az elmúlt öt év oktatáspolitikáján alapulnak, de abban egyetértünk, hogy új korszakra van szükség az oktatáspolitikában, arra, hogy több segítséget, több támogatást kapjanak az óvodák, az iskolák, a kollégiumok.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Gyér taps!)