Felszólalás adatai

ELNÖK: Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Sándor Klára frakcióvezető-helyettes asszony, az SZDSZ-ből.

DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Évek óta beszélünk már arról, hogy sok magyar iskolában elkülönítve oktatják a cigány és nem cigány gyerekeket, de a napokban két olyan esemény is történt, ami aktualizálta, hogy újra foglalkozzunk itt a Házban is a témával, az iskolai szegregációval.

Az egyik a kerepesi iskola jól ismert esete. Az iskola jogsértő gyakorlatainak a föltárása és a szankciók kiszabása természetesen örvendetes. Az iskolai szegregáció ellen először Magyar Bálint oktatási miniszter lépett föl nagyon határozottan, és örülünk annak, hogy ebben a ciklusban is következetesen folytatódik az a munka, amit öt éve elkezdtünk.

Kevésbé örvendetes viszont, hogy vannak, akiknek semmilyen bizonyosság nem elég ahhoz, hogy megváltoztassák korábbi véleményüket. Veres András püspök még a Katolikus Püspöki Konferencia titkáraként 2005-ben az esélyegyenlőség és az emberiesség nevében - ő fogalmazott így - tiltakozott az ellen, hogy egy csoportban tanuljanak a halmozottan hátrányos helyzetben élő, és ahogyan ő fogalmazott, a szellemileg, lelkileg egészséges tanulók, mondván, hogy a gyengéknek további kudarcokat jelent együtt lenni a jókkal, a jókat pedig visszahúzzák a gyengék.

Veres püspök a napokban újra azt nyilatkozta, káros, ha - megint őt idézem - válogatás nélkül egy osztályba eresztik a testi vagy szellemi sérüléssel született gyerekeket, a súlyos magatartászavarral küszködőket és a jól fejlődő diákokat, miközben, ahogy ő véli, bezárják a kisegítő iskolákat. Nyilván a püspök úr is tudja, hogy a kisegítő iskolákat nem zárják be. A speciális oktatást igénylő, súlyosan értelmi fogyatékos és a fogyatékkal élő gyerekek iskolái ma is működnek.

Ezzel szemben "Az utolsó padból" elnevezésű program egyértelműen megmutatta: Magyarországon azért volt még nemrégen a ténylegesnél két és félszer több kisgyerek enyhe értelmi fogyatékosnak nyilvánítva, hogy a "normál" osztályokban ne kelljen bajlódni a majdnem mindig halmozottan hátrányos helyzetű és majdnem mindig cigány kisdiákokkal. Az integrált oktatás annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy ne zárjuk ki őket már életük első éveiben a magyar társadalomból, hogy ne vágjuk el továbbtanulási, szakmaszerzési lehetőségeiket már hatéves korukban.

Nem tudom, hány kutatási eredménynek kell még bizonyítania, hogy a sokszínű gyerekközösségek nem frusztrálják a gyengébben tanuló és a sajátos nevelési igényű gyerekeket. Ellenkezőleg: a jobban teljesítő gyerektársak és a természetesen kialakított közösség jelentősen hozzájárulhatnak fejlődésükhöz. Nem tudom, hány kutatási eredménynek kell még bizonyítania, hogy a jobb tanulókat nem hátráltatják a gyengébben tanulók.

(9.30)

Viszont együtt tanulják meg, hogy a társadalomban bizony vannak szegények és módosak, kiugróan tehetségesek, átlagos képességűek és lassabban haladók, vannak, akiknek segítségre van szükségük, és igenis vannak, akik tudnak segíteni nekik. Ahhoz, hogy később egészséges, igazságos és együtt érző társadalomban élhessenek majd együtt, ez a fajta társas ismeret elengedhetetlen.

A püspök úr által hangoztatott, de másoktól is sokat hallott nézetek akarva-akaratlanul azokat erősítik meg, akik fenn akarják tartani a gettókat, ha etnikai alapon tilos, akkor álszent módon a képességek eltéréseire hivatkozva. Hiába a szociáldemokrata-liberális kormány minden igyekezete az iskolai szegregációban is megjelenő magyarországi rasszizmus leküzdésére, ha társadalmi véleményformálók, legyenek akár politikusok, akár egyházi emberek, nem hajlandók megszabadulni az előítéletes beidegződésektől.

Azt gondolom, minden írástudónak fel kell ismernie a saját felelősségét a szégyenletes szegregáció megszüntetésében. Különösen érvényes ez az írás ismerőire, hiszen sokan vagyunk, akik szerint, amikor Jézus meggyógyította, akkor befogadta, ha tetszik, a közösségbe integrálta a sántákat, vakokat, némákat, nem pedig elzárta őket a többiektől, és etnikai megkülönböztetés nélkül fogadta el és fogadta be az embereket, különösen a gyermekeket. Ezért természetesebbnek látnám, ha a püspök úr javaslatokkal állna elő, és jó példákat mutatna fel arra, mondjuk, az egyházi iskolák gyakorlatából, hogyan szüntethetők meg a gyerekgettók és a szaloncigányozás Magyarországon.

A liberális hagyományokhoz híven mi erre szeretnénk mielőbb megoldást találni, ezért kérjük Gusztos Péter képviselőtársammal együtt és nem először a Magyar Országgyűlést, kezdje meg végre munkáját az iskolai esélyegyenlőségi és integrációs albizottság, mert nagyon sok a dolgunk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Az elhangzottakra Arató Gergely államtitkár úr kíván válaszolni.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Nem kétséges, hogy az egyik legfontosabb, legizgalmasabb kérdése nemcsak egyszerűen a közoktatásnak, de az ország jövőjének is az, hogy tudunk-e olyan oktatási rendszert teremteni, amelyben minden gyerek fontos, amelyben minden gyerek lehetőséget kap.

Azt gondolom, azt látom, hogy ez egy olyan probléma, ahol sokfajta szempontot, sokfajta megközelítést, sokfajta fontos és lényeges körülményt kell figyelembe venni, és olyan egységes megoldást kell találnunk, amelyben egyaránt találunk arra lehetőséget, hogy hogyan lépjünk fel a jogsértések ellen, és arra, hogy hogyan nyújtsunk segítséget azoknak, akik el akarnak indulni egy jobb gyakorlat, egy igazságosabb, tisztességesebb gyakorlat irányába.

Mert vannak olyan esetek - és nem kétséges, ilyen a kerepesi általános iskola esete -, ahol már nincs más lehetőség, nincs más választás, mint a rendelkezésre álló összes eszközzel fel kell lépni a jogsértés megszüntetésére. Mert ha egy iskola diákokat zár ki az oktatásból, akkor megsérti ezeknek a diákoknak a jogait, és megsérti azt a nagyon fontos érdeket, amely ahhoz fűződik, hogy Magyarországon mindenki tisztességes, jó oktatásban részesülhessen.

Azt mondom, hogy ez fontos közös érdek, hiszen az a diák, akit ma kizárunk az iskolából, azt kizárjuk a holnap társadalmából is. Annak a diáknak a számára nem kínál esélyt ez az oktatási rendszer. Ezért döntött úgy az oktatási hivatal, helyesen, hogy a kiszabható maximális büntetést alkalmazza ennek az iskolának az esetében, és hozzáteszem, ezért döntött úgy, hogy először alkalmazza azt a szabályt, amely személyes felelősségre vonás, szabálysértési eljárás megindítását is lehetővé teszi az esélyegyenlőséget, a diákok jogait szándékosan megsértő intézményvezetővel szemben.

De tudjuk azt, hogy ezzel a munka nincs elvégezve. Sokan azt kérdezik tőlünk, hogy Kerepesen miért nem inkább segítetek. Több alkalommal ajánlottuk az iskolának, ajánlottuk az önkormányzatnak a minisztérium szakértőinek segítségét, éppen azért, hogy megszűnjön a jogsértés. És ma is ezt mondom. Minden olyan iskolának, minden olyan önkormányzatnak, amely meg akarja szüntetni a szegregáló gyakorlatot; minden olyan pedagógusnak, aki szeretne segíteni a diákjainak, és szeretne jobb körülményeket teremteni a diákjainak, az oktatási tárca - és azt hiszem, hogy nemcsak az oktatási tárca, de a parlament többsége is - kezet nyújt, támogatást nyújt, mert azt szeretnénk, hogy megszűnjenek ezek a gyakorlatok, azt szeretnénk, hogy az integráció jó gyakorlata alakuljon ki az országban.

Mert, tisztelt képviselőtársaim, erről is sokat beszéltünk, ez nem egy könnyű feladat. Félreértés ne essék: az integráció nem azt jelenti, hogy egy csoportba, egy osztályba egyszerűen összezárjuk a diákokat egymással, mint ezt valaki kifogásolta itt a parlamentben. Nem, képviselőtársaim, nem ezt jelenti az integráció.

Magyarországon négy éve működik az integrált pedagógiai rendszer, amelynek éppen az az értelme, hogy milyen módon kaphat segítséget egy-egy iskola abban, hogy úgy működjön, hogy minden diák számára megfelelő oktatást tudjon nyújtani. Mert azok a jó tapasztalatok, amelyeket képviselő asszony említett, és amelyeket valóban tudományos kutatások, komoly felmérések igazolnak, hogy tudniillik ezekben az integráltan működő iskolákban nemcsak a hátrányos helyzetű, nemcsak a roma diákok teljesítménye javul, de bizony javul azoknak a diákoknak a teljesítménye is, akik a többséghez tartoznak, ezek akkor érvényesek, ha megfelelő pedagógiai módszereket, segítséget, szakmai támogatást kapnak ezek az intézmények.

A következő nemzeti fejlesztési tervben közel megötszörözzük azt az összeget, amit ilyen típusú szakmai támogatásra fordíthatunk, és ezt azért tehetjük meg, mert azt látjuk, hogy van érdeklődés, hogy a magyar iskolák, a magyar önkormányzatok jó része szeretne változtatni. Éppen a képviselő asszonynak nem kell elmondanom, hogy Szegeden mi történt az elmúlt időszakban, de ugyanúgy említhetném éppen Hódmezővásárhelyt is, ahol egy fideszes többségű önkormányzat vitt végbe egy kiváló integrációs modellt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Asszony! Ön említette az egyházak felelősségét. Azt szeretném önnek mondani, hogy az általunk is ismert, nem mindig szerencsés gyakorlat, és az ön által említett, számomra roppant visszatetsző nyilatkozatok ellenére is mi az egyházakat szövetségesnek szeretnénk megnyerni ebben a programban, mert azt gondoljuk, hogy az egyházak vállalt és vallott társadalmi küldetése azt jelenti, hogy szövetségeseink, partnereink lehetnek annak érdekében, hogy jobb lehetőséget kínáljunk minden gyereknek.

Ma is sok lelkész, sok pap, sok helyi közösség vállal ilyen típusú szerepet. Mi bátorítani, támogatni szeretnénk őket, és arra kérjük az egyházak vezetőit, az egyházak híveit és papjait, hogy támogassanak minket, hogy alakítsunk ki egy jó együttműködést ennek érdekében azért, hogy érvényesülhessen az "engedjétek hozzám a gyerekeket" szelleme.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)