Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Tisztelt Államtitkár Úr! Az én véleményem szerint egy nagy jelentőségű törvény vitáján veszünk most részt formailag nem egy témában, hanem valóban számos témát felölel ez a törvénycsomag-javaslat, amelyet az államtitkár úr elénk terjesztett, van azonban néhány olyan kulcsmomentum, amelyről nagyon nagy biztonsággal mondom, hogy a szakmában, a szakmapolitikában és az ennél jóval szélesebb nyilvánosság előtt is sokat fogunk még beszélni.

Durván tíz képviselő van most az ülésteremben, tisztelt elnök úr  ez egyhuszada a magyar Országgyűlés képviselőinek , miközben egészen biztos vagyok benne, hogy a törvényjavaslat vagy egyáltalán az az ügy, amelyről beszélünk, úgy a közeli jövőben, mint amikor majd a távoli jövőben ennek az ülésnek a jegyzőkönyvét olvassák és elemzik, nagy jelentőségűnek fog minősülni. Ezért én nem tartom pejoratívnak azt, hogyha a magyar Országgyűlés megválasztott képviselői politikai vitát folytatnak  miért lenne ez negatív? Miért lenne ez pejoratív?

Különböző módon gondolkodunk országról, hazáról, nemzetről, Európáról, és ezeket az értékkel rendelkező gondolatokat összeütköztetni, ez például egy képviselő hivatása. Az sem baj, hogyha szakmai érvekkel is alá tudja támasztani a meggyőződését, és ezért két olyan kérdésben szívesen vállalom a vitát az államtitkár úrral és értelemszerűen a kormánnyal, hiszen annak a képviseletében mondta el, amelyben nemcsak a törvényjavaslat leírt szavai, mondatai, hanem a törvényből sugárzó koncepció, a mögöttes, ahogy szokás mondani: a törvény szelleme, az, amit kifejez, hogy vajon ez az az iránye, amelyet követni érdemes. És javaslom, hogy ezt összefüggésében tekintsük; miközben az egyik ügy, amelyről szeretnék beszélni, kulturális, kulturális témakörben megfogalmazott állítás, a másik oktatási, de oly szorosan összekapcsolódnak, hogy én magam is alig tudom szétválasztani a gondolataimban.

Ugye, tényszerűen mégiscsak arról van szó, hogy létrehoznak egy olyan központot, közgyűjteményi központot, amely hat jelentős, tekintélyében és súlyában eltérő, de saját szakmai területén lényeges szerepet betöltő közgyűjteményi egységet, múzeumot, illetve könyvtárt egy központ alá von. Én ezt érdekes koncepciónak tartom, érdemes megvizsgálni, hogy mire jó, nem eredendően azért, mert kormánypárti vagyok, elfogadni, vagy azért, mert ellenzéki vagyok, elutasítani, hanem a magyar kultúra, ezen belül a magyar közművelődés és közgyűjteményi jelen és jövő szempontjából megvizsgálni, hogy ez mire jó.

Pontosan azért lássuk át, hogy miről van szó! Létrejön tehát a már többször felsorolt intézményeinkből egy nem egyszerűen integráció, hanem afölött létrehozott vezéregység, amely vezéregység minden egyes hozzá tartozó részleget  ez hat  irányít. Az nem helyes meglátás, hogy ez egyszerűen integráció, mert nem arról van szó, hogy a tervezet összevonja a Magyar Nemzeti Múzeumot meg a Széchényi Könyvtárt meg még négyet, hanem létrehoz egy központot, egy irányító egységet, amelynek az irányítása alatt áll az előbb elmondott, valóban tekintélyes közgyűjteményi intézmények sora.

Ennek a központnak a vezetőjét a miniszter kinevezi. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatói tisztségére nemrég történt  sajátos körülmények között  pályázat, amelynek eredményeként, mint kiderült, aki ezt a tisztséget elnyerte, mégsem lesz a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója; korábban ugyan már elnyerte a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatói tisztségét, de azt sem ő fogja betölteni, hanem a miniszter kinevezi ezen központ vezetőjének, ő pedig kinevez olyanokat, akik egyébként biztos hogy nem nyerték el pályázat révén azon múzeumok vezetését, amelyeknek az élére kerülnek.

(18.50)

Ezt a metódust én nagyon figyelemre méltónak tartom. Azért tartom figyelemre méltónak, mert le kell tisztázni dolgokat a magyar kultúrában. Az nem megy, hogy pályázatot hirdetünk ország-világ előtt, és ez nem itt fordul csak elő először, majd aki elnyeri a pályázat révén a tisztséget, az ezt a tisztséget nem tölti be, aki pedig nem nyerte el, az kinevezés révén az intézmény vezetője lesz. Ez így nem tiszta. Akkor vállalja a miniszter azt a felelősséget, ami egyébként vitára alkalmat ad, de legalább tiszta. Azt mondja, hogy nem hirdet pályázatot, hanem kinevezi a vezetőt. Én ezt nem helyeslem, de ettől még világosabb, egyértelműbb.

(Folytatás 110/2-ben!)

2022-2026. országgyűlési ciklus Budapest, 2024. április 10. szerda 110/2. szám

Országgyűlési Napló

Egyébként is önöknek ezekkel a pályázatokkal valahogy mostanában nincs szerencséjük. Olyan fura dolog. Nekem is volt időszak, amikor felelősségem volt pályázatokat hirdetni és dönteni. De az nagyon sajátos, hogy elmondom előre, ki az, akit nem szeretnék egy adott intézmény élére, majd pályázatot hirdetek, aztán visszavonom, aztán megint pályázatot hirdetek, majd a harmadik pályázat eredményeként az lesz a vezető, akiről elmondtam, hogy nem lesz vezető. Ez a szakmát és a magyar művészeti élet nagyon széles rétegét felbolygatja. Önök most előállítanak ismét egy helyzetet, amiben nem világos viszonyokat teremtenek.

Kérem, olyan egyértelmű lenne, olyan egyszerű lenne, ha nekem itt, mondjuk úgy, személyi problémáim lennének. Minthogy döntési kompetenciám ebben nincs, nyugodtan mondhatnák, hogy az ellenzéknek nem tetszik a kinevezett vezető, kerüljön kormányra, aztán majd más lesz a beleszólása. Igaz is. De nekem nem személyi problémám van. Nekem konstrukcionális problémám van. Biztos, hogy nem kell mindannyiuknak ismerni a jelenlegi Kulturális és Innovációs Minisztérium belső szerkezetét, nekem azonban, minthogy ezzel a témával, ezzel a nagy területtel is foglalkozom, kutya kötelességem, ezért szívesen elmondom önöknek  nyilván nem államtitkár úrnak, hanem az érdeklődőknek , hogy a minisztériumban van egy közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkárság. Most létrehoznak egy közgyűjteményi központot a magyar államapparátuson kívül. Tisztelettel kérdezem: ezek után a kulturális államtitkárság ezen részlegének mi lesz a dolga?

Tudniillik ebbe a koncentrációba, ebbe a központba helyeznek döntési kompetenciát, hierarchiát, intézményt és pénzt. Mit fog csinálni ez a részleg? Azt javaslom, hogy egyelőre olyan javaslattal, amit még nem is terjesztettek a kormány elé, a magyar Országgyűlés előtt ne foglalkozzunk, legfeljebb annyiban, hogy ez a koncepció azért nagyon erőteljesen előszele annak, amit a sajtóban olvashattunk. És ha ez nem egyszerűen a közgyűjteményekre igaz, egyelőre csak feltételezni tudom, hanem a zenére, a színházra, a magyar kultúra majd’ minden részlegére, hogy mindenhol létrejön majd egy ilyen, amit most itt, ezen a területen közgyűjteményi központnak nevezünk, akkor a magyar Országgyűlés képviselőjeként fel kell tennem a kérdést, hogy a magyar kultúra területén mi a célja a magyar állam apparátusával az aktuális magyar kormánynak.

Ez egy nagyon fontos kérdés, kérem. Amikor központosításról beszélünk, akkor annak a tartalma valójában történetileg más. Az igazi központosítás az lenne, amikor az állam hatalmi gépezetébe, szervezetébe, jelen esetben a kultúráért is felelős minisztériumba még több dolgot halmoznak fel, még jobban központosítanak, még több mindent oda hordanak. De itt nem erről van szó. Pont nem erről van szó. Mintha önök, az állam nevében eljáró kormány tisztségviselői és a kormány gondolatát és akaratát megtestesítő koncepció képviselője a parlamentben saját önnön akaratukból vonnák ki a területeket a magyar államapparátusból és tennék egy egészen más kontrollálható intézmény, a közgyűjteményi központ részévé.

Szerintem önök gyengítik a magyar államot. Ez nem erősítés. Ez a magyar állam és annak intézményesített és általunk, mint képviselők által kontrollálható formájának gyengítése. Ha ezt megcsinálják a zenében, a színházban, hogy mindennek lesz egy ilyen, az államapparátuson, a minisztériumon kívül első része, akkor azt gondolom, a magyar állam érdekei ellen tesznek. Ez nem használ a magyar államnak, ez gyengíti a magyar államot. Ez nem kulturális koncepció. Kérem szépen, gondolják ezt végig!

Hasonlóképpen egészen sajátos, amit a törvény tartalmaz a pedagógusképzéssel kapcsolatban, amikor is egy eddig, ezt a tevékenységet nem folytató intézményt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet bővítik, most még egyszer nem mondom el, államtitkár úr precízen elmondta, milyenfajta pedagógusképzéssel. Na, de a legnagyobb tisztelettel mondom önöknek, hogy ott, ahol ezt tervezik, attól négy és fél kilométerre van a magyar pedagógusképzés legnagyobb tradícióval rendelkező intézménye. Történetesen beütöttem, hogy ne rosszat mondjak. 4,7 kilométerre, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara attól a helytől 4,7 kilométerre van.

Én nem tudom, hogy pontosan mennyibe kerül, amit itt terveznek, az biztos, hogy sok tízmilliárdról van szó. Az én tapasztalatom szerint az az intézmény, amiben önök gondolkodnak, az legalább négyszáz új álláshely és intézménybővítés, amiről Jámbor képviselő úr mint a kerület helyi képviselője nyilván fog beszélni egy más aspektusból. Én azért mondom, hogy felesleges, mert egyébként 1635 óta nyilván nem helyben, de a magyar oktatásügyben egyedülálló és kontinuus módon ott folyik a legjobb színvonalú magyar pedagógusképzés.

Tudják, mennyit keres egy egyetemi tanársegéd két nyelvvizsgával, diplomával ott, 4,7 kilométerre? Minthogy megkérdeztem egykori évfolyamtársamat, aki tanszékvezető  ez mai adat -: bruttó 368 ezer forintot. Az, kérem, nettó 260 ezer forint. Megkérdeztem, hogy mennyit keres egy egyetemi adjunktus, aki PhD-vel rendelkezik már. Bruttó 420 ezer forintot, nettó 294 ezer forintot visz haza. Azt szeretném felvetni a legnagyobb tisztelettel, hogy ha a magyar állam jövőjéről beszélünk, akkor azokat a tízmilliárdokat, amelyeket most Józsefvárosban teljesen felesleges infrastrukturális fejlesztésbe kívánnának befektetni, nem lenne jobb  nem lenne jobb?  a létező, színvonalas és minden kritériumot rendben levőnek tartó Eötvös Loránd Tudományegyetemhez és társaihoz társítani.

Emeljék már meg ezeknek a kollégáknak a bérét és ne azzal foglalkozzanak, hogy párhuzamos intézményeket hoznak létre! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)