Felszólalás adatai

KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Áder János képviselőtársam, frakcióvezető úr azzal fejezte be, hogy köszöni, hogy meghallgattuk. Mondhatnám, nagyon szívesen, én meghallgattam, és azt tudom mondani, hogy az általa elhasznált mintegy 33 perc nem volt elegendő arra, hogy a Fidesz nevében egyetlenegy javaslatot megfogalmazzon a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Csak egyet - nem vagyok nagy igényű, egyet kellett volna.

Szembesítette a Házat a korábban elhangzott ígéretekkel, ami helyes dolog egy ellenzéki vezérszónok részéről. Még helyesebb lett volna, ha hallunk valamit a sajtótájékoztatókon egyébként bejelentett alternatív költségvetéssel kapcsolatban. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Várd ki a végét!) Miután erről nem hallhattunk semmit, az embernek az a várakozása támad, hogy ez megint egy ugyanolyan blöffgyűjtemény lesz, mint amilyen az idei költségvetéshez beadott fideszes módosító javaslatok összessége volt. Ezért azután most már különös izgalommal várom, mi lesz ezeknek a módosító javaslatoknak a tartalma. Fel fogjuk a közvélemény figyelmét hívni arra, hogy a Fidesznek ismét nincsen semmilyen mondanivalója a jövő évvel kapcsolatban. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem hallottad!)

Ami pedig magát a költségvetés készítését illeti, természetesen egy kormányzat akkor jár el helyesen, ha szembenéz a valósággal, ha szembenéz azokkal az objektív körülményekkel és azokkal a determinációkkal, amelyek meghatározzák a költségvetés kereteit, és ha ezekkel szembenézett, akkor ezeknek megfelelő választ ad a költségvetés készítése során. És azt gondolom, nem árt ismét ezeket a determinációkat sorra venni.

Mindjárt az első, amelyről egyébként itt már szó volt, a világgazdaság helyzetének alakulása. Ez azért érdekes, tisztelt képviselőtársaim, mert egy ilyen kicsi, nyitott gazdaság, mint amilyen a magyar gazdaság, egyszerűen nem függetlenítheti magát ezektől a körülményektől. Rögtön hozzá kell tennem: ráadásul, ha egy ilyen gazdaságtól azt várjuk, hogy fejlődjön és növekedjen, akkor éppen a nyitottsága miatt ez nem történhet másként, mint export vezérelte pályán - erre a későbbiek során majd még vissza fogok térni -, merthogy tisztelt képviselőtársaim, a külső konjunktúra lanyhulása - ez egyébként a legújabb kori magyar gazdaságtörténelmünk során már számtalanszor bebizonyosodott - nem helyettesíthető a belső kereslet felpumpálásával.

Ezt azért tartom szükségesnek elmondani, mert Varga Mihály képviselőtársunk az imént megint büszkén mondta, hogy 2000 után a kormány reagált, élénkítette a belső keresletet, és hurrá, ennek milyen áldásos következményei lettek. Most persze tekintsünk el attól, hogy, mondjuk, 2000-ben az 5 százalékot meghaladta a gazdasági növekedés, amikor meg önök átadták a kormányzást, 2,7 százalék volt, vagyis úgy tűnik, az áldásos körülményeket illetően is van vitánk egymással.

De ne felejtsük el, hogy ennek azután különböző következményei lettek. Először is: ennek a következtében növekedett az import, amelynek persze két következménye volt. Egyrészt a magyar vállalkozások ezekkel az importtermékekkel találván szembe magukat piacaikat vesztették, ez összefügg a forint árfolyamának mesterséges alakításával is. Másrészt ennek következtében nőtt az ország külső eladósodása. De ez a mesterséges belső keresletélénkítés járt a megtakarítások csökkentésével, amelynek azután persze olyan következménye volt, hogy ez ilyen módon nem fedezte az egyébként növekvő hiányt, ami persze szintén az élénkítés következménye volt. Ennek is az lett a másik következménye, hogy nőni kezdett az ország külső eladósodása. Említettem, ennek következménye volt a hiány növekedése, és mindezekkel együtt, mindezek eredményeként a külső finanszírozási igény növekedett, és ezért van az, hogy az eladósodás ismét elkezdett növekedni; nem most, tisztelt képviselőtársaim, hanem az előző kormány utolsó időszakában.

Ha már itt tartunk, és itt a különböző ígéretekkel szembesítette az ellenzék például Medgyessy Péter miniszterelnököt, azzal, amit a kampányban mondott, két dologra azért hadd hívjam fel a figyelmet. Egyrészt abban a kampányban az én emlékeim szerint meglehetősen nagy ígéretverseny zajlott a két nagy párt között, ami a végén összeadva 1700-1800 milliárd forintnyi összeget mutatott, amiről már akkor is lehetett látni, hogy finanszírozhatatlan lesz. Ebből például szerencsés lenne olyan tanulságokat levonni, hogy ezt nem szabad, mert ezek majd teljesíthetetlen ígéretekként jelennek meg, és természetesen a választópolgárok félrevezetéseként, bár erre a kérdésre is vissza fogok térni a későbbiek során.

Mindenesetre a kormányzat, ahogy említettem, ha számba akarja venni a körülményeket, akkor nemcsak a külső körülményekkel kell kalkulálnia, hanem az elmúlt három év gazdaságpolitikájának a következményeivel is szembe kell néznie. Mert vitathatatlan, tisztelt képviselőtársaim, hogy a gazdaság teherbíró képességével nem számoló intézkedések sorozatát figyelhettük meg az elmúlt három évben. Ennek a következtében milliók életkörülményei javultak, és ez az egyik oldalon örvendetes. A másik oldalon azonban a bérek, a fogyasztás és a jólét növekedése nem kötődött semmilyen többletteljesítmény-elváráshoz, ennek következtében pedig a többlet felhasználásának nem volt meg a többletteljesítményekből származó forrása.

(12.20)

És valójában ez az a helyzet, amivel most a kormányzatnak számolnia kell, amit nem hagyhat figyelmen kívül senki, aki a jövő évi gazdaságpolitikáról vagy a jövő évi költségvetés-politikáról gondoskodik.

Ennek az egyik következménye a versenyképesség romlása, és ennek a versenyképességnek a romlása eredményezte aztán azt, hogy egyes cégeket be kellett zárni. Itt megint a magukra büszke ellenzéki képviselőtársaim figyelmét hadd hívjam fel arra a tényre, hogy ebben szerepet játszott a bérek gyors növekedése, szerepet játszott a forint mesterségesen erősen tartása, és szerepet játszottak az előbb említett folyamatok együtt a versenyképesség romlását eredményezvén - ez megint csak nem az elmúlt másfél év gazdaságpolitikájának következménye. És a versenyképesség romlásával függ össze az is, hogy a befektetők szándékaink ellenére elmaradtak, aminek aztán megint csak további egyensúlyi pozíciót rontó hatásai vannak. Természetesen determinációként kell kalkulálni a jövő évi költségvetést illetően a béremelések áthúzódó hatásával, merthogy ezek több száz milliárd forinttal terhelik meg a jövő évi személyi jellegű kiadásokat.

És itt hadd tegyek az ígéretekkel és azok teljesítésével kapcsolatban megint egy mellékmegjegyzést. Való igaz, mindkét nagy párt a választási kampányban - hogy úgy mondjam - elgaloppírozta magát. A miniszterelnök úr számára két választási lehetőség volt. Az egyik: rámutatni arra a tényre, hogy bizony, a gazdaság nem olyan állapotban van, mint ahogy azt a Fidesz hazudta éveken keresztül (Moraj a Fidesz padsoraiban.), és ha ennek következményeivel szembenéz, akkor ezek a lépések nem tehetők meg; vagy pedig állja a szavát, végrehajtja a száznapos programot, ezen keresztül megkísérli visszaszerezni a politika iránti bizalmat, de tudja, hogy abban az esetben, ha a várt világgazdasági konjunktúra, élénkülés elmarad, akkor ennek a következményeivel egyszer majd szembe kell nézni. Ez a szembenézés ideje, tisztelt képviselőtársaim. A miniszterelnök úgy döntött, hogy állja a szavát a száznapos programot illetően. Nem biztos, hogy ezt kifogásolni kell.

Megint hadd utaljak vissza arra, hogy volt egyszer ’98-ban is egy kampány, önök végezték, nagyon szép ígéretek hangzottak el. (Ujjaival nullát formálva mutatja:) Ennyit teljesítettek belőle. Ezt - a jegyzőkönyv kedvéért mondom - nullának kell értelmezni. (Derültség.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Determináció - bár hadd tegyem hozzá, hogy ezt én inkább a pozitív oldalon említeném - az uniós csatlakozás. Ez több szempontból is befolyásolja a költségvetés alakulását, hiszen egyrészt meg kell teremteni az uniós források fogadására vonatkozó intézményrendszert, egyáltalán a fogadást, és meg kell teremteni a társfinanszírozást. És itt megint hadd utaljak az Áder János által elmondottakra; ez sok területen igaz lesz egyébként az ő szavait illetően.

Önök mit tettek vajon az uniós csatlakozás intézményrendszerének kiépítése érdekében? Semmit! Mit tettek önök például a nemzeti fejlesztési terv kialakítása érdekében? (Dr. Kovács Zoltán: Több mint húsz fejezetet lezártunk. - Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Még nagyobb semmit! Semmit nem tettek önök annak érdekében, hogy ez a rendszer kialakulhasson. Hiába csóválja a fejét, képviselőtársam, mondjon csak egy darab intézményt, amit erre létrehoztak! És mindezt ennek a kormánynak kell rohamtempóban bepótolnia! Nyilván önök vagy nem gondolták, hogy EU-csatlakozás lesz, vagy pedig önöket a kérdés különösebben nem foglalkoztatta, ettől azonban a probléma létezik. A költségvetés ilyen módon is determinált, és természetesen ezt az intézményrendszert ki kell alakítani.

S van még egy determináció, tisztelt képviselőtársaim, ez pedig az, hogy ha a források változatlanul alakulnak vagy netán szűkülnek, ilyen körülmények között azokat nem lehet megfelelő módon, hatékonyan, nagyon megváltoztatva elosztani, csak abban az esetben, ha érdemi, gyökeres változtatásokat hajtunk végre azokon a rendszereken, amelyek ezeket a pénzeket felhasználják. Vagyis elveiben is újragondolt rendszerekre van szükség, és ez járulhat hozzá a korábbi arányok megváltoztatásához.

Ezért nagy probléma, tisztelt képviselőtársaim, hogy számos területen tizenhárom éve maradnak el a reformok, hogy nem történnek meg azok a nagy rendszerátalakító lépések, amelyek lehetővé tennék - érdemi módon most már -, hogy a szűkösen rendelkezésre álló forrásokat másként vagy akár jobban osszuk el, vagy akár másként, jobban, hatékonyabban használjuk fel. Ezért baj, hogy rendre elmarad az állam, a közigazgatás reformja, például az egészségügyi szolgáltatások reformja vagy egyéb közszolgáltatások reformja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a determinációk, és egy felelős kormánynak igenis szembe kell néznie ezekkel a problémákkal, nehézségekkel, és a jövő alakítása és megalapozása érdekében vállalnia kell a mégoly népszerűtlen intézkedéseket is. Ki kell mondani, hogy az eddigi gyakorlat nem folytatható. A jóléti rendszerváltás eddigi eredményei megőrzendőek, megőrizhetőek, ugyanakkor azonban most jelentős továbblépésre nincs lehetőség. Én egyetértek a miniszterelnök úrral abban, hogy volt bátorsága ezt kimondani.

És tudomásul kell venni azt is, tisztelt képviselőtársaim, hogy szigorú takarékosságra van szükség minden területen, ahol az lehetséges, egész egyszerűen azért, mert felelősek vagyunk az adófizetőknek, hogy mire költjük el a pénzüket, hogy feleslegesen szórjuk-e, vagy meggondoljuk, hogy mire költjük; egész egyszerűen azért, mert a másik oldalon meg azt nem lehet játszani, hogy folyamatosan, újra és újra az ő terheiket növelve akarjuk betömködni a különböző lyukakat. (Babák Mihály: Pedig ez volt!) Hát ez megy, tisztelt képviselőtársaim, így van, ’98 és 2002 között is már ez ment, és ez folytatódik… (Közbeszólásra:) Ne tessék már mondani nekem! (Az elnök csenget.) Akkor meg kell nézni, hogy ’98 és 2002 között növekedtek-e a terhek! Igen, növekedtek! Nõtt-e a központosítás? Igen, növekedett. (Domokos László: Ki nyerte a választást?) Csökkent-e az önkormányzatok támogatásának reálértéke? Igen, csökkent! Ez volt az önök elmúlt négy éve! Hiába próbálják itt rózsaszínre festeni! A festék, amibe mártogatnak, már az sem az, amire önök gondolnak!

Elég az hozzá, tisztelt képviselõtársaim, hogy a jövedelmek és a juttatások növekedésének a jövõben összhangban kell lennie a gazdaság teljesítõképességével. (Dr. Kosztolányi Dénes közbeszólására:) Tudom, hogy ezt például Kosztolányi képviselõtársam nem érti, de attól ez még így van, és ennek így is kell lennie. Ha nagyobb jövedelmet és nagyobb juttatásokat akarunk - márpedig természetesen akarunk -, akkor ehhez nagyobb növekedésre van szükség.

És íme, elõállt, hogy miért is van szükség arra, hogy most, a jövõre nézve a gazdaságnak adjunk prioritást. Azért, mert csak egy növekvõ, egészséges, fenntartható növekedési pályán mozgó gazdaság képes arra, hogy megtermelje azokat a többleteket, amelyeket aztán a gazdaság adta keretek figyelembevétele mellett szétosztva lehet jobb helyzetet teremteni a különbözõ területeken. Ez fordítva nem megy. Ha ezt tesszük, akkor ennek olyan következményei lesznek, mint amilyenekkel például most szembe kell nézni, és mint amilyenek következtében olyan intézkedésekre van szükség, amelyeket a költségvetés tartalmaz, és amelyeket önök kifogásolnak.

Ezzel szemben azt kell mondanom, hogy ez a költségvetés most valóban reális makroökonómiai helyzetelemzésre épül, szembenéz az elõbb felsorolt problémákkal, és általában figyelembe veszi azokat, ezekre kíván valamilyen választ adni. A cél a gazdaság versenyképességének fokozása, a gazdaság fenntartható növekedési pályára történõ állítása, éppen a jövõ megalapozása érdekében, és természetesen az európai uniós csatlakozás zökkenõmentességének elõsegítése érdekében.

Ha ebbõl a szempontból tanulmányozzuk a költségvetést, akkor világosan megmutatja, hogy az állami feladatellátás belsõ arányai megváltoztak. Mert ha a közösségi szolgáltatásokat nézzük - itt van a központi közigazgatási kiadások legnagyobb része -, akkor az összkiadáson belül ez 2002-ben 9,4 százalékot képviselt, ezzel szemben a jövõ évi költségvetésben 8 százalékot. Ez is mutatja, hogy amit mond a kormányzat - takarékos állam -, az megvalósul. A jövõ évtõl ebbe az irányba történnek lépések.

(12.30)

Ez persze azt jelenti másrészről, hogy a központi közigazgatás kiadásait mintegy 200 milliárd forinttal csökkenti a költségvetés az idei évhez képest. De hát a takarékosság jegyében ilyen lépéseket fel kell vállalni.

Ugyanakkor azonban azt is mondtam, hogy az életszínvonal eddig elért eredményei megőrizhetőek és megőrzendőek. Ezt mutatja az is, ha a jóléti funkciókat nézzük, hogy összességében jóléti kiadásokra mennyit költ a költségvetés, akkor ez az eddigi összkiadáson belüli 56 százalékos arányról 60 százalék fölé emelkedik 2004-ben, 2003-hoz képest több mint 9 százalékkal, az inflációt meghaladó mértékben növekszik. Ha számszerűsíteni kell, összességében 500 milliárd forinttal költ többet jóléti kiadásokra a költségvetés a jövő évben, mint az idei évben tette. Ezért merem bátran állítani, hogy az eddig elért eredmények valóban megőrizhetőek.

Végül érdemes szót ejteni a gazdasági funkciókról, mert a másik fontos cél a fenntartható növekedési pályára állítás, a versenyképesség fokozása. Ezekre a feladatokra összességében 20 százalékkal költ többet a költségvetés. Tehát valóban világosan látszik a prioritás. Ebben benne van a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése. Itt megint hadd térjek vissza az Áder János képviselőtársam által elmondottakra. Ha, mondjuk, a kormányzat a jövő évben 1 centiméter autópályát átad, ebben az esetben összehasonlíthatatlanul több autópályát épített az elmúlt két évben (Derültség a kormánypárti padsorokban.), mint amennyit az Orbán-kormány az első két évében épített. (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Dr. Mátrai Márta: Szégyen!)

Azután ha majd összehasonlítjuk 2002 és 2006 időszakát a '98-2002-es időszakkal, akkor megint azt tudjuk majd mondani, hogy arányaiban többszörös autópálya-építés történt ebben a ciklusban, mint az önök időszakában; megint csak azzal együtt is, hogy természetesen itt is folyik a múlt megszépítése, csak a helyzet az, hogy a valóság ezzel szemben más. Ezt mondanám azért is, mert Áder János szorgalmazta, hogy nem szabad hazudni. Akkor kezdje mindjárt magánál! (Derültség a kormánypárti padsorokban.)

Egyébként pedig megindul a 4-es metró építése, az említett Vásárhelyi-terv kivitelezése megtörténik. Kérdezem, hogy mi történt e téren például az elmúlt négy évben, hogy a metróról már ne is beszéljünk. Bár a kérdésre szívesen visszatérek majd, ha már Áder János annyira szorgalmazta, hogy konzultáljak Demszky Gáborral; konzultáltam, az eredményeket majd ismertetni fogom. És természetesen többet költ a költségvetés az önkormányzati beruházásokra is. Való igaz tehát, hogy a költségvetés fő prioritása, még egyszer, a beruházás- és exportvezérelt növekedéshez való visszatérés, egész egyszerűen azért, mert ez jelentheti csak hosszú távon is a fenntartható növekedési pályán maradást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Van egy másik feladat is, a hiány csökkentése az egyensúly javítása érdekében. Nos, a hiány mértékét a jövő évi költségvetés nagyon szigorúan 3,8 százalékban szabja meg. Ennek egyrészt az az értelme, hogy forrásokat szabadít fel a magánszféra számára, vagyis ezek felhasználásán keresztül például ösztönözi a beruházásokat, amire megint csak nagyon nagy szükségünk van a jövőt illetően, illetve elősegíti az eurózónához történő csatlakozásunkat. A miniszter úr expozéjában pedig hallhattuk, hogy ennek a gazdaságra nézve milyen pozitív hatásai vannak. A hiány csökkentésére történő törekvés vagy ennek szándéka nyilván tükröződik abban, hogy a költségvetés a másik oldalon persze szigorú kell hogy legyen.

Érdemes szót ejteni az adó- és járulékváltozásokról, mert ha az előbbi szempontokat végiggondoljuk, ebből a szempontból vesszük figyelembe a jövőt, akkor nyilvánvalóan olyan adó- és járulékpolitikát kell felépítenünk, amely megalapozza továbbra is a jólét gyarapodását, amely biztosítja az egyensúly fenntartásához szükséges bevételeket, és amely hozzájárul a befektetések ösztönzéséhez, a versenyképesség javulásához. Ha ebből a szempontból nézzük, akkor persze meg lehet fogalmazni kételyeket és kívánalmakat, helyesen, de végül is ebbe az irányba mozdul el a szabályozás.

Hozzáteszem, hogy mi, szabad demokraták nagyobb léptékű csökkentést szerettünk volna, tartanánk szükségesnek, egész egyszerűen azért, mert ha körülnézünk a környezetünkben, ha azt nézzük, hogy versenytársaink milyen lépéseket tesznek, világos, hogy nekünk is ebbe az irányba kell a szükséges lépéseket tenni, ha velük versenyben akarunk maradni, ha velük ezt a versenyt tartani akarjuk. Ezért mondjuk azt is, hogy a terhek csökkentése politikájának folytatódnia kell a jövőben is, és a ciklus egészét kell jellemeznie. Ez nagyon fontos feltétele versenyképességünk erősítésének és a gazdaság erősítésének. Persze, ennek is van feltétele, és ezt sem szabad eltagadni; feltétel a szigorú takarékosság a jövőben is, és feltétel ott, ahol már megérett a helyzet, a reformok megindítása. E téren a közigazgatásban talán most érdemi elmozdulás történhet az elkövetkezendő években, és talán az egészségügy terén is lesz ilyen elmozdulás. Legalábbis a jövő évi költségvetésből ez részben kiolvasható.

Én is, mint az eddigi felszólalók, külön szeretnék említést tenni az önkormányzatok helyzetéről. Egész egyszerűen azért kell ezzel, helyesen, kiemelten foglalkozni, mert a lakosság az önkormányzatokon keresztül kapja mindazokat a szolgáltatásokat, amelyek az életminőségét helyben meghatározzák. Azután egyáltalán nem mindegy persze, hogy az önkormányzatok milyen körülmények között gazdálkodnak. Először is hadd mondjam el, most már 13 éve figyelemmel kísérve a különböző költségvetési vitákat, mindig is vita volt az önkormányzatok finanszírozása körül. Így volt ez tavaly is, tavalyelőtt is, így lesz természetesen az idén is, és így lesz feltehetően jövőre is.

A mi frakciónk is úgy ítéli meg, hogy itt módosításokra van szükség. Azokat a többleteket, amelyeket fel lehet lelni, az önkormányzatok finanszírozásának, finanszírozási helyzetének javítására, a költségvetésben ma meglévő feszültséggócok felszámolására kell fordítani, éppen a magasabb színvonalú szolgáltatások biztosítása érdekében. Általában igaz ez az oktatási normákra, és általában igaz ez a működési normatívák jelentős részére. Frakciónk az eddig megismert forrásokon túl is keres forrásokat annak érdekében, hogy kellően megalapozott módosító indítványokat nyújthassunk be ezen a téren.

Nem szeretném szembeállítani a fővárosi és a vidéki önkormányzatokat egymással, mert ez igazságtalan lenne. Arról nem is beszélve, hogy természetesen egy többmilliós nagyvárosnak, mint amilyen Budapest, egészen más típusú problémái vannak, mint az önkormányzatok másik részének. De érdemes szót ejteni a tömegközlekedési támogatásról, ami nemcsak fővárosi probléma, hanem általában vidéki nagyvárosi probléma.

Egyszerűen az önkormányzat által üzemeltetett vagy fenntartott közlekedési vállalatok finanszírozása nincs benne az önkormányzati finanszírozási rendszerünkben. Ezek a vállalatok a jegyárakból nem tarthatóak el, mert a lakosság azt nem tudná megfizetni, veszteséges fenntartásuk természetesen lehetetlen. Ezért kell a központi költségvetésből hozzájárulni, és ezért szorgalmazzuk, hogy a normatívák közé ismét épüljön vissza a tömegközlekedés normatív állami támogatása. (Babák Mihály közbeszól.) Úgy tűnik, hogy erre a megállapodás már megszületett, ezért ez a jövőben megvalósulhat.

Hadd beszéljek megint egy kicsit a Fővárosi Önkormányzat költségvetéséről, ha már Áder János képviselőtársam ezt a kérdést ennyire poentírozta. Ő elfelejtette elmondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Fővárosi Önkormányzat problémái abból adódnak, hogy két ponton nagyon jelentősen megkurtították. Az egyik az adóerő-képesség, és ezen keresztül még a többiekhez képest is aránytalan elvonása az iparűzési adóbevételek jelentős részének, a másik pedig az illetékbevételeken történő osztozkodás megváltoztatása.

(12.40)

A kettő együttes hatásaként a Fővárosi Önkormányzat mintegy 20-30 milliárd forinttal kevesebb pénzzel gazdálkodhat immáron évek óta. És ez az a pénz, amit hiányol a Fővárosi Önkormányzat vezetése, és ez az, amiről Áder János megfeledkezett, elfelejtette elmondani, hogy a főváros lehetetlen helyzetének okozója elsősorban az előző kormányzat ezekkel az intézkedésekkel, hogy már azon egyéb intézkedésekről ne beszéljünk, amelyek a fővárosi beruházásokat lehetetlenítették el az elmúlt négyéves ciklusban, például úgy, hogy a főváros nem részesülhetett a címzett támogatásokból, és például úgy, hogy a 4-es metró szerződését felbontották. (Dr. Gyimesi József: Bírósági döntés volt!)

Most itt képviselőtársam hivatkozik arra, hogy a bíróság azt mondta, hogy ez rendben volt. És akkor ettől lett metró? Vagy közlekedjünk a bírósági határozatokkal? Vagy hogy van ez? Milyen indokolás ez? (Közbeszólások, köztük dr. Répássy Róbert: Így lesz metró? - Az elnök csenget.) Egész egyszerűen, önöknek volt egy fővárosellenes politikájuk (Dr. Áder János: Ez nem igaz, ezt már Demszky sem mondja!), és ennek a következményei érződnek most a fővároson, és éppen a jövőbeni fejlesztések megalapozása és a felvett hitelek törlesztése érdekében kell a főváros költségvetésével kiemelten foglalkozni. Egyébként pedig a magasabb színvonalú szolgáltatások nyújtása érdekében nő a cél-, címzett támogatások összege. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból.) Szó volt már arról, hogy a területfejlesztési eszközrendszer mintegy 40 milliárd forintos átcsoportosításával a decentralizált döntéshozatal elősegítése történik meg, és egyébként történnek lépések a közigazgatási reform irányába is, elsősorban a kistérségi együttműködés ösztönzésére gondolok.

De összességében azt kell mondanom, hogy világosan látszik, hogy a legnagyobb szükség a közigazgatás reformjára és az önkormányzati finanszírozási rendszer átalakítására van, éppen azért, mert a jelenlegi keretek között ez a rendszer érdemben már nem változtatható meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában képviselőtársaim hozzászólnak majd a szociálpolitika kérdésköréhez, amiben már most elöljáróban el kell mondanom, hogy mi a rászorultsági elv irányába történő elmozdulást tartanánk fontosnak, az oktatás, gazdaság, környezetvédelem, egészségügy kérdéseihez, az agrárium kérdéseihez. Itt megint visszatérnék Áder János felszólalására: mi történt az elmúlt négy évben az agrárium területén? Semmi, tisztelt képviselőtársaim, valójában az agrárium rosszabb helyzetbe került négy év után (Dr. Áder János: Ez nem igaz! Ez sem igaz!), mint amilyenben önök azt 1998-ban átvették. A mai problémáinkban ez játssza valójában a döntő súlyt, meg persze az is, el kell ismernie mindenkinek, teszem hozzá, hogy a mezőgazdaság soha nem tudott a politika pillanatnyi, rövid távú érdekérvényesítő képessége nélkül működni, ez meg az elmúlt 13 évet jellemzi, és valójában ezért van az, hogy a magyar mezőgazdaság esélyeinek megteremtése érdekében annyira sokat kell tenni.

Részletesen foglalkozunk majd az önkormányzatok helyzetével, és természetesen - erről itt még nem esett szó, de én fontosnak tartom kiemelni - az informatika, általában az információs társadalom fejlesztése irányába történő elmozdulással, mert akárhogy is nézzük, nem szokott a Házban különösebben téma lenni, de mégiscsak ez jelenti a jövőt, ez az az eszközrendszer, ami a végén majd az esélyegyenlőséget illetően is jelentős eredményeket lesz képes felmutatni.

Ugyanakkor azonban nem szabad leragadnunk, tisztelt képviselőtársaim, kizárólag a jövő évi költségvetésnél, mert azt gondolom, hogy beszélni kell a következő évekről is, beszélni kell arról, hogy mi lesz ezután. Hiszen azt helyesen mondta az egyik előttem felszólaló, hogy a kormányzati munka persze egy folyamatos tevékenység, ha valaki valamit jól csinált, akkor azt a következő kormányzat is élvezni fogja, ha meg valamit elrontott, akkor azt a következő kormánynak kell helyrehoznia, és így van ez az egymást követő évek költségvetés- és gazdaságpolitikáját illetően is.

Nos, én biztos vagyok benne, hogy az idei évet követően jövőre is folytatódnia kell a fordulatnak a gazdaságpolitikában, ez persze jelenti majd továbbra is a szigorú takarékosságot, de még egyszer mondom, ez azért is kell, mert az adófizetők pénzével továbbra is felelősen kell bánnunk. Zöld utat kell adni a gazdaságnak, olyan módon például, hogy tovább csökkentjük a gazdaságra nehezedő terheket, legyenek azok adóterhek vagy járulékterhek. Természetesen bővíteni kell a befektetési ösztönzőrendszert annak érdekében, hogy Magyarország továbbra is vonzó terep legyen a befektetők számára.

És itt megint egy megjegyzést szeretnék tenni: nem jók azok a szövegek, amelyek időnként megjelennek, és amelyek a Magyarországon befektető külföldiekkel kapcsolatos negatívumokat tartalmazzák, mert tudomásul kell venni, hogy a nyitott gazdaság igényli ezeket a befektetőket, igényli az általuk teremtett munkahelyeket, igényli az általuk idehozott fejlett technológiát, szervezési módszereket, és természetesen igényli azokat a piacokat is, amelyeket biztosítanak a számunkra. És ezért kell az ösztönzőrendszert tovább bővíteni, miközben természetesen bővíteni kell a hazai kis-, középvállalkozások támogatási eszközrendszerét is, legyen szó akár piacra jutásról, legyen szó akár tőkepótlásról vagy feltőkésítésről, vagy legyen szó akár a fejlesztéseket és a piacszerzést megalapozó hitelek kérdésköréről.

És végül, de egyáltalán nem utolsósorban minden területre igaz, hogy fel kell készülni a reformok folytatására, a nagy rendszerek átalakítására, mert visszatérnék arra, amit a beszéd elején mondtam: szűkülő forrásokat vagy változatlan mennyiségű forrásokat nem lehet változatlan szerkezet mellett más módon elosztani, csak akkor, ha ezeket a rendszereket és szerkezeteket megváltoztatjuk. Ezért is fontos a közigazgatás átalakítása, az önkormányzati finanszírozási rendszer átalakítása, az egészségügyi rendszer átalakítása, és ahogy azt már említettem, a szociálpolitikában a rászorultság elvének az érvényesítése. Azokat kell támogatni, akik arra rászorulnak, a többiektől meg nem kell elvenni a pénzt - az adóikat kell csökkenteni - arra a célra, hogy utána visszaosszuk nekik, nem biztos, hogy ennek ők különösebben örülnek.

Még egyszer összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, a költségvetés tehát megítélésünk szerint reális helyzetelemzésen alapul, megfelelő válaszokat tartalmaz a problémákra, ezen keresztül alkalmas arra, hogy a magyar gazdaságot a fenntartható növekedési pályára állítsa, és azon meg is tartsa. Mi ennél határozottabb intézkedéseket is szívesen láttunk volna, de látható, hogy a jelenlegi keretek mellett ezekre volt lehetőség.

A beszédemben már említett és képviselőtársaim által a jövőben ismertetendő módosító indítványok benyújtásával és azok elfogadása után frakciónk a költségvetés elfogadását támogatja, és azt elfogadásra ajánlja az Országgyűlésnek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)