Felszólalás adatai

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Természetszerű és helyes, hogy a jelentés I. fejezete, ha röviden is, de a mezőgazdaság jelentőségéről szól, nevezetesen így szól a címe: A mezőgazdaság nemzetgazdaságon belüli helye.

Az is nagyon helyes, hogy az agrárbiznisz fogalmát itt olvashatjuk, és azt a vitánkat a makroközgazdászokkal, amely, azt hiszem, pártállástól függetlenül minden pártban gyakran lefolytatódik, hogy a mezőgazdaság jelentősége milyen, mutatja, hogy nemcsak a GDP 3,5 százalékával járul hozzá a nemzetgazdasághoz a mezőgazdaság, hanem az élelmiszeripart és a beszállítói ipart figyelembe véve 11 százalékkal. Jó lett volna, ha azt is közölte volna ez a kis anyag, hogy foglalkoztatottság szempontjából mit jelent a mezőgazdaság egésze, az agrárbiznisz. Egy ’96-os gödöllői egyetemi kutatás akkor azt mutatta ki, hogy a munkavállaló lakosság 24 százaléka kötődik valamilyen formában - méghozzá főállásúként - az agrárbizniszhez, hisz ne felejtkezzünk el a vendéglátásról és egyéb ágazatokról, amelyek itt nem szerepelnek, de nagyon lényegesek Magyarországon, és egyre lényegesebbek lesznek. Azt hiszem tehát, hogy ha ezt az anyag feltüntette volna, akkor még a GDP-szám is növekedett volna, de mindenképpen azt a vitát, amit gyakran folytatunk a makroközgazdászokkal, még hatékonyabban elősegítette volna, hogy milyen jelentős a magyar nemzetgazdaságban a mezőgazdaság.

Ami viszont a jelentésből kimaradt, arról is hadd ejtsek néhány szót. 2002-ben az agrárgazdaságra is rányomta a bélyegét az, hogy választási év volt. Az ígéretek között ugyan nem szerepelt - és a jelentés sem utal erre -, de az tény, hogy soha nem tapasztalt mértékben megkezdődött - és reméljük, most egyelőre be is fejeződött - a vidék ágazati-szakmai irányítóhelyein a személycsere.

(18.40)

A káderhiány miatt sokszor a már kipróbált vagy éppen - nem akarok senkit, a miniszterelnököt sem megsérteni - sok esetben már a korábban kikopott vezetőkkel cserélték le szinte minden szinten a meglévő állományt a közigazgatásban, az állami tulajdonban lévő gazdaságok vezetőségében, a társaságok igazgatótanácsaiban, a felügyelőbizottságokban, az FVM vezető helyein, tehát nagy volt a nagytakarítás. A felállított új intézményrendszerben, a Nemzeti Földalap végrehajtó szervezetében is bizony megnézhetjük, hogy sokszor kik kerültek oda. A vidékfejlesztés területére is rácsapott ez a buzgóság, egész botrányos volt a kistérségi megbízottak lecserélése. A mi megyénkben is tetten érhető, hogy szakemberek helyett pártemberek állásba helyezése volt a fő cél.

Jelentős megdöbbenést hozott az agrárium szereplői számára az a kijelentés, amely - az imént láttam itt az államtitkár urat - bizony, könnyelmű kijelentés volt, amikor arról beszélt, hogy néhány éven belül 500 ezer ember kerül ki az agráriumból (Dr. Szanyi Tibor felé:) Ja, igen, ott beszélgetnek. (Dr. Szanyi Tibor: Nem ezt mondtam.) Később ezt helyesbítette az államtitkár úr azzal, hogy már csak 200 ezer emberre számít. Reméljük, azért nem lesz igaza.

Viszont az szerepelt a választási kampányban, hogy a mezőgazdaságból élők méltányos jövedelmét megteremti az új kormány, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az ágazatban dolgozók jövedelme már évek óta a minimálbér körül mozog, tehát mindenképpen a legkevesebb a nemzetgazdaság ágazatai között.

Azután volt még egy sajnálatos dolog, amelyet meg kell említeni 2002-re vonatkozóan. A Nemzeti Földalap Kezelő Szervezet társadalmi felügyeletét biztosító ellenőrző bizottságból bizony kimaradtak az egyéni és a családi gazdálkodókat tömörítő magyar gazdakörök és gazdaszövetkezetek. Azt hiszem, ez azóta már revideálásra szoruló döntés volt, reméljük, hogy ez majd meg is történik.

Azután történtek olyan ígéretek, amelyek 2002-ben való megvalósulása továbbra sem történt meg. A 2002. évi helyzet alakulásában persze vidéken nagyon sokan nem vették komolyan azt az ígéretet, hogy jólétinek nevezett kormányváltás következik be, bár az, ami bekövetkezett, még a legszkeptikusabbak számításában sem volt benne.

Mik voltak ezek a főbb ígéretek? Méltányos jövedelem - ezt említettem már -, a versenyképes mezőgazdaság szervezeti és műszaki alapjainak a növelése, növekvő termelés - tudjuk, hogy csökkent -, az EU-ba való zökkenőmentes betagozódás, kiegyenlített területi növekedés, kiemelt tájgazdálkodás, a vidéken élők hátrányainak csökkentése, a falu életképességének a megerősítése. Ezek nemes célok és elfogadható célok. Egyébként tíz éve cél ebben az országban ez a sok megfogalmazás. Ezt a célkitűzéscsomagot a száznapos intézkedéssor kívánta megalapozni.

Ebből mi jutott a mezőgazdaságnak? A földtörvény-módosítás - amelyről már itt is szó esett -, amely más prioritásokat emelt a tulajdonszerzés és földhasználat rendjébe, a családi és egyéni gazdálkodók helyett a bérlőket hozta helyzetbe. Nos, ennek az intézkedésnek a hosszabb távra kiható… (Közbeszólás a kormánypártok padsoraiból: Ez helyes.) Lehet, hogy helyes, képviselőtársam, éppen ezt akarom megkérdezni, hogy helyes-e, mert az EU-ba lépéssel kapcsolatos előnyös vagy hátrányos voltát igazából elfogulatlan szakmai műhelyek még nem elemezték. Nem tudjuk, hogy ennek az intézkedésnek, ennek a módosításnak előnyös vagy hátrányos lesz-e majd a következménye, amikor majd megszűnik a derogáció. Reméljük persze, hogy addig tudunk ezen változtatni.

Megalapozottnak tűnik egy olyan megfontolás, hogy ez az intézkedés nem hat az EU-konform gazdaságstruktúra kialakításának irányába. Különösen kiemeli ennek a földtörvény-módosításnak a jelentőségét egy másik intézkedéssorozat, amelynek kezdő lépéseként felfüggesztették a gazdahiteleket, azokat a gazdahiteleket, amelyek az úgynevezett életképes gazdálkodók földvásárlására, telephely-létesítésére vonatkoztak.

Azt szeretném hangsúlyozni itt és most is - amit mindig megteszek -, hogy a termőfölddel kapcsolatos törvénykezésben a Magyar Demokrata Fórum 1988 óta következetes álláspontot képviselt, még akkor is, ha valójában a kárpótlás és az egész földtulajdon-rendezés nem az MDF eredeti elképzelésének megfelelően történt. Én nagy kísértést érzek ilyenkor, hogy vitába szálljak Kis Zoltán államtitkár úrral, amit itt elmondott a kárpótlással kapcsolatban, tudniillik az ok és okozatot még az ő korrekt elemzése is mindig elfelejti összevetni, hogy miért történt így. Az akkori történelmi viszonyok között, az akkori parlamenti viszonyok, az akkori alkotmányos helyzetben mit lehetett tenni, hogy a termőföldtulajdon-rendezést úgy oldjuk meg, hogy az ellopott kabát, amely még megvolt, visszakerüljön? Tehát azt hiszem, még majd el kell telnie egy kis időszaknak, amikor az agrártörténészek ezt részletesebben és elfogulatlanul tudják elemezni, hogy mi, miért és hogyan történt.

A véleményem és az MDF véleménye változatlanul az - ezt amikor lehetett, megpróbáltuk befolyásolni ilyen irányban -, hogy a termőföld tulajdona és használata azok kezébe kerüljön, akik ott és abból élnek. Nagyon örülök annak, hogy az úgynevezett “helyben lakóö fogalom a hosszú emlegetése kapcsán bekerült a törvénykezésbe még az Orbán-kormány alatt, és nagyon remélem, hogy majd ezt az egész termőföldkérdést az üzem fogalmának meghatározásával és annak a szabályozásával még ebben a ciklusban előveszi a kormány. Ha nem, akkor majd az ellenzék elő fogja venni és javasolni fogja, hogy ezt a kérdést megnyugtatóbb módon rendezzük, mint ahogyan most rendezve van.

Azt viszont egyértelműen el kell ismerni, ha a száznapos osztogatásból ugyan en bloc kimaradtak az agrárium szereplői, azonban 2002-ben az aszály okozta jövedelemkiesés pótlására a 60 milliárd forint bizony jótékony volt a mezőgazdaság egészére vonatkoztatva.

Ha az adatokat nézzük, az már esetleg csak hitvitára ad lehetőséget, vajon ki kapott többet, mi kapott többet, miért kapott többet, mert az tény, hogy az a trend, amely egyébként már évek óta megvolt - még a polgári kormány alatt is bizonyítható -, a nagyüzemek sokkal több hitelhez, támogatáshoz jutottak, mint a családi gazdaságok. Ez ténykérdés, ez a trend százalékos arányban most is folytatódott. Az, hogy hány őstermelő kapott - valóban meglepő ez a 48 ezer őstermelő, hogy ennyihez jutott -, vajon milyen hitelkonstrukciók voltak, és mennyi pénz jutott oda egyedenként, mik a részletek, ezt sajnos nem tudhatjuk meg az üzleti titok miatt, pedig ezt rendkívül érdekes lenne elemezni. Itt akkor felvetődne egy kérdés: vajon melyik gazdaság a versenyképes? Az, amelyik kevesebb hitelből tud dolgozni, és nadrágszíjhúzással pótolja azt, ha vesztesége van, vagy az a nagyüzem, amely magas hitelekre kényszerül struktúrájánál és szerkezeténél fogva. De én azt hiszem, erről nem hitvitát kellene folytatni, hanem a jövő érdekében és a 2006 utáni európai uniós támogatások függvényében is át kellene tekintenünk, szabályoznunk, formálni a jövendő birtokszerkezetet és a gazdasági szerkezetet.

Most tulajdonképpen a 2002. évi beszámolóról kell beszélni, bár rendkívül élvezetes volt, hogy ennek kapcsán mi mindent hallottunk az eddigi felszólalásokban is.

Tisztelt Ház! Azt is nagyon jóleső érzéssel olvastam a jelentésben, ami az agrárgazdaság várható versenyesélyeiről szól. Az idő rövidsége miatt itt nem akarom idézni szó szerint, de kétségkívül a leglényegesebb számomra, amit itt olvastam, hogy “kiemelt cél a tartósan életképes gazdaságok kialakításának és a termelői együttműködéseknek a támogatásaö. Ez nagyon fontos és nagyon jó lett volna, ha már a 2003. évi költségvetésben még nagyobb hatékonyság lett volna a 2002. év megállapítása szerint, és akkor a bészeket nem augusztus végén bírálták volna el, hanem a szabályok szerint már május végén is lehetett volna ebben segíteni.

Az meg különösen a szívemhez szól, hogy a csatlakozásig különös hangsúlyt kell helyeznünk a magyar mezőgazdaság műszaki, technikai korszerűsítésére, az elmaradt fejlesztések pótlására és a többi. Ugyanezeket a megállapításokat és tanácsokat támasztja alá és támogatja az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalása; mintha az MDF véleményét hallottam volna vissza ezekben, amelyeket itt március 3-án voltam bátor elmondani napirend előtt, és amelyről éppen ma polemizáltunk telefonon egy kicsit Magda képviselőtársammal. Az a bizonyos hitelcsomag már készül, készül, de úgy készül, mint a Luca széke, és bizonyára egy kicsit gyerekes lenne, ha itt elkezdenénk azon vitatkozni, hogy ki volt a kezdeményező. Az a fontos, hogy csak már lenne meg, csak már lenne meg, miniszter úr. Az a lényeg, csak már lenne meg, mert május elsejéig még vannak lehetőségeink.

Különösen a szívemhez szól az a tanács, és kérem, fogadja meg a kormány is, amelyet az Agrárgazdasági Tanács itt külön kiemelt, hogy a lehető legteljesebb körben élni kell a koppenhágai megállapodás azon engedményével, amely lehetővé tette, hogy a csatlakozás pillanatában működő nemzeti támogatások egyszerűsített módon notifikáltak az Unióban.

(18.50)

Kérem, ez iszonyúan fontos. Van még 5 vagy 6 hónapunk. De ezt már elmondtuk márciusban, hogy így kellene cselekedni. Kérem, a 26. órában sincs késő. Tessék cselekedni!

Visszatekintve még a 2002-es évre, mert főleg arról kellene beszélni még két percben: az agrárpiaci zavarok elhárítása nagyon fontos feladat minden évben. Ez bizony 2002-ben is nagy nehézségek árán sikerült, mert 2002-re már elmélyült a sertéspiac válsága. Az viszont örök keservünk, bár tudom, hogy erre nemzetközi szerződések vannak, hogy 2002-ben, akkor, amikor elmélyült az agrárpiaci válság, 12 milliárd forint sertéshúsimport volt. Hogy ez ellen mit tudunk tenni? Most már semmit, de akkor valamit kellett volna. Jótékony lett volna, ha már 2002-ben az új rendtartási törvény megszületett volna.

A birtokpolitikáról már szóltam, azonban még néhány mondatot mondanék a jelentés alapján. Valahogy úgy tűnik, hogy a 2002-ben, de azóta sem, vagy nem tud, vagy nem akar változtatni a kormány a nagybirtok-törpebirtok kétpólusú mezőgazdasági struktúra kialakulásán. Van egy középbirtokos réteg, amelyet jobban kellene támogatni. Ez valahogy elsikkadt a 2002-es kormányváltás után. Erről már beszéltem. De nem elég csak azon sopánkodni, hogy kérem, ez alakult ki, és milyen sok törpebirtok van Magyarországon, hanem ez ellen tenni kell. Bár azért ne essünk át a ló túlsó oldalára, ez a sok kis törpebirtok - amely egyébként statisztikai adat - nagyon sok esetben kis egzisztenciák túlélését, megélhetését biztosítja. Tehát itt a szervezést kellene elősegíteni, és ezeknek a szövetkezését kellene nagyobb hatékonysággal elősegíteni.

Tisztelt Ház! A vidékfejlesztésről is szeretnék néhány szót szólni. A SAPARD-program folytatása megtörtént, 2002-ben akkreditálták az intézményrendszert. Ami nagyon sokáig aggasztott bennünket, az az agrár- és vidékfejlesztési operatív program brüsszeli elfogadtatása. Azt hiszem, hogy a magyar agrárirányításnak Brüsszel magyarázta meg, hogy a jövő a kis- és középbirtokokban van, a vidékfejlesztésben van, és nem az agrárarisztokráciát kell támogatni.

Összefoglalva: a 2002-ben megindított folyamatok véleményünk szerint az ágazat szereplőinek világos jövőképet nem adnak. Még nincs késő, adni kell. Sem a termelők egzisztenciális kérdéseire adható válaszok, sem az ágazat fejlesztésének irányai nem láthatóak a 2002. évi történésekből. A 2002. évi tevékenységben látható… (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) Köszönöm szépen, akkor még csak egy mondat, elnök asszony, és befejezem. Tehát aggódunk az uniós csatlakozás kapcsán az agráriumért, ezt többször elmondtuk. Hogy ne történjen meg az a sok probléma és veszteség, amitől félünk, az viszont, tisztelt miniszter úr…

ELNÖK: Képviselő úr!

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): …tisztelt elnök asszony, tisztelt képviselő urak, az önök felelőssége.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)