Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vitanapon, hasonlóan a korábbi témájú vitanapokhoz, lehetőségünk volt meghallgatni a kormányzati sikerpropagandát, sőt ugye Tuzson Bence felszólalásában vagy harmincszor hallhattuk Soros György nevét, majd a lecke felmondása után Tuzson Bence felállt és elment. Őt körülbelül ennyire érdekli a fejlesztéspolitika.

Tehát diadalmasan mesélt a kormány arról, hogy milyen ügyesen sikerült elszórnia a hét évre való fejlesztési forrásokat három év alatt. Sajnos arról egyetlen érdemi szó sem esett, hogy ezen forrásokból milyen hasznos, fenntartható, a magyarok számára, mindannyiunk számára értékelhető célok valósultak meg, pedig ez az egyik lényegi kérdés.

A másik nagyon fontos kérdés, hogy a jelenlegi kormányzat által működtetett pénzszóró gépezet döntéseit mennyire fogadja el az Európai Bizottság, azaz a jelenlegi kormány intézményrendszere által a haveroknak adott milliárdokból végül mennyit fog az országnak megfizetni az Európai Unió. A sajtóban napvilágot látott hírek alapján a helyzetünk egyenesen gyászos. Az eddigi, a kormány által kifizetett 1700 milliárd forintból az Európai Unió mindössze 100 milliárd forintnyit fogadott el. Az aránytalanság mindenki számára szembetűnő és kiugró. A bajok tehát nagyok, valakinek majd el kell számolnia ezekkel az elkótyavetyélt pénzekkel. Hiába igyekszik a kormány eltitkolni az igazságot, meg kell állapítsuk, hogy az uniós fejlesztési források elosztása a 2014-2020-as ciklusban az ország számára sokkal inkább nyomorúságos kudarc. Ennek a kudarcnak az okozói egyértelműen azok a kormányzati szereplők, akik mind az intézményrendszert, mind a szabályozókat először szétverték, majd úgy alkották újra, hogy az az egyéni anyagi érdekeiket szolgálja.

Lássuk hát azokat a számokat, amiket a hivatalos honlapon az elmúlt fél évben közölt az intézményrendszer! Az összes operatív programban az összes lekötött forrás 4262 milliárd forint volt március 26-án. Most ez az összeg 6517 milliárd forint november 26-ai adatok szerint, tehát államtitkár asszony meg tudja nézni. Ez az összeg, amire már megkötött támogatási szerződés van hatályban. Fél év alatt tehát mintegy 2300 milliárd forint újabb kötelezettségvállalást tett a kormány.

A kifizetések összegét szintén tartalmazza a hivatalos honlap, tehát ezek az adatok mind onnan származnak, ami tavasszal 1792 milliárd forint volt, jelenleg a honlap adatai szerint 3269 milliárd forint. A kifizetett összeg szinte megduplázódott, de azt azonban a közzétett statisztikák nem tartalmazzák, hogy mennyi ebből az előleg formájában történő folyósítás, és mennyi az az összeg, ami a tényleges számlaalapú kifizetés. A különbségtétel azért fontos, mert az előlegek kifizetése esetén még nincs tényleges teljesítmény, még a kedvezményezettek nem kezdték meg a projekt megvalósítását. Ezzel szemben a számlaalapú kifizetések esetén már a tényleges megvalósított projektre, illetve projektrészekre történik utólagos kifizetés.

A rendszer zavaraira utal, hogy a honlapon közzétett statisztikák között a támogatói döntéssel megítélt támogatások összege alacsonyabb, mint a hatályos támogatási szerződéssel lekötött összeg. Logikusan azt gondolhatnánk, hogy az első lépés a támogatói döntés meghozatala. Majd ezt követi a döntésnek megfelelő tartalmú támogatási szerződés megkötése. Ezen gondolatmenet szerint a támogatási szerződéssel lekötött összeg soha nem lehet magasabb, mint a támogató által megítélt összeg. A honlapon található adatok szerint a gazdaságfejlesztési GINOP esetében 351 milliárddal ‑ közel 20 százalék ‑, a közlekedésfejlesztés, IKOP esetén 123 milliárddal ‑ mintegy 11 szá­zalék ‑ haladja meg a támogatási szerződéssel lekötött összeg a támogatási döntéssel megítélt támogatási összeget. A közzétett adatok vagy nyilvánvalóan hibásak, vagy 473 millió forint esetében jogszabálysértő módon kötött támogatási szerződést a kormány, amit az EU soha nem fog megtéríteni, hiába nyújt be ezen fejlesztésekről számlát Magyarország a Bizottság részére.

Nyilvánvaló tehát, hogy a hatalmas számokkal való dobálózás csak szemfényvesztés, csak elterelés a lényegi problémákról, és a tényleges eredményekről, legyenek azok pozitív vagy negatív eredmények, igyekszik a figyelmet másfelé fordítani a kormány. A fejlesztéspolitikában is dübörög a propaganda, amit a választásokra készülve a politikai küzdelmek területén láthatunk.

De a fő különbség a pártpolitika és a fejlesztéspolitika között, hogy a pártpolitikában a kormányok jönnek-mennek, a mindenkori választói akaratnak megfelelően, ezzel szemben a fejlesztéspolitika évtizedekre határozza meg az ország és a benne élők sorsát. Ha a pártpolitikában egyik kormány ügyetlenkedik és sikertelen, akkor a választók leváltják, és egy másikat szavaznak meg helyette. Ezzel szemben a fejlesztéspolitikában az ügyetlenkedésnek súlyos ára van. Az elmulasztott lehetőségek, az eltékozolt források az ország egészének tartós leszakadását eredményezik. Ennek vagyunk most tanúi. A gazdasági növekedésünk elmarad a régiós versenytársak mögött. A magyarok elszegényednek, a társadalom több mint 63 százaléka él egyik hónapról a másikra, megtakarítások nélkül. Illetve soha nem látott mértékben hagyják el az országot, és válnak kényszerből gazdasági menekültté Nyugat-Európa szerencsésebb országaiban. Ez tragikus, tisztelt képviselőtársaim!

Áttekintve a támogatási rendszer egészének elmúlt közel négyéves történetén, meg kell állapítsuk ‑ a legkisebb túlzások nélkül ‑, hogy a magyar fej­lesztéspolitika áldozatul esett a kormányzati zsák­mányszerzésnek, a mutyizásnak, és sajnálatos módon a korrupció kiteljesedésének terepe lett. Nem működő rendszereket látunk, széthulló intézményeket látunk, agyonterhelt vagy felkészületlen személyi állományt látunk, illetve azt látjuk, hogy a haverok pályázatai könnyen, gyorsan átsiklanak ezen a kaotikus rendszeren, míg az egyszerű magyar kkv-k akár egy évet vagy többet is várnak egy döntésre. Mindehhez a kormánypropaganda csak azt harsogja, hogy minden forrást elosztottunk, minden pénzt elszórunk, és elvárja tőlünk és az országtól, hogy ehhez a dilettáns kontármunkához még jó képpel asszisztáljunk és tapsoljunk. Hogyan örülhetne bárki is annak, hogy az éppen regnáló kormány elherdálja a nemzet hétéves fejlesztési forrásait három év alatt, olyan célokra, amik csak a haverok érdekeit szolgálják, nem pedig a nemzet érdekét, nem az ország érdekét? Szomorú vagyok, tisztelt képviselőtársaim, mert immár negyedik alkalommal beszélgetünk ebben a teremben, ebben a körben erről a témáról, de sajnos a siralmas helyzeten nem sikerült érdemben változtatni.

És mondok példákat, amiket önök mondanak, és fennhangon hangoztatják. Például azt, hogy az állami értékelői rendszerrel a pályázatok értékelése felgyorsult. Hát, a pályázatok értékelése, például a vidékfejlesztési program keretében eléri az egy évet! Tehát a pályázók egy évig várnak a döntésre vagy még ennél is tovább. A helyzet a kutatás-fejlesztési pályázatok esetén sem sokkal jobb. Még mindig vannak olyan K+F pályázatok, amiket a kkv-k nyújtottak be még 2016 februárjában, és a mai napig nem született semmiféle döntés a támogatásról vagy az elutasításról.

A másik kormányzati propaganda, amit folyamatosan mondanak, az az, hogy a források nagy része gazdaságfejlesztésre fordítódik, kimondottan a kkv-szektor a kedvezményezett. A megjelenő pályázati konstrukciók többsége olyan kiemelt projekt, ahol még csak a pályázat beadására sincs lehetősége a kkv-knak. Ezen nagy, kiemelt projektek megvalósításába sem kerülnek bevonásra magyar kkv-k, mivel az ilyen projektek megvalósítására vonatkozó közbeszerzéseket sorra a jól ismert haveri cégek nyerik meg, mind-mind a miniszterelnök közvetlen környezetéből. Az ilyen túlárazott projektek jelentősen torzítják a versenyt, a piaci viszonyokat drasztikusan és hátrányosan befolyásolják, ezáltal inkább a kkv-k a kárvallottjai ennek a rendszernek, mint a kedvezményezettjei.

(17.50)

Tehát megállapíthatjuk, hogy azok a nagy szólamok, amelyeket önök mondtak ezen uniós pénzek felhasználásával kapcsolatosan, mind-mind hazugságok és lózungok voltak.

Meg kell állapítanunk, hogy önök az elmúlt három évben elköltötték azt a 7 éves fejlesztéspolitikára szánt pénzt, amit be kellett volna osztanunk, és sokkal jobban kellett volna felhasználnunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), egyszóval az egész uniós fejlesztési pénzek elherdálását és elkótyavetyélését láthattuk a kormánytól az elmúlt három évben, és véleményem szerint ez siralmas. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)