Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, Kovács Zoltán államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalokra a holnapi ülésnapon kerül sor.

Most pedig, tisztelt Országgyűlés, soron következik az egyes jogállási tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája. Az előterjesztés T/3019. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Az Igazságügyi bizottság mint kijelölt bizottság részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslatát T/3019/13. számon, jelentését pedig T/3019/14. számon megkapták.

(21.00)

A kapcsolódó Honvédelmi bizottság jelentését T/3019/12. sorszámon kapták kézhez. A Törvényalkotási bizottság összegző módosító javaslata T/3019/17. számon, összegző jelentése pedig T/3019/18. számon a honlapon elérhető.

Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként a Törvényalkotási bizottságálláspontjának, valamint a megfogalmazódott kisebbségi véleménynek az ismertetésére kerül sor. Ezekre összesen 15 perc áll rendelkezésre.

Elsőként megadom a szót Galambos Dénes képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

DR. GALAMBOS DÉNES, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezúton tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy a Törvényalkotási bizottság 2015. február 27-én megtárgyalta a T/3019. számon benyújtott, az egyes jogállási törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, és ahhoz a bizottság 24 igen és 4 nem szavazat mellett összegző módosító javaslatot és összegző jelentést nyújtott be. Az összegző módosító javaslat egyrészről tartalmazza az Igazságügyi bizottság javaslatait, másrészről a Törvényalkotási bizottság saját indítványát.

Az Igazságügyi bizottság módosító javaslatának 3. pontját kiemelném a változások közül, ugyanis ezt az indítványt egyhangúlag támogatta a Törvényalkotási bizottság. A javaslat kiegészíti a tervezetet egy újabb, 28. §-sal, aminek alapján a közszolgálati tisztségviselőkről, tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. számú törvény 134. § (1) bekezdése szerinti illetménykiegészítési szabályok hatálya kiterjedne a jövőben az Igazságügyi Hivatalra is. A kormány döntése alapján ugyanis 2015. március 1-jétől az Igazságügyi Hivatalhoz kerültek át a végrehajtókkal kapcsolatos egyes ellenőrzési feladatok. Kiemelném ezek közül azt, hogy az Igazságügyi Hivatal feladata a végrehajtók elleni panaszok intézésének felügyelete és a végrehajtók rendszeres irodai működésének ellenőrzése. Gondolom, képviselőtársaim előtt nem ismeretlen az a probléma, amely a végrehajtók körüli működés kapcsán merült föl, és ebben eminens feladatot kapott, kaptak az igazságügyi hivatalok.

Ezen új feladatkör ellátásához magasan kvalifikált személyekre van szükség. A benyújtott módosítás az e szektorban tapasztalható bérekhez történő közelítéssel kívánja megteremteni annak lehetőségét, hogy az Igazságügyi Hivatal magasan képzett személyeket tudjon foglalkoztatni. Ugyanakkor a módosításnak a költségvetésre gyakorolt hatása nem lesz, a forrásigénye a végrehajtói feladatok átcsoportosított pénzéből fedezhető.

Ezen túlmenően, a technikai és nyelvhelyességi pontosítások mellett, a javaslat egyértelművé teszi a közjogi igazolvánnyal kapcsolatos szabályozást, valamint a bírósági ülnökválasztás 2015. március 7. és április 30. közötti lehetőségét is megteremti.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Képviselőtársaim! A jogállási törvény indoklásából szeretnék idézni még gondolataim további részében. A törvényjavaslat célja a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény, a Ktpv. hatályos szabályainak rugalmasabbá tétele annak érdekében, hogy az államigazgatási szervek hatékonyabban tudják ellátni a működésükhöz szükséges feladataikat, és gyorsabban alkalmazkodjanak a kormány szervezetalakító döntéseihez, céljához. A törvényjavaslat szerint a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény módosítása, az egyes közigazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló, már korábban tárgyalt, T/2329. számú törvényjavaslathoz kapcsolódóan törekszik arra, hogy a kormányhivatalok integrációjával összefüggésben szükségessé váló kérdésekre hatékony megoldást adjon. A ma előző napirendek keretében tárgyalt törvényekhez kapcsolódóan ki kell emelni azt, hogy a T/3019. számú, a T/3115. számú és a T/2329. számú törvényjavaslatok együtt a megújuló közigazgatást teszik véleményünk szerint hatékonyabbá és korszerűbbé.

Az előttünk fekvő törvényjavaslathoz még szeretnék egy megjegyzést hozzáfűzni. A törvényjavaslat 39. és 41. §-ai azokat az anomáliákat próbálják kiküszöbölni, amelyeket tapasztalunk a tekintetben, hogy a járási hivatalok létrejöttekor az önkormányzatoktól átvett köztisztviselők esetében alkalmazott bérezés az életpályamodell életbelépéséig csak oly módon kezelhető, hogy a most tárgyalandó jogállási törvény hatálybalépését követő 30 napon belül a kormányhivatalok járási hivatalainál végezzék el a teljesítményértékeléseket, és ezzel próbálják azokat a lehetőségeket megteremteni, amelyek az egyéni teljesítmény alapján lehetőséget adnak arra, hogy ezek a dolgozók, amennyiben jó munkát végeznek, jelentős jövedelemveszteséget ne szenvedjenek el.

E tekintetben, azt gondolom, az a feladata a kormányzatnak, hogy az ehhez szükséges források a kormányhivataloknál rendelkezésre álljanak, ugyanakkor az egyéni teljesítményértékelés arra megfelelő lehetőséget biztosít, hogy az itt, ezen a területen esetlegesen elérhető veszteségeket kompenzálni lehessen.

Kérem támogatásukat a jogállási törvény elfogadásához, a korábban tárgyalt két másik törvényjavaslat kontextusában is. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszöntöm képviselőtársaimat. Most a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, 7 perces időkeretben. Megadom a szót Legény Zsolt képviselő úrnak.

DR. LEGÉNY ZSOLT, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat és az előző két törvényjavaslat is, mint ahogyan azt említettük már, összefüggenek, vagy legalábbis egyszerre tárgyalta a Törvényalkotási bizottság összevont vitában. Megfogalmaztuk a törvényjavaslatokkal kapcsolatosan azt, amit az elején Bárándy képviselőtársam már, mondjuk úgy, hogy lefektetett vagy kifejezésre juttatott, hogy szerintünk le kellett volna venni napirendről, nem kellett volna tárgyalni, hiszen ezt a bizonyos Közszolgálati Érdekegyeztető Fórummal történő, szerintünk törvényben előírt egyeztetést önök elmulasztották. Úgyhogy összességében azt gondoljuk, hogy alaki szabályok miatt nem lett volna szabad ezt ide behozni.

De ha már itt volt, akkor természetesen a vitában részt vettünk, és elmondtuk akkor is a kifogásainkat, illetőleg a Törvényalkotási bizottságban elhangzottak azok a dolgok, amiket mi nem támogatunk ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan. Hozzáteszem, Galambos képviselő úr a többségi álláspont ismertetése folyamán kifejtette, hogy egységesen támogatta a Törvényalkotási bizottság azt a részét ennek a törvényjavaslatnak, aminek alapján az Igazságügyi Hivatalban dolgozók illetménykiegészítésre jogosultak lehetnek. Ezt mindenképpen támogatjuk, azonban egyik más részét sem tudjuk támogatni a törvényjavaslatnak.

Akkor több dolgot is kiemeltünk, ha megengedik, egyet most újra szeretnék kiemelni. E jogállási tárgyú törvények között van elrejtve az is, hogy az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény módosítása szerint a házelnök nem csupán a 21. pontban felsorolt közjogi tisztségeket betöltő személyeknek, a köztársasági elnöktől a Médiatanács tagjain át és így tovább, biztosít ezentúl közjogi tisztségviselői igazolványt, hanem, és pontosan idézek: „egyéb, törvényben meghatározott személynek is.” Mivel az indoklás nem ad arra semmiféle magyarázatot, hogy kire is gondolhatunk, ezért lehet, hogy most készült el a lex Habony. Lehet, hogy Habony Árpád kap most egy ilyen igazolványt ezzel, bár amikor a vitát összegezte, államtitkár úr kitért arra, hogy szerinte ez nem így van. Mi nem tudjuk, hogy nem így lesz-e, ezért élünk azzal a gyanúperrel, hogy ez bizony előfordulhat.

Összességében azt sem tartjuk szerencsés megoldásnak, hogy ezt a bizonyos közjogi tisztségviselői igazolványt a házelnökön kívül más is jogosult adományozni. Nem értjük, hogy ebből következőleg miért ebbe a jogszabályba hozták be, hiszen a központi államigazgatási szervekről és a kormány jogállásáról szóló törvényben kellett volna szerintünk ezt szerepeltetni, nem az Országgyűlésről szóló törvényben.

Összességében a Magyar Szocialista Párt a törvényjavaslatot a közszolgálatban állók helyzetének további nehezítése miatt, illetőleg a büntetőeljárásról szóló törvény alapvető jogokat sértő megvalósítása miatt elutasítja. Ezt fejeztük ki a kisebbségi vélemény ismertetésekor, illetve a Törvényalkotási bizottságban, ami aztán természetesen kisebbségben maradt, és ezt kellett volna nekem most elmondani önöknek szintén. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

(21.10)

ELNÖK:Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem Répássy Róbert államtitkár urat, hogy kíván-e felszólalni. (Dr. Répássy Róbert jelzésére:) Igen, öné a szó.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár:Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azon gondolkodtam, miközben a kisebbségi véleményt hallgattam, hogy az Országgyűlés két olvasatban tárgyal egy törvényjavaslatot, és még a bizottságok is tárgyalják. Ennél a törvényjavaslatnál, mivel ez az utolsó vitalehetőségünk, ezért nem tévedek, ha vissza fogom hallani mindazokat a kritikákat, amelyeket egyébként minden eddigi fórumon cáfoltam. Tehát mind az általános vita során, mind a részletes vita során, a bizottságban és természetesen most is ugyanazokat a kritikákat fogják elmondani. Ennek ellenére megpróbálom még egyszer meggyőzni önöket arról, hogy a törvényjavaslat jó és helyes célokat szolgál.

De nem azzal fogom meggyőzni önöket, hogy újból elmondom az általános vitában előadott álláspontunkat, hanem szeretném kiemelni a legfőbb kritikákat. Így az első kritika akörül bontakozott ki, hogy vajon megfelelően, törvény szerint egyeztetésre került-e a törvényjavaslat. A törvényjavaslat kapcsán a legfőbb ellenvetés a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórummal való egyeztetés hiánya miatti kritika volt. Nos, ahogyan jeleztem, már a bizottságban is elmondtam, de most is elmondom az álláspontunkat. Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy a törvényjavaslatot a magyar Kormánytisztviselői Karral, valamint a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetével egyeztette Kovács Zoltán államtitkár úr és Latorcai Csaba helyettes államtitkár úr.

A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény téves értelmezésén alapul az az észrevétel, amely szerint a KÉF véleményének kikérése hiányában a törvényjavaslat nem tárgyalható, annak közjogi érvényességi kelléke hiányozna. Ugyanis az Alkotmánybíróság gyakorlata egyértelmű a kérdést illetően. A közjogi érvénytelenséget csak az az eset eredményezi, ha törvény konkrét jogszabály-véleményezési jogkört telepít egy adott szervre, megadva a véleményezési eljárás szabályait is. A Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum esetében ilyen szabályokról nem beszélhetünk. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a közhatalmi jogosítványokkal nem rendelkező társadalmi, érdek-képviseleti szervek véleményének beszerzése a jogszabály közjogi érvényességének nem feltétele. Tehát még egyszer: a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum legfontosabb tagszervezeteivel, akik a közszolgálati dolgozók érdek-képviseleti szervei, egyeztetésre került a jogszabály. Magával a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórummal azért nem, mert az előterjesztő álláspontja szerint nem szükséges ez az egyeztetés. Egyébként, ezt is elmondtam, amennyiben a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum tagszervezetei úgy gondolták volna, hogy az egész KÉF-fel egyeztetni kell és szükséges összehívni, akkor nyilván megtették volna az erre irányuló kezdeményezést.

A másik ilyen kritika a büntetőeljárásról szóló törvényt érintő módosítások kapcsán hangzott el. Azt tisztáztuk már, hogy a büntetőeljárási törvény tartalmazza a „bűnözés megelőzése” kifejezést. Tehát a bűnözés megelőzésére vonatkozó újabb hivatkozás nem lehet a büntetőeljárástól idegen, olyannyira nem, hogy a bűnözés megelőzésére és más eljárás kezdeményezésére vonatkozó rendelkezések közvetve részét képezik a büntetőeljárás egyik lényeges célját szolgáló eszközrendszernek is. A módosító javaslattal ellentétben, mármint amelyik el akarta hagyni ezt a bűnözés megelőzésére vonatkozó szakaszt, tehát a módosító javaslattal ellentétben a bűnmegelőzés érvényesíthetőségéhez társuló büntetőjogi eszközrendszer ezért nem minősül a büntetőjogon kívüli területnek. A büntetőeljárásról szóló törvény 75. §-ának (2) bekezdése indokolt módon jelenleg is lehetővé teszi a büntetőeljárás járulékos kérdéseire kiterjedő bizonyítás lefolytatását, az ezzel kapcsolatban felmerült körülmények vizsgálatát és intézkedés foganatosítását.

A következő kérdés az egyoldalú kinevezés­módosítás szabályai. Itt vitatott volt az önök részéről az oda- és visszautazás időtartamának megnövelése. Az általános vita során is elmondtam, most is hangsúlyozom, hogy egy adott településen belüli kine­vezés­módosításról van szó. Az ingázásra vonatkozó módosítás valójában azt a célt szolgálja, hogy a kormánytisztviselő megtarthassa az állását. Jelen esetben ugyanis, ha a munkáltató telephelye megváltozik, mert költségvetési okokból a korábbi ingatlanokat már nem tudja bérelni, fenntartani, lehetséges, hogy az ingázás ideje megnő. Ebben az esetben, ha a kormánytisztviselő nem fogadja el a kinevezése módosítását, a munkáltatónak nem marad más választása, mint hogy megszünteti a jogviszonyát, hiszen csak az általa bérelt vagy rendelkezésre álló ingatlanokban tudja biztosítani a munkavégzés helyét. A módosítással a munkakör megváltozása miatti kinevezésmódosítás esetén csak meghatározott hátrányos körülmények bekövetkeztekor teszi lehetővé a kormánytisztviselő számára, hogy kérje a felmentését. Továbbra is hangsúlyozni kell, hogy az a garancia, amely szerint a kormánytisztviselő képzettségének, végzettségének, egészségi állapotának megfelelő munkakörbe nevezhető ki, természetesen az egyoldalú kinevezésmódosításkor is irányadó, így ebből fakadó hátrány nem érheti a kormánytisztviselőt.

A fővárosi és a megyei kormányhivatalok közötti kirendelés szabályait is vitatták. A kormányhivatalok közti kirendelés intézményének megteremtése éppen azt a célt szolgálja, hogy a gyakorlatban felmerülő nehézségeket úgy oldják meg a kormányhivatalok, hogy az a kormánytisztviselőkre nézve ne legyen hátrányos. A szakigazgatási szervek speciális helyzete, tudniillik, hogy nem minden megyében működtek, speciális illetékességi területük volt, speciális szaktudásuk nem volt pótolható máshonnan, mindezek indokolják a kormányhivatalok közti kirendelés lehetővé tételét. A törvényjavaslat számos garanciális szabállyal kívánja biztosítani, hogy se az állampolgári, se a kormány-tisztviselői és munkáltatói érdekek ne sérüljenek.

Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy a törvényjavaslattal szembeni kritikák részben félreértésen, részben talán nem kellően átgondolt álláspont miatt hangozhattak el. Nem vitatom, hogy az ellenzéknek lehet bármikor gondja egy kormány által előterjesztett törvényjavaslattal, de kérem, hogy a kritikájuk tárgyszerű maradjon. Ilyen nem túl tárgyszerű kritika a közjogi tisztviselők igazolványára vonatkozó kritika. Ahogyan az előbb a bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselőtársunk elmondta, itt más törvényi rendelkezésnek kell ahhoz megszületnie, vagy törvényi rendelkezésnek kell egyáltalán hatályban lennie, hogy valaki ilyen igazolványt, az Országgyűlés elnöke által kiállított igazolványt kapjon. Tehát az nem fordulhat elő, hogy valaki, akire egy másik törvény előírja, hogy igazolvánnyal kell ellátni, olyan személy kapna igazolványt az Országgyűlés elnökétől. Tehát mindenképpen egy törvényi alapja van az ilyen igazolvánnyal való ellátásnak. Ezért értelmetlennek tartom azokat a felvetéseket, amelyek szerint bárki, az Országgyűlésbe belépő, oda akár rendszeresen belépő személy számára közjogi tisztségviselői igazolvány kiállítását feltételezné vagy ezzel vádolna bennünket. Mellesleg nem bennünket, hanem az Országgyűlés elnökét vádolja azzal az ellenzék, hogy valakinek, aki arra nem törvény által jogosult, akar az Országgyűlés elnöke igazolványt kiállítani. Nem túl objektív vagy nem túl tényszerű ez a kritika.

Tisztelt elnök úr, ennyivel kívántam a vitát elősegíteni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük. Jelzem az előterjesztőnek, hogy még durván egy perc áll rendelkezésre, hogy majd zárásként a zárszót elmondja.

A kijelölt és kapcsolódó bizottság előadót nem állított, ezért most a képviselői felszólalások következnek, napirend szerinti időkeretben. A vita során kétperces hozzászólásra nincs lehetőség.

Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Ennek értelmében Bárándy Gergely képviselő úré a szó.

(21.20)

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom, hogy államtitkár úr nem volt itt, amikor a közjogi érvénytelenséggel kapcsolatos gondolataimat mintegy 7-8 percben kifejtettem a kettővel ezelőtti törvényjavaslat vitájában, ami ugyanúgy igaz erre is. Kénytelen vagyok egy-két gondolat erejéig, bár az egészet idő hiányában megismételni nem tudom, de feleleveníteni az ottani érveket.

Államtitkár Úr! Ugye, abban megegyezhetünk, hogy ha elő van írva a törvényben - nem másutt, a törvényben -, hogy kivel kell egyeztetni, akkor talán nem jó ellenérv, hogy egyébként sok más emberrel egyeztettek vagy más szervezettel, csak éppen azzal nem, aki a törvényben elő van írva, ugye? Én ezt gondolom.

Elmondtam azt is, tisztelt államtitkár úr, és ugyanezt harmadszor mondom el az ön kedvéért példának, hogy az, hogy mondjuk, két bíróval egyeztettek egy javaslatról, az nem váltja ki azt, hogy az egész bírósági szervezettel kell egyeztetni, még akkor sem, ha az a két bíró nem közli önökkel, hogy szerintük az egész szervezettel kellene egyeztetni. Ezt önöknek kellene tudni, államtitkár úr, nem pedig másoknak kellene a figyelmet felhívni.

És azt is elmondtam, államtitkár úr, és újra utalok rá, hogy ha törvény rögzíti - ön is erről beszél -, a 2011. évi CXCIX. törvény 198. § (2) bekezdése szól úgy, hogy a KÉF hatáskörébe a közigazgatásban foglalkoztatott kormánytisztviselők és köztisztviselők élet- és munkakörülményeire, foglalkoztatási felté­teleire vonatkozó tárgykörök tartoznak. Ezekben a törvényekben szép számmal vannak ilyenek, ebben meg tudunk egyezni.

A (3) bekezdés pedig azt mondja, hogy a KÉF véleményét ki kell kérni. Nem lehet, nem a tagszervezetéét, nem az egyik alkalmazottjáét, a KÉF véleményét ki kell kérni - nem lehet, kell, érti, államtitkár úr? - a (2) bekezdés szerinti hatáskörbe tartozó ügyekkel kapcsolatban. Államtitkár úr, ne haragudjon, de az az érvelés, amit ön ebben a körben elmond, az egész egyszerűen elfogadhatatlan. Értem én, hogy sokadszor mondja el, attól még nem lesz elfogadhatóbb.

A másik, és hogy újdonságot is mondjak, államtitkár úr, zárójelben mondom, hogy a Be.-vel kapcsolatos felvetésemnek az érdemi részére most sem reagált, remélem, abban a maradék egy percben megteszi majd, ugyanis a kritikai elemek egyike volt csak az, hogy szerintem a bűnözés kifejezés vagy a bűnmegelőzés kifejezés alapvetően kriminológiai fogalom és nem büntető eljárásjogi. Ezt tisztáztuk valóban. De azt még nem mondta meg államtitkár úr, hogy tartalmi szempontból vajon miért kell így szabályozni a büntető eljárásjogi törvényt. Tartalmi szempontból egy szót nem mondott még államtitkár úr. Nem kívánom még egyszer, mondom, idő hiányában a korábbi érveket megismételni, kivéve, ha a Fidesz végre átadná azt a 25 percet, amit sosem használ el ezekben a vitákban.

De hogy újat is mondjak, államtitkár úr: önök elveszítették a kétharmadukat, és máris elkezdenek trükközni. Ez most látszik jól, és a Törvényalkotási bizottság ülésén vált nyilvánvalóvá. Felmerült ugyanis egy eljárási probléma, bár ezt inkább tartalminak tartom, amire ma a Házbizottság ülését is kezdeményeztük összehívni, és a Házbizottság ülésezett is ezzel kapcsolatban.

Csak annak kedvéért, aki nincs teljes mértékben tisztában a magyar alkotmányos szabályozásokkal, mondanék két vagy három előzetes mondatot. Az Alaptörvény határozza meg, hogy mi minősül sarkalatos törvénynek, egyszerűbben fogalmazva: kétharmaddal elfogadható törvénynek, plusz önök kitalálták még azt is, hogy a törvényekhez ezekben az esetekben úgynevezett sarkalatossági záradékot kell csatolni, amelyik meghatározza, hogy az adott törvény rendelkezései közül mely paragrafusok, mely szakaszok sarkalatosak, azaz kétharmaddal elfogadhatóak.

Öt éven át, államtitkár úr, soha nem vetették önök fel azt, hogy egy kétharmados szabályozás valóban kétharmados, hogy egy sarkalatossági záradékban szereplő rendelkezés kétharmadosnak minősül-e vagy nem, sarkalatosnak minősül-e az Alaptörvény alapján vagy sem. Önök pár nappal ezelőtt vesztették el a kétharmados többségüket itt az Országgyűlésben, és máris elkezdenek trükközni. Öt éven át nem csinálták, most, hogy elveszett a kétharmad, most csinálják. És azt találták ki, hogy az a rendelkezés, ami egyébként a sarkalatossági záradékban most szerepel mint kétharmaddal elfogadható sarkalatos törvényhely, az mégsem az. És elkezdik azt magyarázni, tekintsünk most el attól, hogy joggal, okkal vagy anélkül, de most először, hogy elveszett a kétharmad, elkezdenek amellett érvelni, hogy az Alaptörvényből itt nem vezethető le az, hogy a sarkalatossági záradékban szerepelni kell, ezért feles döntéssel ki akarják vonni ezt a szakaszt, ezt a paragrafust a sarkalatossági záradékból.

Tisztelt Államtitkár Úr! Hadd kérdezzem meg, hogy miért pont most jutott eszükbe az, hogy a sarkalatossági záradékkal kapcsolatban ezt felülvizsgálják, vagy bármilyen rendelkezést, mert eddig simán elfogadták ugye, kétharmados többséggel. Most már ez nem megy. És hová fogunk így eljutni, államtitkár úr? Oda, hogy majd az Alkotmánybíróság később eldönti, hogy önöknek igaza van vagy nem, de abban az esetben, ha önök módosítani kívánnak kétharmados törvényeken, akkor azt fogják mondani, hogy hát, az Alaptörvényből nem is vezethető le igazán, hogy ez sarkalatos törvény lenne, mert önök, a nagyra becsült kormány így értékeli, meg a kormánypárti többség, és ezért ezeket a rendelkezéseket kivonják a sarkalatossági záradékból, és egész egyszerűen feles törvénnyel elfogadják. Ez lesz az új gyakorlat, államtitkár úr, hogy ami önöknek nem tetszik és kétharmaddal kell módosítani, és mivel a többségük nincsen meg ehhez, akkor ki fogják vonni? Minden alkalommal majd szavazgatunk arról, hogy a sarkalatossági záradékból ezeket törlik, és utána majd szubjektív értelmezés alapján önök eldöntik azt, hogy az Alaptörvényből levezethető-e annak a szakasznak a sarkalatossága vagy nem?

Államtitkár úr, az, amit önök csinálnak a jogalkotásban, semmivel nem jobb, mint amit az elmúlt négy évben csináltak. Hiába szólította fel önöket már a házelnöktől kezdve, az egyébként volt házelnökig, a mostani köztársasági elnökig mindenki, már a sajátjaik közül, hogy ez így tovább nem mehet.

Államtitkár úr, önök elveszítették a kétharmados többségüket. Vonják le ebből a következtetést, a választók nem akarnak önöknek többet kétharmados többséget adni. Akkor vegyék ezt tudomásul, és ha önök ilyen tárgyú törvényeket akarnak elfogadtatni, akkor egyeztessenek az ellenzéki pártokkal, ne pedig trükközzenek, ahogy eddig tették! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Most Gúr Nándor képviselő úrnak adom meg a szót háromperces keretben.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt becsülöm, hogy Répássy államtitkár úr legalább a vitában részt vesz, akár a bűnözés megelőzése, az üldözendő bűntett, megalapozott gyanú vagy akármilyen kérdés tekintetében. De azért azt szeretném mondani, hogy ezek a kinyilatkoztatások egy zavart, érthetetlen rendszert próbálnak összerakni, mert a közalkalmazottakról szóló törvénynek államtitkár úr ismeri a 20. §-a (2) bekezdését, ami arról szól, hogy a büntetőeljárás jogerős befejezéséig gyakorlatilag nem létesíthető közszolgálati, közalkalmazotti jogviszony. Ilyen értelemben talán nem kell hogy bővebben kifejtsem, hogy ezzel a kérdéskörrel kevesebbet kellene foglalkozni.

Amivel én szeretnék foglalkozni, az magának a kirendelésnek a ténye, ahol beleegyezés nem szükségeltetik ehhez a kérdéskörhöz illesztetten, és egy éven belül maximum 6 hónapra kirendelhető a közalkalmazott, a kormány közszolgája. Gyakorlatilag ez olyan szintű terhet jelent, és olyan szintű anomáliákat hív életre, amely Kovács Zoltán szavaiból a bürokrácia csökkentésével felütve, gyakorlatilag két utat ad az erre vállalkozó embernek.

Az egyik az, hogy számára adott esetben mérhetetlen tehernövekedést is viselve élje az életét, vagy szabad utat enged annak a gyakorlatnak, hogy kirúghatóvá válik könnyebben, mint ahogy eddig ez megtehető volt.

A másik kérdés, amire választ szeretnék öntől kérni, az az, hogy a fideszes kormány-tisztviselői álláshalmozás törvényesítésére miért kell sort keríteni. Mondok példát: tehát tudja, az állam által alapított közalapítványok felügyelőbizottsági tagságai és sok minden egyéb más tekintetében, vagy említette a közszolgálati, a közjogi tisztséget betöltőknek az igazolványát. Én azt gondolom, hogy ezt egyértelművé kell tenni. Közjogi tisztséget viselői igazolvány annak jár, aki közjogi tisztséget tölt be, nem lex akármilyen törvényeket kell szülni, mert az, azt hiszem, hogy kérdések sokaságára ad okot.

És az utolsó gondolatom pedig az, hogy a foglalkoztató és a foglalkoztatott viszonyrendszerében a kölcsönös tájékoztatásnak a kérdésköre vetődött fel ennek a törvénytervezetnek a keretei között. Erre szerintem nagyon jó minta volt a Vida-Varga-féle páros a kölcsönös tájékoztatás tekintetében az elmúlt időszakban.

Na, ilyen komolysággal kell rátekinteni megítélésem szerint erre a törvénytervezetre. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

(21.30)

ELNÖK: Most Gyüre Csaba képviselő úrnak adom meg a szót.

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A törvényjavaslat alapvetően jó célokat szolgál, mondta Répássy Róbert államtitkár úr, sőt szó szerint azt mondta, hogy a törvényjavaslat jó és helyes célokat szolgál.

Valóban, ha azt nézzük, hogy a közszférába vetett bizalom, a közbizalom erősödése, mint ami meg van határozva célként, valóban egy jó cél, és ezzel mindannyian egyet is értenénk. Azonban ha csak azt nézzük, hogy jó és helyes célokat szolgál, akkor néha az ember egy picit továbbgondolja, és Machiavelli jut eszébe, és az, hogy a cél szentesíti az eszközt, akkor valóban a cél jó, de akkor az eszközökben ne válogassunk, és legyen olyan, hogy azt a jó célt szolgálja, amit mi vélünk jó célnak, tehát ez is benne lehet.

De ezt egy kicsit bontsuk is ki, hogy hogyan is néz ki. A közbizalom erősödése és erre vonatkozóan az, hogy egy köztisztviselő, egy közalkalmazott, egy kormánytisztviselő ne a büntetett előéletűek közül kerüljön ki, maximálisan egyetértünk ezekkel a szabályozásokkal minden szempontból, és ez valóban a közbizalmat erősíti. Az, hogy az ügyészeknek jeleznie kell, jelzést kell adnia, hogy a büntetőeljárás megindult, a köztisztviselő, kormánytisztviselő munkáltatója irányába, ezzel is egyetértünk, hiszen tisztában kell lenni egy ilyen munkakörben a munkahely vezetőjének azzal, hogy az adott dolgozót mivel vádolják, mivel gyanúsítják, van-e ellene büntetőeljárás, nincs. Nyilván jogában áll ezt tudnia. Tehát ezek fontos kérdések. Tehát ezzel egyetértünk, hogy itt jó a cél és helyes a cél, és ezeket kell szolgálnia.

Az viszont, hogy milyen eszközökkel valósítjuk meg ezeket, ebben van közöttünk vita. Államtitkár úr nagyon szépen idézte itt az általános vita keretében azt, hogy a közigazgatás az állam arca, ami igaz is, csak ebben az esetben ebben a törvényben van egy kis orron csapás, ahol orron csapjuk az államigazgatás arcát, legalábbis azokat az embereket bizonyos szempontból, akik ezt az arcát megadják a közigazgatásnak Magyarországon.

Mi elmondtuk már az általános vitában, hogy alapvetően egyetértünk ezekkel a célokkal, és azt is mondtuk, hogy abban az esetben tudnánk ezt a törvényjavaslatot támogatni, amennyiben azok a módosítások keresztülmennének, amelyeknél köztünk vita van, és mi azt mondjuk, hogy azok a módosítások jó módosítások lennének, azonban az Igazságügyi bizottság előtt és a Törvényalkotási bizottságban ezek az általunk kezdeményezett módosító javaslatok nem mentek keresztül.

Hogy miért nem, ezzel nem tudunk egyetérteni. Államtitkár úr itt az előző felszólalásában azért sok mindent említett. Nem győzött meg ezeknek a helyességéről.

Mi a Kjt. 39. §-a, ami ennek a törvénynek már az 1. §-a, abban is adtunk be módosító javaslatot a közalkalmazotti jogviszonnyal kapcsolatosan, miszerint a büntetőeljárás hatálya alatt álló személlyel nem köthető közalkalmazotti jogviszony. Mi ezen egy picit abban a tekintetben változtatnánk, hogy ha már a vádemelés is megtörtént, akkor valóban ne lehessen ilyen jogviszonyt létrehozni. Nyilván az ártatlanság vélelme mint garanciális elv szerepet játszik abban, amikor ezt a módosító javaslatot mi beadtuk.

A másik módosító javaslatunkat, amely nem ment keresztül a bizottságban, azt is nagyon fontosnak tartjuk a köztisztviselők, kormánytisztviselők jobb közérzete, illetve igazságosabb foglalkoztatása kapcsán, ugyanis mivel nagyon sokan átkerültek az önkormányzattól, és most már a járási hivatalok alkalmazzák őket, az ő esetükben a kormány ígéretet tett arra, hogy az ő fizetésük, az ő illetményük nem fog csökkenni, nem fog lefelé változni negatív irányba. Mi azt láttuk, hogy ez a jogszabály erre is lehetőséget fog adni, és mi teljes egészében a 41. § hatályon kívül helyezésére tettünk javaslatot. Álláspontunk szerint, amennyiben ez a törvényhely kimarad a javaslatból, abban az esetben nem lehet negatív irányba menni a kormány ígérete szerint, amelyet megígért a köztisztviselőknek, nem fogja tudni csökkenteni a dolgozók bérét. Mi ezt egy fontos garanciális elemnek tartanánk.

Szintén ilyen javaslat volt a mi részünkről, ami az egyoldalú kinevezéseket érinti, államtitkár úr is beszélt ezekről az egyoldalú kinevezésekről. Itt az új munkahelyről, a háromórás utazásról van szó elsősorban, amely a 17. § (1) bekezdésében van megfogalmazva. Mi ezt a háromórás utazást mindenféleképpen soknak tartjuk. Államtitkár úr utalt arra, hogy vegyük figyelembe, hogy egy adott településen belül történik ez a háromórás, tehát másfél-másfél óra utazás. Én azt gondolom, hogy amikor egy munkavállalónak a munkahelyére utaznia kell, és másfél órát kell utaznia, akkor az teljesen mindegy, hogy egy adott városon belül utazik másfél órát, vagy pedig két város között utazik másfél órát. Szerintem ez nagyobb könnyebbséget egyáltalán nem jelent, és mi ezzel nem értünk egyet. Mi ebben a korábbi szabályozást tartanánk meg.

Itt még utalnék arra is, azt is felemlítette államtitkár úr, hogy abban az esetben meg kellene szüntetni a közalkalmazott, köztisztviselő jogviszonyát. Itt még mindig azt mondom, hogy nem kell megszüntetni. Fel lehet neki ajánlani, hogy nem egyoldalúan, hanem kétoldalúan írjuk alá azt a szerződést, és akkor még mindig mérlegelheti a munkavállaló, a közalkalmazott, a köztisztviselő, a kormánytisztviselő, hogy ő akar-e ezzel a feltétellel dolgozni vagy nem akar, és szerintem ebben az esetben mindenképpen ez lenne a korrektebb megoldás.

Ugyanígy a következő törvénymódosítási javaslatunk is a kirendeléssel kapcsolatos volt, ami megint valahol egy egyoldalú jogviszony-módosítás, amely szerint a kormánytisztviselő beleegyezése bizonyos esetekben nem szükséges.

Amit mi leginkább rossznak tartunk ebben, az, hogy hat hónapos időtartamra lehet kirendelni a kormánytisztviselőt a beleegyezése nélkül. Ez egy rendkívül hosszú időtartam. Illetve még van egy olyan szabálya is ennek a paragrafusnak, amely gyakorlatilag határozatlan időre, tehát nemcsak hat hónapig, hanem akár hosszabb időre is lehetővé teszi egy kormánytisztviselő kirendelését, mégpedig abban az esetben, tehát egy gumiszabály van feldobva, amely azt mondja ki, hogy a feladatkör ellátásáig. Azt pedig, hogy a feladatkört meddig kell ellátni, majd a munkahelyi vezető fogja meghatározni, hogy vége van-e. Tehát ez egy beláthatatlan időtartam lehet, amelyet meg sem lehet határozni, és nem tudja, hogy hat hónap múlva ennek vége lesz.

Tehát ezek olyan garanciális problémák, amelyek minden esetben a munkavállalót védenék. Ahogy államtitkár úr elmondta, ezek a célok szépek, ezek a célok helyesek, jók ezek a célok, való igaz, csak a megvalósítás eszközei olyanok ebben, amelyeket nem biztos, hogy szívesen felvállal az ember, főleg azokkal a dolgozókkal szemben, akik már évtizedek óta ott vannak a közalkalmazotti, köztisztviselői, kormány-tisztviselői szférában. Azt gondolom, hogy őket ebben a törvényjavaslatban ezeknek az eszközöknek jobban kellene védeniük, és mi ezért mondjuk, hogy a célok valóban jók, az eszközök viszont nem.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Most Ikotity István képviselő úrnak adom meg a szót.

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Röviden szeretném összefoglalni az álláspontunkat ezzel az előttünk fekvő módosítóval kapcsolatban.

Nyilvánvalóan egy technikai módosítóról van szó ezzel a két érdemi résszel, ami elhangzott korábban is. Egyrészt az Igazságügyi Hivatalnál emelkedik az illetménykiegészítés mértéke, a felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselő esetében az alapilletményének az 50 százalékára. Ok a gyámság alá helyezett végrehajtási rendszerrel járó többletfeladatok és az ehhez szükséges megfelelő szakértelem bevonzása, ami persze rendben van, de azért elég önkényesnek tartjuk. Főleg a hosszú idő óta stagnáló vagy az átszervezésekkel éppen csökkenő bérekre való tekintettel mondhatjuk ezt.

A második része, ami már sokkal érdekesebb, és úgy gondoljuk, hogy nagy jelentőséggel bír, természetesen nem tudunk elmenni amellett, hogy itt a politikai történések nagyon látszanak a kétharmad megszűnésével kapcsolatban, és látható az első példája annak, hogy a Fidesz saját sarkalatossági csapdájába esett. Függetlenül attól, hogy adott esetben valóban egy nem sarkalatos rendelkezésről van-e szó, van annak egy diszkrét bája, hogy a törvényjavaslat egyetlen sarkalatos rendelkezését, a közjogi tisztségviselői igazolvány országgyűlési törvénybeli szabályait módosító rendelkezést a Törvényalkotási bizottság javaslata most hirtelen kiveszi a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmados szavazatával elfogadandó házszabályi rendelkezések köréből. Úgy gondoljuk, hogy ez teljes mértékben elfogadhatatlan.

Úgy gondoljuk, hogy egy olyan ponthoz érkezett a Fidesz, ahol nagyon komolyan el kell gondolkodni, hogy azon a folyón túllép-e. Ennek már nyilván beláthatatlan következményei vannak. Őszintén reméljük, hogy ennek a pontnak a tekintetében visszavonulót fújnak, és nem teszik meg ezt a lépést. Köszönöm a figyelmet. (Sallai R. Benedek tapsol.)

(21.40)

ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni a vitához? (Nincs jelzés.)Amennyiben nem, akkor megadom a szót egy percben Répássy Róbert államtitkár úrnak.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tehát egy percben, távirati stílusban igyekszem válaszolni a felvetett kérdésekre.

Bárándy képviselő úr, fenntartom az álláspontomat, hogy az egyeztetési kötelezettség értelmezés kérdése. A törvényjavaslat közjogi érvénytelenségét lehet kifogásolni, erre vonatkozóan megfelelő eljárást biztosít az Alaptörvény.

A sarkalatossági záradék nem kétharmados rendelkezés. Az Alkotmánybíróság szerint annak tájékoztatási funkciója van.

Gúr képviselő úrnak jelzem, hogy a kirendelés lehetősége most is létezik a közszolgálati jogviszonyban, így például a minisztériumok között most is van lehetőség kirendelésre. A törvényjavaslat a kormányhivatalok között is lehetővé tenné a kirendelést. Természetesen a kirendelés korlátai, a garanciális szabályok nem változnak.

Gyüre képviselő úr a célokkal egyetért, az eszközökkel nem, ez már fél siker, mondhatnám.

Ikotity képviselő úrnak megismétlem, hogy a sarkalatossági záradék álláspontunk szerint nem kétharmados rendelkezés. Köszönöm szépen, elnök úr, a szót.

ELNÖK: Ezennel a vitát lezárom, a határozathozatalokra a holnapi ülésnapon kerül sor.

Ezzel mai napirendi pontjaink tárgyalásának a végére értünk, most a napirend utáni felszólalások következnek.

A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Ander Balázs képviselő úr: „95 éve választották kormányzóvá Horthy Miklóst” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

Felszólalások:   283-300   301-317   317-318      Ülésnap adatai