Felszólalás adatai

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! Vannak évfordulók, amikor valóban föl kell eleveníteni, hogy mi történt azóta. Vannak évfordulók, most például egy éve annak a népszavazásnak, amelyről ön beszélt, és kérdés, hogy csak ezt az évfordulót kell-e értékelni.

A népszavazás minden döntését a kormány tiszteletben tartotta, annak megfelelően a szükséges jogi lépéseket megtette, mint annak ön is a parlament képviselőjeként tanúja volt. Az azonban már több mint figyelemre méltó, hogy valóban az ön által is emlegetett, sajátos értelmiségi-gazdasági összefogás, amely önmagának a Reformszövetség nevet adta, és amelyben az önök volt kormányának két minisztere is ott ül, a Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi és volt elnökei, ezt a gondolkodást ebben a minőségükben nemhogy nem vállalják, hanem éppen gyorsított reformokra ösztönöznek minket, a kormányt és az Országgyűlést.

(13.10)

Hogy a reformellenességet, amelynek szimbólumává vált nemcsak országon belül, hanem nemzetközileg is, képviselő úr, az egy évvel ezelőtti népszavazás, annak tartalmát nem jogi értelemben, hanem éppen az intézkedések irányát teljesen másként látják. Hogy a felsőoktatás finanszírozásában, a felsőoktatás intézményrendszerében, akkreditációs rendszerében gyakorlatilag azt az irányt gyorsítják, gyorsítanák, amelyet mi képviselünk, és nem azt a fajta populizmust és reformellenességet, amelynek szintén egyéves évfordulóját üljük. Egyébként a történet persze nem 2008. március 9-én kezdődött, hanem azzal, amikor 2002-ben szocialista-liberális koalíció alakult ismét, és azt kell mondjam, hogy a legkisebb együttműködés, együttgondolkodás és kooperativitás nem volt jellemző, és nem jellemző önökre.

Önök a nem pártja lettek. Önök nem az együttműködés és a konstruktív kritika, hanem a "mindenre nemet mondok" pártja lettek. És ez nem 2008-ban, hanem 2002-ben kezdődött. (Font Sándor közbeszól.) Önök az alkalmazkodóképességnek, nemcsak az országon belüli, hanem a nemzetközi alkalmazkodóképességnek is gátja, mert úgy gondolják, hogy egyébként bizonyos dolgokat szavazással az egész világban csak úgy el lehet intézni.

Ezért én azt gondolom, hogy ha már az együttműködés a kormánnyal és a kormánypárttal az önök számára nem megvalósítható, amit újragondolásra javasolok azért önöknek, legalább egykoron saját padsoraikban ülő és valóban szakmailag is tiszteletet érdemlő egykor volt társaikra hallgassanak. Mert valószínűleg a gondolkodásuk nem attól változik, hogy itt ülnek a parlamentben, vagy éppen más, egyetemi vagy akadémiai, vagy bármilyen más tisztséget töltenek be.

Az országnak alkalmazkodnia kell, és persze alakítani a jövőjét. Ennek a kettőnek az együttese, alakító erő és alkalmazkodóképesség reformpártiságban testesül meg, a reform pedig önmagában egy jobb irányba, megfelelő ütembe vivő elképzelés, amely ennek az országnak jobbat akar és jobbat hoz. És van, amit nem lehet semmilyen szavazással elintézni, vannak olyan kihívások, amelyek nem az országból indultak, de az országunkat is érintik. Ezt önmagában természetesen akár az egy évvel ezelőtti szavazással vagy annak bármilyen megismétlésével nem lehet elintézni. Ehhez sokkal több együttgondolkodásra és együttműködésre van szükség.

Ez az együttműködés, úgy látom, ma a parlamenten kívül, az országban egyre erősebb, a parlamenten belül pedig az önök akaratából és az önök szándéka szerint egyre gyengébb - ez rossz. Nem egyszerűen a kormánynak és nem egyszerűen a magyar parlament megítélésének, ez az országnak rossz. Ezért én biztos vagyok benne, hogy úgy szakkérdésekben, mint javaslatokban, lett légyen itt például a Reformszövetség javaslata, amely nagyon különböző gondolkodók együttes véleménye, több kellene, mint annyi, amennyi most itt napirend előtt elhangzott.

Ennek az országnak változásokra van szüksége, a változás pedig egyértelműen együttgondolkodást és együttcselekvést igényel. Ez Magyarország érdeke, ez az, amit ez a kormány és az országban az emberek többsége, a szervezetek többsége, így a Reformszövetség is akar. (Az elnök csenget.) Akarja ön is, képviselő úr, úgy előbbre jutunk!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)