Felszólalás adatai

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban úgy van, ahogy ön is az expozéjának elején szólt arról, hogy egy ország pénzügyi stabilitását, pénzügyi helyzetét nagyban befolyásolja az, hogy milyen az intézményrendszere, ezen belül is milyen a pénzintézetek, a befektetési szolgáltatást nyújtók helyzete, milyen szabályozási környezet veszi őket körül, mennyire stabil ez a környezet. Akkor, amikor erről beszélünk, nyilván nem lehet elmenni a mellett a tény mellett, hogy ebben mind a kormány, mind pedig a parlament, amely hozza a törvényeket, fontos elem, fontos tényező. Ekkor elgondolkodik az ember, hogy vajon ezt a célt szolgálta-e az, hogy két évvel ezelőtt Szász Károly, akkori PSZÁF-elnök ellen egy kormányzati attak teremtődött, egy olyan támadássorozat, amely végül is a teljes ellehetetlenítését eredményezte, sőt emlékszünk, még azt a vádat is megkapta, hogy saját magát megverte.

Úgy gondolom, hogy amikor a pénzügyi rendszer stabilitásáról beszélünk, igenis bizony ilyen felelőssége van a kormánynak, hogy ilyen helyzeteket ne állítson elő, ne teremtsen meg, és ne alakítsa úgy a törvényeket, hogy gyakorlatilag veszélyeztesse a pénzügyi ellenőrző hatóság működését, jogbizonytalanságot okozva ezáltal, amelyet nyilván a bíróságnak kellett helyretenni, és kimondani a verdiktet, hogy törvényellenesen mozdították el a PSZÁF elnökét a székéből. Hogyha ezen túllépünk, ez azért mindenképpen tanulsággal kell szolgáljon a kormány számára, hogy erőszakosan nem célszerű és nem szabad beavatkozni a pénzintézeti rendszerbe, hiszen ez a rendszer egy rendkívül sérülékeny intézményhálózat, és bármely eleméhez ilyen durván hozzányúlunk, azonnal konkrét és forintosítható, vagy ahogy most hallottuk a számviteli törvény vitája során, eurósítható következményei lesznek, s ettől bizony óvakodni kell, mert valahol az egész nemzetgazdaság, valamennyi adófizető látja a kárát, és fizeti meg a költségeit.

Amennyiben a stabilitás fontosságát hangsúlyozzuk, és nem hangsúlyozhatjuk eléggé, bizony felvetődik az a kérdés, hogy vajon mi történt azokban az ügyekben, amelyek a közvélemény és nyilván az érintettek kedélyét is joggal borzolták. Gondolok én itt a Kereskedelmi és Hitelbank brókercége körül kialakult helyzetre, a Baumag ügyére vagy a Duna Profit ügyére, vagy sorolhatnánk még a befektetési szövetkezeteket, amelyek végül is valahogy kicsusszantak mind a hitelintézeti törvény, mind a PSZÁF-ról szóló törvény hatálya alól. Történt-e érdemben előrelépés ezekben az ügyekben? Persze lehet azt mondani, mint ahogy itt mondták képviselőtársaim is, hogy bizonyos szakaszba már kerültek ezek az ügyek, csak épp az érintettek nem érzik, azok a befektetők, akik jóhiszeműen, akik több tízezren vannak az országban, úgy gondolták, hogy biztonságos helyre fektetik be a pénzüket, hiszen a pénzügyi és a pénzintézeti rendszer stabilan működik Magyarországon, és bizony akkor szembesültek azzal, hogy ez nincs így, amikor futhattak a pénzük után, és többéves pereskedés vár rájuk. Nagyon úgy tűnik, ez a többéves pereskedés sem eredményezi nagy valószínűséggel azt, hogy visszakapják legalábbis a befektetett tőkéjüket, hogy az elvesztett kamatról és egyéb javakról ne is beszéljünk. Ráadásul az a sok idegesség, amely ezzel a helyzettel járt, ez pedig megfizethetetlen a kárvallottaknak.

Tehát szeretném fölhívni tisztelt államtitkár úr figyelmét is és a kormány tagjainak figyelmét is, rendkívül fontos az, hogy a hazai pénzintézeti rendszer stabilan és kiszámíthatóan működjön, arról már nem is beszélve, hogy ez valóban az ország versenyképességének egyik fontos eleme.

Ennek alapján, értékelve magát az előterjesztést, ahogy Molnár képviselő úr is jelezte, nem először van már előttünk hasonló törvényjavaslat, amely a PSZÁF-ról szól, tavaly is tárgyaltunk erről. Akkor egy lényeges eleme volt, épp az ilyen jellegű esetek, mint a Baumag vagy a Duna Profit ügye, egyfajta módosítás, hogy a reklámtevékenységekkel kapcsolatban jobban odafigyelhessen a PSZÁF, hatékonyabban felléphessen a tiltott pénzintézeti tevékenységgel kapcsolatban, de hát akkor is éreztük már, és gondolom, érezték is képviselőtársaim, hogy az a módosítás és az a szabályozás sem volt elegendő. Aztán megint eltelt egy év, amikor újra előjött ez a kérdés, és itt a közigazgatási eljárásról szóló törvénnyel való harmonizálás kapcsán, illetve a különös szabályok megalkotásával kapcsolatban került végül is be elénk ez a törvényjavaslat, s azt kell mondanom, hogy gyakorlatilag ami ehhez kapcsolódik, illetve azok a különös szabályok, amelyekről államtitkár úr is expozéjában szólt, úgy gondolom, hogy különösebben nem kell megmagyarázzuk, hiszen egyértelműek és világosak. Tudjuk azt, hogy a piacra lépés lehetősége sokkal nagyobb odafigyelést igényel a szabályozási oldalról is, hiszen jóval jelentősebb intézményekről van szó, már elnézést, mint mondjuk, egy egyéni vállalkozó - és nem akarok ezzel megsérteni egyetlenegy egyéni vállalkozót sem - vagy egy kis betéti társaság piacra lépése kapcsán. Itt igenis egy komoly szeletéről van szó a nemzetgazdaságnak.

Tehát azt kell mondanom, hogy ezek a módosítások, illetve ezeknek a különös szabályoknak a beemelése eljárásjogilag támogathatóak és rendjénvalóak, helyénvalóak, már csak azért is, hiszen tudjuk, hogy hamarosan bevezetésre kerül, november elsejével hatályba lép a közigazgatási eljárásról szóló törvény, és ez mindenképpen szükségelteti azt, hogy hozzáigazítsuk az egyes ágazati törvényeket, azaz a különös szabályokat megalkossuk.

Ezen túlmenően három területre koncentrálnék, egyrészt, ahogy említettem is, épp a befektetési szövetkezetek vagy a Kereskedelmi Bank brókercége által előjött anomáliák mindenképpen szükségessé teszik azt, hogy a piacfelügyeleti eljárás belekerüljön ebbe a módosításba. Azt kell mondanom, hogy helyes, rendjén van, gyakorlatilag egyet lehet ezzel a módosítással érteni, csak egyetlenegy dolgot hiányolok, hogy erre miért kellett két évet várni. Miért kellett két évet várni erre a módosításra? Miért nem lehetett azonnal cselekedni? Meg kellett várni, hogy több tízezer kisbefektető még a reményét is elveszítse, hogy visszakaphassa a pénzét? Ez nem egy bonyolult módosítás, amit önök most alkalmaztak, és jó módosítás. Egyszerűen ott marad az emberben a kérdés, egy fájó kérdés, hogy miért kellett erre két évet várni.

A 23. § is egy érdekes kérdést vet fel, hiszen a felügyeleti eljárással foglalkozik a fogyasztói bejelentésekkel kapcsolatban. Itt azért fontos megállnunk, mert eddig, és a javaslatból továbbra is az szüremlik ki, hogy egyfajta postás szerepét tölti be a felügyelet.

(17.30)

Hiszen ha ügyfélként volt valakinek egy panasza - és nagyon fontosnak tartom azt, hogy az ügyfelek tájékoztatása, az ügyfélvédelem még inkább hangsúlyos legyen ebben a törvényjavaslatban -, és az történt, hogy nem tudott dűlőre jutni a pénzintézettel, a PSZÁF-hoz írt egy panaszos levelet, ő leküldte vagy visszaküldte a pénzintézethez, az megválaszolta, és közölték az ügyféllel, gyakorlatilag nem történt semmi, a pénzintézet álláspontját az ügyfél kénytelen volt elfogadni.

Én úgy gondolom, hogy el kellene azon gondolkodni, hogy épp a piac önszabályozó szerepét erősítve, a választottbíróságok szerepét is bevonva talán szerencsésebb lenne az ügyfelek érdekében is az, hogyha ezeket az intézményeket az ilyen jellegű vitákba bevonnánk, talán hatékonyabban működne, mint csupán csak a hatóság egyfajta postás szerepének az erőltetése. És nagyon fontosnak tartom azt, hogy ne csak lehetőségként, hanem kötelezettségként is merüljön föl, hogy ha ilyen jellegű panasz merült föl, a PSZÁF valóban végezze el a helyszíni ellenőrzést is az adott pénzintézetnél. Ezzel kapcsolatban módosító indítvánnyal is éltem.

És még egy fontos elemre szeretnék kitérni, ami a záró rendelkezésekben szerepel, amelyet az államtitkár úr is érintett, ez pedig a hitelintézetekről szóló törvény 146. §-ának (1) és (4) bekezdése, amely előírta azt, hogy eddig kétévente kötelező volt a hitelintézeteknek az átfogó ellenőrzése. Én úgy gondolom, épp ezekből az okfejtésekből kiindulva, amit az előbb elmondtam, hogy szerencsés talán továbbra is fönntartani ezt a lehetőséget. Azt mondhatjuk, hogy talán még nem értünk el abba a stádiumba, hogy eltöröljük a PSZÁF-nak ezt a kötelezettségét, és talán célszerű még egy átmeneti időszakot hagyni arra, hogy ez a kétévente bekövetkező helyszíni ellenőrzés megtörténjen. A magyar pénzintézeti rendszer stabilitása szempontjából, én úgy érzem, hogy pár évig ezt még fönn kellene tartani, és utána el lehetne gondolkodni azon, hogy esetlegesen valóban el lehetne törölni ezt a kétéves kötelező korlátot, de a jelen helyzetben talán célszerűnek tűnik, ha ezt még fönntartjuk.

Szóba került már itt, Molnár képviselő úr is említette a Tebész javaslatát. Én úgy gondolom, hogy be fognak kerülni a bizottságok elé módosító javaslatok, és ezt értékelnünk kell, meg kell vizsgálnunk ennek a jogosultságát. Mindenképpen fontos hangsúlyozni azt, hogy a kisbefektetők érdekei ne sérüljenek. A kisbefektetők mindig kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, próbáljunk meg legalábbis egy kicsit elmozdulni feléjük, és az ő érdekeiket, javaslataikat is figyelembe venni.

Összességében azt tudom mondani, hogy az eljárásról szóló részek támogatandóak, helyesek és fontosak. Nyilván azok a felvetések, amelyeket én itt megtettem a hozzászólásomban, módosító javaslatok formájában is testet öltenek, és a módosító javaslatok vitája során, a részletes vitában nyilván kialakul az az álláspont, amely a törvényjavaslat végleges, a Fidesz parlamenti képviselőcsoportja határozott véleményének kialakulásához (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), kiforrásához megteremtődik.

Köszönöm szépen. (Taps.)