Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy tűnik, hogy az MSZP és az ellenzék 2010 óta, amikor egy költségvetés tárgyalásához érünk, azt a stratégiát választja, hogy a benyújtott költségvetés-tervezet olyan borzasztó, hogy azt jobb, ha meg sem szavazzuk, jobbá tenni nem lehet, bár ők kísérleteznek vele, és hogy ha ez így érvénybe fog lépni, akkor ez Magyarország pusztulásához fog vezetni. Körülbelül ilyen üzeneteket hallunk minden egyes felszólalásuknál.

Most is ezt a sémát követik, de én azért szeretném emlékeztetni őket, hogy most egymás után a hetedik költségvetés, amit 2010 óta benyújtunk, és az őáltaluk vizionált pusztulás nem következett be. Sőt, nemhogy nem következett be, hanem hogyha figyelték a reggeli, Varga Mihály által elmondott expozét, majd pedig a további érdemi hozzászólókat, és ha egyébként önök is netán figyelik Magyarország gazdasági helyzetét és teljesítményét, akkor azt látják, hogy egy javuló tendencia az, ami övezi minden tekintetben a magyar gazdaságot.

Én ezt a vitát már régóta figyelem a mezőgazdaság területén, ott ugyanezt a sémát követik. Valóban, ma még az MSZP nem szedte ízekre a mezőgazdasági terület költségvetését, de ismerem a felfogásukat, ezért nem csodálkoznék, ha a mai nap hátralévő részén és a holnapi napon azt állítanák, hogy ez borzasztó, ami most a mezőgazdasági fejezetben található. De megnéztem, ezt állították a 2016. évi költségvetés vitájánál, majd a ’15-ösnél, a ’14-esnél, és sorolhatnám.

De mi történt a mezőgazdaságban? Nem az, amit jósoltak, hogy ez a pusztuláshoz és a totális megsemmisüléshez vezet, hanem pont az ellenkezője történt.

(18.20)

A magyar mezőgazdaság olyan mértékű megerősödése következett be az elmúlt hat évben, amely még egyszer sem volt tapasztalható 1990 óta. Soha ilyen nagyságú teljesítőképességet nem adott még hozzá a magyar gazdasághoz, a GDP-növekedéshez sem. Egyedül a 2012-es év volt a nehéz év Magyarország gazdaságának is ‑ emlékszünk a mutatókra ‑, de a magyar mezőgazdaságnak is egy katasztrofális éve volt, téli fagy, tavaszi fagy, aszály, minden, ami létezett, összejött. Éppen ezért azt merem állítani, hogy az a helyes költségvetés, és itt, a mezőgazdaságban is az, amely a stratégiai célokat helyesen kiszolgálja. Úgy tűnik, hogy 2010 után helyesen vázoltuk fel a stratégiai célokat a mezőgazdaságban, mert az eredmények ezt tükrözik, és a költségvetés mindenkor a szolgálatába állt ezeknek a stratégiai céloknak.

Melyek voltak ezek a még mindig is tartható stratégiai célok? Mint említettem, az állattenyésztés, amely egyben a feldolgozóipar első lépcsőfoka, a kézimunkaerő-igényes területek, a kertészeti ágazat erősítése, merthogy a foglalkoztatás általánosan is komoly gondja a magyar gazdaságnak. Rendkívül sokat tettünk azért, hogy növekedés történjen ezen a területen is, több mint 500 ezer körüli most már a foglalkoztatottak száma 2010-hez képest. Látunk potenciált továbbra is a mezőgazdaságban, látunk. Természetesen az alapkérdés a feldolgozóipar erősítése, a növényi, állati eredetű termékek feldolgozásának a növelése, ezeknek az arányának a növelése. Úgy tűnik, hogy ezeket a stratégiai célokat a mindenkori költségvetés helyesen látta meg és segítette.

Természetesen tudjuk, hogy vannak kivédhetetlen erők, ezek a természeti erők, amelyekkel nem tudunk számolni, és ezek bizony időnként eltéríthetik a mezőgazdaság várt teljesítményét. Ilyen volt a tragikus, már idézett 2012-es év. Erre is fel kell készülnünk, és ez is a célok között az egyik, hogy ezeket a mezőgazdasági kitettségeket mennyire tudjuk csökkenteni. Itt az árvízvédelemre, a belvízhelyzetre, majd pedig a néhány hónapra rá következő aszályos vízhiányos időszakra gondolok. Ennek a feladatnak a megoldása még várat ránk. Ez nem következett be. Vízben gazdagok vagyunk, de egyben pazarlóak, és nem nyújtjuk azt a lehetőséget a mezőgazdaságnak, amit egyébként az adottságaink megengedhetnének. Tehát a nehéz, szárazodásos időszakban az öntözési területeket nem tudjuk növelni, a víz oda juttatásával még komoly problémáink vannak.

A jégkár ugyanilyen komoly kihívás. Erre ígéretet kaptunk és kormányzati szándék, hogy a mezőgazdaságilag aktív területek egésze le lesz fedve jégkárelhárító rendszerrel, a Nemzeti Agrárkamara a felelőse. Ha jól tudom, ’17-ben elindul a technikai megvalósítása is ennek. Aztán itt van a fagykár, ami sajnos már az idei évben is ismert pusztítást végzett. Itt állunk a leggyengébben, nem mi, Magyarország, hanem egyáltalán a tudomány, hogy van-e észszerű, költséghatékony megoldása a fagy elleni védekezésnek. Na de ezek olyan célok, amelyekkel kell hogy foglalkozzunk, és egyben utalok rá, hogy a költségvetés tesz azért, hogy ezeket a kihívásokat megoldjuk.

Nem kerülhetjük meg, hogy az egész agrárágazat, mondhatjuk nyugodtan, rendben van, de vannak egyes szegmensei és egyes szereplői, akik rosszul érzik magukat. Most különösen a tejágazat, a tejtermelő tehenészetek gazdái, gazdálkodói érzik úgy, hogy baj van, és mintha nem tennénk meg mindent az ő érdekükben, hogy ne termeljenek mindennap százezres mínuszokat azzal, hogy megfejik a teheneket. Nagyjából most így van sajnos, de közismert, hogy ennek nem mi, a magyar kormány és a magyar mezőgazdászok az okozói, hanem a tejkvóta felszabadítása hozta ránk ezt a bajt, és tetézték utána az Oroszország elleni szankciók. Majd pedig ezek halmozottan úgy jelentkeztek, hogy a nagy tejtermelő országok még ránk zúdították, sőt az általunk addig foglalt piacokra zúdították a hatalmas mennyiségű tejet olyan áron, amivel egyelőre nem tudjuk felvenni a versenyt. Erre még egyelőre nemcsak mi nem találtuk meg a megoldást, a számtalan uniós kiegészítő és a magyar költségvetésben megtalálható kiegészítő keret pótlásával sem, hanem egyelőre Európa 28 országából 24 szenved ebben a problémában.

Úgy gondolom, hogy a tejágazaton kívül nincs ma olyan a magyar mezőgazdaságban, amely ilyen mértékű és általánosan sok szereplőt érintene, tehát nyugodtan mondhatom, hogy a mezőgazdaság amúgy köszöni szépen, tűrhetően rendben van. Ez mutatkozik a Czerván államtitkár úr által már említett minden éves exportteljesítményében, feldolgozóipari növekményében és nagyon erős szufficites teljesítőképességében.

Van egy-két olyan része a költségvetésnek, amelyet hadd említsek meg! Nekem régi szívfájdalmam, kormánypárti képviselőtársaim tudják, nem rajongtam akkor, amikor az Agrármarketing Centrum elkerült a mezőgazdasági tárcától. Most is figyelem, hogy a legújabb formában a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz került. Változatlanul állítom, hogy az Agrármarketing Centrumnak a mezőgazdasági tárcánál lenne a leghelyesebb helye. Rendkívül bonyolult áttételeken keresztül tudja csak érvényesíteni a nevében rejlő feladatot, az agrármarketing megvalósítását. Bízom benne, hogy esetleg most is nekirugaszkodva lehet, hogy visszakerülhet az Agrármarketing Centrum a tárcához.

Közismert területeket hadd említsek meg, amely a lakosság minden tagját szinte érinti: az iskolatej-, iskolagyümölcs-programot. Rendkívül sikeresek, szinte nem győzzük a támogatási alapokat beállítani. Jelenleg is jelentős, 4 milliárd, 1,5 milliárdos összegekkel támogatjuk ezt a programot. Itt persze már belenyúlunk a szociális kérdésbe, az egész napos étkeztetési kérdésbe, amelyet közismerten az óvodásoktól az általános iskolás korig teljes egészében a szünidőben tartó időszakra is kiterjesztettünk.

Hadd említsem meg a költségvetés erejét, amely nem nálunk, nem a mi mezőgazdasági águnknál, annak a során található, de talán bennünket érint a legjobban, az áfacsökkentés hatása, tehát a nagy adócsökkentési hatás. Egyértelmű, hogy a friss tej, a tojás, a baromfihús 5 százalékra történő áfa­csök­ken­té­sének a nyertesei természetesen elsősorban a magyar fogyasztók. De mondjuk meg őszintén, hogy ennek a mezőgazdaság szereplői is igen jelentős nyertesei lesznek, kiszűrve azt a komoly feketegazdaságot, a nemkívánatos szereplőket, akik ezen a területen működnek, úgy, ahogy a sertéshúsnál ez megtörtént és láttuk, úgy, ahogy a gabonakereskedelemnél a fordított áfával ezt ki tudtuk szűrni. Hihetetlen kedvező helyzetbe kerülnek a törvényeket betartó mezőgazdasági szereplők. Ezt ne felejtsük el, hogy a lakosság mellett ők legyenek a legnagyobb nyertesei.

Ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy ennek a költségvetésnek az otthonteremtés mellett az áfa­csökkentés, illetve önmagában az adócsökkentések a legjelentősebb oldalai, és a mezőgazdaság és ezen keresztül a fogyasztók nyertesei lehetnek ennek a költségvetésnek. Természetesen van egy-két olyan kérdés, mint a Hegyközségek Nemzeti Tanácsnak a véleményünk szerint nem elégséges támogatása, de örömteli kérdés, hogy a Pálinka Nemzeti Tanács viszont önálló fejezeti jogcímmel bekerült a támogatottak körébe új szereplőként.

Dolgozunk azon, hogy minél finomabbra hangoljuk és a szereplőknek minél elfogadhatóbb változatú legyen a majdani végső költségvetés, amelyet mindenkinek elfogadásra fogunk majd javasolni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)