Felszólalás adatai

Kezdjük a végén, kezdjük ezzel a bizonyos négyötödös szabállyal! Valóban, az igazság ahhoz az érveléshez áll közelebb, amit Bárándy képviselő úr az előbb elővezetett, nevezetesen önök egy relatív négyötödös szabályt akarnak megalkotni, a jelen lévő négyötödhöz szabják majd a házszabálytól való eltérést. Ezzel nem lenne problémánk, ha nem lennének ilyen rosszak a tapasztalataink. Ha az valóban egy kivételesen ritkán alkalmazott szabály lenne, valóban csak különösen indokolt esetekben, akkor nem lenne ezzel különösebb probléma, csak az elmúlt ciklusban is volt olyan időszak, amikor ezt notóriusan alkalmazták, tehát abszolút a permanens, házszabálytól való eltérésekben élték ki magukat. Ebben is megmutatkozott az, hogy itt nem törvényalkotás folyik a szó legnemesebb értelmében, hanem törvénygyártás, az abszolút mennyiségi szempontok, amelyek jelentősen rontják a minőséget. Ennek ékes példája volt a mai igazságügyi bizottsági ülés is; semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek, pontosan ugyanott folytatják, a szó rossz értelmében véve is, ahol nem sokkal ezelőtt abbahagyták.

Másrészt pedig ennek azért lehet valami előnye is, ugyanis ez jóval nagyobb fegyelmet fog megkövetelni valamennyi ellenzéki párttól, hiszen ha az ellenzéki frakciók - függetlenül pártszínektől, ideológiáktól - fegyelmezetten, teljes létszámban itt vannak, akkor nem biztos, hogy keresztül tudják vinni, mert önök között azért inkább gyakoribb a hiányzás, többen hiányoznak, és akkor valóban komoly konszenzus kell ahhoz, hogy a négyötöd meglegyen. Bár hozzáteszem, hogy minden olyan esetben, amikor ez az ország, illetőleg az emberek érdekeit szolgálja, szolgálta, akkor a Jobbik eddig is támogatta ezeket a házszabálytól való eltéréseket, és ezután is fenn fogjuk tartani ezt a jó szokásunkat. Amikor azonban az ország és az emberek érdekeivel ellentétes szabályozásról volt szó, akkor nyilván nem támogattuk. Számunkra ilyen egyszerű, ez a zsinórmérték a továbbiakban is meg fog maradni, amikor annak akár egy árvíz vagy bármilyen más természeti csapás esetén indokoltsága van, akkor biztos, hogy a Jobbik nem fog akadályt gördíteni a házszabálytól való eltérés elé. Ugyanakkor amikor személyre szabott jogalkotásokkal fogunk találkozni, amikor azt látjuk, hogy az amúgy is erős túlhatalmukat akarják tovább betonozni, akkor bizony keresztbe fogunk feküdni a házszabálytól való eltérésnek, pontosan azért, hogy ne tudjanak vég nélkül mindent megcsinálni.

Ami a túlterjeszkedő javaslatokat illeti, az egy meglehetősen érdekes helyzet, amivel megint csak több tucat alkalommal találkoztunk a 2010-14-es ciklus idején, nevezetesen, hogy abszolút össze nem tartozó, egymással semmilyen kapcsolatban, összefüggésben nem lévő javaslatokat tárgyaltak, vegyítettek. Egy konkrét példát hadd mondjak a sok közül, amikor a képviselők jogállásáról szóló törvénnyel együtt tárgyalták a gázenergiáról szóló törvény bizonyos módosításait, vagy éppen fordítva, semmi köze nem volt egyiknek a másikhoz; valaki későn ébredt, valakinek még eszébe jutott valami, valakinek megfájdult a lába vagy éppen egyéb testrésze, és akkor benyújtották ezeket a javaslatokat, amelyek megint csak a kutyakomédia vagy bábszínház kategóriába tartoznak, aláássák a törvényalkotás tekintélyét, aláássák a jogalkotást, meg mindent, amit parlamentarizmusnak hívunk.

De végül és nem utolsósorban felteszik az i-re a pontot az ülésvezető elnök szavazati jogával. Dicsérem én is Gulyás Gergőt, hogy legalább részben őszinte tudott lenni, amikor azt mondta, hogy tulajdonképpen a kétharmadhoz van erre szükség, nagyon szépen, irodalmian becsomagolta ezt, oly módon, hogy esetleg a gyanútlanabb választópolgárok ezt megint kanyar nélkül be tudják venni. A lényege az, hogy éppen 133 mandátummal megvan a kétharmaduk, és ha az ülésvezető elnök nem szavazhat, akkor főleg az abszolút kétharmados törvényeknél, például az önök által gránitszilárdságúnak tartott Alaptörvény módosításánál éppen meglegyen a kétharmados többségük, mert ha vélhetően az önök szeretve tisztelt vezére köztársasági elnök akar lenni 2017-ben, akkor ha egy prezidenciális rendszer irányába akarunk elmozdulni, nagyon sokszor hozzá kell majd nyúlni az Alaptörvényhez. Tehát létfontosságú az önök számára, hogy megint átszabják az önök által gránitszilárdságúnak hívott, valójában tejszínhab-könnyűségű vagy purhabkönnyűségű Alaptörvényt. Erről szól tehát a történet.

Valóban az a fő kérdés, hogy ha 24 évig nem tűnt ez fel egyikőjüknek sem, sem a baloldalnak, sem pedig önöknek, akkor vajon miért most kellett előráncigálni. Hát azért, mert most volt rá szükségük. Itt hadd emlékeztessem önöket arra, hogy hányszor hackelték már meg a választási rendszert és a magyar parlamentarizmus alapvető szabályait, amit ha ellenkező előjellel tettek volna, nem az önök előnyére, hanem az önök kárára például baloldali vagy liberális kormányok, akkor biztos, hogy közel hasonló véleményeket fogalmaznának meg, mint mi, jobbikos képviselők.

Kezdhetjük azzal is, hogy hogyan alakították ki a választókerületek határait, hogyan alakították a választókerületek településszerkezetét, a választókerületek számát, az egyéni és az országos listás mandátumok arányát, hogyan alakították ki a mandátumkiosztás szabályait, gondolok itt elsősorban a győzteskompenzációra. Ezzel mindjárt hét grátisz mandátumhoz jutottak, és megteremtették azt a borzasztóan igazságtalan rendszert, hogy bizonyos szegmensben a választópolgárok akarata nem egyforma, adott szavazat másfélnek vagy kettőnek számít akkor, amikor "a győztes mindent visz", önök által bevezetett igen-igen antidemokratikus elv alapján, önök a győzteskompenzációval 126 helyett most 133-an ülhetnek itt.

Senki nem vitatja, hogy önök bármilyen választási rendszerben az április 6-i választásokat megnyerték volna. Mielőtt még nagyon felháborodnának és a vérnyomásuk megemelkedne, ezt a korrektség kedvéért természetesen el kell mondanom. Nincs vita, önök megnyerték a választásokat. Egy arányosabb és igazságosabb rendszerben is megnyerték volna, csak éppen biztos, hogy nem kétharmaddal. Ennek nagyon nagy jelentősége van, hiszen ismerve az önök kapkodását, a sokszor belsőleg és az önök belső köreiben a normálisabb képviselők által kritizált jogalkotási tempót, nem igaz az, hogy önök mindent elvégeztek az Alaptörvény és a sarkalatos törvények kapcsán - dehogyis! Ez egy olyan jolly joker, egy olyan aranyrészvény, ha így tetszik, amihez mindig jó hozzányúlni, ha éppen ott van a spájzban. Nagyon nem mindegy tehát, hogy 133 mandátumuk van vagy 132, vagy éppen csak 126, főleg ha az egész rendszert át akarják alakítani Orbán Viktor egyéni ambícióihoz és további karriervágyához, karrierelképzeléseihez kötődően. Éppen ezért azt mondani, hogy bár kétségtelen, hogy egy vastag feles többséggel így is, úgy is megnyerték volna a választásokat, de azt mondani, hogy ez egy demokratikus, arányos, európai, legfőképpen igazságos vagy akár az igazságoshoz közel álló választási rendszer, ezt a legnagyobb túlzással sem lehet kijelenteni.

(16.30)

És amikor azt látják, hogy még ez sem elég, akkor hozzányúlnak a házszabályi rendelkezésekhez: most már az ülésvezető elnöknek is legyen általános szavazati joga. Eddig ugye, csak szavazategyenlőség esetén szavazhatott az ülésvezető elnök, most már szavazhat majd, ha úgy tetszik, általános jelleggel is. Furcsa a parlamenti matematika, furcsa, hogy pontosan 133 mandátummal ezt elérték, megszerezték, bár adja a Jóisten, hogy hátha lesz olyan időközi választás - lehetőleg még 2017 előtt -, amikor reményeink szerint a nemzeti radikális ellenzék le tudja önöket vinni éppen eggyel, mondjuk, 133 alá; ha többel, akkor annál jobban fogunk örülni. Már csak azért is, hogy kompromisszumokra kényszerüljenek, már csak azért is, hogy ne gondolják azt, hogy önöké a világ, ne gondolják azt, hogy az idők végezetéig ez így fog menni. Mert egyrészt a jegenyefák nem nőnek az égig, másrészt a leghosszabb út is véget ér egyszer. Hát, ez egy régi dakota mondás vagy kínai bölcsesség vagy régi szatmári paraszti bölcselet. Kinek-kinek ízlésére vagy jó meggondolására, mentalitására bízom, hogy ezt hová sorolja be.

Mindenesetre tudom, hogy az empátia nem politikai kategória (Dr. Schiffer András: Az se!), de gondolják azt el, hogy 2002 és 2010 között a szocialisták ezt művelték volna önökkel vagy akár ennek csak a töredékét! Önök is ordítottak volna Brüsszelben meg Strasbourgban, önök is - már többször mondtam ezt - visítottak volna, mint az orbáncos malac, nem kicsit, hanem nagyon, nem ritkán, hanem nagyon gyakran (Derültség a Jobbik padsoraiból.), de amikor az önök érdekeivel szemben áll, akkor felháborodnak, akkor betörik a fejük, és nem tudják elviselni. De amikor önök csinálják, akkor az teljesen természetes.

Tehát legalább legyenek őszinték, legyenek gerincesek, legyenek korrektek! Mondják azt, hogy kérem szépen, megtesszük, mert megtehetjük, és akkor ne hivatkozzunk itt nemzetközi gyakorlatra meg nemzetközi jogi összehasonlító elemzésekre, ne menjünk itt bele egyetemi tananyag szintjén, hogy hol van általános szavazati joga a levezető elnöknek, hol van csak szavazategyenlőség esetén, mert példákat erre és annak az ellenkezőjére is lehet hozni. Mondják azt, hogy hatalomtechnikai okokból önöknek erre égető nagy szüksége van, létszükséglet önök számára, hogy meglegyen a 133 szavazatuk adott esetben. És akkor ne menjünk bele ilyen mesebeszédekbe, legyünk őszinték egymással, és ne folytassák azt, amit az utóbbi időben már megtanultunk, pontosabban, az elmúlt négy évben, hogy ha egy kicsit nem figyelnek oda, akkor mindjárt igazat mondanak. Legyenek folyamatosan őszinték, beszéljünk nyíltan, beszéljünk egyenesen, mi sem most jöttünk a 6.20-assal, nekünk sem első ciklusunk már, úgyhogy próbáljunk egymással nyíltan és őszintén - és nemcsak a plenárison, hanem a bizottsági ülésen is.

Ráadásul a parlamenti mandátumarányoktól függetlenül, a képviselői jogállástól, a mandátumszerzés módjától függetlenül, a jogállásból fakadó egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel próbáljuk egymást egyenrangú partnernek tekinteni, és nem azt feltételezni a másikról, hogy balekok ülnek önökkel szemben, vagy olyanok, akik nem látnak át a szitán már a javaslat beadása után néhány perccel.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból. - Dr. Schiffer András tapsol.)