Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására később kerül sor. Azért voltam kicsit nyugodtabb, amikor a bekiabálásokat hallottam, mert azt kellett volna mondanom, hogy úgyis megadom a szót, de mivel most nem tudom, mert a vezérszónoklatok mentek csak le, majd mindenki válaszolhat erre a következő alkalommal. Úgyhogy függőben marad a kukta kérdése a Házban. (Derültség.)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája, lehetőség szerint a lezárásig. Az előterjesztést T/6471. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/6471/2-3. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Veres János pénzügyminisztériumi államtitkár úrnak, tizenöt perces időkeretben.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt ellenzéki és kormánypárti Képviselőtársak! Az Európai Közösségek, illetve később az Európai Unió kialakulásának története során egyértelműen nyomon követhető az egységes piac megteremtésére irányuló folyamatos törekvés. Az ehhez vezető úton az első lépcső a vámunió kialakítása volt, ami a közös vámpolitikát, azaz a közös vámtarifa és vámtételek egységes alkalmazását jelenti.

A következő mérföldkő, amikor a kereskedelempolitikai intézkedések közösségi szintű alkalmazása mellett a vámjogi előírásokat is közösségi szinten határozták meg. A közösségi szintű vámjogi szabályozás keretében fogadták el a tagállamok 1992-ben a közösségi vámkódexet létrehozó tanácsi rendeletet, valamint 1993-ban a vámkódex végrehajtásáról szóló bizottsági rendeletet. E két közösségi rendelet, mivel a csatlakozással a vámunió tagjává válunk, Magyarországon a belépés pillanatától közvetlenül hatályosul és alkalmazandó.

Az említett rendeletek egyértelműen rendezik a kibővült vámterületre, a vámunión kívülről belépő és onnan kivitt árukra vonatkozó alapvető vámjogi szabályokat, a vámfizetési könnyítéseket, az egyes vámeljárásokkal kapcsolatos engedélyezési és eljárási szabályokat, az áruosztályozással és az áruk származásának meghatározásával, valamint a vámhatósági határozathozatallal és jogorvoslattal kapcsolatos főbb kérdéseket. A kódexben és végrehajtási rendeletében igen részletesen szabályozott feltételek azonban adnak lehetőséget tagállami szabályozásra is, így tagállami szinten kell rendezni például a biztosítéknyújtással és a hatóságok közötti együttműködéssel kapcsolatos kérdéseket.

A jelenleg hatályos vámjog, a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény magában foglalta a vámmentességekről szóló rendelkezéseket is. Az Európai Unióban a vámmentességekről az 1983. évi 918. számú tanácsi rendelet rendelkezik, amely tartalmazza az összes vámmentességi jogcímet, következésképpen a csatlakozástól számunkra is e rendelkezések alkalmazása lesz az irányadó.

Tisztelt Országgyűlés! Magyarország a kilencvenes évek közepén kezdte el a közösségi vámjogi szabályok tanulmányozását és fokozatos átvételét az Európai Unióhoz történő csatlakozás előkészítése érdekében. Az uniós jogharmonizáció első fontos mérföldköve az 1995. évi vámtörvény elfogadása, de a pénzügyi kormányzat azóta is jelentős lépéseket tett a közösségi vámjogi előírások átvétele érdekében. Mindezt úgy tudta elérni, hogy mindvégig figyelembe vette a magyar gazdálkodók érdekeit a vámjogi harmonizáció során. A gazdálkodók érdekeinek figyelembevételével fokozatosan, lépésről lépésre hajtottuk végre a jogharmonizációs lépéseket. A közösségi jogi környezethez történő közelítés során kiemelkedő fontosságú a 2001. június 1-jétől hatályos törvénymódosítás, amely bevezette a közösségi vámjogban használt gazdasági vámeljárásokat és egyszerűsített eljárásokat.

Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt lévő, megvitatásra váró javaslat a vámjogi harmonizációs folyamat végső lépéseit foglalja magában, a csatlakozási szerződésben foglalt átmeneti intézkedések végrehajtásához szükséges rendelkezésekkel, valamint a közösségi vámjog által nem szabályozott, hazánk uniós tagállamként történő működésével kapcsolatos rendelkezésekkel együtt. A fenti rendelkezések teszik lehetővé a magyar gazdálkodók számára a közösségi előírásokkal teljesen azonos jogi környezetben való működést, valamint a csatlakozás során felmerülő átmeneti kérdések egyértelmű rendezését.

(19.30)

A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvénytervezet elfogadásának célja hármas. Egyfelől a közösségi gazdálkodókkal azonos és kiszámítható vámjogi környezetet teremt a magyar gazdálkodók számára. Másfelől megteremti hazánk vámunióban történő működésének tagállami hatáskörben meghatározható feltételeit. Harmadsorban megteremti azokat a csatlakozási szerződésben foglalt rendelkezéseket, kiegészítő szabályokat, amelyek a magyar gazdálkodók számára lehetővé teszik a zökkenőmentes átállást, tevékenységüknek a közösségi keretek között történő zavartalan folytatását. A tervezet meghatározza a vámközreműködők, képviseletek lehetőségeit, feladatait, rendezi a hivatalos szolgálati helyek szabályait, közelebb viszi a gazdálkodókhoz az engedélyezést, mivel azok decentralizált módon adhatók ki a fővámhivatalokban a csatlakozást követően. Rendezi továbbá a fizetési feltételek késedelmes teljesítése esetén a kamatfizetési feltételeket is.

A közösségi vámjog liberális szemléletű alapeljárását kiegészítendő - hiszen a bizalmi elvet szükséges ellenőrzéssel ellensúlyozni - rendelkezéseket tartalmaz az utólagos ellenőrzésre vonatkozóan. Ez utóbbi esetben a szabályozás a pénzügyi előírásokat lényegében megtartja. A biztosítéknyújtás esetében általános elve a közösségi szabályozásnak, hogy a közteher megfizetése nem kerülhet veszélybe. A közösségi saját forrást jelentő vámbevételekkel a bizottság elszámoltatja a Magyar Köztársaságot is. A biztosítéknyújtás mértékének meghatározásánál ezt a szempontot nem lehet figyelmen kívül hagyni. Természetesen a megbízható vámadósok esetében a büntetlen előélet figyelembevételre kerülhet.

Tisztelt Országgyűlés! A megtárgyalásra váró javaslat kiegészítő jellegű szabályozás, de fontos eleme az egységes végrehajtásnak. Átmeneti rendelkezései biztosítják, hogy a magyar gazdálkodók lehetőség szerint zökkenőmentesen tudjanak az új rend szerinti eljárásokhoz alkalmazkodni. Tekintettel arra, hogy a nagy horderejű és több évet felölelő jogharmonizációs folyamat végső lépcsőjének megvitatására készülünk, kérem segítő közreműködésüket, a beterjesztett javaslat elfogadását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Megkérdezem, hogy a költségvetési bizottság állásfoglalását ki kívánja előadni.

Megadom a szót Varga László képviselő úrnak, MSZP.

VARGA LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A költségvetési és pénzügyi bizottság első helyen kijelölt bizottságként a témához illő alapossággal, körültekintéssel, többórás vitában alakította ki álláspontját, és bár az egyhangú szavazás nálunk ritka vendég, ebben az esetben mégis egyhangú szavazattal ajánlotta általános vitára a parlamentnek. Szólt ez a megkülönböztetett érdeklődés a téma súlya, fontossága mellett annak is, hogy egyre közelebb az uniós csatlakozás dátuma, és talán ezen a területen a legkézzelfoghatóbb, a leglátványosabb az új helyzet, a változások bevezetése. Hiszen ettől a pillanattól - ahogy erről államtitkár úr is szólt - a jogi szabályozás azonnal és közvetlenül hatályosul, és a magyar vámtörvény, az egész vámügyi gyakorlat hatályát veszti.

A vitában fő csomópontként azoknak a hazai mozgásteret jelentő körülményeknek a számbavétele került központi helyre, amelyek a vámfelfüggesztések rendszerében, bár ez közösségi döntés, mégis bizonyos hazai egyeztető fórumok működését, a származási igazolások dokumentálását, erre megfelelő FVM-szervezetek kijelölését és több más, a magyar gyakorlat számára szükséges lépések megtételét jelenti.

Az előterjesztőknek a kérdésekre helyben adott válaszai meggyőztek bennünket arról, hogy az előkészítés megfelelő ütemben folyik, és a határidőre valamennyi alkalmas lesz a bevezetésre, a működésre.

A vitában központi helyre került a harmadik ország számára végzett szolgáltatások várható színvonalával, az érdeklődés megteremtésével kapcsolatos feladat. Úgy tartották a vitában megszólalók, Magyarország érdeke lesz, hogy a szabályozással, a szolgáltatások magas színvonalával a lehető legnagyobb arányú bevételhez jussunk.

Az ellenzéki képviselők több oldalról is keresték-kutatták a vám- és pénzügyőrség 808 fős létszámcsökkentésének hatását az uniós csatlakozásra, a tervezett bevételek realizálására. A jelen lévő parancsnokok, a Pénzügyminisztérium vezető munkatársai megnyugtató képet festettek arról, hogy ez a létszámcsökkentés nem zavarja a folyamatos munkát. S míg az Unióval határos területeken ez valóban fog létszámcsökkentést jelenteni - egyúttal ígéret hangzott el, hogy mindezt körültekintően, humánusan, a helyi szervek bevonásával végzik -, addig a schengeni határként működő déli és keleti területeken ez egyértelműen létszámnövekedést fog majd a vám- és pénzügyőrség számára jelenteni.

Végezetül: a vita központi eleme volt, hogy a közösségi vámjog bevezetése miként hat a költségvetés pénzügyi bevételére. Míg egyik oldalról a gazdaság egésze számára rendkívül örömteli, örvendetes hír az, hogy a vámtételek határozottan és egyértelműen csökkennek - és ez egy olyan országban, ahol a GDP százalékában 23 százalék az importhányad, szemben az Európai Unió 11 százalékával, mindenképpen örömteli körülmény és nyilván a gazdaság versenyképességét javító tétel -, addig nyilvánvalóan ebből adódóan a költségvetés bevételei számottevően csökkennek majd. Mindezek figyelembevétele a gazdaság egésze számára rendkívül kedvező, az uniós csatlakozás szempontjából pedig jelentős törvénytervezetről van szó.

És újra hangsúlyozom, hogy örömteli módon a bizottság teljes körű támogatásával ajánlhatom a parlament figyelmébe.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, tíz-tíz perces időkeretben. Domokos képviselő úr kíván szólni? (Domokos László: Nem.) Egy másik képviselő úr volt megjelölve nekem, aki a kiegészítő hozzászólást megteszi, de ha erre igényt tart, akkor megadom a szót. Erre Arnóth Sándor képviselő úr volt megjelölve. (Domokos László: Nem kérek szót.) Nem. Köszönöm szépen.

Akkor a képviselői felszólalásokra kerül sor. Elsőként az írásban jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Font Sándor képviselő úr következik, Magyar Demokrata Fórum, tízperces időkeretben. (Font Sándor: Nem kormánypárti képviselő szól elsőként?) Írásban nem jelentkezett más; ha szólni akar, akkor majd nyilván gombnyomással jelzi a hozzászólási szándékát. Ha képviselő úr kéri a szót, akkor megadom, tízperces időkeretben.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslat igyekszik átvenni az EU-ban használatos vámjogszabályt mint a közösségi jogot. Nagy általánosságban megfelel az uniós elvárásoknak, azonban mindazokat a kérdéseket, amelyek nem egyértelműen szabályozottak az 1995. évi C. törvényben, változatlanul hagyja.

A korábbi és a mostani tervezet szubjektív cselekedeteket enged meg a vámhatóságnak. Az eljáró vagy a vizsgáló szabad akaratából határozza meg a munka ütemét, a követendő eljárást és az ügyféllel szembeni magatartást. Véleményünk szerint ez nem megengedhető, könnyen vezethet korrupcióhoz.

A kormány az előterjesztéssel nem hazudtolja meg saját magát, mert egyetlen olyan szakasz sincs a tervezetben, amely a magyar érdekeket képviselné, változatlanul nem foglal állást és nem határozza meg a közreműködők státusát és azok jogait vagy kötelezettségeit, nem rendelkezik az átmeneti időben az ügynökségek, illetve a vámudvarok 2004. május 1-jétől való kötelező átalakulásáról. Nem határozza meg, hogy melyikből lesz vámudvar I-es vagy vámudvar II-es. Nem rendelkezik a jelenlegi ügynökségek és a vám közötti szerződésekről, ami a tevékenységi engedélyek gyakorlását jelenti, azonban a vállalkozók és a vám- és pénzügyőrség, valamint a vámhivatalok üzemeltetését biztosító magáncégek között polgári jogi szerződés van, aminek a lejárta nem 2004. május 1., hanem sok esetben 2006, de mindenképpen eltérő időpont 2004. május 1-jétől. A vállalkozások és a vám közötti szerződések határidő előtti felbontása - miután az határozott időre kötött - komoly fizetési kötelezettségeket és elmaradt hasznot jelenthet, ami pedig pereket fog majd eredményezni.

A tervezet nem rendelkezik a szolgálati helyek fenntartásának költségeiről, illetve azt a magánszférára hárítja.

(19.40)

Alapvető hibákat tartalmaz a tervezet, mint például a 11. § a határátkelőhelyek üzemeltetőire vonatkozóan. A 11. § kötelezi a határátkelőhelyek üzemeltetőjét arra, hogy a vám- és pénzügyőrség részére köteles megadni mindent, és gondoskodni az alkalmazottak munkakörülményeinek biztosításáról a szolgálat ellátására. Ez érthetetlen, és a jogalkotó fogalomzavarban szenved, mert a határátkelő határon és nem határon, de mindenhol a Magyar Köztársaság tulajdona. Ezeken a területeken magáncégek esetleg külön engedéllyel területet bérelhetnek, de tulajdonuk ugyanakkor nem lehet.

A jelenlegi gyakorlatot akarja folytatni a jogalkotó, azaz vállalkozásokkal akarja biztosítani a vám- és pénzügyőrség munkájához szükséges számítástechnikai berendezéseket és az irodák berendezéseit. Jelenleg ez egy ingyenes eszközátadás, ami az áfatörvény és adótörvények kijátszását jelenti. Számtalan esetben vizsgálta az APEH ezeket, és az eszközöket átadókkal szemben eljárást kezdeményeztek.

Komoly szakmai hibákat tartalmaz a 19. §, mert a tranzitegyezményben meghatározott okmányokat nem tartalmazza, nem foglalkozik például a számlanyilatkozat lehetőségével és annak formáival, preferenciális országokból származó áruknál a konzuli igazolással, az okmányok kitöltését a vámhatóság hatáskörébe utalja, mint például az EU-I. okmányt, amit szintén nem említ. Ha a származási szabályok szabályozását végrehajtási utasításra bízza, akkor miért kell félmunkát végezni ebben az esetben is?

A 22. §-ban az átmeneti megőrzési raktározás szabályozása nem megfelelő, mert ebből kizárja a vámudvarokat üzemeltetőket. A fuvarozóknak és a szállítmányozóknak ritkán van átmeneti megőrzési raktára, arról nem is beszélve, hogy a jogszabály a címzett, a vámudvar tulajdonosa, telephelye szerint illetékes vámhivatal hatáskörébe utalja az átmeneti raktár engedélyezését. Ha valamilyen okmányhiány miatt, mondjuk, a nagylaki vámhivatal átmeneti raktározást rendel el szombathelyi illetőségű cégtulajdonnal kapcsolatban, akkor e szerint a szabályozás szerint ezt nem rendelheti el. Az illetékesség, az elrendelő vámhivatal és az ügyfél területileg illetékes vámhivatala ugyanis ez esetben nem azonos.

A 44. §-ban az előterjesztés komoly visszalépést jelent a mai szabályozással szemben, mert a garancia összegét a mai 80 százalékról 100 százalékra emeli. Ezzel az intézkedéssel tönkreteszi a vállalkozásokat és a szállítmányozókat. Emiatt a magyar kereskedelemben részt vevőket arra inspirálja majd, hogy a vámkezeléseket ne a magyar vámhivataloknál végeztesse el, ahonnan a magyar állam a bevétel 25 százalékát visszakaphatja az Uniótól, hanem az első EU-s határon végezze azt el. Az alacsonyabb szinten való megállapításra az EU-vámkódex 192. cikk 1. pont utolsó mondta egyébként lehetőséget adna. Sajnálatos, hogy ezzel az előterjesztő nem akar élni.

A 45. §-ban a vámbiztosítékok felsorolásánál nem veszi figyelembe a jogalkotó a Magyar Nemzeti Bank idevonatkozó utasítását, amely meghatározza a garancia és a fedezetek okmányos variációit. Ismételten előkerül a vámhivatalnál letétbe helyezett pénz, azaz a vámbiztosíték-letét. Erre vonatkozóan csak annyit, hogy a kormányzat mulasztásos törvénysértésben van, mert a vámszámlára vonatkozó rendeletet határidőre nem hajtotta végre, azt nem vezette be 2003. július 1. napjáig, amire egyébként a törvény kötelezte volna.

Itt tárgyalja garanciaként a biztosítóktól adott szerződést, ami egy fordítási hiba lehet, mert az nem szerződés, hanem kötelezvény, a kettő között óriási különbség van, főleg, ha peres ügyről lesz majd szó.

A 46. § a pénzügyőrség kezelésében levő központi vámletétszámla fogalmát és rendeltetését újra visszahozza. A 243/2002. számú kormányrendelet bevezette a letétek elévülését, és azt a letétet adónak nem adja vissza, azaz államosítja a saját tulajdonát, az addigi vállalkozói tulajdont. A vámletétszámlákat a korábbi MSZP-kormány az 1995. évi CXXI. törvény 7. § (3) bekezdésben átalakította, és vámbiztosíték-bevételi számlaként a mindenkori költségvetés bevételeként kezelheti. Ebből egyébként jelenleg is sok peres ügye van az államnak.

A 48. § (2) bekezdése értelmetlen és végrehajthatatlan a mai és a jövőbeni infrastruktúra mellett. Az 52. § visszaállítja a készpénzes fizetéseket a vámhivatalokban, kétmillió forint erejéig készpénzben fizethetünk majd. Ezzel a pénzügyi kormányzat visszaállítja azt az állapotot, amit a '92-93. évben a vámbiztosíték-számla bevezetésével oldottak meg. A készpénz kiemelésében az MNB 9/2001. számú rendelete lenne az irányadó.

Ismételten felmerül annak a kérdése, hogy ha a ma érvényben levő törvényeket sem tartotta be a vám- és pénzügyőrség, amivel komoly anyagi károkat okozott a vállalkozóknak és cégeknek, hogyan fogja végrehajtani a most életbe lépő rendelkezéseket, amihez nincs megfelelő szakmai ismerete, és nincs kidolgozott rendszer sem. Ehhez feltétlenül szükséges lenne az, ha az ügyfél vámkezeltet, és letétre számolja el a vámhivatal, akkor a maradványt törvény szerint fizesse vissza, és vezessen naprakész, egyeztetésre alkalmas nyilvántartást, amely elől ma jelen pillanatban kibújik a vámhatóság.

A törvénytervezet nem ad és nem fogalmaz meg konkrét feladatokat és eljárásokat a vámhivatalok és alkalmazottaik részére, hanem csak kérhet, elrendelhet, megvizsgálhat. A vámkezeléseket ismételten szubjektív, érzelmi alapokra helyezi. Ez - mint ahogy említettem - a korrupció melegágya lehet, mert ha akarja, akkor csinálja, ha nem akarja, akkor majd pénzt vár érte, és majd akkor csinálja.

Sem a jelen, sem a korábbi törvénytervezet az adócsomagban nem foglalkozott az Unióban elfogadott és alkalmazott adóraktár bevezetésének lehetőségével. Ezzel a raktárformával ellenőrizhetővé tenné az áfabevallásokat, és azok az áruforgalomnak megfelelően ellenőrizhetővé válnának.

Itt szeretném megjegyezni gondolataim végeztével, hogy bizony-bizony aggodalommal tölt el sokunkat, hogy az átszervezés és létszámleépítés következtében képes lesz-e a vám- és pénzügyőrség ellátni az unióbeli kötelezettségeit. Való igaz, a nyugati határszélen megszűnnek az ellenőrzések, át kell terelődni a keletire. De hogyan tudja ezt elvégezni azzal a létszámleépítéssel, amit önök most elrendeltek? - miközben igen nagy lesz a csábítás a csempészek részére, hiszen drámaian megnő a keleti országrészen tapasztalható országon túli adómértékek és a hazai alkalmazott adómértékek között a különbség a jövedéki termékek területén, különösen a dohány- és a szesztermék területén.

Úgy gondoljuk, hogy értelmetlen volt a vám- és pénzügyőrségre is elrendelni a létszámleépítést, és aggályainkat fejtjük ki ezzel kapcsolatban.

A Magyar Demokrata Fórum az előbb említett kifogásai miatt jelen formájában nem támogatja a törvénytervezetet, azonban a vita során, ha úgy alakul, hogy a részünkről felvetett hiányosságok esetleg módosulhatnak, akkor elképzelhető.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom két percre a szót Varga László képviselő úrnak, MSZP.

VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Őszinte meglepetéssel hallgattam Font Sándor úr felszólalását, hiszen a költségvetési és pénzügyi bizottság ülésén módja lett volna kritikáját megfogalmazni, ehelyett, mint örömmel jelentettem a tisztelt Háznak, egyhangú szavazattal került elfogadásra, illetve ajánlásra a törvénytervezet. Sőt, mindkét oldalról hosszan dicsértük az előkészítésnek azt az alaposságát, mély szakmaiságát, amellyel hitünk és meggyőződésünk szerint a magyar érdek képviseletére alkalmas módon készítették el az előterjesztést. Újra hangsúlyozom: ezt mindkét oldal felszólalói megerősítették.

Font Sándor úr szavaiban a vám- és pénzügyőrséggel kapcsolatos aggályok, azt gondolom, jórészt kezelhetők a vám- és pénzügyőrség szervezetére vonatkozó új törvény előkészítésekor, amely új struktúrákat, szervezeti megoldásokat és nyilvánvalóan az új helyzetre alkalmas döntéseket is előkészíthet. Így hát a magyar érdekek megfelelő képviseletére, a vám- és pénzügyőrség szervezetére vonatkozó elképzelések beépítésére a továbbiakban lesz módja a tisztelt Háznak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(19.50)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percben megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, MDF.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az iménti reflexióra egy rövid megjegyzésem van, merthogy név szerint illetett tisztelt képviselőtársam a pénzügyi bizottságban kifejtendő véleményemmel kapcsolatosan. Igen, az ott egy lehetőség, de nem abban a szituációban, ahogy önök az utóbbi fél évben a törvénytervezeteket a parlament elé hozzák sürgősségi eljárással. Olyan mennyiségű törvénytervezetet dobnak a parlament elé, hogy képtelenség azt igazából mélyrehatóan és szakmai meggyőződéssel földolgozni. Amikor mi, vidéki képviselők szombaton délután megkapjuk a törvénytervezeteket, és ezek után hétfőn, kedden egész napos parlamentünk van, szerdán pedig már a bizottságban úgymond szakmai, mély elemzést kellene kifejteni a képviselőknek, én erre nem vállalkoztam. Természetesen úgy, ahogy önök is, mi is megpróbálunk szakértői háttérrel dolgozni, és ilyen súlyú kérdésben, ami valóban egy komoly szakmai kérdés és messze nincs helye talán a politikai megközelítésnek, súlyos hiba lenne, ha akár bizottsági üléseken is olyan megnyilatkozásokat tennénk, aminek nincs szakmai alapja.

Jelen helyzetben is ez történt, mivel egyszerűen képtelenség volt ezt a törvénytervezetet szakmailag értelmezni, önök viszont a sürgősség mellett döntöttek, és másfél-két napot hagytak arra, hogy valaki egyáltalán ezt végigolvassa. Most érkeztünk el ahhoz az időszakhoz, amikor megpróbáltuk teljes egészében elemezni a törvénytervezetet. Amely észrevételeket jómagam elmondtam, sajnálom, hogy a pénzügyi bizottsági ülésen nem tudtam kifejteni, mert nem állt rendelkezésünkre a konzultációs háttér erre az időszakra, de úgy néz ki, hogy amiket elmondtam, azok megalapozott vélekedések, természetesen vitára bocsátott vélekedések, amely vélekedések kontra és ellenérvanyagát szívesen meghallgatnám.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra adom meg a szót Domokos László képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Szövetség.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, még egy érvet fontos elmondani ehhez, amikor Font Sándort méltatlanul megtámadta képviselőtársunk, mégpedig azt, hogy a törvény beterjesztéséhez kapcsolódóan mindenkor hatástanulmányokat is kellene, illene benyújtani, sőt ezt a törvény, a törvényalkotásról szóló jogszabály elő is írja. Ez rendszeresen elmarad, és az előterjesztők sem vetettek föl olyan aggályokat, amelyek egyébként szakmailag indokoltak lett volna, és emellett valóban a képviselők megfelelő segítséget kaptak. Tehát valóban csak a saját szakértői hátterére tud ebben a helyzetben a képviselő támaszkodni, ezért ilyen megjegyzésekkel, azt gondolom, nem kell molesztálni képviselőtársainkat. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hozzászólásra jelentkezett Horváth János képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Szövetség. Megadom a szót.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Varga László képviselő úr megjegyzése helyénvaló, mert hiszen egymás felszólalásaihoz hozzászólunk, mégis engedtessék meg, hogy azt mondjam, hogy helytelen volt a tekintetben, hogy úgy tűnhet föl, mintha a költségvetési és pénzügyi bizottság tagjai, különösen kisebbségi tagjai megváltoztattuk volna nézeteinket, vagy nem végeztük volna el a házi feladatunkat. Képviselő úr, nem így van.

Engedtessék meg, a Háznak és aki figyeli munkánkat, jelenteni, hogy valóban igen részletes, szakszerű vita folyt. Én külön magam is megdicsértem - ami nem egy gyakori dolog - a kormány nevében előterjesztő személy, egy államtitkár-helyettes asszonynak az igen szakszerű munkáját és másokét is. Ugyanakkor, képviselő úr, amit én megszavaztam, az, hogy a javaslatot, az előterjesztést - amit az Országgyűléshez küldött a kormány, és ami hozzánk kerül a bizottsághoz - Országgyűlés plénuma számára megvitatásra alkalmasnak találtam.

Nem támogattam és a bizottság sem; amikor mi egyetértésünknek adtunk hangot, nem azt mondtuk, hogy ez az, ami törvény legyen, hanem elég jónak találtuk ahhoz, hogy megvitassuk, megvitatásra ajánljuk az Országgyűlésnek. Szeretném, ha ezt mindenki tisztán látná, mert ez egy fontos törvény, és sokan figyelik a munkánkat.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Miután felszólaló… (Font Sándor jelentkezik.) Két percben megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, MDF.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést a késői reflexmozdulatért, de nem voltam benne biztos, hogy kétperces jelzéssel vagy hogyan adjam tudtára elnök úrnak, hogy kérem az általános vita folytatását a jövő hétre is. Amennyiben arra javaslat érkezik, az általános vita lezárására később kerül sor - így szól az előterjesztés. Én ezzel élni szeretnék egyetlenegy ok miatt. Nem a vita heve mondatja ezt velem, hanem annak a lehetősége, hogy módosító indítványt a jövő hétig tudjunk ebben az esetben benyújtani.

Már csak ezért is szeretném kérni az általános vita folytatását a jövő hétre. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mivel valóban így szerepel a napirendben, ezért ennek megfelelően most az általános vitát elnapolom, és folytatására a következő ülésen kerül sor. Megkérdezem, hogy az államtitkár úr kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Veres János: Most nem.) Nem szükséges. Köszönöm.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. T/6458. számon és T/6458/2. számon kapták kézhez az ajánlást és az előterjesztést.

Megadom a szót ismét Veres János pénzügyminisztériumi államtitkár úrnak, 15 perces időkeretben.