Felszólalás adatai

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kicsit felemás érzésem van, megmondom őszintén. Nem akartam ebbe a vitába most már belekapcsolódni, hiszen semmilyen új elem nem jött elő az általános vitához képest. Azért van felemás érzésem, mert azt gondoltam, hogy van egy törvényjavaslat, amelynek mentén tudunk egy jó szakmai vitát folytatni, amit meg is csináltunk nagyjából az általános vita első, illetve második szakaszában, sok mindenben engedtünk, sok mindenben nyújtottuk a kezünket, de úgy látom, hogy itt alapvető bizalmatlanság van. Ezzel kapcsolatban én azt is megfontolásra javaslom a miniszter úrnak, hogy amit szombaton mondott, azt gondolja végig, és majd utána kifejtem részletesen, hogy miért.

Képviselő Úr! Folyamatosan ezzel az életképességi üggyel bombáz bennünket. A miniszter úr tett egy ígéretet, hogy ezen gondolkodunk. Erre újra előhozza, csak azért, hogy... - most nem tudom, mi a szándék. Az, hogy addig hergeljen bennünket, amíg azt mondjuk, hogy márpedig nem, vagy pedig nem bízik abban, hogy a miniszter adott szava ebben az esetben megfelelő? Tehát ilyen alapon, én azt gondolom, hogy nem lehet tárgyalást folytatni. Itt, a Parlament falai között kell, hogy kijelentsem, hogy ez nem igazán korrekt magatartás, amikor pontosan hallotta ön is azon az ülésen, hogy mit mondott a miniszter úr, és ennek ellenére folyamatosan az 5 EUME-t emlegeti, meg az 5 EUME-hez kapcsolódó paramétereket. Tehát én azt gondolom, hogy ez nem korrekt magatartás.

A másik a rendelet vagy törvény, vagy rendelet, illetve szerződéses mód. Képviselő Úr! Elmondta ön azoknak a gazdáknak, akiknek az érdekeit most próbálja képviselni, hogy a szerződéses rendszernél jelzálog-bejegyzési kötelezettségünk lenne mindenre? Elmondta, hogy a rendeletnél meg ilyen nincsen? Mert én igen, és azt mondták, hogy akkor ez így rendben van. Tehát amikor arról beszélünk, hogy nem bíznak bennünk, mert mi rosszat akarunk - mert hát erről van szó, hogy mi tönkre akarjuk tenni azt, ami még működik -, akkor ezeket is elő kell szedni, hogy mi pontosan azért akarjuk a rendeleti szabályozást, hogy lehessen nyugodtan a közigazgatási eljárás szerint a szankciókat is alkalmazni, és ne kelljen jelzálogjoggal terhelni agyon a termelőket. Képviselő Úr! Én akár 1 EUME-ra is engedem levinni ezt a határt. Maradjunk a szerződéses rendszernél. Én garantálom önnek, hogy nem 39 ezer szereplő, még 15 ezer sem fér hozzá ehhez a pályázati rendszerhez. El kell dönteniük, hogy melyiket akarják.

Nagyon kérem, hogy ezt gondolják végig, mielőtt folyamatosan azt az érzést keltik bennünk, hogy mindegy, bármit csinálunk, mi biztos, hogy rosszat akarunk. Ugyanis ma ez a részletes vita nagyobb részben a bizalmatlanságról szólt. A pályázati sorrendnél, az elbírálás módjánál, képviselő úr, mindent, amit lehet, és ez kiderül a rendelettervezetekből - ha veszi valaki a fáradságot és végignézi, 17 darab van fönt -, normatív módon akarunk odajuttatni. Hol számított az, hogy ki milyen minőségű pályázatot nyújt be, ha mi megmondjuk azt, hogy egy kutrica férőhelyre mennyi támogatást akarunk adni? Számít az, hogy milyen minőségű pályázat van? Nem! Csak akik értenek hozzá, azok el tudják dönteni, hogy egy-egy felújításnál milyen paramétereket kell megvalósítani, és ha valaki azt teljesíti, akkor neki nem kell semmiféle pályázatíró meg semmi, hanem egyszerűen beadja a támogatási igényét, és gyakorlatilag három héten belül pénze van.

Mi bajuk van ezzel a rendszerrel? - én ezt kérdezem. Meg kell mondani őszintén, hogy ez így nem jó. Csináljuk ugyanazt a cirkuszt, amit csináltunk a SAPARD-nál meg az AVOP-nál, hogy fél évig zsákszámára álltak az elbírálatlan pályázatok, és a végén a 10 százalékuk kapott valami pénzt. Pontosan ezt nem akarjuk. De ha nem hiszik el, akkor én azt gondolom, nincsen miről tárgyalni.

A másik: ennek a törvénynek sem az általános vitára bocsátását, sem a részletes vitára bocsátását nem támogatták.

(21.50)

Most ilyen alapon miért támogassunk mi bármilyen módosító javaslatot is? Miért? Legalább egy tartózkodást elvárhattunk volna, amikor egy ilyen jogszabályról van szó, a szakma szereplői részéről, nem az egész frakciótól, mert azt nem várjuk el, mert miért, de legalább a szakma szereplői vehették volna azt a fáradságot, hogy egy tartózkodással segítik, hogy ezt a hétéves programot egy normális jogszabállyal kísérjük végig. Ezt nem kaptuk vissza.

Egyébként annak meg én is örülök, hogy vannak konszenzusos ügyek, ötpárti, a támogatások nyilvánosságában. Óriási zavart fogunk vele okozni. Nekem ez volt a véleményem az általános vitában is, és nem a nagy termelői körben, hanem a néhány 10 meg 50 meg 20 hektáros termelői körben, akik majd nem tudom, mit szólnak egymáshoz, hogy ha meglátják az interneten, hogy a szomszédnak mennyi támogatása van. Ismerem a magyar falut, ott nőttem fel.

Úgyhogy én azt kérem a képviselőtársaimtól, hogy ezeket mindet vegyék figyelembe. Itt szó nincs arról, hogy bármit is ártani szeretnénk. Mi azt akarjuk, miután lezajlott két európai uniós pályázati rendszer, egy SAPARD és egy AVOP, hogy amit abban elcsesztünk, azt még egyszer ne csináljuk. Ezért alkalmaztuk ezeket a szabályokat, és ezért lesz az, hogy amit lehet, kvázi normatív módon, és persze mi is szeretnénk, ha most azt mondhatnánk, hogy holnaptól megnyílt a géptámogatás. Nem mondhatjuk, ugyanis nem tette rá a pecsétet az Európai Unió. Egyet tudok mondani, hogy formailag rendben van a programunk. Megjött a levél csütörtökön, hogy nincs hiánypótlás. Magyarul, február 20-tól ketyeg a hat hónap, aminek a végén rá fogja ütni az Európai Unió a pecsétet. Addig pedig csak olyat hirdethetünk meg, amelyben informálisan megegyezünk.

Nagyon bízom benne, hogy mondjuk, a héten vagy a jövő héten ez megoldódik, és akkor kimondhatjuk azt is, hogy lehet-e kombájnt venni meg traktort, vagy nem lehet kombájnt venni meg traktort, ugyanis ez a vita tárgya. Az összes többiben már nagyjából megegyeztünk. Úgyhogy én abban bízom, hogy nagyon sokan fognak gépet venni, de azt is gondolom, hogy bárhova emeljük meg tesszük mi az életképességi határt, lesz olyan kör, amelyik csak a félig önellátó gazdaságok támogatását tudja igénybe venni, vagy pedig a mikrovállalkozás-fejlesztést. Ugyanis ezt soha nem mondja a képviselő úr, hogy ilyen is van, emberek! Persze! Kizárunk 80 százalékot a támogatásokból, direkt! Kizárjuk, persze!

Nem zárunk ki direkt senkit. Azért van még ötven jogcím, hogy azt meg vehesse igénybe az, aki nem tudja a magasabb kategóriát igénybe venni.

Úgyhogy én nagyon kérem a képviselőtársaimat, hogy ne menjünk szembe ezekben az ügyekben, mert nem akarunk rosszat. Ha valaki hatvan jogcímből nem tud magának választani, az ne ezt a szakmát válassza, képviselőtársam, hanem csináljon valami mást! Nem igaz, hogy ennyiféle jogcímből nem tud választani, a vidékfejlesztési jogcímek közül! (Dr. Ángyán József: Csak azokon meg nincs pénz!) Annyi pénz lesz rajta, amennyi indikatív hatása lesz. Most bárkinek írásba adom, hogy ha nem elég a pénz, amit beterveztünk a félig önellátóra és a mikróra, 50 milliárd forint van a falusi mikrovállalkozások fejlesztésére. Mikor volt ekkora forrás vidéki vállalkozások fejlesztésére, képviselő úr? Az életben nem volt! (Dr. Ángyán József: Hét éve!) Évre lebontva sem volt ennyi soha. Hatmilliárd? Soha! Az egész GVOP volt körülbelül öt, az egész, amibe benne volt a város és mindenki. Úgyhogy azt kérem, hogy ebben próbáljunk már meg valami normális menetbe jutni, és ne olyat tegyünk ebbe a törvénybe, aminek nem törvényben van a helye.

Ugyanezt tudom mondani a monitoringbizottságra. Képviselő úr, a monitoringbizottságban, visszanéztem, nem kétharmados, hanem négyötödös döntések születtek. Általában egyedül maradt a véleményével, képviselő úr. Ott voltak a többi szakma szereplői is és a társadalmi szervezetek is, és egyedül maradt a véleményével. Nem gondolja, hogy akkor esetleg...? Tudom én, az úgy van, hogy ha egy ember megy szembe az autópályán a többivel, akkor a többi a szerencsétlen, nem az, aki egyedül megy szembe. De ezt végig kellene gondolni, hogy ez nem így van-e, amikor négyötödös döntések születtek. Megnéztem. Vettem a fáradságot, és megnéztem. Nem feles döntések voltak! Folyamatosan azt mondta, hogy a kormánynak többsége van, ezért simán el tudja dönteni - de nem feles döntések születtek ott! Ott volt az összes érdekképviselet, amelyik ott is marad. Szeretném mondani, hogy ezt hol találják meg: a honlapon a program 225-230. oldalán pontosan le van írva, hogy mi a monitoringbizottság összetétele, és hogy kinek, melyik jogcímnél, melyik tengelynél van képviseleti joga. Mindenhol ott vannak, szeretném jelezni. Ha valaki nem hiszi el, akkor nézze meg, hogy mindenhol ott van a Magosz képviselője. Én ezeket azért mondtam el, mert itt most úgy tűnik, hogy van egy gonosz kormány, és vannak jóakaratú képviselők, akiknek a véleményére senki nem ad. Nem erről van szó. Ugyanis arról van szó - megnéztem -, hogy az MVT-monitoring döntései során a képviselő úrnak még egy szem támogatója nem volt. Egy sem! (Dr. Ángyán József: Ez blöff! Ezt én állítom! Ott voltam három évig, államtitkár úr! - Az elnök csenget.) Jó. Rendben van.

Na, tehát én azt gondolom, hogy ezeket a kérdéseket így kellene tisztázni, és még egyszer mondom, tisztázni kell azzal a körrel, amelyet önök képviselnek, hogy tegyünk-e jelzálogot vagy ne tegyünk. Ezt holnap eldönthetjük, még van módosítási lehetőség. Holnap aláírom, de higgyék el, hogy a fele ember, aki kistermelő, azért esne ki a rendszerből, nem azért, mert 5 EUME alatt van, hanem egyszerűen nincsen hova neki jelzálogfedezetet tenni.

Úgyhogy mi ezt az egészet ezért csináltuk, pontosan a kicsik miatt, mert a nagyoknak mindig volt jelzálogfedezetre hátterük, vagy földjük, vagy pedig építményük, ami nem biztos, hogy egy kezdőnek vagy egy másik vállalkozásnak van.

Tehát mi ezt szeretnénk, ha ez így menne végig. Azt gondolom, hogy ilyen értelemben nem nagyon lehet alattvalónak nevezni azt a 80 százalékot, amelyre a képviselő úr mindig hivatkozik. Igaz, hozzáteszem, hogy mondjuk, a produktumot meg körülbelül 8 százalék állítja elő a mezőgazdaságban, tehát fordítva van pontosan az arány. Tehát amikor fejlesztésről meg tőkeigényről beszélünk, ez pont úgy van, mint az asztali bor meg a minőségi kategória, hogy milyen költséggel dolgoznak, és milyen segítség kell annak, aki ezt nagyobb volumenben csinálja. Tehát ezt is végigvitathatjuk. Én nem gondolom, hogy nem kell, de nem hiszem, hogy ennek itt a helye a törvénykezésben.

Egyébként erről az ügyről szerintem most vitatkozunk negyedszer, tehát az sem igaz, hogy nem volt idehozva a parlament elé, sőt a beszámolók is ide lesznek hozva. Én nagyon remélem, hogy egy fél év múlva arról tudunk beszámolni, hogy ezek a pályázatok működnek. De nem is beszélek pályázatról, mert nem jó a fogalom, ugyanis itt nem pályázatokról van szó, hanem támogatásigénylésről, ami egy teljesen más kategória.

Tehát képviselőtársaim, én azt kérem, hogy a kormány által támogatott módosítókat, ami azért lesz szép számmal, hiszen vannak olyan dolgok, hogy a versenyképességi küszöböt nyilván beleírjuk a törvénybe is, hogy minél többen férjenek ehhez a dologhoz, de szó nem lehet arról, hogy bármilyen EUME-t is egy törvénybe írjunk, ugyanis nem ott a helye. Az, hogy széles körben adjuk, rendben van. Egyébként a másik, hogy nem tudom, a gazdanet-programból hány nagy cég fog gépet venni, de 60 ezer kisvállalkozó vehet, ha akar. Tehát én úgy látom, az a baj, hogy nagyon egyoldalúan közelítjük meg ezt a kérdést, és szó nincs arról, hogy mi bárkinek is rosszat akarnánk. Sőt én azt gondolom, hogy kifejezetten segíteni szeretnénk a kisebb gazdaságokat is. És elég sok, nem az, hogy engedményt, hanem az a dolgunk, hogy olyan határokat húzzunk meg, hogy minél többen igénybe vehessék ezt a támogatást. De ne csináljunk nekik adminisztratív korlátokat, amit egyébként a pályázati rendszer meg a korábbi rendszerek nagyon keményen okoztak!

Úgyhogy én köszönöm szépen a figyelmüket, és majd kérem a módosító javaslatok, illetve a törvény támogatását. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)