Felszólalás adatai

DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ellenzék szokásához híven ezúttal is más volt a cím, és más volt a tartalom. (Moraj a Fidesz soraiban.) Egyrészt asztmás gyerekekről kérdez a címben, majd egy szót nem ejt erről. Beszéljünk a gyerekekről! Beszéljünk a betegekről!

Tisztelt Képviselőtársam! Mi a célja a kórház-átalakításnak? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: A bezárás!) A kórház-átalakítás egyik célja, hogy ne legyenek pénzfaló üres ágyak, ma minden negyedik kórházi aktív ágy üresen áll. Ez már 25 százaléka az aktív ágyaknak, nagyjából a csökkenés mértéke, miközben tudjuk, hogy az üresen álló ágy fenntartása is nem kevésbe kerül. Ha ezt a pénzt a valóban kórházi ellátásra szorulók gyógyításának javítására tudjuk használni, akkor már elérte a kórháztörvény a célját. Márpedig, tisztelt képviselőtársaim, a kórház-átalakítás számainak bejelentésével együtt a finanszírozás új rendszerét is bejelentettük, emeltük a kórházi aktív ellátás finanszírozását az átalakítással egyidejűleg.

Mi a másik célja a kórházak átalakításának? Az is cél, hogy ne feküdjön kórházba, csak az, akinek a gyógyításához kórházi ágy kell. Az volt a cél, hogy akit meg lehet gyógyítani a járóbeteg-ellátásban, annak ne kelljen egyébként is lelki sérülést, traumát, több szenvedést, szorongást kiváltó kórházi bennfekvést elszenvednie, gyógyulhasson meg a járóbeteg-ellátásban. Ennek a feltételeit elsősorban a regionális egészségügyi tanácsok teremthették volna meg, ha az ellenzéki vezetésű RET-ek élnek a törvényben biztosított jogukkal, és a megszűnő aktív ágyak helyett azok 20 százaléka erejéig járóbeteg-ellátás fejlesztéséről döntenek. Ehelyett az ellenzéki vezetésű regionális egészségügyi tanácsok, mint minden szakmai kérdésből, ebből is politikai kérdést csináltak (Domokos László: Nem igaz!), és rossz döntést hoztak. Rövid, egyórás ilyen közbekiabálós vita után visszaadták a javaslatot, nem éltek ezzel a lehetőséggel. A múlt héten bejelentettük, hogy ennek ellenére, korrigálva a regionális egészségügyi tanácsok mulasztását, lényegesen megemeljük a járóbeteg-ellátás kapacitáslehetőségeit, és ezzel egy időben április 1-jétől javítjuk a járóbeteg-ellátás finanszírozását is.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy miközben valóban 1500 orvosra becsüljük azok számát - elsősorban Budapesten és néhány szakmában -, akik munkahelyváltozásra kényszerülnek, a Magyar Kórházszövetség kimutatása szerint 2500 üres kórházi orvosi munkahely van. Miközben tehát egyik helyen túl sok az orvos, nagyon sok vidéki területen egy óra járóföldre nem találni szakorvost, szemészt, laboratóriumot. Márpedig Magyarország nem csak Budapest, és nekünk a vidéki betegek ellátására, a méltányos ellátásra is gondolni kell.

Végül nézzünk egy példát, tisztelt képviselőtársaim, az asztmás gyerekekét! Amikor a Svábhegyi Gyermekgyógyintézetet létrehozták 1949-50-ben, Magyarországon évente több tízezer új, több ezer friss gyermek tébécés volt, az elmúlt évben már szerencsére összesen ott két darab, két friss tüdőtébécés gyereket kezeltek, akiknek jobb ellátást lehet másutt biztosítani. És vajon, tisztelt képviselőtársaim, a régi, 50 éve épült tüdőgyógyintézetben van-e inkább helye a gyermekkardiológiai ellátásnak, mint a három évvel ezelőtt átadott csodálatosan új, csodálatosan felszerelt, és kellő üres ággyal, kapacitással rendelkező Országos Gyermekkardiológiai Intézetben? Vajon nem javul-e az ellátás, ha a Semmelweis Egyetemmel együtt a Svábhegyen dolgozó bronchológusok jobb körülmények között láthatják el ezeket a betegeket? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Vajon nem lesz-e jobb így az ellátás? Igen, jobb lesz, és ez az átalakítás célja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)