Felszólalás adatai

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt kisebbségi Vezetők! Korábban egy képviselőtársam már jelezte, és hasonló cipőben vagyok én is, hiszen siófoki önkormányzati képviselőként magam is együtt dolgozom a városban a cigány, illetőleg az örmény kisebbségi önkormányzattal, azok képviselőivel, és elmondhatom, igen jó munkakapcsolatban.

A mai és a következő időszakban, remélem, ez olyan fontos kérdés, amely minél hamarabb felelősségteljes döntéshez fog vezetni, és a tavalyi bizottsági munkák, a tavalyi bizottsági jegyzőkönyvek, amelyeket áttanulmányoztam, mutatják azt, hogy a parlamentben részt vevő valamennyi frakció képviselője felelősségteljesen áll hozzá ehhez a kérdéshez.

Tulajdonképpen a törvényjavaslat két elemével szeretnék a rendelkezésre álló időben foglalkozni. Az egyik - és talán rögtön az elején szükségeltetik ezt elmondani - egyfajta jogalkotási hiba, hiszen jogalkotási hibának tartjuk, hogy a kormány egy csomagban terjesztette elő a kisebbségi törvény módosítását, amelyben nagyfokú egyetértés van, valamint a kisebbségi önkormányzatok megválasztásáról szóló módosítást, amelyben az egyetértés jelenleg meglehetősen csekély. A kormány saját négypárti egyeztetésre előterjesztett koncepciója szerint is külön törvényben kellene szabályozni a kisebbségek önkormányzatának választását.

Hadd utaljak a parlament önkormányzati bizottságának tavaly március 18-án tartott ülésére, ahol dr. Mester László, az MSZP képviseletében szó szerint mondja, idézem: “Azt vetem fel, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénymódosításban olyan új, kifejezetten a választással összefüggő rendelkezések és módosítások szerepelnek, amelyeket célszerű volna a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról szóló törvényben szabályozni, nem együtt, hanem külön-külön.ö Úgy vélem, ezzel is jelentős időveszteséget sprórolnánk, takarítanánk meg, ha ezt a két témát külön és nyilván más-más politikai, szakmai érvek mentén vitatnánk meg.

A másik kérdés, amely, azt hiszem, nagyon fontos, a személyi hatály kérdése. Többfajta vélemény, többfajta szakmai nézet alakult ki ebben a kérdésben, de úgy véljük, az Európai Unió jogharmonizációjára való hivatkozás téves. Semmiféle uniós jogszabály nem teszi kötelezővé, nem ajánlja a joghatály kiterjesztését, ellenkezőleg: az Európai Unió azon államaiban, amelyekben van hatékony kisebbségvédelem, élesen megkülönböztetik az autochthon, azaz őslakos - vagy másképp mondva: történelmi - kisebbségeket az új bevándorlóktól. Az Európai Tanács és az EBESZ kisebbségvédelmi rendszere ezen a különbségtételen alapul. A Kisebbségvédelmi Keretegyezmény és a nyelvi charta ezt jogilag is rögzíti.

Nem arról van szó tehát, hogy csak a magyar állampolgárok élveznének jogi védelmet. A letelepedettek, a menekültek jogait más törvények, más jogszabályok biztosítják, ügyük egyszerűen nem a kisebbségi jog területére vonatkozik. A helyi választásokon nem mint kisebbségek, hanem mint a településen élő, letelepedett polgárok vesznek részt, Csapody úr is utalt erre a korábbi felszólalásában. Lehet szó a jogaik szélesítéséről, de nem így, nem ebben a keretben.

A kisebbségekkel azonos nemzetiségű, Magyarországon élő európai uniós állampolgárok sokféleképpen részt vehetnek a kisebbségi közéletben: egyesületek tagjai, vezetői lehetnek, alapítványokhoz csatlakozhatnak vagy hozhatnak létre, sőt az önkormányzatok nem választott funkciókhoz kötött tevékenységében is részt vehetnek.

Itt hadd említsek egy szintén Balaton-parti példát. A Balatoni Német Üdülőtulajdonosok Egyesülete alapvetően a baráti rendezvények hangulatában, egyfajta Standtisch kialakításával, jogi tanácsadás kérdésében olyan egyszerű, mindennapi kérdésekkel foglalkozik, hogy a környéken ki a legjobb vízvezeték-szerelő, vagy például milyen települési önkormányzati rendeletek vonatkoznak rájuk, milyen rendeletmódosítások voltak, amelyek esetleg az ottani adózás szempontjából őket érintik. Ezekre szerveznek egyesületet, ezekben az egyesületekben élik az aktív társadalmi életüket, és eszükbe nem jut például a szomszédos településen lévő svábokkal bármiféle kapcsolatba kerülni. Ez tehát azt mutatja, hogy egyszerre két különféle érdek, két különféle megnyilvánulás mutatkozik az országban.

A volt magyar állampolgárok, például a kitelepített németek természetesen gyorsított eljárással kaphatják meg az állampolgárságot. Az Európai Unió államaiban, ahol van igazi kisebbségvédelem, nincs is hasonló megoldás. Ott kezelik együttesen az autochthon és az új bevándorló kisebbségeket, ahol nemzetállami berendezkedés van, és az autochthon kisebbségeknek sincsenek különleges jogaik, például Franciaországban. Németországban kisebbségként ismerik el a dánokat és a szorbokat, de például a csaknem százezer, jórészt német állampolgársággal rendelkező magyart már nem. Ausztriában őslakos kisebbség a burgenlandi magyar, és néhány évtizedes politikai harc után csatlakozhattak hozzájuk a Burgenlandon kívül élő osztrák állampolgár magyarok, szó sincs azonban arról, hogy az ott letelepedett magyarokat kisebbségként ismernék el.

Szlovéniában kisebbségként ismerik el a magyarokat és az olaszokat, de a létszámukat többszörösen meghaladó újonnan betelepült szerbeket, horvátokat, albánokat már nem.

És egyáltalán: a személyi hatály ilyen jellegű kiterjesztését kérte-e, igényelte-e valaki? Erről nem tudunk, nem tudjuk, hogy maguk az érintettek kérték volna. Tudomásom szerint az Európai Uniótól sincs ilyen konkrét, meghatározott igény, az anyaországok kormányai sem jelezték ezen szándékukat és igényüket. Ez tipikusan olyan téma, amellyel meg kell várni az Unió általános rendezését vagy pedig az anyaországokkal való egyeztetést bilaterális egyezmény keretében, az egyeztetés során pedig a kölcsönös érdekeknek kell az asztalra kerülni. Ezzel az önkéntes felajánlással a jövő magyar diplomáciájának a mozgásterét is csökkenthetjük.

Miért van az, hogy a magyar diplomáciának eszébe sem jut az Európai Unió államaiban például a Németországban élő magyaroknak kisebbségi státust követelni, miközben mi kéretlenül is rájuk akarjuk tukmálni ezt az ide letelepültekre?

Az autochthon koncepció kinyitása az eddigi egész magyar kisebbségi rendszer felbomlását is eredményezheti, de egy újabb kérdés vetődik fel: miért csak egyes európai uniós állampolgárok számára nyitjuk meg a rendszert? Miért ne lehetne akkor már például a nagy létszámú kínai közösség számára is ezt a rendszert biztosítani? Ha a privilegizált autochthon kisebbségek zárt klubja kinyílik, akkor előbb-utóbb át kell szervezni a kisebbségi közéletet és az egész finanszírozási rendszert, a mai pozitív diszkrimináción alapuló állami garanciális rendszert nem lehet majd így fenntartani.

Úgy vélem, ez a két felvetés is mutatja, hogy a hosszú és alapos viták után a valamennyi frakció által kellőképpen mélyen megismert és jó szándékú viták során is akad még ellentét, ezeknek az ellentéteknek a feloldására a frakciónk mindig is nyitottnak, késznek mutatkozik.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzék padsoraiban.)