Felszólalás adatai

DR. KISS GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt mondja egy bölcs filozófus, hogy mindannyiunk közös java a gondolkodás. Én a szakmai megközelítésekkel szemben a természetes ész néhány következtetését szeretném figyelmükbe ajánlani, mivel azonban a természetes ész gyakran tévedéseket is követ el, ezért én azt gondolom, hogy pusztán csak annyi lehet a célom, hogy a hallgatóságban a továbbképzelés dús virágzását indítsa el az, amit mondok, hogy egy másik bölcset, hogy jót idézzek.

Nekem feltűnt az, hogy a törvénytervezet képviselői, előterjesztő képviselői egy sajátságos logikát követnek, amikor a figyelmünkbe ajánlják ezt a tervezetet: dicsérik a megelőző hatályos törvényeket, és nem veszik észre, vagy nem látszanak észrevenni, hogy a dicséretüknek és az abban felsorolt feltételeknek az általuk előterjesztett javaslat vagy módosítás egész egyszerűen nem felel meg. Azt mondták a vita során az előterjesztő képviselői, hogy a titkosság és nyilvánosság határainak pontos kijelölése indokolta a kormány működésével kapcsolatban ezt a módosítást, továbbá az, hogy az állampolgárok előtt világossá váljék, mi az az adat, ami előlük eltitkolható, és mi az, ami nem.

Az előterjesztő fontosnak ítélte azt is, hogy a korlátozó norma tartalma alkotmányosan értelmezhető és egyértelműen megállapítható legyen. Azt is elmondták visszahivatkozva, hogy a titokvédelem hatályos előírásai, amelyek európai színvonalúak, kötelezik az adatkezelőket arra, hogy megállapítsák, mely adatkörök, adatfajták azok, amelyek államtitokként legmagasabb szintű védelmet élveznek. Önmagában garanciális elem az is szerintük, hogy a titokfogalom konjunktív feltételhez kötött, ahogy az előterjesztő képviselője fogalmazott, a minősítő nem dönthet saját tetszése szerint.

Az én kérdésem az volt, hogy megfelel-e ezeknek a kinyilvánított céloknak a beterjesztett módosító törvényszöveg. Tehát arra az erős meggyőződésre jutottam, hogy nem. Az 1. § a hatályos szöveget ugyanis, amely megfelel az Európa Tanács dokumentumaiban foglalt tartalmi meghatározásnak, és amely honvédelmi, nemzetbiztonsági, bűnüldözési, bűnmegelőzési, pénzügyi, deviza-politikai, külügyi, nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatokkal, bírósági eljárással kapcsolatos érdekeket sorol az államtitkok körébe emelendő tartalmaknak, egyetlen elemet szándékozik bővíteni, beillesztve a kognitív feltételek sorába, és ez az állami szervek zavartalan működése.

Akár a formális logika szabályait nézem, akár a nyelvészeti jelentéstani megfontolásokat, az állami szervek zavartalan működése kitétel tartalmilag szűk és homályos, ennek megfelelően a terjedelme olyan tág, hogy a halmazába minden, és mindennek az ellenkezője beilleszthető, differentia specificája - és ez a leglényegesebb kifogásom - nem magában a dologban, hanem az állami szervek, a politikai szubjektum besorolási akaratában, tetszésében, mit szépítsük, önkényében lelhető fel. Nem illeszthető tehát conjunkcióval a kötelezően előírt taxatív sorolás többi terminusa mellé, hiszen ellentétben azokkal, normatív tartalma nem meghatározható, alkotmányosan nehezen értelmezhető, és felőle bizony a minősítő saját úri tetszése szerint dönthet.

Hogy a kormányzati akarat e módosítás esetében rosszra hajló hatalmi akarat, hogy megint egy bölcset idézzek, arra a 2. § tartalma adja mindjárt a bizonyosságot, hogy államtitok a kormány és az ügyrendje alapján létrehozott testület működésével összefüggő döntés-előkészítő, belső használatra készült adat, valamint az e testületek üléseiről készült összefoglaló, emlékeztető vagy jegyzőkönyv; nem rész szerint tehát a jegyzőkönyv, hanem egészében. Ez a módosítás sui generis államtitoknak minősíti a kormányülések jegyzőkönyveit, és a titok megóvása érdekében odáig megy, hogy magát a jegyzőkönyvet tünteti el, a maga módján szerintem teljesen logikusan, mert nincs titkosabb jegyzőkönyv, mint az el nem készített, a nem létező jegyzőkönyv.

(9.50)

Ennek abszurditását még az a magyarázat sem enyhítheti, amely a kormányról mint különleges státuszú, különleges felelősségű, a többiek közül kiemelkedő állami integrált védelemre szoruló szervről beszél, és tulajdonképpen erre vonatkozóan is lehetne egy-két maliciózus megjegyzést tenni.

A természetes ész elfogadja azt, hogy helyénvaló alkotmányos követelményként nem előírni a kormányülésen elhangzottak teljes körű nyilvánosságát. Ám ugyanolyan magától értetődő az is, hogy a kormányülésen elhangzottak közérdekű adatnak számítanak, megismerésük, akár ha késleltetetten is, állampolgári jog. Ennek a jognak szükségtelen és elfogadhatatlan korlátozása lenne részleges, egyidejű és tetejében még a késő utókor általi megismerés lehetőségétől is megfosztani azokat, akikért állítólag az államrezon működik. Az állami szervek, mint köztudottan mindenféle hivatali bürokrácia, eminens érdeke működésének zavartalansága, és ha csak valamely szervezet nem társadalomellenes tevékenység végzésére szakosodott, természetesen a köznek is érdeke a zavartalan működése. De köztudott az is, ha a szervezetek ezt az eminens érdeküket hajlamosak eltúlozni, kiemelve a kívülállók vélekedésének, értékelésének hatóköréből, azok ellenőrzése alól, azaz a hivatal természetéből következően abszolút zavartalanságra tör, ami egyet jelent a szubjektuma akaratának korlátlanságával.

Az ilyen "elfajulásnak" - idézőjelben -, ezt sokat hallhattuk korábban, törvényi korlátozás, nyilvános kontroll alá helyezés révén szokták a demokráciákban elejét venni. Azt gondolom éppen ezért, hogy ez az előterjesztés semmiképpen sem elfogadható.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)