Felszólalás adatai

DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést kérek a kellemetlenségért, amit szereztem. Pár mondattal szeretném a magam három benyújtott módosító javaslatát - túl azon az indokláson, amelyet hozzájuk fűztem annak idején - indokolni.

Az elmúlt néhány hét, amióta október 1-jén az általános vita lezajlott, különféle sajtómegnyilvánulások rádióban, újságban világossá tették, hogy a munka törvénykönyvről szóló törvénymódosításnak ebben az esetében a vita igazában a körül bonyolódik, vajon itt valamilyen emléknap, a dolgozók, az itt élő emberek érdekét szem előtt tartó munkaszüneti nap teremtését célozza a javaslat, vagy pediglen egy ettől idegen, eltérő célja vagyon. Ezért a magam számára igazán az volt fontos, és csak ezt munkálják az én módosító javaslataim, hogy amennyiben egy újabb munkaszüneti nap teremtése valósul meg, akkor az valóban a halottak emlékezetére, azok felekezetre, származásra, politikai meggyőződésre való tekintet nélküli közös emlékezetére, megbecsülésére tevődjék a hangsúly, s ne pedig valamely részére, valamilyen kiemelt, kiragadott alkotóelemére az ember életének.

(16.10)

Itt nyomban meg kell említenem: furcsa módon, ha nem úgy hozza a sors, hogy meg kell várnom, hogy befejeződjék ez a hosszú és nagyon értékes és tartalmas vita a kamarai törvényről, akkor én most temetőben lennék, lévén, hogy ebben az órában Farkasréten kísérik utolsó útjára Hegedűs András egykori magyar miniszterelnököt. Szimbolikusnak is érzem, hogy pont ebben az órában kell megszólalnom, hiszen ennek az embernek a temetése is világossá teszi, hogy a közelmúlt történelme milyen relatív, mennyire változhat egy ember, adott esetben egy politikus megítélése kortól, időtől függően, és mennyire fontos, hogy a törvényhozás, a törvény szerzése felülemelkedjék azon a szituációs érdeken, amely abban a pillanatban megjelenik, amikor kitalálják.

Ezért javasoltam, hogy legyen szekuláris az ünnepnap, pontosabban ne mindenszentekhez kötődjék, ahogy azt Sasvári és Láyer beterjesztő képviselő urak megfogalmazták a javaslatukban. Tehát ne egy kimondottan és egyértelműen felekezeti ünnep tartalmát szentesítse a Magyar Országgyűlés. A másik két javaslat pedig, ha már az egyházi jelleghez kapcsolódik, akkor egy olyan részét érintse az egyetemes kereszténységnek - egy olyan ünnepét jelöltem meg -, amely sokkal pregnánsabban hordozza a közös ökumenikus kereszténység kincsét. Erre vonatkozott a nagypénteki javaslat.

Nem is kívánnék erről többet mondani.