Felszólalás adatai

DR. BOGNÁR LÁSZLÓ (MIÉP): Nagyon köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Megígérem, hogy nem fogom a 8 oldalas MIÉP-véleményt az utolsó sorig felolvasni, a lényeget viszont kötelességem kiemelni.

Amikor a Magyar Igazság és Élet Pártja vitatta a kötelező kamarai tagság intézményének létjogosultságát, akkor azt igen egyszerű és mindenki számára érthető elméleti megközelítésből tette. Úgy gondoltuk, hogy egy szakmai közéleti fórum köztestületi formában történő létrehozásának logikája nem térhet el egy politikai érdekképviselet megjelenésének logikájától. Vannak tehát politikai pártok, amelyekben a tagság vállalása nem kötelező, de ezek a pártok képviselhetik az általuk felvállalt politikai értéket, programot, az önkormányzatban és a törvényhozásban egyaránt. A politikai közélet azonban nem jelenti a közéleti tevékenység egyedüli megjelenési formáját. Létezik például szakmai, szakterületi közéleti tevékenység is.

Ha tehát egy szakterület művelője nem elégszik meg szakmájának pusztán művelésével, hanem úgy érzi, hogy szakterületi érdekeinek képviseletét a szakmai közélet szintjén is képviselnie kell, akkor önkéntes alapon beléphet a kamarába. Innen már szabad a pálya, hiszen beválaszthatják a küldöttgyűlésbe, az országos küldöttgyűlésbe, sőt, még magába az elnökségbe is. Ez az általános logikánk.

Most pedig négy rövid gondolatot szeretnék még hozzátenni a Magyar Igazság és Élet Pártja véleményéből.

1. A most tárgyalt törvénytervezet is érzékeli, hogy az új szabályozás bevezetésével egyidejűleg a legitimitás tekintélyének megőrzése céljából tisztújítást kell tartani. Ezt a Magyar Kézműveskamara beolvadása is indokolja a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarába. Az első lépés egyikének egy hiteles vezetőket felállító tisztújítás lebonyolítását tartjuk. A tervezet ennek a problémának a kezelésére nem a legszerencsésebb megoldást dolgozta ki. Mi azt javasolnánk, hogy nem 2000. december 31-ével, hanem 2000. január 1-jével kellene megszüntetni a kötelező kamarai tagság intézményét. Ezt követően megindulna egy tisztulási folyamat, hiszen amikor a törvényhozás elengedi az iparosokat és nem fogja a hátukon a kabátot, sokan fogják otthagyni a kamarát, és csak azok maradnak, akik ezt valóban önszántukból teszik.

Ezt követően, 2000. június 30-áig össze lehet állítani az önkéntes tagokról vezetett nyilvántartást. Ez a tagjegyzék egyben egy hiteles szavazói tábor nyilvántartásba vételét is jelentené. Rájuk alapozva 2000. december 31-éig le lehetne bonyolítani a rendkívüli tisztújítást is, ez sokkal legitimebbé tenné a tisztújítás eredményét.

2. A javaslat 35. §-a arról rendelkezik, hogy a kamarák milyen mértékű költségvetési támogatásban részesülhetnek. Ennek mértékét a tervezet úgy határozza meg, hogy a költségvetési támogatás mértéke nem haladhatja meg az összes kamarai bevétel 50 százalékát. Elvileg nem célszerű korlátozni annak lehetőségét, hogy az állam anyagilag támogasson egy kamarát, ilyen gyakorlat kialakítása azonban nem célszerű. Elsősorban nem költségvetési és takarékossági okok miatt, hanem ha a kamara köztestületi formában működő szakmai önkormányzat - állítjuk -, akkor működése akkor lesz helyes és tekintélyes, ha a saját bevételeiből képes finanszírozni a tevékenységét. Egy kamara akkor gazdálkodik helyesen, ha a bevételeihez igazítja a kiadásait, kerüli a pazarlóan indokolatlan kiadásokat. Egy kamara bevétele nem korlátozódik csupán a tagdíjakra.

A nemzetközi értelemben is elfogadott hagyományos kamarai feladatok közé tartozik a származási igazolások kiállítása, a származási bizonyítványok kiadása; a kereskedelmi forgalomban szokásos egyéb okmányokat is kiállít és hitelesít a kamara.

(15.30)

Okmányokat itt is összeállít és kiad, hitelesít. A MIÉP-frakció teljesen természetesnek tartja, hogy a kamara ezért a tevékenységéért a tervezet 35. §-ában meghatározott igazgatási, szolgáltatási díjat vagy egyéb jogcímen megállapított díjat számol fel. Ezeket a díjakat olyan mértékben kell megállapítani, hogy az megfelelően kiegészítse a tagdíjbevételeket.

A kamara kiállítási és vásárszervezési tevékenységet is folytathat, ilyen célból gazdasági társaságot alapíthat, és ilyen társaságban részesedést is szerezhet. Erre tekintettel, amikor a Magyar Igazság és Élet Pártja ellenezte a kamarai tagság kényszertagság-intézményét, szót emelt e gyakorlat ellen is, és ezt abból az oppozícióból tette, hogy egy adott szakma önerőből is képes megszervezni és fenntartani magát. Az állam, ha égetően szükségét érzi, mindig meg tudja találni azt a jogi formulát, amelynek keretében akár egy kamarát is támogatni tud. Ha akar. De most nincs ilyen helyzet. Pusztán arról van szó, hogy a kamarákban való kényszertagság intézményét kívánja megszüntetni az állam, de nem 2000. január 1-jével akarja bedobni őket a mélyvízbe, hanem 2000. december 31-ével. Ezt követően - ha nem úgy alakulnak a folyamatok, ahogy szeretné, akkor - költségvetési támogatással egészítené ki a kieső kényszertagdíj-elmaradásokat. A születés fájdalmait azonban nem lehet kiváltani, és úgy néz ki, hogy a kormány nem is akarja. A kamarai adminisztrációnak is szembesülnie kell a megújulás tényével.

3. Amikor a kényszertagság megszűnését a most tárgyalt tervezet indítványozta, problémaként érzékelte a MIÉP képviselőcsoportja azt, hogy a kamarai szerveződést túlságosan egy kézbe fogottan, a mamutszervezetek keretein belül dolgozta ki a minisztérium. A tervezet 3. § (3) bekezdése szerint gazdasági kamaraként kereskedelmi és iparkamarákat, valamint agrárkamarákat kell alakítani. Ettől a csoportosítástól a MIÉP képviselőcsoportja szélesebb körűnek érzi a hazánkban gyakorlott, művelt szakterületek csoportosíthatóságát. Ezt a problémát a tervezet is érzékelteti. Erre tekintettel a javaslat 27. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kereskedelmi és ipari kamarán belül e törvény rendelkezéseinek a keretei között kereskedelmi, ipari és kézműipari tagozatot, valamint osztályokat, az agrárkamarán belül - ismét - osztályokat kell létrehozni.

A MIÉP azonban a kérdést úgy tenné fel, hogy a szakmák sokszínűségét érdemes-e egyetlen jogar hatalma alatt egyesíteni. A Magyarországon gyakorolt sok szakterület képviselői miért nem alakíthatnak szakterületenként önálló kamarát, miért osztályban és tagozatban kell gondolkodniuk köztestületi önmegvalósításuk kivitelezése során? A járműszerelők, a bőrdíszművesek, a cukrászok miért nem alapíthatják meg önálló kamaráikat, miért csak tagozatok és osztályok keretein belül egzisztálhatnak? Csak olyan szakma művelői nem lesznek képesek önálló kamara alapítására és életre hívására, amelyek kevés számú művelőt tudnak magukénak. Itt figyelembe kell venni azt, hogy a kamara alapításának legkisebb egysége a megye. A megyék a jelenlegi szabályozás struktúrája szerint országos kamara létrehozására kötelesek. Nyilvánvaló, hogy a periférikus szakmák nem rendelkeznek a kamaraalapítás képességével. Mindenkit be lehet azonban sorolni valahová, ezért az igény felmerülése esetén ők sem maradnak kamarai képviselet nélkül. Ehhez azonban természetesen idő kell.

4. Az utolsó gondolat: a javaslat tárgyalásának alkalmát megragadva arra is szeretnénk ráirányítani az előterjesztő figyelmét, hogy a kamarai kényszertagság intézményének a hatása alatt az állam külön törvények alkotásával számos olyan szakterületen alapított kamarákat, ahol szintén indokolatlan a kötelező kamarai tagságra történő rákényszerítése az adott szakma művelőinek. A MIÉP képviselőcsoportja áttekintette azokat a szakterületeket, ahol jelenleg külön törvény alapján a kamarai kényszertagság kötelezettsége áll fenn. Nyolc olyan területet tudunk megjelölni, ahol elfogadhatónak tartjuk a kötelező kamarai tagság fenntartását. Ezek a szakterületek a következők: orvosi, gyógyszerészi, ügyvédi, állatorvosi, közjegyzői, könyvvizsgálói, bírósági végrehajtói és az igazságügyi szakértői területek.

A felsorolt területeken kívül nem érezzük szükségét a kötelező kamarai tagság intézményének. Arra sincs szükség, hogy az állam a felsorolt területeken kívül törvényalkotás útján létesítsen kamarákat. Ezt megtette a vagyonvédők, magánnyomozók, mérnökök, építészek s a többi szakma területén. A MIÉP-frakció véleménye szerint ez indokolatlan. A kamara alapítása nem állami feladat, kamarát a szakmának kell alapítania, és az államnak ezt érdemes lehetővé tennie. A kamara alapítását az államnak nem kell erőltetnie. Semmi baja és károsodása nem esik az államnak, ha egy szakterületen az önszerveződés nem jut el a kamaraalapítás szintjéig. Ha tehát az újságárusok nem alapítanak kamarai tagozatot vagy osztályt, az állam kiheveri a nélkülözésükből fakadó hiánybetegséget. Ha nem, hát nem! Az államnak nem kell toboroznia, s főleg nem kényszeríteni ezen a területen.

Erre tekintettel javasoljuk a már meglévő kamarai kényszertagságot előíró törvények áttekintését a kormánynak. Javaslatunk célja, hogy a most bevezetni javasolt helyes elképzelések törvényerőre emelkedését követően ne maradjanak a kötelező kamarai kényszertagság hadifogságában olyan szakterületek vállalkozói, akiknél ez nem indokolt.

Összefoglalva: a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoportjának az álláspontja szerint a most tárgyalt törvényjavaslatot előrelépésnek tartjuk a jelenlegi szabályozáshoz képest, támogatjuk azt, és meg is fogjuk szavazni. A tervezetet nem tartjuk minden részletében megfelelőnek, de előremutató jellegét nem vitatjuk. Bízunk és hiszünk az élet gyakorlatának azon erejében, amely idő múltával ki fogja kényszeríteni a jelenlegi tervezet gyakorlatiasabb módosítását. Ennek első lépéseit a MIÉP képviselőcsoportja megteszi módosító javaslatokkal, amelyeket a jobbítás céljából fog benyújtani.

Köszönöm a figyelmüket.