Felszólalás adatai

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A négyéves működés tapasztalatainak leszűrése, a kamarai rendszer felülvizsgálata és javítása, úgy ítélem meg, teljesen normális dolog, és ez ellen az eddigi felszólalók sem emeltek kifogást.

Világosan kell azonban látnunk, hogy itt nem erről van szó. Ha ugyanis erről lenne szó, akkor a vita arról folyt volna az eddigiekben, hogy az eddigi feladataikat a különböző kamarák miként toldották meg és helyes volt-e, hogy azokat a feladatokat választották.

Nagyra értékelem azon kormánypárti képviselők álláspontját, akik a javítás szándékával közelítették meg a témát az eddigi viták során. A gazdasági önkormányzatokkal párhuzamot vonva, felteszem a kérdést: a települési önkormányzatoknál minden polgármester azonos színvonalon látja el a feladatát? Természetesen nem, vegyesen. A hatvanhárom gazdasági, közjogi kamara működése is természetesen vegyes. Úgy érzem, a feladatokra azért egy pillantást érdemes vetni, például a vállalkozói igazolványok kiadására, a feladatok átvételére. Ha ezt reálisan értékeljük, el kell ismerni, hogy az új rendszer lényegesen magasabb szintű, olcsóbb, s egyablakos lévén, az ügyintézés is egyszerűbb a vállalkozók számára.

Megkérdezem képviselőtársaimat, mikor volt olyan rendszer, amikor a gazdaság egy adott szeletéről a Miniszterelnöki Hivatalban bekapcsolt számítógép világos, áttekinthető és naprakész információt szolgáltatott? Azt hiszem, a vállalkozói igazolványok egyablakos rendszerű kiadásával kapcsolatban született meg az első ilyen.

Szintén a feladatok közül szeretném idézni az őstermelői igazolványok kiadását, amikor is a megyei agrárkamarák egy év alatt 700 ezer őstermelői igazolványt adtak ki, minden különös zökkenő nélkül. Egy-egy megyei kamara általában 50 ezer ügyfelet fogadott addig, amíg a gazdajegyzői hálózatot működtette. Úgy érzem, hamisak azok az állítások, hogy a kamarák nem kaptak feladatokat. Meg vagyok győződve arról, hogy aki ésszerűen gazdálkodott, a feladatokhoz állította be az apparátust és a létszámot is, igyekezett racionálisan gazdálkodni.

A feladatok végzésének költségigényéről pedig tények állnak rendelkezésre. Nem igazak azok az állítások, hogy ugyanannyiért vagy drágábban végezte, mint az állam. Szintén a falugazdász hálózat működésének költségeit tudom példaként felhozni. A kamarák 800 millió forintból oldották meg ugyanazt a feladatot, amelyet ez évben a duplájából old meg az állam, jövőre pedig ennek a sokszorosát kívánja felhasználni. Meg vagyok győződve arról, hogy semmivel sem tudnak több feladatot elvégezni, mint a korábbi években.

A történelmi visszatekintés vonatkozásában én is szeretnék a kezembe venni két dokumentumot, és engedjék meg, képviselőtársaim, hogy - az idő előrehaladott voltára tekintettel most már nagyon röviden - ebből idézzek.

Az első ilyen dokumentum egy doktori értekezés a mezőgazdasági kamarák szervezetének reformjáról, amely a Magyar Királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mezőgazdasági osztályán született mint mezőgazdaság-tudományi értekezés. A következő tényeket állítja: 1894-ben az egyesületi élet klasszikus földjén, Poroszországban is elválasztották az érdekképviselet ügyét a köztestületektől. Bethlen András földművelésügyi miniszter 1892-ben megszervezte az Országos Gazdatanácsot, elrendelte a járási mezőgazdasági bizottságok megalakítását. 1906-ban Krisztinkovich Ede dolgozta ki a kamarai törvénytervezetet, majd 1910-ben kinyomtatta "A mezőgazdasági kamarák" című művét, amelyben lerakta az alapjait az 1920. évi XVIII. érdek-képviseleti törvénynek, amely a kamarák helyzetét rendezte. Tehát nem az 1800-as években jöttek létre az agrárkamarák, hanem ekkor.

Krisztinkovich felismerte a szabad egyesülésen alapuló gazdaegyesületek cselekvési korlátait és addigi eredménytelenségét, és párhuzamot vont a porosz kamarák gyönyörű eredményeivel. Már Krisztinkovich is közhivatali jelleggel kívánta felruházni a kamarákat, és kifejtette, hogy a mezőgazdasági kamara nem érdek-képviseleti szerve csupán a mezőgazdaságnak, hanem közintézet, törvényesen szervezett tényezője a mezőgazdasági igazgatásnak, melybe beviszi az önkormányzati elemeket, pótolni hivatott a középfokú hatóság érezhető hiányát.

Igen érdekes továbbá Krisztinkovich jóslata, miszerint a nagybirtokosoknak nem érdeke a kamarai rendszer megvalósítása, mert ő veszi legkevésbé hasznát a kamara működésének. Műve az 1920. évi XVIII. kamarai törvény legalapvetőbb forrása.

A legnagyobb földművelésügyi miniszter, Darányi Ignác is őt bízta meg mint bizalmas munkatársát, továbbá Rubicsek Gyulát és Bernáth Istvánt, hogy készítsenek javaslatot a mezőgazdasági kamarákról, mégpedig a regionális rendszer alapján. Az egyesületi tábor azonban olyan erősen ragaszkodott a kamarák vármegyei rendszeréhez, hogy később ez valósult meg.

A szerencsétlen kimenetelű háború után, vészterhes forradalmi időkben lehetett újra foglalkozni a kérdéssel. A forradalmak utáni kormányok azonban legfőbb kötelezettségüknek tekintették a mezőgazdasági kamara ügyének tető alá hozását. A törvényjavaslatot Koós Mihály az akkori államtitkárral, az Országos Mezőgazdasági Kamara volt igazgatójával együtt megszerkesztette és a törvényhozás elé vitte.

Látható tehát, hogy már a század elején is komoly nézetkülönbség volt az érdek-képviseleti egyesületek és a kamarai rendszerű gazdasági önkormányzatok között.

A feladatok tekintetében is szeretnék röviden idézni. A regionális mezőgazdasági kamaráknak, mint a helyi mezőgazdasági bizottságok integrált szervezeteinek feladatát képezi a kormányzatnak és a földművelésügyi igazgatásnak a mezőgazdaság fejlesztése körüli segítsége. Képviselik és előmozdítják a mezőgazdaság, a birtokosok és a mezőgazdasági munkások egyetemes érdekeit az ország közgazdasági és társadalmi életében.

Figyelemmel kísérik a mezőgazdasági termelésre és helyzetére kihatással bíró közgazdasági tényezőket, az ipar-, a kereskedelem-, a közlekedés-, a pénzügy- és vámpolitika alakulását és ezeknek a kamarai körzet területén gyakorolt alakító hatását.

(15.00)

Javasolnak társadalmi, közigazgatási, kormányzati és törvényhozási intézkedéseket, a földmívelésügyi miniszter megbízhatja a mezőgazdasági kamarákat a mezőgazdaság körébe tartozó gazdasági feladatok keresztülvitelével, ily esetben a kamara közhivatali minőségben közhivatali felelősséggel jár el. Az egyes regionális kamarákban az alábbi osztályokat hozták létre: számtartási és üzemi osztály, gazdahitelosztály, adóügyi osztály, mezőgazdasági ipari osztály, gazdasági osztály, növényvédelmi osztály, kertészeti, szőlészeti, borászati osztály, agrokémiai laboratórium, állattenyésztési osztály, állat-egészségügyi osztály, mezőgazdasági szociális osztály, állásközvetítő osztály, tanácsadó iroda, földbérlők és haszonbérlők osztálya, kataszteri és mérnöki osztály, erdészeti osztály, gazdasági szakértő és értékbecslő osztály, növénytermesztési és növénynemesítési osztály, falufejlesztés, biztosítás, vám- és tarifapolitika, közgazdaságtan, mezőgazdasági bizottsági és kamarai külszervezeti tevékenység, szakbizottság, tanyai osztály és munkás osztály.

Itt ennek a dokumentumnak az idézését be is fejezem. Úgy gondolom, ez jól mutatja, hogy a kamarák indulásánál milyen gondolatok merültek fel.

Van még egy dokumentumom, amely a Duna-tisza közi mezőgazdasági kamara egyik beszámolója "Küzdelmek és eredmények" címmel a Duna-tisza közi mezőgazdasági kamara húszéves tevékenységéről. Ebből nem szeretnék az idő előrehaladtával részleteket felolvasni, rendkívül tanulságos. Úgy gondolom, ha ezt a vitát elhelyeztük volna abba a korba, amikor ez íródott, sajnos ugyanazokkal a meglátásokkal találkoztunk volna, és nagyon sok felvetésre cáfolatot is találunk.

Egy dolgot azért szeretnék megemlíteni. Itt az egész Duna-tisza közi kamara vonatkozásában tartalmazza az anyag azt a statisztikát, amely a kamarai választások tekintetében mutatja a számokat. A vármegye tekintetében 118 ezer kamarai tag volt, ebből 5300 adta le szavazatát, tehát mindössze 4,5 százalék volt az, aki a kamarai választásokon részt vett.

Végül is mi motiválja a Fidesz egyes képviselőit a törvény módosításában? Meggyőződésem, hogy a kamarák túlságosan is sok érdeket sértettek a már kiépült tevékenységekkel. Elég ehhez Sümeghy Csaba képviselőtársam két felszólalását nagyító alá venni. Sajnálom, hogy nincs itt mint kormánybiztos a törvénymódosító javaslat vitáján. Az egyik ilyen volt már a kormányprogram vitája, amelyben azt mondta, hogy a legfontosabb feladata a gazdaság területén a kamara ügyének rendezése az adott ciklusban. A második pedig most a kamarai törvény módosításának előterjesztését követően hangzott el, a következőt mondta: "a kamarák belegázoltak az érdekképviseletek sávjába."

Ő mint a kisiparosok és az ipari szövetkezők egyik jeles érdekképviselője, saját szervezetének ellehetetlenülését abban látja, hogy a kamarák beárnyékolják az ő érdekképviseletének életterét, és ahelyett, hogy ezek az érdekképviseletek megpróbálnának alkalmazkodni az új feltételrendszerhez, az egyszerűbb megoldás irányába mozdul el: letakarítja a konkurenciát, ami valójában nem is konkurencia, hiszen számtalan más feladatot kellene neki ellátni.

A motivációk közül, illetve az intézkedések közül én egyetlen elemet szeretnék most már csak kiemelni, a választási rendszer tervezett módját. Ezzel kapcsolatban azt a problémát látom, hogy végül is azok fogják eldönteni, hogy kik menedzseljék a lehető önkéntes tagságon alapuló kamarát, akik nem is kívánnak tagok lenni, és nem is kívánnak tagdíjat fizetni. Nekem meggyőződésem, hogy ezek ellenérdekeltek a kamara jó működésében, hisz a gazdaság terepén versenytársak, és úgy gondolom, nekik nem érdekük az, hogy azok, akik fizetik a tagdíjat és bent vannak a kamarában, azok náluk lényegesen nagyobb segítséget kapjanak gazdasági tevékenységük megvalósításához.

Attól sem félnék természetesen, ha egy önkéntes kamarai szervezet állna fel. Meggyőződésem, hogy életképes lenne, de csak akkor, ha fizető tagjaik érdekeit eredményesen tudná szolgálni, ez pedig nem más lenne, mint egy kőkemény érdekképviselet, amelytől viszont a törvényben el akarják tiltani az új kamarai szervezeteket. Meggyőződésem, hogy ilyen ellentmondásokkal további vitára ez az előterjesztés igazából alkalmatlan.

Én is azok pártján állok, akik azt mondják, hogy vissza kellene vonni, újra át kellene gondolni a dolgot, és ha úgy gondolják a kormánypártok, hogy egy önkéntes tagságon alapuló kamarát kell felállítani, akkor egy ilyen tiszta rendszert próbáljanak meg előterjeszteni ezek nélkül az ellentmondások nélkül.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)