Felszólalás adatai

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági kamarákról szóló T/1610. számú törvényjavaslat tárgyalása során már több képviselőtársunk tért ki a kamarák történeti jelentőségére. Tiszteletben kell tartani azt, hogy a gazdasági kamarák csírái körülbelül l50 éves múltra tekinthetnek vissza. Azt sem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a folyamatosan fejlődő kamarák tevékenységét szintén a történelem átmeneti időre megszakította.

Így míg a gazdasági kamarák Európai Unióban működő társai folyamatos fejlődéssel, alulról való szerveződéssel elérték mai fejlettségi szintjüket, addig a magyarországi gazdasági kamarákat az 1994. évi XVI. törvénnyel hozta létre a magyar parlament. Így a nyugati példák nálunk nem minden esetben követhetők. Nem követhetők azért sem, mivel nálunk egy felülről hozott törvénnyel, tehát nem egy alulról való szerveződéssel folytatódott a kamarák története.

Éppen ezért fontos kérdés, hogy belekényszeríthetjük-e az embereket egy kötelező tagságba, nyilván a legjobb szándékkal. Fontos ez azért is, hogy az emberek ennek a felülről kikényszerített tagságnak érzik-e az előnyeit, vagy inkább hátrányaival találkoznak, vagy közömbösek iránta. Nyilván amennyiben a kamarák megfelelően gazdálkodtak azzal az információs előnnyel, amellyel rendelkeztek, és azt időben megosztották tagjaikkal, abban az esetben tevékenységüket bizalom kísérte. Ellenkező esetben viszont a legkisebb vélt hátrány is felnagyított formában jelentkezett a vállalkozóknál.

A tagok sok esetben jogosan érezhették, hogy az információk csak egy szűk érdekcsoport kezében összpontosulnak, és ezeket az információs csatornákat elzárják előlük. Innét egyenes út vezetett a bizalmatlanságukhoz, és ahhoz, hogy a tagok, vállalkozók minden porcikája tiltakozik a kötelező tagság ellen. Éppen ezért biztos vagyok abban, hogy azok a kamarák, amelyek a tagok megelégedésére működtek, az önkéntes tagság mellett is meg fogják szerezni tagjaik bizalmát, ahol pedig ennek az ellenkezője a tapasztalat, ott amúgy is irányváltásra lett volna szükség.

A tagdíj kérdésében fontos az a tény, hogy az eddig fizetendő tagdíj - amelynek nyilván nem nagy a legkisebb mértéke, 3000 forint, maximálisan 10 millió forint - megfizetését a kis- és középvállalkozók, de főként az egyéni vállalkozók részéről nem kísérte szimpátia. Azért nem kísérhette szimpátia, mivel a tagok úgy érezték, hogy itt a lényeg csak abban rejlik, hogy a tagdíjat be kell fizetni. Az önkéntes tagság ezt a problémát is rendezi. Így ezek az ellenérzések megszűnnének. Véleményem szerint részleges fizetési engedményekkel ezt a tagdíjfizetési ellenérzést nem lehet megszüntetni. Az önkéntes tagság ösztönözné tehát a kamarákat abban, hogy minél színvonalasabb szolgáltatásokkal tartsák meg a vállalkozókat tagjaik sorában.

Az 1994. évi XVI. törvény elfogadását szakmai körökben is le nem zárt viták jellemezték. Vitás volt a kamarák köztestületi jellege, valamint a kamarák hatósági jogkörökkel való ellátása. Fontos kérdés tehát, hogy a köztestületi jelleg megmarad-e, és az, hogy kívánjuk-e a köztestületi feladatokat bővíteni.

Egy szűkebb környezetre áttérve én úgy érzem, hogy az előttünk lévő tervezet még bővíthető azokban a köztestületi kérdésekben, amelyek az agrárágazatban akként jelentkeznek, hogy meg kellene vizsgálni mint közfeladatot: az áru forgalmára vonatkozó származási igazolások, bizonyítványok kiadása, hitelesítése, vagy esetleg az agrárgazdálkodók uniós csatlakozásra való felkészítése; vagy például azt, hogy ki végezze az agrárgazdálkodó szervezetek regisztrációját mint közfeladat, az agrárkamarákhoz helyezhető lesz-e, ki végezze például a mező-, hal- és vadgazdálkodási szaktanácsadói névjegyzék vezetését. Ezek mind olyan kérdések, amelyeknek megválaszolása, úgy érzem, ebbe a törvénybe még beépíthető lenne.

(14.20)

A tervezetben nagyobb teret kíván biztosítani a kamarák és az érdekképviseletek együttműködéséhez. Ezt szolgálja az is, hogy az érdekképviseleti szervek vezetői tanácskozásokon részt vehetnek a kamarák testületeinek működésében. A gazdasági kamarák feladatai körében maradnának olyan, a gazdaság fejlesztésével kapcsolatos feladatok, mint együttműködés a szakképzésben az érdekképviseletekkel. Végezhetik tovább a mesterképzést, mestervizsgáztatást. Részt vesznek a kereskedelem fejlesztésében, vásárokat, kiállításokat, konferenciákat és rendezvényeket szerveznek. Úgy érzem, hogy ezen vonalak mellett, amennyiben a kamarák azokat a közfeladataikat jól végzik, amelyekkel megbízzuk őket, és azokkal a szolgáltatásokkal, amelyeket bővítenek az új kor szellemének megfelelően, megszerzik a tagjaik bizalmát vagy inkább visszaszerzik, ebben az esetben az önkéntes tagság mellett is jól működő kamarák fogják szolgálni a magyar gazdaságot az elkövetkezendő években.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)