Felszólalás adatai

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Az eddigi vitában hallhatták Pető Iván szabad demokrata képviselő úr és Wiener képviselő úr igen részletes és mindenre kiterjedő, kimerítő kritikáját a törvényjavaslattal kapcsolatban.

Engedjék meg, hogy egypár gondolat erejéig én is felsorakozzam a korábban elhangzott ellenzéki szónoklatokhoz. Talán megengedhetem magamnak, hogy egy kicsivel rövidebb legyek, hiszen nagyon-nagyon sok érvet hallhattunk arról, hogy ez a törvényjavaslat végül is miért nem megfelelő.

Engedjék meg, hogy bevezetőként két gondolatot említsek meg. Az első az lenne, hogy vegyük észre, hogy az államtitokról szóló törvény nem akármilyen törvény a Magyar Köztársaság életében. Az államtitokról szóló törvény egy rendszerváltó törvény, hiszen mindannyian visszaemlékszünk arra, hogy az elmúlt rendszerrel - ha szabad, Tamás Gáspár Miklós kifejezésével élve: "a nagy átkosban" működő rendszerrel - szemben az egyik legfontosabb kifogás volt, nagyon sok más kifogás mellett az, hogy az állam hogyan titkolózott; hogy saját magáról semmifajta információt nem engedett az állampolgárokhoz eljutni, ami szörnyű volt, mert még a kritikák sem lehettek néha kellően részletesek az akkor fennálló rezsimmel szemben. Amikor tehát ezt a törvényjavaslatot megvizsgáljuk abból a szempontból, hogy előrevisz vagy hátralép, akkor egyben tudnunk kell, hogy egy rendszerváltó törvénnyel kapcsolatban fogalmazunk meg véleményt.

A második bevezető megjegyzésem egy kicsit szubjektív lesz. Amikor 1998 májusában, a választás éjszakáján az eredményeket kihirdették, természetesen én mint szabad demokrata képviselő nem örültem a választási eredményeknek, hiszen pártunkat ott elég súlyos vereség érte, szeretném azonban önöknek bevallani, hogy mégis, ennek ellenére kényelmesen hátradőltem a fotelban, látván azt, hogy a Fidesz nyerte meg a választásokat, mert úgy véltem, hogy miközben a Fidesz arra nem lesz képes, hogy a nagyon sok ígéretét teljesíteni tudja - melyekkel a többséget megszerezte -, de azért úgy véltem, hogy a Fidesz - amikor még itt ültek, lánglelkű, fiatal, liberális politikusként - annyira előre akarja az országot vinni, hogy aligha hittem, hogy e tekintetben, a rendszerváltás fő iránya tekintetében bármilyen probléma lehetne. Arra gondoltam, hogy ellenzéki képviselőként majd hátradőlök, és ha nem lesz eléggé liberális a kormány, akkor majd lehet őket bírálni.

Nos, ebből a szempontból is szeretném megnézni ezt a törvényjavaslatot, hogy mindazok, akik 1998 májusában vagy örültek, vagy csak kényelmesen hátradőltek a székükben, hogy semmi baj, az ország előre fog menni, ők vajon hogyan értékelik ezt a törvényjavaslatot.

Nos, nagyon figyelmesen hallgattam Mátrai Márta képviselő asszony felszólalását, aki igen hosszadalmasan sorolta azokat a kivételeket, amelyek arról szóltak, hogy az állampolgárnak - polgárnak, ugye - hol nincs jogosultsága az államtitkokhoz hozzáférni. Tulajdonképpen egyetértek vele, szóval, aligha hiszem, hogy az ő felsorolásában lehetett találni bármilyen olyan elemet, amiről... - azt tudjuk kérem szépen, a honvédelmi érdek, a katonai érdek vagy nagyon-nagyon sok érdek tekintetében igaza van Mátrai Mártának, és igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy igen, vannak kivételek. Ez természetes. Olyan állam nem tud funkcionálni, olyan államban nem lehet létezni, ahol az államnak nem lehetnek olyan titkai, amelyek nem tartoznak a nyilvánosságra, mert akkor az állam tud működni.

Igen ám, de azért én fölfigyeltem Mátrai Márta felszólalásában egy kifejezésre, és előre elnézését kérem, ha nem tudom szó szerint idézni, mert gyorsan kellett körmölnöm, de a mondatrész lényege valahogy az volt, hogy azok az állampolgárok, akik engedelmeskednek a törvényeknek, jogosultak arra, hogy korlátozottan információkat kapjanak az állami szervek működéséről. Még egyszer, elnézést, ha nem vagyok pontos, de mégis valahogy így "szedtem le" ezt a mondatot.

Én nagyon aggályosnak találom ezt a hozzáállást. Amikor elismerjük egyrészt, hogy az állampolgárok természetesen jogkövető állampolgárok, és természetesen tudjuk azt, hogy joguk van az állami szervek működésének adataihoz hozzáférni, ez a kettő nem hozható egymás mellé. Egyik nem függ a másiktól! Alapvető kérdésnek tartom az állam és a polgárok viszonyában azt rögzíteni, hogy melyik van kiért! (Dr. Kis Zoltán: Így van!) Nekem úgy tűnik, hogy ebből a törvényjavaslatból mintha az tűnne ki, hogy kérem szépen, a polgárok vannak az államért, és vegyék tudomásul, hogy az állam jobban tud mindent, az állam majd eldönti azt, hogy melyek azok az adatok, amelyek számára fontosak, és amire a bugyuta polgárok kíváncsiak, majd megmondjuk nekik.

Kérem szépen, ez pontosan fordítva van! Kérem szépen, tessék ezt nagyon jól az eszükbe vésni, hogy nem a polgárok vannak az államért, hanem az állam van a polgárokért! És nemcsak azért, mert a polgárok választják meg az államot, az állam vezetőit, hanem azért is, mert az államnak az a kötelessége, hogy a polgárok javát szolgálja, és a polgároknak joguk van tudni, joguk van ismerni azokat az adatokat, amelyek alapján egy kormány azt állítja, hogy vajon az ő érdekükben dolgozik, vagy sem.

Persze ugyanez vonatkozik Kovács Zoltán képviselő úr hozzászólására is. A képviselő úr nagyon hosszasan mondta a kivételeket, és vele is egyetértek a kivételek felsorolásában. Amikor azonban Kovács képviselő úr Ontario államig jutott el, hogy egy példát keressen igazának alátámasztására (Dr. Kovács Zoltán: Ott kezdtem!), arra gondoltam, hogy nagy bajban van Kovács képviselő úr, ha egészen Ontario államig kell elmennie, hogy találjon egy olyan megoldást, ami a saját álláspontját alátámasztja. De azért szeretném Kovács képviselő úr, az egész Fidesz és a kormány figyelmébe ajánlani azt az apró körülményt, hogy miközben nem biztos, hogy Ontario államnak minden megoldása irányadó számunkra, azonban ott is - ha jól értelmeztem Kovács képviselő úr szavait - a kivételek kerültek felsorolásra.

(9.30)

Borzasztóan fontos tisztában lenni azzal, a fő szabály az, hogy a polgárok az állami élet adataihoz jogosultak hozzáférni, de ez alól vannak kivételek, amelyek egy taxációban felsorolhatók. Mert vannak olyan érdekek, amelyek az adatokhoz való hozzáférést valóban akadályozhatják, de ezeket kell felsorolni kimerítően, míg minden egyéb a polgárok érdeklődésére jogosan számot tart. Az Ontario állambeli példa is ezt tükrözi, ott is a kivételeket sorolják fel, és nem azt teszik általános szabállyá, hogy az állam a titkok körét szélesíti.

Ebbe a törvényjavaslatba két paragrafus került, és ellenzéki képviselőtársaim közül Pető Iván és Wiener György már elemezték ezeket a javaslatokat. Szeretném azt a Fidesz-kormányzat figyelmébe ajánlani, az a terminus technicus, az a kifejezés, hogy "az állami szervek zavartalan működéséhez fűződő érdekek", nemcsak túlságosan tág - ahogy hallhattuk korábbi szónokoktól -, de nem is új. Ezt a kifejezést már ismerjük, ezzel már találkoztunk. Például akkor, amikor a Kádár-rendszerben a demokratikus ellenzékhez tartozó személyiségek nem kaptak útlevelet, vagy megakadályozták különböző sajtótermékek megjelenését. Bármit próbáltak meg tenni ebben az országban, ami a szabadságot tűzte ki célul, a válasz minden esetben az volt, hogy amit ők tesznek, az állami szervek zavartalan működéséhez fűződő érdekeket sérti.

Kérem szépen, véssék agyukba, a Fideszben számosan ülnek olyanok - ez talán nem mindennapi életélményük -, akik velem egyidősek vagy nálam idősebbek, és ismerhetik, hogy az a kategória, amit ők most feltaláltak, "az állami élet zavartalan működéséhez fűződő érdekek", nem új, ez a rendszerváltást megelőző olyan politikai gumikategória, amelyet az adott hatalom minden alkalommal gátlástalanul kihasználhat annak érdekében, hogy rövid távú érdekeit érvényesíthesse. Ezt igen szomorúnak tartom!

Csakúgy, mint a kormány üléseinek előkészítésével kapcsolatos iratok titkosítását. Erről nem is beszélnék bővebben, mert amit Pető Iván SZDSZ-es képviselő úrtól hallottunk, az meggyőző lehetett. Amikor azonban Kovács László képviselő úr azt a gesztust tette a magyar közvéleménynek, a magyar polgároknak, hogy nem 90 évről, hanem csak 50 évről van szó... (Dr. Pető Iván: Kovács Zoltán!) Kovács Zoltán - ha nem azt mondtam, akkor elnézését kérem a képviselő úrnak. Nos, amikor azt a gesztust tette, hogy nem 90 évről, hanem csak 50 évről van szó, akkor elhültem. Elhültem, hogy a Fidesz - hogy is tetszenek mondani? -, a polgári koalíció kormánya számára az egy gesztus a magyar polgárok felé, hogy nem 90 évre próbál titkolózni, hanem 50 évre. Ötven évig nem lehet megtudni, vajon milyen szempontok vezették az Orbán-kormányt arra, hogy minden egyes korábbi szerződést felmondjon, kost was kost, kerül, amibe kerül, nem számít, hogy közben milliárdok mennek el különböző beruházásokra, a lényeg az, hogy ne hajthassa végre más. Ezek megálltak, és nem lehet megtudni, hogy ennek mi az oka. Ezt nem tartom a polgári értékek mentén való politizálásnak.

De szeretnék megértő lenni. Tudom azt, ha a parlament elé egy nagy törvénycsomag, egy sok oldalból álló törvény, abban előfordulhatnak hibák, belecsúszhatnak tévedések, a különböző tárcáknál működő különböző érdekek kapcsán belecsúszhatnak olyan rendelkezések, amelyek esetleg nem felelnek meg a kormány politikája fő vonalának. S ha egy több száz paragrafusból álló törvényben egy-két hiba előfordul, akkor nem kell nekiesni a kormánynak, hanem közös erővel ki kell javítani. Erre számos esetben van lehetőség. De tisztelt képviselőtársaim, ez nem ilyen törvényjavaslat! Ez a törvényjavaslat csak ebből a két paragrafusból áll. Én ezt a törvényjavaslatot nem tudom egy egyszerű hibának betudni, ami becsúszott. Az volt a célja a kormányzatnak, hogy ezt a két rendelkezést fogadtassa el a parlamenttel. Ezt tragikus és szomorú dolognak tartom.

Ha ez a törvényjavaslat ekkora visszalépést jelez a rendszerváltás egyik legfontosabb törvényével kapcsolatban, és ennyire vissza akar lépni, ha tetszik, a kádári időkig is, akkor Orbán Viktor miniszterelnök úrnak még a választások előtt tett azon szavai, hogy több mint kormányváltás, de kevesebb mint rendszerváltás, mintha új értelmet nyernének. Ez az új értelem rendkívül fenyegető, tisztelt képviselőtársaim! Miután a törvényjavaslatban semmi olyan nincs, ami jó lenne, csak ez a két nagyon rossz rendelkezés, ezért nem látok módot arra, hogy kijavítsuk, és azt tartanám helyesnek, ha a kormányzat belátná, rossz úton jár, és visszavonná ezt a törvényjavaslatot, s akkor készek vagyunk elismerni és tapsolni ehhez a lépéshez.

De ha ezt nem teszi meg, és csakúgy, mint az elmúlt másfél évben, a kormányzat áterőszakolja ezt a törvényjavaslatot, akkor nagyon nagy hibát követ el, a következő ok miatt. Afelől nincs kétségem, hogy Magyarországon a demokrácia működik, és ha úgy megy tovább, ahogy eddig tapasztalhattuk, akkor a magyar lakosság 2002-ben ezt a kormányt le fogja váltani, ami persze jó hír lesz. Ami azonban nagy baj, hogy a következő kormányzat mit tud kezdeni azzal a helyzettel, amit az Orbán-kormány örökéül hagyott. Tisztelt képviselőtársaim, nagyon-nagyon sok lesz a tennivaló! Orbán Viktor miniszterelnök úr bejelentette, hogy ebben az országban már nincs szükség reformokra, mintha a rendszerváltás a gazdasági élet minden területén teljesen befejeződött volna.

De mindannyian tudjuk, hogy ez nem így van, az egészségügy, a szociális ellátás terén számos olyan terület van, amelyek rendkívül fontosak, és ahol szükség van a reformok folytatására. Ma már látom, hogy a jelenlegi kormány ezt a munkát elkezdeni sem fogja, nemhogy befejezni, ez a következő kormányra fog várni. Ami nem baj, mert a következő kormány kész lesz a reformok befejezésére. A baj csak az, hogy nem lesz rá ideje, mert a mostani kormányzat alatt hozott ilyen típusú törvények kijavításával kell foglalkoznia. Mert ezeket a törvényeket ki kell majd javítani annak érdekében, hogy az állampolgárok kellő információval rendelkezhessenek a kormány működéséről. Ez nagyon sok időt fog elvenni a következő kormány idejéből. Kérem, ha már saját maguk nem végzik el a feladatot, legalább az önök után jövő kormányok működését ne tegyék lehetetlenné.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)