Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr, Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Ha már ön is a szembesítés szót használta, azért a magyar választóknak volt és van emléke arról, hogy mit jelentett az, amikor a szocialisták kormányoztak Magyarországon, és ebből mit láttak a diákok, mit láttak a pedagógusok, mit láttak az iskolák. Ez volt az az időszak, amikor önök úgy alulfinanszírozták a teljes köznevelési rendszert, és hárították át ezt a hiányt az önkormányzatokra, hogy ennek a kormánynak 1200 milliárd forintból kellett kiváltani az önkormányzatok adósságát, amely jórészt az iskolák miatti adósságból állt.

Nem különb a Magyar Szocialista Párt sem, mint a többi szocialista párt, ismerjük Margaret Thatcher mondását: „Én még sose láttam olyan szocialista kormányt, amely kifizette volna azokat az adósságokat, amiket fölvett.” Ez a kormányzat, a magyar szocialisták se tettek mást, óriási adósságot terheltek így rá az önkormányzatokra, amit nem fizettek ki.

(14.20)

Magyarországon egyetlenegy kormányzat volt, amely csökkentette a pedagógusok bérét. Egyetlenegy kormányzat volt a rendszerváltás után, aki elvette a pedagógusok bérét, ez a Szocialista Párt és az SZDSZ alkotta kormány volt. (Dr. Szakács László: Miért nem adtad vissza?) Senki más pedagógusoktól bért el nem vett Magyarországon. (Dr. Szakács László: Mondanám a rosszul gazdálkodó önkormányzatokat: Kaposvár, Hódmezővásárhely, Debrecen!) Tandíjat Magyarországon általánosan mindenkire a Szocialista Párt akart bevezetni. Lehet különböző számokat mondani, de ez valóban nagyon sok diáknak elvágta volna a lehetőségét a továbbtanulástól. (Bangóné Borbély Ildikó: Most már még egyetemre se jár! - Heringes Anita: Külföldre mentek!) És a Szocialista Párt volt az, aki ezt be akarta vezetni, és a Fidesz-KDNP és a Fidesz-KDNP mögött felsorakozott rengeteg támogató és aláíró, együtt szavazó volt az, akiknek sikerült megakadályozni azt egy szociális népszavazás keretében 2008 márciusában, hogy tandíj legyen, meg kórházi napidíj és vizitdíj. Mert a szocialisták ezt üzenték a felvételizőknek.

Mi még a felvételi eljárás alapdíját is eltöröltük. Ez azért egymilliárd forintot hagyott az elmúlt két felvételi időszakban a felvételizők zsebében. Önök még tandíjat is kivetettek volna mindenkire. Diákhitel kamatemelése; vagy az iskolabezárások: több mint 180 feladatellátási helyen bezárták az iskolák kapuját, nem maradt iskola. Hogy fog eljutni egy 8‑10 éves gyermek, aki jó, ha minél közelebb a szüleihez, családjához tanul az iskolában, ha 180 helyen lakat kerül az iskolák ajtajára? Mert arra nem volt pénz. De mire volt pénz? Kakaóbiztos számítógépekre volt pénz. Ellátták a köznevelés rendszerét kakaóbiztos számítógépekkel, és mellette elvettek egyhavi bért, bezártak több mint 180 telephelyet, és mindezzel párhuzamosan 15 ezer pedagógust is elbocsátottak, hiszen kevesebb helyen kevesebb pedagógusra van szükség. Ez az, amiről majd valamikor áprilisban vagy májusban a magyar választók véleményt mondhatnak, hogy ezt szeretnék vagy mást szeretnének.

Tisztelt Képviselő Úr! Mikor emlékszik ön arra, hogy olyan mértékű iskolafejlesztés indult volna Magyarországon, amely 200 ezer diák mindennapi iskolai körülményeit tudta volna korszerűbbé tenni (Dr. Hiller István: 2008-ban!), több mint 400 településen, több mint 500 iskolában? Mert azt tudjuk, hogy önök 180 településen bezárták az iskolát. Mi több mint 500 településen felújítjuk az iskolát. (Heringes Anita: Kívülről! Belülről nem!) Kívülről és belülről, képviselő asszony. Azt hiszem, önnek is államtitkára volt egy időszakban talán Arató Gergely. Ő, amikor leült a közoktatás-politikai tanácson, akkor két szóban foglalta össze 2006. november 7-én - milyen szép dátum -, hogy mit kínál akkor, 2006. november 7-én az akkori szocialista kormányzat az oktatási rendszernek. Ez a két szó így hangzott: fájni fog. És valóban fájt is, amit azután tettek az előbb említett intézkedésekkel.

Ezzel szemben egy pedagógusbér-emelést indítottunk el, nem pedig egyhavi fizetés elvételét. Ennek az utolsó részlete volt az, amit idén szeptember 1‑jétől kapnak meg a pedagógusok, és nyilván majd októberben látják a fizetési értesítőjükön. A korábbi években számtalanszor éltek a szakszervezetek is, akár azok is, amelyekre ön hivatkozik, hogy differenciálni kell egyes bérelemeket, hogy van, aki többet dolgozik, van, aki kevesebbet, van, aki jobban dolgozik, van, aki kevésbé jól. És a kormányzat elfogadta ezt a javaslatot, és azt mondta, átlagosan 3,5 százalék az idei béremelés a pedagógusszférában; aki jobban dolgozik, annak lehet 7 is. Akit úgy ítél meg az igazgató, hogy nem húz jobban, mint a többiek, annak a számára pedig nem kínálja ezt a béremelést. Önök azt mondták, legyen az iskolaigazgatónak szélesebb a jogköre. Most szélesebb lett, ellenzik. Korábban a szakszervezetek azt mondták, nem vesznek részt a párbeszédben, mert nincsen jogszabályba foglalva. Most jogszabályba foglaltuk, mégsem vesznek rajta részt. Korábban differenciált emelést kértek, most differenciált az emelés, most ezt ellenzik.

Valahogy úgy tűnik nekem, hogy ezek inkább politikai, mint szakmai érvek, de az biztos, hogy az oktatási rendszer számára az a plusz 552 milliárd forint nagyon jól jött, amit a szocialista kormányzat után tudott ez a kormány a rendszerbe tolni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)