Felszólalás adatai

DR. BALOGH LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha valaki kézbe veszi a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. számú törvény módosítására készült törvényjavaslatot, jogosan vetődik fel benne a kérdés, hogy mi indokolja a rendkívül nagy terjedelmű módosítást. A válasz nem egyszerű, hiszen 1998-ban a büntetőjoggal foglalkozók azt hihették, hogy végre kiérlelt, jól előkészített büntetőeljárási törvény lépett hatályba Magyarországon. Mégsem így történt, mert a törvény megalkotása után az Orbán-kormány döntései megakasztották a törvény alkalmazását.

A büntetőeljárási törvény a tervezett időpontot követően három és fél év múlva úgy lépett hatályba, hogy előtte már átesett két novelláris módosításon is, amelyek a rendelkezések több mint felét átírták. Később megszületett több olyan országgyűlési és kormányhatározat, amelyek a büntetőeljárási törvény módosítását igényelték. Hazánk európai uniós csatlakozása, az Alkotmánybíróság döntései, a Legfelsőbb Bíróság jogegységi döntései, a joggyakorlatban felvetődött problémák szintén indokolttá tették a nagyobb terjedelmű módosítást. A módosítások gerincét a jogorvoslati rendszer felülvizsgálata, a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői eljárás, a távol tartás szabályainak bevezetése és a gyakorlat által felvetett problémákat orvosló részletszabályok alkotják.

Tisztelt Ház! Először is a jogorvoslati rendszer felülvizsgálatáról szeretnék szólni. Jelenleg Magyarországon négy bírói szint működik. A törvényjavaslat ehhez igazodva teszi lehetővé a kétfokú jogorvoslat lehetőségét, de kizárólag akkor, ha a korábban eljárt két bírói fórum eltérően ítélte meg a terhelt bűnösségét. A harmadfokú bíróság nem tény, hanem jogbíróság, ezért az első és másodfokon megállapított tényállás az irányadó. A harmadfokú bíróság túlnyomóan csak jogkérdésben bírálhatja felül a másodfok döntését, azt azonban mind a terhelt terhére, mind a terhelt javára megteheti. A másodfokú bírósági eljárás nagyobb reformját nem tűzi célul a módosítás, így nem érinti a másodfokú bíróság döntési kompetenciáját sem, bár ezt sokan indokoltnak tartanák.

Néhány részletszabály így is módosul. Például kiegészíti azok körét, amikor a másodfok köteles hatályon kívül helyezni az elsőfokú ítéletet, például ha a tárgyalásról a nyilvánosságot törvényes ok nélkül kizárták. A javaslat az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően felsorolja, egyértelműsíti azokat a kérdéseket, amelyekről a másodfokú bíróság tanácsülésen dönthet.

A módosítás ugyancsak hangsúlyos eleme a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői eljárás bevezetése. Az Európai Unió Tanácsának 2001. március 15-i határozata szerint a tagállamoknak ösztönözniük kell a sértett és az elkövető közötti közvetítést, illetve kötelesek biztosítani, hogy a közvetítés eredményeként létrejött megállapodások a büntetőügyekben figyelembevételre kerüljenek. Minden tagország maga határozza meg, milyen büntetőügyben teszi lehetővé a közvetítést. A javaslat szerint a kisebb súlyú, személy elleni, közlekedési és vagyon elleni ügyekben büntethetőséget megszüntető ok a sértett kárának megtérítése vagy más módon történő jóvátétel. Az öt évnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekményeknél a tevékeny megbánás esetén a büntetés korlátlanul enyhíthető.

A közvetítői eljárás alapelve a felek önkéntessége, a felek akaratának és méltóságának tiszteletben tartása, valamint a titoktartási kötelezettség. Az ügy közvetítői eljárásra a büntetőeljárás alatt egyszer utalható, ez lehet a vádemelés előtt, de lehet a bírói szakban is. Az eljárást ilyenkor hat hónapra függesztik fel. A javaslat a közvetítői eljárás lefolytatását a pártfogó felügyelőkre bízza. A törvényalkotó a közvetítői eljárástól azt reméli, hogy különösen az első bűntényesek esetén a büntetőeljárás célja bírósági eljárás nélkül is hatékonyan elérhető.

A családon belüli erőszak fogalma alá vonható bűncselekmények tapasztalatai és nagy száma tették indokolttá új kényszerintézkedés bevezetését, a távol tartás szabályainak alkalmazását. Ennek a jogintézménynek az a célja, hogy a sértett helyett az elkövetőnek kelljen elhagynia az elkövetés helyszínét, illetve a sértett és az elkövető egymástól elkülöníthető legyen. A távol tartás új, személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedés, amely a terheltnek a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely megválasztásához való jogát korlátozza. A terhelt köteles a bíróság által meghatározott lakást elhagyni, onnan meghatározott ideig távol maradni, köteles meghatározott személytől, annak lakó- és munkahelyétől, iskolájától és a többi távol maradni. A bíróság a távol tartást tíztől harminc napig rendelheti el, és soron kívül kell eljárnia.

Tisztelt Ház! A jogalkalmazás során feltárt hiányosságok orvoslása érdekében a javaslat szerint a kártalanítás nemcsak előzetes letartóztatás esetén, hanem a házi őrizet esetén is lehetséges, ha a feltételek megvannak. Visszahozza a szabályozás a feljelentéskiegészítés intézményét, amely az elmúlt időszakban hiányzott a büntetőeljárási jogból. A gyakorló szakemberek fontosnak tartották a jogintézmény visszaállítását, hiszen a feljelentések alapján sok esetben nem lehetett kellő megalapozottsággal dönteni a nyomozás elrendeléséről vagy a feljelentés elutasításáról. A feljelentés kiegészítésére, melynek során a nyomozó hatóság adatokat szerezhet be, tizenöt nap áll rendelkezésére. Ha a nyomozást elrendelik, ez az idő a nyomozásba beszámít.

Az óvadék szabályai is módosulnak a gyakorló jogászok igényei szerint. A hatályos szabályozás lehetővé teszi, hogy az óvadék összegét az jelölje meg, aki az óvadékot felajánlja. Tekintettel arra, hogy az óvadék összegét a terhelt személyi és vagyoni helyzetére is figyelemmel a bíróság határozza meg, a javaslat helyesen csak azt teszi lehetővé a terhelt és védője számára, hogy indítványozzák az óvadék megállapítását, annak összegét nem jelölhetik meg, azt a bíróság dönti el.

A javaslatnak vannak olyan elemei, amelyek garanciális szempontból kerültek be a törvénytervezetbe. Az alkotmányos alapjogok érvényesülésének érdekében a büntetőeljárás minden szakaszában kötelező a védő részvétele, ha a törvény ötévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel el.

Azokban az esetekben, amikor kirendelt védő jár el, a védelem hatékonnyá tétele érdekében a hatóságok a védőkirendelő határozatban kötelesek a fogva tartás helyét, a kihallgatás időpontját megjelölni, miként azt is, hogy a terhelt hol érheti el a védőt. A hatékonyabb védői munkát ösztönzi az a szabály, amely szerint az irattanulmányozásért költségtérítés jár.

Ugyancsak az alkotmányos alapjogok érvényesülése érdekében a javaslat előírja a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság részére, hogy eljárásaik során kötelesek figyelemmel lenni az érintettek emberi méltóságára, személyiségi jogaira, kegyeleti jogokra és a magánéletre vonatkozó adatok fokozott védelmére. Az emberi méltósághoz való jog szintén fokozott figyelmet igényel az eljáró hatóságoktól.

Garanciális szempont indokolja, hogy a tanú kihallgatása során a mentességi jogára való figyelmeztetést és az arra adott választ szó szerint kell jegyzőkönyvezni.

A büntetőeljárás sikerét hivatott elősegíteni a közigazgatási hatóságok számára előírt közreműködési kötelezettség. A bűnmegelőzést szolgálja az a korábbi gyakorlatból visszahozott rendelkezés, hogy a büntetőeljárás során feltárt körülményeket, adatokat, ha azok további bűncselekmények megelőzését segítik elő, a nyomozó hatóságok jelzésükben az állami és önkormányzati szervek tudomására kötelesek hozni.

(15.00)

A törvényes vád fogalmának részletes szabályozására és fogalommeghatározására is sor kerül a javaslatban. A vádnak törvényes vádnak kell lenni. A szabályozás rögzíti a bíróság viszonyát a vádhoz, vagyis a bíró köteles a vádat kimeríteni, azon túl nem terjeszkedhet, és nincs kötve a cselekmény büntető törvénykönyv szerinti minősítéséhez vagy a büntetésre, intézkedésre irányuló indítványhoz. Újszerű az a szabály, amely szerint a bíróság, ha azt a vádló nem indítványozza, nem köteles a vád bizonyítékait beszerezni és megvizsgálni. Garanciális szempontból lényeges, hogy a nyomozó hatóság vezetője, ha az ügyészi utasítást aggályosnak véli, felettes szerve útján előterjesztést tehet a felettes ügyészhez, amelynek azonban a nyomozati cselekmény végrehajtására halasztó hatálya nincsen.

A javaslat 75. §-a nagyon fontos rendelkezést tartalmaz, amely az ártatlanság vélelmét erősíti. A nyomozás elrendeléséről készült feljegyzésnek tartalmaznia kell, hogy milyen bűncselekmény miatt indult az eljárás, mikor indult a nyomozás, de azt már nem, ki ellen indították a nyomozást. Ez összhangban van a személyiségi jogvédelemmel, és elejét veszi annak, hogy már a nyomozás elején a média nyilvánosságra hozza a lehetséges terheltek nevét. A hatályos büntetőeljárási törvény a személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedések közül egyedül a motozás esetén nem ad lehetőséget a jogorvoslatra. A javaslat végre korrigálja ezt, igaz, a panasznak halasztó hatálya nincsen, azonban ha alapos, a motozás eredményét fenntartással indokolt értékelni.

Az európai uniós csatlakozás nyomán született rendelkezésről néhány gondolatot. A nyomozó hatóságok a legfőbb ügyész engedélyével az Európai Unió tagállamainak nyomozó hatóságaival együtt egy ügyre vagy ügycsoportokra közös nyomozócsoportot alakíthatnak. A fogva tartott a hozzátartozójával való kapcsolattartásában csak akkor korlátozható, ha ez a büntetőeljárás eredményességét, sikerét veszélyezteti.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéletében elmarasztalta Magyarországot, mert a hatályos büntetőeljárási törvény 211. §-a nem adott lehetőséget felkészülési idő biztosítására a terhelt részére a nyomozási bíró előtti eljárásban. A javaslat most meghatározza, hogy az ügyész, illetve a nyomozási bíró köteles az ülés tárgyát képező indítványt a terheltnek eljuttatni, és ezzel az érdemi védekezés lehetőségét biztosítani például kényszerintézkedések esetén.

A javaslat az európai uniós csatlakozás egyik konzekvenciájaként megszünteti az úti okmány elvétele elnevezésű kényszerintézkedést. Ennek az az oka, hogy az Unión belül ma már személyi igazolvánnyal is lehet utazni. Intézkedést vezet be ugyanakkor a külföldre utazási tilalom biztosítására, őrizet, előzetes letartóztatás, kényszergyógykezelés elrendelése, lakhelyelhagyási tilalom és házi őrizet esetén. Magyarország uniós tagságából következően a javaslat lehetővé teszi, hogy a hazánkban folyó büntetőeljárásokban védőként európai közösségi jogász is eljárhasson, sőt, ha az ügyvédi kamarai névjegyzékbe bekerül, a kamara teljes jogú tagjává váljék.

A következőkben az Alkotmánybíróság korábbi döntései nyomán született szabályokról szeretnék szólni. Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában felhívta a figyelmet arra, hogy a hatósági tanúk a nyomozási cselekmények során betekintést nyerhetnek az érintettek magánügyeibe, titkaiba, személyes adataiba. Korábban nem volt korlátja ezen adatok felhasználásának. A javaslat ezért titoktartási kötelezettséget állapít meg a hatósági tanúk részére, és azt is előírja, hogy hatósági tanúként csak érdektelen személyt lehet igénybe venni. Ezzel kizárja, hogy az eljáró nyomozó hatóság vagy ügyészség alkalmazottja, illetve ezek hozzátartozója hatósági tanú lehessen.

A Legfelsőbb Bíróság jogértelmezései is hatnak a büntetőeljárás szabályainak módosítására. Az egyik jogegységi döntés nyomán született meg a javaslat 227. §-ában található szabály a több magánvádló esetén követendő eljárásról.

Tisztelt Ház! Összességében a javaslatot általános vitára alkalmasnak tartjuk, és elfogadásra ajánljuk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)