Felszólalás adatai

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kiss Ferenc képviselő úr felvetésére hadd reagáljak először, és azt követően a felsőoktatás és a tudomány kérdéséről szeretnék egypár szót szólni. Úgy fogalmazott képviselőtársunk, hogy az államnak védelmet kell nyújtani. Ezt mondja a Fidesz is. A probléma ott van, hogy amíg a tőlünk nyugatabbra fekvő országokban láthatóan az állam nyújt védelmet a bankoknak és ilyen értelemben az egész társadalomnak, nálunk mintha fordított lenne a helyzet: a bankvilág nyújt védelmet a magyar államnak, és sok kétségünk nem lehetünk afelől, hogy a társadalomnak ez kevésbé jelent biztos védelmet.

Kiss Ferenc arról is beszélt, hogy a vállalkozásokat segíteni kellene. Ezt mondja a Fidesz is; a probléma ott van, tisztelt képviselő úr, hogy a költségvetésben, amit most tárgyal a Ház, egy fillér nincs ilyen célra elkülönítve, nem is igazán tudom, hogy akkor miről beszélünk. Virtuális pénzzel nehéz megsegíteni a kis- és középvállalkozói szektort.

Láthatóan önök most az összefogás szlogenjével próbálnak operálni, és ilyen értelemben megpróbálják a felelősségüket szétkenni az egész országban. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy az összefogás komolyságát egy dolog mindenképpen hitelesíthetné, ami elől láthatóan önök viszont elzárkóznak, nevezetesen: hozzák nyilvánosságra az IMF-szerződés tartalmát, mert erről az egész Magyarországnak, az egész társadalomnak joga van tudni, nem pedig suttyomban, zárt ajtók mögött, mutyizva kell ez ügyben bármit is dönteni, olyan döntéseket hozni, ami hosszú, több generációra kiható hatással bír.

Valamikor 2007 őszén, szeptember végén Gyurcsány Ferenc blogbejegyzésében a következő volt olvasható: 2008. január 1-jével új korszak kezdődik, amit már nem lehet megállítani, mert a hegyre fölfelé volt nehéz tolni a szekeret, most már az ígéret földjére magától legurul. Ez volt Gyurcsány Ferenc blogbejegyzésében 2007 őszén. És még egy hónappal ezelőtt is lehetett látni fantasztikus plakátokat "Beindultunk" címszóval, növekednek a bérek, és egyéb hangzatos ígéretekkel. No, hát a szekér legurult, csak nem az ígéret földjére, hanem a szocialista kormányzat sanyargattatásának a földjére, és a 2009. évi költségvetés e tekintetben semmi jóval nem biztat.

A felsőoktatás és a tudomány területén is ezt látjuk. 2004-től mindkét területen folyamatos a leépülés. Forráselvonással találkozhatunk, illetve a kormány által erőltetett, úgynevezett PPP-programok miatt növekvő eladósodással találkozhatunk. A forráskivonás évről évre folytatott gyakorlatát ráadásul a kormányzat a 2007. évi költségvetési tervezési köriratában hosszú távú, 2011-ig szóló programmá is tette. Tessék visszakeresni, ott van szépen leírva, a következő olvasható ebben: a szellemi tevékenység végzésére tervezett kiadások csökkentését fogalmazzák meg mint elérendő cél. Most tehát nem a nemzetközi válságra kell hivatkozni, tisztelt képviselőtársaim, hanem önök ezt már jóval korábban elhatározták. Most a nemzetközi válság egy jófajta spanyolfal, amivel megpróbálják elleplezni korábbi, már eltervezett szándékaikat, ami ezen szektorokat, ágazatokat érinti. Tehát ez egy jóval korábban elhatározott szocialista szándék volt.

(13.40)

Erre egyébként a legutóbbi példa, hogy hogyan akarják elleplezni és port hinteni a közvélemény szemébe, az, hogy beterjesztették az Országgyűlés elé nagyon hangzatosan hangzóan az "Új tudás" programot, most meg a nemzeti tehetséggondozásról szóló programot. Mindezek üres beszédek, amikor a tényleges tartalom mögüle és a hozzá rendelhető források szintjén 2007-ben leírták önök: a szellemi tevékenységekre fordított költségeket vissza kell szorítani. Hát akkor nem igazán értem, hogy miről van szó. Ezek porhintések és folyamatos hazudozások. Azt gondolom, így nehéz egyébként bárminemű bizalmat is teremteni, és nehéz bármiféle egyeztetést vagy éppen összefogást igényelni. Amikor állandóan, újra és újra szemébe hazudnak az embernek, akkor ne csodálkozzanak, hogy a bizalom már régen elszállt, és régen nincs meg.

A szocialista kormányzat felsőoktatás elleni támadása 2006 és 2007 folyamán több ezer munkahely megszűnését eredményezte. Több száz, több ezer magasan kvalifikált szakember került az utcára, vagy éppen hagyta el az országot. Egyedül a Debreceni Egyetemről, ahol én magam is oktatok, több mint félezer embert küldtek el. Mit ad Isten egyébként? Az a rektor, aki ezt éppen akkoriban megcselekedte, azóta az állami vagyon sorsát intézi, elnöki székben ül - nyilván a jó elvtárs az csak jó elvtárs.

A jövő évre beterjesztett költségvetés újra nagyarányú elbocsátásokat prognosztizál a felsőoktatásban, hiszen jelentős forráskivonásról szólnak a számok. Ennek a nagyságrendje körülbelül 25 milliárdra tehető, ha sikerült jól számolnunk. Azt is tegyük hozzá, hogy ahogyan a korábbi esztendőkben, úgy most sem javult a költségvetés átláthatóságának és áttekinthetőségének a minősége. A nemzetközi példák egyébként mind arról szólnak, és azt mutatják, hogy válság idején, különösen nagy válság idején a kilábalás motorját mindenhol az oktatásban és a tudományban próbálták megkeresni, és ez sikerült is. Hadd mondjak egy olyan példát - elhangzott már itt a Házban -, hogy éppen ötpárti delegáció megy Finnországba mindenféle atomreaktorok üzembe állításával kapcsolatos ügyekben. Finnország esete, azt hiszem, nagyon jó példa lehet akkor e tekintetben. Amikor összeomlott a Szovjetunió, az a finn gazdaság, amely döntően az orosz, a szovjet piacra termelt, az történt, hogy a tudomány és az oktatás területén nemhogy elvontak volna, hanem oda forrásokat helyeztek, és azóta azt látjuk, hogy például a Nokia egy közismert világcég, finn tulajdonú, ott fejlesztették ki, ott nőtt nagyra viszonylag gyors, rapid módon.

Azt gondolom, hogy amikor önök akár a közoktatásból, akár a felsőoktatásból vagy a tudománypolitikából nagyon komoly forrásokat vonnak ki, akkor igazából nem is a válságot akarják megoldani, hanem módszeresen folytatják azt a politikát, amit eddig is folytattak, amihez most a válság egy megfelelő takarózót is jelent és nem pedig valamiféle leküzdendő feladatot. Azt hiszem, ilyen értelemben sok közös beszédünk nemigen lehet egymással, mert láthatóan a célok sem ugyanazok.

Nézzünk számokat! A jövő évre beterjesztett költségvetés első változatában szereplő számok is messze elmaradtak a valós szükségletektől. A legújabb verzió adatai azonban egyenesen megdöbbentőek. Ahogy a személyi juttatások és azok járulékait megkurtítják a felsőoktatásnál, mint említettem, ez nagy létszámú munkahely megszűnését fogja eredményezni. Nem igazán értem, hogy azok a szlogenek, amelyek arról szóltak, akár bizottsági üléseken, akár korábban itt, a Ház falai között, hogy tartsuk meg, mindent meg kell tenni a szakemberek Magyarországon tartása érdekében, hogy ne menjenek külföldre, ne működjön az agyelszívás és így tovább, és így tovább, hogyan is képzelik el önök, amikor egész egyszerűen pont az ellenkezőjét cselekedték, és kívánják cselekedni a jövőben. A működési költségeket is milliárdokkal kurtítják meg, rövidítik meg akkor, amikor egyébként jóval magasabb inflációval is számolnak. Változatlanul hagyják a hallgatói normatívákat nominálértékben, ami azt jelenti, hogy reálértékben jelentős visszaesés történik természetesen.

Az Állami Számvevőszék az elmúlt években folyamatosan kritizálta azt, hogy a PPP-programokkal megvalósult beruházásokról nincsenek megfelelő információi nemcsak a parlamentnek, de nincs az ÁSZ-nak sem, gyakorlatilag senkinek, leszámítva a kormányt. Tehát továbbra sem tudjuk, hogy mekkora az egyetemek teljes adósságállománya, ami, megjegyzem egyébként, az államadósságot növeli. Az eladósodás mértéke, azt gyanítjuk, a becsléseket magasan messze felülmúlja.

Már 2008-ban a felsőoktatási célú PPP-programokhoz kapcsolódó kiadásokra, azaz törlesztésekre közel 6 milliárdot kellett fordítania a költségvetésnek. Ezt akkor beépítették a költségvetésbe. Az idén ez a törlesztőösszeg valószínűsíthetően ennél magasabb, viszont a költségvetésben egy árva fillér nincs iderendelve. Nem igazán tudjuk, hogy ez hogy és mint kerülne törlesztésre. Azt gyanítjuk, hogy az a megoldás, amit most önök ajánlanak, a lehető legrosszabb. Ez több törvényből jön össze, és nagyon elszomorító a végeredménye.

Az egyik ilyen beterjesztett törvényjavaslat Magyar Bálint nevéhez fűződik, a felsőoktatási törvény módosítására irányul, ami vagyonjuttatást irányoz elő a felsőoktatási intézményeknek azzal a lehetőséggel, hogy a nekik adott vagyon értékének 30 százalékáig megterhelhetik a vagyont, magyarán: hitelt vehetnek fel. A másik oldalon benyújtotta a Pénzügyminisztérium is a törvénytervezetet, amely bevezetné a vállalkozói közintézet fogalmát. Lényegében gazdasági társaságokká alakíthatóvá tenné az egyetemeket, főiskolákat hosszabb távon. Lényegében arról szól a dolog, hogy ezt a hiányzó forrást úgy teremtsék elő az intézmények, ami a költségvetésből hiányzik, hogy vegyenek fel minél több hitelt, adósodjanak el, csak arra nincs garancia, hogy ezt miből lehet visszafizetni, ez végső soron megint csak újra és újra az államadósság nagyságrendjét fogja gyarapítani.

Ha megnézzük a Magyar Tudományos Akadémia költségvetését, ott is azt láthatjuk, hogy a tudomány ügye a felsőoktatáséhoz hasonlóan kínpadra került. A kutatóintézetek költségvetését mintegy 10 százalékkal megrövidítik, ami lényegében ezen intézetek sorsának a megpecsételését is jelentette. Itt is álláshelyek fognak megszűnni. Eddig is ezek a kutatóintézetek sajnálatos módon igazából a túlélésre voltak berendezkedve, és nem tudtak érdemi szakmai feladatokra koncentrálni forráshiány miatt. Most úgy tűnik, hogy a sorsuk megpecsételődött. Hasonló nagyságrendű elvonás sújtja az egyetemekre telepített akadémiai támogatott kutatóhelyeket. Ez azon kutatókról szól, akik egyetemeken vannak, részt vesznek az oktatásban is, de állományukat tekintve az Akadémiához tartoznak - hogy közérthető legyen, a fizetésüket onnan kapják. Ezek között egyébként sok fiatal kutató is van. Tehetséggondozás? Miből, tisztelt képviselőtársaim? - amikor pont az állásukat fogják elveszíteni, ezt fogják megszüntetni, hiszen ezeket a forrásokat kivonják.

Ezek után azt gondolom, már csak egy kérdés van: miből lehetne a forrásokat e területekre visszarakni? Van honnan, tisztelt képviselőtársaim. Hadd mondjak néhány egyszerű példát! A Miniszterelnöki Hivatal költségvetésében különféle személyi kifizetésekre 70 milliárd forint van céltartalékba helyezve - 70 milliárd! Ez akkora tétel, amennyit elvonnak a közoktatástól és a felsőoktatástól együttesen különféle személyi kifizetésekre. Vagy hadd mondjak egy másik példát: a Kutatási és Technológiai Hivatal személyi juttatásoknál és a hozzá kapcsolódó járadékoknál 1,4 milliárd forint. Hogy értsék ennek a nagyságrendjét, ez körülbelül akkora tétel, mint a Szegedi Egyetem és a Debreceni Egyetem jogi karainak személyi kifizetései zusammen, együttesen.

Hát miről is beszélünk? Láthatóan a Murphy-törvénykönyvet nagyon sajátosan értelmezik. Murphy törvénye úgy szól, hogy ha valamit nem tudsz megoldani, hozz létre egy bizottságot. A szocialisták törvénye úgy szól, hogy ha valamit nem tudsz megoldani, vagy nem akarsz megoldani, hozz létre egy hivatalt. A K+F problémáját nem tudták kezelni, de lett Kutatási és Technológiai Hivatal. Az oktatás problematikáját nem tudták kezelni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), de lett Oktatási Hivatal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a költségvetést jóérzésű és felelősen gondolkodó ember nem tudja megszavazni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)