Felszólalás adatai

KISS FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Szokatlan helyzet van, de valami változatlan. Ez pedig az, hogy úgy érzékelem, hogy egyes ellenzéki képviselők vagy nem akarják látni, vagy nem értik a kialakult helyzetet.

Kicsiben önkormányzati képviselőként, ellenzékben egy Fidesz-többségű önkormányzatnál évek óta tapasztalom, mi az, hogy összefogás, mi az, hogy együttműködés, amikor a város érdekében kell közösen cselekedni. Most nem látom ezt a szándékot a másik oldalról, hisz nem tudják és nem is akarják - és ez kinyilatkoztatásra került - az együttműködést, a közös gondolkodást nem tudják elképzelni.

Tetszik-e nekem vagy tetszik-e nekünk ez a költségvetés? Nem tetszik, hisz két évvel ezelőtt mi is mást ígértünk a konvergenciaprogram tárgyalásakor, hisz akkor fejlődést, bérfejlesztést ígértünk az embereknek. De az élet megváltoztatta a gondolkodást, hisz az a veszély, amely az országot fenyegette, elért bennünket. Ez mindenkitől felelősségteljesebb gondolkodást igényel.

Jó-e ez a költségvetés? Nem jó, de ennek a költségvetésnek védelmet kell biztosítani a munkahelyek, a munkavállalók, a kis- és közepes vállalkozások, és sorolhatnám, hogy még ki felé.

Megoldja-e ez a költségvetés a válságot? Azt mondjuk, hogy nem, de kezelni próbálja a kialakult helyzetet a magyar gazdaság, a magyar pénzügyi szféra és a vállalkozások érdekében.

Kell-e egy erős állam? Elment Boross Péter miniszterelnök úr, aki kicsit a szívemből szólt most, amikor azt mondta, hogy a jelen helyzetben bizony az államnak kell védőernyőt nyújtani mindazon területek fölé, amelyekről szóltunk.

Párbeszéd kell és megegyezés. Megegyezés az érdekképviseletekkel, a munkáltatókkal és a munkavállalói érdek-képviseleti szervezetekkel. Érezzék azt a kormányzati felelősséget, az intézkedéseket, amelyekben az a szándék jelenik meg, hogy megtarthassuk a munkahelyeket, és nekik is látniuk kell, hogy a jelen kialakult helyzetben nem átlag feletti bérfejlesztésekre és juttatásokra van most lehetőség.

Két témáról szeretnék szólni. Az egyik a foglalkoztatás helyzete és ennek segítése. Tegnap is elhangzott, hogy csökkent a foglalkoztatottság az elmúlt időszakban. Azt azért szeretném ismételten elmondani, hogy Magyarország a lisszaboni egyezmény következtében vállalta az 56,7 százalékos foglalkoztatást, és ez mintegy 80 ezerrel több foglalkoztatottat jelent 2010-ig. Be kell ismerni, hogy ma nagyon örülünk annak, hogy a kialakult válsághelyzet kezelésében nem csökken a foglalkoztatottak száma. Azt is el kell majd fogadnunk - és ez különösen a versenyszférát érinti -, hogy előfordul, hogy munkahelyek szűnnek meg, és bizony nem az az elsődleges kérdés most, hogy a munkahelyteremtésben és -bővítésben tudunk-e előrelépni, hanem az, hogy meg tudjuk-e tartani azt a közel 100 ezer munkahelyet, amelyet ilyen veszély fenyeget. Az a lényeg, hogy a jelenleg kvalifikált szakmával és piacképes tudással rendelkező munkavállalók megtarthassák a munkájukat, és másodlagos kérdés, hogy azok, akik több éve munkanélküliek, kapjanak olyan szakmai tudást, képzést, amellyel esélyük lesz a munkavégzésre.

(13.30)

Bizony gyakran volt szó a szakképzés helyzetéről. Sajnos a költségvetésben a foglalkoztatási és képzési támogatás, a felnőttképzési és szakképzési támogatás 14 milliárd forinttal kevesebb, de még így is több mint 70 milliárd. Nem nyugodhatunk bele, hogy ezt valamilyen más forrásból ne tudjuk kiváltani vagy finanszírozni, itt gondolok az EU-s finanszírozásra. Ennek ellenére a hiányszakmákban piacképes, szakmai tudást kell biztosítani, és ez azt a feladatot jelenti nekünk, hogy ezt a pénzt hatékonyabban és hatékonyan kell felhasználni.

Az aktív támogatási formák csökkennek, ellenben a passzív támogatások a Munkaerő-piaci Alapon belül nem csökkennek, hanem nőnek, hisz ehhez nagyon jó alapot ad az "Út a munkához" program. Társadalmi igény ma, hogy azok az állampolgárok, akik munkaképesek, dolgozzanak, ne pedig segélyért menjenek az önkormányzatokhoz. Úgy gondolom az ő érdekükben, hogy közel 60-80 ezer embert, még ha átmenetileg is, de visszavezessünk a munka világába.

Kell-e az állam ilyen jellegű beavatkozása a gazdasági szférába? - tette fel a kérdést tegnap Kóka János, az SZDSZ vezérszónoka. Erre szeretnék példákat mondani, s úgy gondolom, Fónagy képviselőtársunk is utalt rá. Egyrészt a közlekedés területén ma a különböző kormányzati oldaltól és a színektől függetlenül mindnyájunknak érdeke, hogy épüljenek a településen utak, hogy kerüljenek felújításra, hogy a helyközi személyszállítás akár vasúton vagy közúton állampolgári jogként fennmaradjon, és ne maradjanak ellátás nélküli települések.

El kell mondanom, hogy a közútfejlesztés, a közúthálózat fenntartása terén egyrészt 18 milliárd forint jut gyorsforgalmiút-fejlesztésre, másrészt 108 milliárd forint jut az országos közúthálózat fenntartásra. Továbbá a közszolgáltatási szerződés következtében nem romolhat a közszolgáltatási ellátás a helyközi személyszállításban, ezért a 2009. évi költségvetésben 193,9 milliárd forint szerepel, amelyből több mint 20 milliárd az autóbuszos személyközlekedést érinti. Három csatornából is tudjuk finanszírozni ezt. Már volt szó az önkormányzatok által kötelezően támogatott helyi tömegközlekedés finanszírozásáról. Erre egyrészt van 35,4 milliárd a költségvetésben, és valószínűleg az önkormányzatnak ugyanennyivel hozzá kell járulni, és nekik még az a lehetőségük is megvan, hogy év közben vagy az év elején díjszabást hajtsanak végre, szemben a helyközi közlekedéssel, ahol akár a vasúti, akár a közúti személyszállításban 2008-ban nem volt díjemelés. Ugyanez vonatkozik a Budapesti Közlekedési Szövetség támogatására, mintegy 1,7 milliárd forintot biztosít erre a költségvetés.

A 193 milliárd forintban még szerepel a vasúti pályafenntartás is. Ugyanúgy a költségvetés biztosít fogyasztói árkiegészítést, igaz, hogy kevesebbet, mint az előző évben, ez 106 milliárd forint, de az ez évi tapasztalat alapján ennek elégnek kell lenni. Szólok még a Nemzeti Vagyonkezelő által biztosított, a MÁV, a GYSEV és a Volán-társaságok számára nyújtandó mintegy 24 milliárdos támogatásról, amelyet tőkeemeléssel fejlesztési célra kapnak meg.

Fontosnak tartom rövid távon is egy jövőkép felvázolását a válságkezelésben: konkrét intézkedésekkel, a kis- és középvállalkozások versenyképességének megőrzésére a piacok biztosításával, támogatások, pályázati lehetőségek egyszerűsítésével, a hozzáférhetőség javításával kell megteremtenünk. Ha ez a költségvetés segíti a pénzügyi egyensúly megőrzését, és százezer munkahely megtartását, akkor az már siker. De lesznek feladatok, például olyan állami szolgáltatások az ellátórendszerek átalakításában, amelyekről minden kormány alatt csak beszéltünk, de nem tettünk, gondolok a MÁV-ra, annak a strukturális átalakítására, amely csak nyelte a pénzt. Őszinte párbeszédre van szükség, együttműködésre a társadalom különböző rétegeivel, a közszférában és a versenyszférában dolgozókkal és a parlamentben is az ellenzékkel.

A költségvetés eddigi vitájában önök nem az együttműködésről tettek tanúbizonyságot, de én bízom benne, hogy lesznek olyan pontok, amelyekben támogatásról biztosítják a kormánytöbbséget. Ezt nekünk kell elfogadni, és ezt a válságot ezzel a kormánnyal, a kormánytöbbségnek kell majd megoldani.

Mi a feladatunk a jövőben? Segítsük a versenyképességet, a kis- és középvállalkozásokat, megtartani a munkahelyeket, a foglalkoztatást terhelő járulékot ennek következtében idővel csökkenteni és a szociális biztonságot továbbra is garantálni. Van feladat bőven, amit csak összefogással tudunk megvalósítani, és ehhez kérem én is a támogatásukat. Kérem, hogy támogassák a 2009. évi költségvetés elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)