Felszólalás adatai

SZABÓ GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! 2002 nyarán az akkor újonnan felálló területfejlesztési bizottság áttekintette az uniós felkészülést, és arról vártunk tájékoztatást, az akkor ugyancsak újonnan felálló nemzeti fejlesztési terv és EU-támogatások hivatalának vezetőjétől, Baráth Etele úrtól, hogyan is állunk ezzel a keretprogrammal, amely egyáltalán lehetővé teszi, hogy az Unió strukturális és szociális alapjaihoz hozzájuthassunk.

Nos, a tájékoztatás egyértelműen arról szólt, hogy jelenleg még csak a nemzeti fejlesztési terv úgynevezett helyzetértékelő elemzése készült el, azaz nem volt válasz arra, hogy mely területekre terjedjen ki ez a nemzeti fejlesztési terv, milyen legyen a szerkezete, hol működjenek irányító hatóságok, hol hozzunk létre úgynevezett közreműködő szervezeteket, milyen legyen a munkamegosztás a kormányzat és a regionális szervezetek között, és hol kell felállítani a monitoringbizottságokat. És ami a legrosszabb: az úgynevezett potenciális pályázók, projektgazdák egyáltalán nem voltak tisztában azzal, hogy milyen formában jutottak hozzá ezekhez a forrásokhoz.

Tehát ha akkor teszi fel valaki a kérdést, hogy mennyire vagyunk felkészülve az uniós források fogadására, akkor egyetlenegy szóval lehetett volna válaszolni: semennyire. Elhangzottak persze példák, itt is hallottam képviselőtársaimtól már bizonyos “bezzegö országokat. A példák között meg volt említve Csehország, amely akkor már jó néhány hónapja beadta a maga fejlesztési tervét, nemzeti fejlesztési tervét az Európai Bizottsághoz.

Nem kell tehát hangsúlyoznom, hogy mennyire intenzív és sokrétű munkára volt szükség ahhoz, hogy a 2002. év végére a nemzeti fejlesztési terv első olvasata már el is készüljön. Ez alkalmassá vált arra is, hogy 2003 tavaszán - ez egy sajátos magyar kezdeményezés volt - meghirdetésre kerüljön egy úgynevezett projekt-előkészítő alappályázat, amely kapcsán mintegy 40 pályázati ablakra projektötletekkel jelentkezhettek önkormányzatok, civil szervezetek, költségvetési intézmények azzal a szándékkal, hogy tanulják az uniós pályázati módszert, és azzal, hogy a bejövő projektekből kiválaszthassuk azokat, amelyek már az első körben szakértők által kidolgozásra kerülhetnek, és minél gyorsabban az elbírálás folyamatába is bekerülhessenek. Azt tapasztaltuk, hogy egy valóságos mozgalom alakult ki ezzel kapcsolatban, hiszen még abban az évben, kora ősszel közel 3 ezer pályázat érkezett be, amelyből 600-at az akkor már fölálló irányító hatóságok alkalmasnak találtak arra, hogy konkrét kidolgozásra kerüljenek. Ezzel párhuzamosan rendkívül intenzív felkészítő munka is kezdődött.

Az úgynevezett operatív programgazdák, minisztériumok, a regionális fejlesztési ügynökségek, megyei fejlesztési ügynökségek, a VÁTI szakemberei járták a régiókat, megyéket, kistérségeket, és széles körű felvilágosítást adtak arról, hogyan, miképpen célszerű az uniós programokat megcélozni. Indult képzési projekt, szinte minden régióban úgynevezett MATRA-program, és azt is mondhatnám, hogy 2003 egy rendkívül intenzív felkészülés jegyében zajlott, és az egész rendszer egy alapos tanulási folyamaton ment keresztül.

Szeretném azt is elmondani, hogy a bizottságunk is rendszeresen tájékozódott a felkészülés állásáról, ennek a folyamatáról. Egyetlenegy alkalommal sem kellett megállapítanunk és ellenzéki képviselőtársaim sem jutottak olyan következtetésre, hogy a felkészüléssel olyasfajta gondok lennének, amelyeket itt hellyel-közzel most hallhattunk.

(12.10)

Ha azt kérdezik, hogy ma hol tartunk, kedves képviselőtársaim, ma ott tartunk, hogy ez év januárja és áprilisa között valamennyi operatív program valamennyi pályázati ablaka meghirdetésre került. Legjobb tudtommal ezt csak Magyarország tudta produkálni. Több mint 3 ezer konkrét pályázat már beérkezett, és fölálltak az irányító hatóságok, közreműködő szervezetek, és tovább folyik kistérségi szintig lemenően az a felvilágosító tájékoztatás, amely minden potenciális ötletgazdát elősegít abban, hogy jó, színvonalas pályázatot adjon be.

Végezetül engedjék meg, kedves képviselőtársaim, hogy egy viszonylag friss élményt osszak meg önökkel. Nemrégiben, a múlt hét csütörtökön az itt jelen lévő képviselőtársaimmal, nevezetesen Surján László és Hörcsik Richárd képviselőtársammal Sátoraljaújhelyen egy nyilvános tévévitán vettünk részt, ahol hasonló volt a téma, hogyan is állunk a felkészüléssel. A műsor végén az egyik néző azt a kérdést tette föl az ott jelen lévő Thomas Glaser uniós szakértőnek, tudjuk, hogy az eddig csatlakozott országok között nagyon szélsőséges példák voltak, és ő példaként hozta Görögországot, amely ország a támogatási lehetőségeinek a 10 százalékát is alig tudta igénybe venni, ellenpéldaként pedig Írországot, amelyik ország viszont 80 százalék körüli eredményt produkált. A kérdés úgy szólt: ön szerint, Glaser úr, mi hol állunk, melyik országhoz állunk közelebb? Képviselőtársaim meg tudják erősíteni, akik ott voltak, Glaser úr nagyon egyértelmű választ adott: Magyarország Írországhoz áll közelebb, és közel áll ahhoz, hogy ugyanezt az eredményt tudja produkálni.

Kedves Képviselőtársaim! Ezt nem én mondom, nem mi mondjuk, ezt ő mondta. Én meg biztos vagyok abban, hogy ő pontosan tudta, mit beszél.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)