Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A döntésre a hétfői ülésnapon kerül sor.

Varju László és támogató képviselők azt indítványozták, hogy az Országgyűlés döntsön a versenysportban és különösen a sportvezetésben uralkodó morális deficit miatt a fiatalok lelki és testi fejlődését durván sértő cselekményeket vizsgáló bizottságról szóló H/10516. számú határozati javaslat tárgysorozatba vételéről. A tárgysorozatba vételt az Igazságügyi bizottság utasította el.

Először megadom a szót ötperces időkeretben Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszonynak… (Jelzésre:) Vadai Ágnes képviselő asszonynak. Elnézést!

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 2016. április elején derült ki az a szégyenletes ügy, amely megrázta nemcsak a magyar médiát, a magyar közéletet, a magyar sportéletet, hanem az egész magyar társadalmat. Akkor derült ki, hogy 1961-ben Kiss László, a magyar úszók doyenje, sokak példaképe egy gyalázatos bűncselekménynek, csoportos nemi erőszaknak volt részese, és más egyéb cselekmények miatt is részesült már megrovásban. Azóta újabb és újabb ügyek kerültek elő, ahol edző fizikai, lelki vagy éppen szexuális bántalmazással és erőszakkal vádolható, melyet fiatalkorú, gyerekkorú tanítványaival szemben követett el. A legutóbbi hír a Papp László Bokszakadémia vezetője, aki szintén erőszakos bűncselekményeket követett el, nemi erőszakért ítélték el, aki egyébként a női bokszolóknak volt a szövetségi kapitánya. Hasonló vád került elő egy nagykanizsai kajak-kenu edzővel kapcsolatosan, aki meglehetősen kétértelmű üzeneteket küldött fiatalkorú tanítványainak. De hallottunk fizikai bántalmazás ügyéről a korcsolyázók körében is. És látható, hogy a magyar versenysport ‑ különösen az utánpótlás-neve­lés­ben ‑ bizony nem tökéletes.

Vártunk, sokáig vártunk, mert azt gondoltuk, hogy az arra hivatott szövetségek vagy éppen a Magyar Olimpiai Bizottság, amelynek elnöke és számtalan sportvezető itt ma felvonult, majd tesznek valamit. A budapesti olimpia megrendezése érdekében idevonultak, és nagyon fontos lépéseket tettek, ám annak érdekében, hogy visszaszorítsák és kivizsgálják és ajánlásokat fogalmazzanak meg a gyerekeket ért fizikai, lelki és szexuális bántalmazás tekintetében ‑ már ami a versenysportot illeti ‑, hát, nem nagyon kapkodták el a dolgot. Olyannyira nem kapkodták el, hogy semmit nem csináltak. Az égadta világon semmit. Ráadásul Kiss László ügyében elindult egy gyalázatos magatartás, ahol az áldozathibáztatás volt a legfontosabb mérce a Magyar Úszószövetség vezetőinek, akik, amíg halottnak gondolták az áldozatot, tagadtak, és amikor kiderült, hogy az áldozat él, és bátran kiállt és elmondta, hogy mi történt vele, akkor elindult a lavina, lett következménye, de nem elég következménye; Kiss László valamennyire megbűnhődött, de nem teljesen. De ez az ügy nem róla szól, ő a legkevésbé fontos ebben az ügyben, sokkal fontosabbak azok a gyerekek, akik talán ma is ki vannak téve a lelki, a fizikai és a szexuális zaklatásnak, miközben arra készülnek, hogy jövendőbeli olimpiai, Európa- vagy éppen világbajnokok legyenek.

Mi, akik ezt a határozati javaslatot beterjesztettük és ezt a vizsgálóbizottságot létre szeretnénk hozni, azt gondoljuk, hogy muszáj ebben a magyar politikának, a Magyar Országgyűlésnek lépni, hogyha mások nem tették meg, muszáj azt megvizsgálni, hogy a jelen körülmények között van-e a versenysportban gyerekeket érő lelki, fizikai és szexuális bántalmazás, és ha van ilyen, akkor az Országgyűlésnek ebből milyen kötelezettsége származik, milyen lépéseket kell tenni, és milyen kötelezettségeket kell róni a szövetségekre vagy éppen a Magyar Olimpiai Bizottságra. Mert, tudják képviselőtársaim, persze az aranyérem nagyon szépen csillog, kívánom is, hogy nagyon sok sportolónk szerezzen a riói olimpián aranyérmet, érjen el bármilyen helyezést, de semmilyen érem nem éri meg azt, azt a fájdalmat, amit talán ma is elszenvednek gyerekek, akik felnéznek edzőikre, felnéznek masszőrökre.

Én arra szeretném kérni az Országgyűlést, hogy ebben az ügyben legyen sokkal nyitottabb, mint más ügyekben. Nem számít, hogy ki terjesztette be ezt a javaslatot, bármilyen módosító javaslatra a tárgyalás során mi hajlandók leszünk, csak vizsgáljuk meg ezt az ügyet, kérem! A jövő generációról van szó, gyerekekről, unokákról, unokaöcsökről, unokahúgokról. Gondoljanak arra, hogy ez bárkivel megtörténhet, az önök közvetlen környezetében is. Éppen ezért kérem, hogy támogassák a tárgysorozatba vételt, és aztán pedig állítsuk föl közösen ezt a vizsgálóbizottságot azért, hogy Magyarországon a gyerekek nyugodtan mehessenek a sportcsarnokokba, az uszodákba, és önök nyugodtan elengedhessék a gyerekeiket. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Most képviselőcsoportonként 2-2 perces időkeret áll rendelkezésre a felszólalóknak. Elsőnek megadom a szót Répássy Róbert képviselő úrnak.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az Igazságügyi bizottság ülésén Vadai képviselő asszony képviselte az előterjesztőket, és a bizottság ülésén elmondtam, most is megismétlem, hogy abban a súlyos ügyben, amelyre hivatkozva fel akarják állítani ezt a vizsgálóbizottságot, két súlyos hibát lehet elkövetni: az egyik, ha közömbösséget mutat az Országgyűlés ebben az ügyben, a másik, hogyha általánosít ebben az ügyben. És ez a vizsgálóbizottsági kezdeményezés az utóbbi hibát követi el: súlyosan általánosító a vizsgálóbizottsági kezdeményezés. Már a javaslat címe is úgy szól, hogy a versenysportban uralkodó morális deficit miatt kellene létrehozni ezt a bizottságot, illetve a sportvezetésben uralkodó morális deficit miatt kellene létrehozni. Én visszautasítom, bár egyiknek sem vagyok tagja, sem a versenysportban, sem a vezetésében nem játszom szerepet, hogy a magyar versenysportban morális deficit uralkodna.

(16.30)

Ez a javaslat a kollektív bűnösség talaján áll, ennek a javaslatnak az a kiindulópontja, hogy valamifajta kollektív bűnt követtek volna el a versenysport művelői, a versenysport trénerei, a versenysport legkiválóbbjai.

Tisztelt Ház! Sosem fogunk olyan javaslatot támogatni, amely megbélyegez több tízezer sportolót vagy akár csak több ezer sportvezetőt azon az alapon, hogy néhányan tényleg súlyos bűncselekményt követtek el a gyerekek ellen. Nagyon kérem önöket, hogy ne menjenek tovább ezen az úton. Valóban úgy van, ahogy Vadai Ágnes mondja, mindenki beszélgethet mostanában szülőkkel, akik azon gondolkodnak, hogy ilyen előzmények után merjék-e a gyerekeiket uszodába vinni, merjék-e a gyerekeiket edzésre járatni.

Én azt kérem, hogy a bűnösöket állítsuk bíróság elé ‑ egyébként egy részük már állt is a bíróság előtt ‑, akik pedig nem tehetnek arról, hogy mások ilyen bűncselekményt követtek el, azok ne szenvedjenek, és különösen a gyerekek ne szenvedjenek az olyan politikai akcióktól, mint amit ez a vizsgálóbizottsági kezdeményezés jelent. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszonynak adom meg a szót.

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Répássy képviselő urat hallgatva nem tudom, mi a borzasztóbb, a felszólalása vagy az, hogy el is hiszi azt, amit mondott. (Dr. Répássy Róbert: Te vagy borzasztó!) Mi mindenféleképpen támogatni fogjuk.

Felhívom képviselőtársam figyelmét, hogy készültek felmérések, és ami a legszörnyűbb, hogy az UNICEF már két évvel ezelőtt súlyos megállapításokat tett ezzel az üggyel kapcsolatban. Ha ezt képviselő úr nem hiszi el, akkor néhány adatot mondanék ebből. A kutatási minták azt igazolták, hogy 73 százalékban fordult elő érzelmi bántalmazás, 39 százalékban fizikai erőszak, 31 százalékban szexuális zaklatás, és 15 százalékban beavatási szertartás. Az adatok igen szoros kapcsolatot mutatnak az egyes bántalmazási formák között is: az érzelmileg bántalmazott gyermekek aránya 96 százalékos volt a fizikai bántalmazottak között, és 95 százalékos volt a szexuális zaklatás elszenvedői között. A jelentés azt is megállapította, hogy a gyermekek nem is a siker és a küzdelem kedvéért, sokkal inkább a mozgás öröme miatt kezdenek el valamilyen sportágat, és utána súlyos veszélyeknek vannak kitéve. Az imént felsorolt adatokat kutatási minták alapján készítették.

Én nem tudom, hogy mivel ártunk többet, ha homokba dugjuk a fejünket, vagy ha továbbra is folytatódik az, ami nemcsak egyes sportágakban terjedt el, hanem általánosan a sportban. Azt kimondhatjuk, hogy méltán lehetünk büszkék az elért sikereinkre, csak akkor fel tenni a kérdést, hogy milyen árat fizetünk ezért. Kell-e ilyen súlyos árat fizetni azért, hogy sikereket érjünk el? Én azt gondolom, hogy most van joga e vizsgálóbizottság felállításának.

Arra kérem a kormánypárti politikusokat, hogy egyetlenegyszer, most a gyermekeinkért nézzenek tükörbe és támogassák ezt. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Kérem képviselőtársaimat, hogy lehető­leg tartsák be a két percet. A következő hozzászóló­ként Dúró Dóra képviselő asszonynak adom meg a szót.

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Répássy képviselő úr felszólalása rendkívül méltatlan volt. Ha keressük a kifogásokat, hogy egy ügyet miért söpörjünk a szőnyeg alá és miért ne vegyük tárgysorozatba ezt a kezdeményezést, arra nagyon megfelelt az ön felszólalása. De ha azt nézzük meg, hogy a Kiss László-ügy milyen kérdéseket vetett fel a magyar társadalom vonatkozásában, akkor egyrészt felveti azt, hogy Kiss Lászlónak szabadott volna-e az úszóválogatott szövetségi kapitányának lenni ‑ zárójelben jegyzem meg, a botrány kirobbanása után a Jobbik volt az egyetlen párt, amelyik követelte, hogy mondjon le a szövetségi kapitányi tisztségről ‑, az állami kitüntetések visszavonhatóságának megteremtését szintén felveti, aztán felveti azt, hogy a szexuális bűncselekményt elkövetőkről nyilvános adatbázis legyen, valamint a pedofil bűncselekményt elkövetőkről, amivel kapcsolatban volt és most is van a Ház előtt jobbikos kezdeményezés is, és felveti azt, amit ez a határozati javaslat céloz, hogy állítsunk fel egy vizsgálóbizottságot, és azokkal a számokkal, amelyeket az előbb Bangóné képviselőtársam ismertetett, nézzünk szembe, plusz vegyük hozzá az erőszak látenciáját is.

Sajnálhatja Répássy képviselő úr, hogy nem utánam szólalt fel, mert akkor még fröcsöghetett volna, mert nagyon sok mindenben egyetértek Bangóné képviselőtársammal azokból, amiket az előbb elmondott. Tehát ez egy kihagyott ziccer az ön számára.

Ilyen értelemben a határozati javaslatot támogatjuk, hiszen egy ügy felmerülése kapcsán számos olyan társadalmi kérdés van, amit a politikának és a közéletnek is rendeznie kellene. Az, hogy szőnyeg alá söpörjük és megpróbáljuk eltussolni ezeket az ügyeket, és különböző személyi összefonódások miatt ezekkel nem foglalkozunk, nem fog megoldást nyújtani. Az nyújt megoldást, ha vesszük a fáradságot és a felmerült ügyeket kivizsgáljuk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Most Sallai R. Benedek képviselő úrnak adom meg a szót.

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Megmondom őszintén, én sem értem Répássy Róbert képviselőtársamat, aki pedig frakciójának kiváló képességű politikusa. Egyszerűen nem értem meg. Most az egyszer nem arról beszélünk, hogy a fideszesek mit loptak el, mit vittek haza, milyen jogtalanságot csináltak, nem politikai töltetű az egész. Nem arról szól, hogy a Fidesz és a KDNP mit hibázott, hanem arról szól ‑ pont amiről az előbb beszéltem ‑, hogy a szembenézés politikájára hogy reagál egy társadalom; hogy reagál arra, hogy ha problémákat lát egy szegmensben, és meg kellene oldani azokat.

Nem bűnösöket kell keresni, szó sincs erről, nem pellengérre kell kiállítani embereket, hanem hogyha tapasztalunk egy negatív folyamatot, ami nyilvánvalóan kiderült az utolsó időszakban, akkor ezzel hogy nézünk szembe és hogyan kezeljük. Ebben semmi olyan nincs, ami a Fidesz érdekeit sértené, ami csökkentené a Fidesz támogatottságát. Pont most az egyszer lehet egy politikamentes tevékenység. Ha a teljes ellenzék egyetért mindenféle szegmensből, akkor el kellene gondolkozni azon, hogy helyes-e az a „mindenki hülye, csak én vagyok helikopter” politika, amit a Fidesz folytat.

Valamennyien azt mondjuk, hogy ez nem politikai felelősségre vonás, nem emberek megszégyenítéséről szól, hanem arról szól, hogy tapasztaltunk valamit, amivel szembe kell hogy nézzen a magyar társadalom. Ez azért kell hogy megvalósuljon, mert el kell gondolkozniuk valamennyiüknek, önöknek mint apának, mint nagyapának, hogy ha a saját gyermekeikről lenne szó, akkor megérne-e bármilyen érem annyit, hogy átessen a gyermekük vagy az unokájuk egy lelki, fizikai vagy szexuális bántalmazáson. És ha azt mondják, hogy önök szerint megérne ennyit, akkor azt mondom, hogy megértem az álláspontjukat. De az emberek többsége számára sokkal fontosabb a gyermeke, mint hogy elfogadjon egy rendszerben rejlő hibát, amit valahogy meg lehet előzni.

Ez az előterjesztés arról szól, hogy meg lehessen előzni és szembe lehessen nézni ezekkel a problémákkal. A vizsgálóbizottság felállítása ehhez nyújthat segítséget mindenféle politikai tartalom nélkül. Ezért kérem minden lelkiismerettel rendelkező kormánypárti képviselőtársamat, segítsen abban, hogy ez megvalósulhasson a vizsgálóbizottság felállításával. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Megkérdezem Vadai Ágnest, hogy kíván-e hozzászólni. (Dr. Vadai Ágnes: Igen.) Öné a szó két percben.

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én az Igazságügyi bizottság ülésén is eléggé feldúlt és megrendült voltam az ott elhangzott kormánypárti álláspont miatt, de most újra ezt kell megismételnem.

Ha nem jó a cím, akkor változtassuk meg, akkor találjunk ki valami mást, képviselőtársaim. De hogy ezt az ügyet egyszerűen lesöprik a plenáris ülésen is, az egy nagyon rossz út. Rettenetesen tévednek a kormánypárti képviselők, ha azt gondolják, hogy ez ezzel itt véget ér. A bizottsági ülésen is megmondtam és most is megmondom, a vizsgálóbizottság paritásos lenne, senkinek nem lenne benne többsége ‑ ez a lényeg ‑, konszenzusra kellene törekednünk annak érdekében, hogy a gyerekek jövőjét jobbá, szebbé tegyük, hogy a versenysport normális legyen. És nem csak a Kiss László-ügyről van szó. Képviselő úr, felsoroltam: kajak-kenu edző, bokszedző, más úszók, és még lehet sorolni azokat az eseményeket, amelyek az elmúlt időszakban éppen a Kiss László-ügy hatására kerültek elő.

Amit ön mondott, az alapján világosan látszik, hogy a kormánypárti képviselők ezt nem fogják támogatni. Akkor meg fogom találni annak a módját, hogy ebben az ügyben továbblépjünk. Ha az Országgyűlés kormánypárti többsége ebben nem partner, akkor ott kezdődik majd a politika, képviselőtársaim. Mert eddig ebben nem volt politika. Eddig nem beszéltünk arról, hogy Demokratikus Koalíció, eddig nem beszéltünk arról, hogy MSZP, eddig nem beszéltünk arról, hogy LMP, és még a Jobbik se mondta azt, hogy a Jobbik. Majd most kezdődik el a politika, képviselőtársaim, mert látható, hogy önök viszont politikai okokból nem akarják támogatni ezt a javaslatot. De nem tudom, hogy miért. Kit védenek ebben az ügyben? Van-e még valaki, akit védeni kell?

(16.40)

Higgyék el, képviselőtársaim, ha önöket csak ez érdekli, akkor ez nem fog megoldást jelenteni. Az jelent megoldást, ha megtaláljuk azokat a törvénymódosítási kötelezettségeinket, azokat az ajánlástételi kötelezettségeinket, amivel normálisabbá tudjuk tenni a magyar versenysportot.

Arra kérem még egyszer, különösen a kormánypárti képviselő hölgyeket, segítsenek nekünk ebben, győzzék meg a férfiakat a frakciójukban. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP és az MSZP soraiban.)

Felszólalások:   108-119   120-131   132-141      Ülésnap adatai