Felszólalás adatai

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha létezik próbaper, akkor ez a törvényjavaslat egy próbatörvény, hiszen semmi más célja nincs, mint annak megpróbálása, hogy az Alkotmánybíróság vajon megváltoztatta-e a korábbi álláspontját. Ez a negyedik kísérlet az úgynevezett gyűlöletbeszéd szankcionálására. Két büntetőjogi szankcionálás és egy polgári tárgyú szankcionálás már elbukott az Alkotmánybíróságon - ez a negyedik kísérlet... (Dr. Avarkeszi Dezső: Ötödik!) Azt mondja Avarkeszi Dezső, hogy ötödik - már számolni sem tudtam. És ahogyan hallottuk Bárándy Gergelyt, lesz még egy hatodik is. Tehát azt tudom mondani, hogy az MSZP számára a gyűlöletbeszéd elleni törvényhozás olyan, mint Leninnek a permanens forradalom.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat, amely ennyi, tehát egy lapból álló törvényjavaslat (Felmutatja.), ugyanazokat a hibákat követi el, vagy legalábbis részben ugyanazokat a hibákat követi el, mint a polgári törvénykönyvnek az a módosítása, amely nemrégiben elbukott az Alkotmánybíróság előtt. Tehát nagy valószínűséggel ez is alkotmánysértő. Egyébként a Bárándy Gergely által idézett jogvédő szervezet, a Társaság a Szabadságjogokért szerint alkotmánysértő ebben a változatban is a törvényjavaslat. Alapvetően az a hibája a TASZ szerint - és egyébként a mi véleményünk is ezzel azonos -, hogy összekeveri a személyiségi jogokat a csoportot ért sérelemmel, és összekeveri az emberi méltóság védelmét más szempontok figyelembevételével, így például a kisebbségvédelem szempontjaival.

Alapvetően az emberi méltóság védelme, a személyiségvédelem nem alkalmas arra, hogy bizonyos kisebbségvédelmi jogi funkciót ellásson. Létezhet, a kisebbségvédelemnek létezik jogi megoldása, nem a személyiségi jogok között kell ezt elhelyezni, és nem a személyiségi jogok védelme veheti át ezt a funkciót. Ennek egyszerűen az a magyarázata, hogy az emberi méltóság védelme kisebbséghez való tartozás nélkül vagy csoporthoz való tartozás nélkül megilleti az embereket, tehát mindenkit, többségit, kisebbségit, ilyen etnikumút, olyan etnikumút, mindenkit azonos emberi méltóság illet meg, és ezt az azonos emberi méltóságot kell személyiségi jogi védelemben részesíteni. Tehát a polgári jogot megerőszakolja az én meglátásom szerint ez a törvényjavaslat, olyasmire használja a polgári jogot, a polgári jogi személyiségi jogi védelmet, amely arra nem hivatott.

A törvényjavaslat egyébként jogalkotásilag is, ahogy mondják, kodifikációs szempontból is egy zűrzavar, hiszen polgári jogi rendelkezéseket egy önálló törvénybe épít be úgy, hogy közben még eljárásjogi rendelkezéseket is tartalmaz, és mindez a polgári törvénykönyvön kívül egy önálló törvényben szerepelne, tehát formailag semmiképpen sem alkalmas arra, hogy az Országgyűlés elfogadja. Értem, hogy az a célja ennek a kiemelésnek, hogy ahogyan mondtam, egy próbatörvényként megint az Alkotmánybíróság megpróbálja ennek a javaslatnak az értelmezését, és így ne veszélyeztesse az egész polgári törvénykönyv elfogadását, de ez nem lehet egy jogállami jogalkotás módszere, hogy ilyen próbatörvényekkel bombázzuk az Alkotmánybíróságot.

Tisztelt Ház! A gyűlöletbeszéd elleni fellépésre valóban szükség van, de számos jogvédő szervezet, számos alkotmányjogász, az Alkotmánybíróság is felhívja a figyelmet, hogy nem eszköztelenek a gyűlöletbeszéddel érintett, a gyűlöletbeszéd sértettjeivé váló személyek nem eszköztelenek a magyar jogrendszerben. A gyűlöletbeszéd legszélsőségesebb eseteit ma is büntetőjogilag is szankcionálja a magyar jog, tehát felesleges és hibás úgy beállítani, mintha e törvény hiánya lehetővé tenné a gyűlöletbeszédet. A rasszista beszéd ma is büntetendő. Ez egy fontos tétel. A különbség csak az, hogy ez a javaslat azt akarja megfogalmazni, hogy olyan személyek is perelhessenek, akiket egyébként személyükben közvetlenül nem érint a sértő kijelentés. Számos félreértést, végrehajthatatlan jogbizonytalanságot okoz ez a megoldás.

Mi van akkor, ha egy csoport egyik tagja úgy érzi, hogy őt valóban sértette a magatartás, a gyűlöletbeszéd, a csoport másik tagja pedig nem érzi úgy? A csoport egyik tagja úgy érzi, hogy bíróságra kell vinni az ügyet, egy másik tagja pedig kifejezetten tiltakozik az ellen, hogy bíróság elé vigyék az ilyen ügyet?

(13.30)

Hogyan fogja feloldani a bíróság ezt, ha életbe lépne egy ilyen törvény? Mi a helyzet akkor, ha a jogsértő fél, vagy mondjuk úgy, hogy az alperes és a felperes is olyan bizonyítékokat, olyan tanúbizonyítást vonultat fel, amely ugyanazon csoport tagjaiból áll? A felperes is azt bizonyítja ugyanazon csoport tagjaival, hogy bizony elkövették a jogsértést, és az alperes is ugyanazon csoport tagjaiból tanúkat állít maga mellé, hogy nem követték el, nem érzik magukat sértettnek. Egy káosz az egész.

Nyilván egyetlenegy megoldás van, amit az Alkotmánybíróság is egyedül járható útnak tart az én értelmezésemben, ha megköveteljük azt, hogy akit megsértettek, személyesen indítson pert. Csak az indítson pert, akit személyesen sértett egy jogsértő magatartás, egy rágalom, egy becsületsértés vagy egy gyűlöletbeszéd. Tehát azt kell mondjam, kártékony egy ilyen törvényalkotás, ami most folyik az Országgyűlésben. A gyűlöletbeszéd elleni küzdelemnek és az arról való verbális küzdelemnek nem az az egyetlen módja, hogy az ötödik vagy a hatodik törvénytervezettel bombázza a kormány vagy éppen a szocialista frakció a parlamentet és az Alkotmánybíróságot; a gyűlöletbeszéd elleni - hangsúlyozom, verbális - társadalmi küzdelemnek van más módja is.

A törvényhozási eszközök köre szűkös, különösen a büntetőjogi jogi eszközök köre. Ahogyan mondtam, most sem eszköztelen a büntetőjog szempontjából, büntetőjogi eszköz nélkül nem marad az, akit sértenek, de a polgári jogi eljárásban sem eszköztelen. Amire most törvényt akar alkotni a tisztelt Ház a kormány javaslata szerint, az megítélésem szerint most is peresíthető. Most is peresíthető egy ilyen magatartás, egy ilyen kijelentés, természetesen a konkrét személy által, akit az sért.

Összefoglalva, a gyűlöletbeszédnek ez az államtitkár úr által sorszámozott ötödik próbálkozása valószínűleg osztozik az eddigi próbálkozások sorsában. Ha az Alkotmánybíróság mégis megváltoztatná a véleményét, érdekes helyzet állna elő, hiszen csak az alkotmányos normák változása magyarázhatná ezt változást. Mert amit, amilyen érveket eddig használtak az alkotmánybírák, azok a kifogások ezzel a törvényjavaslattal szemben is felmerülnek.

Itt szeretném Bárándy Gergely figyelmét felhívni: sokszor hallottam már hivatkozását a legutóbbi, a büntető törvénykönyv gyűlöletbeszédbeli büntetésénél az Alkotmánybíróság döntése esetében bizonyos párhuzamos indoklásokra és különvéleményekre. Képviselő úr, nyilván jogászként ön is tudja, hogy a párhuzamos indoklás és különvélemény abban különbözik, hogy a párhuzamos indoklás ugyanarra a következtetésre jut, bár más indokok alapján. (Dr. Bárándy Gergely: Van különvélemény is.) Tehát amikor Kovács Péter párhuzamos indokolására hivatkozik, az azt jelenti, hogy Kovács Péter ugyanúgy alkotmányellenesnek találta azt a törvényjavaslatot, legfeljebb más indokok alapján, más megfontolásból.

Tehát nem érdemes úgy beállítani, hogy volt három alkotmánybíró, mert valójában egyetlenegy különvélemény volt, amely alkotmányosnak találta azt a megoldást. A többi alkotmánybíró, akkor a még 11 tagú Alkotmánybíróság többi bírája nem találta alkotmányosnak azt a megoldást. Tehát ez egy félreértés, és ha lehet, a jövőben ezt mindig tegye tisztába, hogy az, aki párhuzamos indoklással élt az alkotmánybírósági határozat rendelkező része iránt, nem értett egyet a törvényjavaslat alkotmányosságával. Ez egy nagy különbség, mert azt jelenti, hogy pillanatnyilag az Alkotmánybíróságban döntő többségében olyan bírák vannak, akik az ilyen típusú törvényjavaslatokat, amelyek hasonló vagy ugyanolyan hibában szenvednek, nem fogják alkotmányosnak találni. Ez könnyen megjósolható.

Ezért azt kérem államtitkár úrtól, hogy a legjobb az lenne, ha a kormány visszavonná a törvényjavaslatot. Tudom, hogy nem fogja, mert a lenini permanens forradalom jegyében szükség van még arra, hogy fárasszák az Országgyűlést ezekkel a törvényjavaslatokkal. De azt kérem, fontolják meg, hogy egyáltalán lehet-e alkotmányos megoldást találni. Ha lehet, akkor ezt az alkotmányos megoldást valószínűleg nem próbaperekkel, próbatörvényekkel kellene kimódolni, hanem akár úgy, hogy valamilyen jogászokból álló szakértői bizottságot állítanak fel rá, ahogyan például a polgári törvénykönyv esetében hasonló megoldást alkalmazott az igazságügyi tárca.

Mert eddig a tárca próbálkozásai, a képviselői próbálkozások nem vezettek eredményre. Nem zárom ki, hogy polgári jogilag lehet a mostaninál erőteljesebben szankcionálni a gyűlöletbeszédet. A magam részéről azonban a büntetőjogi próbálkozást kizártnak tartom, de a polgári jogban ennek valóban nincs semmi akadálya, csak nem ezen a módon, hogy a csoport sérelme az egyén sérelme is egyben. Ezen a módon szerintem nem oldható meg ez a probléma.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)